Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-15 / 110. szám

4 DBLMAQYARORSZAQ 1926 május 11. As elnök: Arra emlékszik-e, hogy az ezredesar ezerfrankost akart váltani ? — Igen — teleli a tanú —, amikor elment a bankosztály előtt, eszébe jutott, nem tndnának-e neki egy ezerfrankost apró frankra felváltani. A bankosztályban azonban egyáltalában nem volt apró frank. Zlinszky István után Skalka János postatakarékpénztár! löszámtanácsost hallgatták ki. Az elnök: Mit tud arról, hogy 1925 decemberében Baross Gábor vezérigazgató kiutalt egy nagyobb Összeget, 400 millió koronát ? — A mult év december 24 én — vallja Skalka — Baross Gábor vezérigazgató ur magához kéretett és ezt mondta nekem: — Ismét nagyobb összeget fogunk kifizetni. — Nálam volt Nádosy Imre ar őméltósága és fontos kormányzati célokra 400 millió koronát kért kölcsön. — Mikor fizetjük ezt ki ? — kérdeztem őméltóságától, aki erre igy felelt: — Néhány nap múlva. Ezután elmondja a kiutalás részleteit. — Milyen számlára könyvelték el ezt a 400 milliót? — Átmeneti követelésnek könyveltük el. — Talán többször megtörtént az, hogy a vezérigazgató ur ilyen elmen kiutalt pénzeket és önnek csak azt mondotta, hogy magasabb célokra kellenek a pénzek ? — Igen, megtörtént többször. Az intézet vezetője sokszor került dilemmába, hogy a magasabb állami érdeket tekintse-e legelsősorban valóknak, vagy pedig az intézet rideg szabályzataihoz tartsa e magái ? Hankó Bíla postatakarékpénztári főtisztviselő ugyanezeket mondja el vallomásában. Abos Ferenc postatakarékpénztár! főtanácsos a következő tana, iki a négyszázmillió kiutalásáról tesz vallomást. — Nem volt semmi feltűnő abban, hogy egy államinak hangoztatott célból történjék a kiutalás, egy minden fedezet ailkül levő embernek, Mankovics Bélának a kezéhez ? — kérdi az elnök. — Egyáltalában nem volt semmi feltűnő a dologban, a vezérigazgató intézkedésére történt minden. Dr. Pongráci Aladár ügyvéd, a Nemzeti Szövetség helyettes igazgatója a következő tanú, aki sz elnök szón kérdétére: Mit tud arról, hogy a mult év végén a szövetség helyiségében hamis ezerfrankosok voltak elhelyezve, azzal válaszolt, bogy nem tud semmit. Hl olt szortíroz:ák a bankjegyeket, ez akkor történt, amikor a hivatali Aráknak vége volt. A következő tanú Sthmidt Géza, a Tűzhelybank Igazgatója, aki elmondja, hogyan vették fel Mankovicsék a hitelt, amelyte 150 darab exerfrankost lettek fedezeti letétbe. Mészáros János, a TflzbeJybank tisztviselője elmondja, hogyan hozták el Mankó ficsék a 400 milliós lombardkölciönre fedezetül a 150 ezerfrankost, amelyekről a bankban egyáltalában nem tndták, hogy hamisak. Súlyt fektettek arra Mankovícsék, bogy a bankjegykötegeket nem kell felbontani, nem kell kinyitni azokat a selyemszalagokat, amivel az ezerfrankosok Össze voltak kötözve, de az egyáltalán nem volt feltűnő. Báaffy János, a Magyar Nemzeti Szövetség altisztje a következő tanú. Nem emlékszik arra, — feleli as elnök kérdésére —, hogy a Nemzeti Szövetség egyik szobájában tavaly novemberben egy börkoftert tartottak volna. Arról sem tud, bogy oda fiatalemberek jártak volna, mert akkoriban igen sokan jártak a Nemzeti Szövetség helyiségeibe egy gyűlésre ás igy erre nem tud külön emlékezni. — Annak a bizonyos szobának a kulcsa bol volt, amelyikben a koffer állott? — kérdezi az elnök. — Ennek a szobának a kulcsa Szörtsey ar őméltóságának az [iróaszialjlókjában volt. Kihallgatása alán a bíróiig egyik tagja a Nemzeti Szövetség ellen lefolytatott belügyminiszteri vizsgálat határozatát ismerteti. Ellscher János bankárt szólitja most az elnök. — Mikor és miként szerzett tudomást a frankügytől? — kérdi az elnök. — Mait év szeptemberében Baross Gábor telefonon felhívott és kéri, hogy keressem fel lakásán. El is mentem és Baross bizalmasan közölte velem, hogy hnzoflas célok szolgálatában Windischgraetz és Nádosy igiize alatt hamis bankjegyek készültek. Az értékesítésről kértek BirossfőI tanácsokat. Baross engem kért e tanácsok adására, de kéri, hogy legyek segítségére főleg abban, hogy az egész akciói tapintatosan is óvatosan szereljük le. — Emiitette a herceg, hogy Ük vesznek részt az akcióban ? — Senkii sem emiilett. — Teti célzási arra, hogy állami, vsgy kormánytámogatásban részesülnek a Jrankknmlsl— Erről egyáltalában nem volt szó. — A kormány erkölcsi támogatásáról sem bőszül ? — Nem, egy szói sem. A herceg lakásán nagy halomban feküdtek az ezerfrankosok. Qli volt Baross Gábor, akt kifogásolta a papír vasiagságát. Mindjárt láttak, hogy a francia frank' hamisítványok hasznavehetetlenek, a vízjegy elcsúszott, elmosódott. Igyekeztünk lebeszélni i herceget az értékesítéséről. As elnök: Sikerüli ez? Ellscher: Ez nem sikerüli. A herceg mindenáron azon volt, hogy valakit ki kell küldeni tanulmányútra, hogy hol lehel iriikesileni majd a hamisítványokat. Erre cégvezetőm felment Kozma Miklús őméltóságához, hogy bejelentse neki sz akciót. Sztrache lőflgyész: Önök azt ajánlották, bog* az északi orsxágokban lehetséges az értékesítés? A tanú: Semmi körűimények kOzött nem helyeseltok a terjesztést. Véleményünket ugy adtak elő, hogy a hamisítványok olyan rosszak, hogy nem lehet értéke ütésükre gondolni. Dr. Horváth Lorán', az Eliscber és Havas cég cégvezetője tesz most tanúvallomást. — Szeptember közepén — kezdi vallomását — E'isciier bizalmasan közOlte velem, hogy Windischgraetz és Nádosy égisze alatt hazafias célbál hamisbankjegyeket állítottak elő. Elmondotta Etíscher, hogy ő és Baross tapintatosan le akarják szerelni az égisz dolgot. Baross és Eischer megbíztak engem, keressem fel Kozma Miklóst, a Magyar Távirati Iroda vezetőjét és közöljem vele a következőket: — Windischgraeá herceg égisze alatt hamis frankot állítottak elő, ezek a Nemzeti Szövetség helyiségeiben vannak. A frankok rosszak, sürgős intézkedést kérünk. — Megbízásomhoz képest — folytatja Horváth — közöltem Kozma Miklóssal, aki tudomásul vette azzal, hogy a miniszterelnökhöz fogja továbbítani. Erről az utamról referáltam Barossnak és Eiischernek. A továbbiakról tudomásom nincs. — Kozmának tett ön említést Nádosy Imréről? — Tettem, de egyben szavát vettem Kozmának, hogy Nádosy nevét nem fogja közölni a miniszterelnök úrral — Miért nem akariák, hogy Nádosy nevit közöljék a miniszterelnökkel? — Mert elegendőnek tartottak, hogy ha csak a herceg nevét közöljük vele. Hoeszasan kérdeztették etután a védők, Horváth hirtelen halottsáppadttd válik, megtántorodik. Ebben a pillanatban a hátamögött álló Haits tábornok, Kurtz és Gerő felugranak a helyükről és támogatni igyekeznek Horváthot. A Gerő mellett fltő börtönőr is felpattan helyéről és két karjába fogja a megtántorodó Horváth Lorántot, akinek vizet hoznak és székre ültetik. Amikor magához tér, arra a kérdésre, hogy milyen módon kerültek a hamisfrankok a Nemzeti Siövetségbe, azzal válaszolt, hogy Baross emiitette, hogy ő intézkedett, hogy elérendő helyen legyenek a bankjegyek, ezért vitték azokat a Nemzeti Szövetség helyiségeibe. A főügyész ellenzi Horváth Lóránt megesketését, mert alaposan gyanusithaió, hogy részes a vád tár gyáva tett bűncselekményben. Töreky elnök megesketteli vallomására Kor* váih Lorántot. A következő tanul, Haas Bála műegyetemi adjunktust szólitja most az elnOk. — A célt én szentnek tartottam, vallja, de visszautasítottam, hogy abban résztvegyek, mert egyrészt nem láttam a célt keresztülvihetőnek a frankhamisítással, másrészt a hamisítás körül és aggályaim voltak. A következő tanúnak, dr. Ferdinindy László ügyvédnek a kihallgatására tér át a bíróság. — Állami támogatásról beszélt a herceg, aktiv katonatisztekről beszélt, mint akik résztvesznek az akcióban ? — Akkor nem beszélt erről, csak később. Én kérdeztem a herceget, tud a kormány az akcióról? — Igen, felelte a herceg, tudnak' róla. — Az volt az impresszióm, hogy az egész akció jélhivatalos, ezt gondoltam a 4herceg előbb elmondott kijelentéseiből és abból, hogy a Térképészeti Intézetben nyomják a frankokat, sőt arra is emlékszem, hogy egyizben, amikor Zadravecz püspök lakásán szortírozták a frankokat, én láttam, hogy két rendőr áll lent a kapuban. mire azt jelelték, hogy azok vigyáznak ránk,. Miért vannak itt ezek ? — kérdeztem További vallomásába a elmondja, hogy négyszer-ötször volt Zadravecz püspöknél, a püspökkel, majd a herceggel is közölte, hogy a dolgot nem. tartja célravezetőnek. Amikor esküt tettek a püspöknél, a püspök kifejezetten hamis frankokról beszélt. Az elnök Windischgraetzhez: Arra feleljen kérem, tudott-e Bethlen István gróf miniszterelnök az akcióról, igen vagy nemi Windischgraetz: Azt nem tudom. — Nem tudja ? — csodálkozik az elnök. — Nem tudom — imétli mégegyszer Windischgraetz.. — Öntől tudhatta, vagy nem? — Éntőlem nem —, hangsúlyozta Windischgraetz az éntőlem szót. Az elnök: Van-e konkrét adata arravonatkozólag, hogy a miniszterelnök ur tud-e az akcióról? — Errevonatkozólag nem akarok nyilatkozni, nem akarom megmondani, hogy ni a véleményem erről — feleli Windischgraetz. Az elnök: Konkrét adata van-e? Mégegyszer kérdem, hogy a minisz' terelnök ur tudott-e az akcióról ? Windischgraetz nem jelel. — Azon kérdésekre — leleli később a herceg rendkívül e nelt hangon —, amelyekre a kormány részvételére, vagy nem részvételére voaatkozóiag tettek, vagy teazsek, ki kell jelentenem, hogy ebben a pillanatban nem tartom magamai feljogosítva nyüatkozat. Mosi mini vádlóit szerepelik a bíróság előli is ezek a kijelentések a kormányra vonatkozólag nem bírnának olyan súllyal, mini amilyen sallyal bírtak, amikor szabad voltam, hogy eziri nem áll ma módomban nyilatkozni. Utolsó tanú Stinássy Zoltán egyetemi hallgató, akinek lényegtelen vallomása alán az elnök bezárta a pénteki tárgyalást. A nyári idény beállta előtt a raktáramon levő t rendkívüli leszállított áron kiárusítom. Seelenfreund kézimunkaüzlet Tisza Lajos körút 48. sz. ass érlegképes könyvelő ki füszerszakmában jártas, állandó alkalmasást nyerhet. 452 Ajánlatok „Fűszer" jeligére a kiadóba kéretnek. Mindazoknak, akik felejthetetlen feleségem és egy hónapos k's Ilonka leányom édesanyja Bakacsi Ferencné temetésén megjelentek és fájdalmunkat ezzel is enyftették, ezúton mondunk hálás köszönetet. A gyáazőlA Bakaest- éa Török-család.