Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-11 / 82. szám

1926 április 11. DELMAOYARORSZAO 7 Tízéves gyerek, aki a hetivásárok legveszedelmesebb zsebtolvaja és aki szemrebbenés nélkül lopja el a detektiv aranyóráját is. „Ig/ dolgozzon, dstektiv bácsi 1* Sok lelentéi érkezeti a legutolsó hónapokban a rendőriégre, hogy a szegedi piscokon, legtöbbször pedig a hetivásárokon rengeteg zseb* tolvajlás lörlénik. Eüünnak megtömött retikülök, szigorúan begombolt zsebekből eltűnnek a százezresek, de eltűnnek a kosarakból az összehajtott bankók is. Ax egyre szaporodó Jelenésekből már arra köveztettek a detektívek, hogy szervezett zstbtolvtjbanda garázdálkodik a vásárokon. A legnagyobb apparátussal indították meg a nyomozást, föá Iltották már a kora reggeli órákban az összes pontokon a figyelő őrszemeket és nemsokára kiderült, hogy ntm szervizett banda működik, hanem egy vizna, satnya, elhagyott külsejű iizives gyirek követi el egymásután a legvakmerőbb zseb tolvajlásokat. Kiderült, bogy szinte a csodával határos ügyességgel végzi ez a kisgyerek a lopásokst, n ejiszésyenitve még a legismertebb nemzetközi zsebtolvajokat is. A kisgyermek mosolyogva követte a dstektiveket a rendőrségre, Jókedvűen majszolt néhány csokoládédarabot. Azután elmondta, ho|y már régen „működik", vdsáronklni öt hat tolvajlást kivet el, attól függ. mennyit ered aényez, a pénzeken p;dig állandóan csokoládét, cukrot vásárol. K!derüit, hogy a legutolsó he eíben szinte fantasztikus Összegeket költött el nyalánkságokra. A végén pedig el kellett bocsátani a kisgyermeket, mert még síig érte el a tizedik életévét, már pedig csak tizenhét év után állíthatják a bűnöző gyermekeket a fiatalkornak bírósága elé. A detektívek behivatták a szülőke), hogy legalább igy fenyítsék meg és hassanak rá, — de szinte hiábavaló voll. A szülök kéi8égb:eive mondták el, hogy már félivs akármit tesznek, mindegy, a gyermek nem javul. Ez körülbelül két hét előtt történt. Azontúl minden vásár oUalmával a kora reggeli órákbm bsvliíik a detektívek a kisgyermeket a rend• őrsigre — is ilyenkor sohatem fordullak tlő zsf.bto\vsjlások. Mihelyt azután kienged ék, egymásután érkfzlek a jelenlések. A szombati napon azután nem menfek el a gyermekért, gondolták, próbára teszik, hátha megjavul a sok fenyítés és a sok Isikére beszélés után. A detektívek őrszemei p>clig fölállottak a különböző pontokon — vigyázni. Nem volt mig tíz óra, anikor mir hirom kitsiibeesett asszony jelentkezett fi rtndőnigen: vakmeiö módon ellopták rétiküljükből minden pintükel. A kis tízéves gyereket szombaton reggel nem vitték be a rendőrségre: — zseb tolvajlások történlek. Meg kell állapítani, sok időbe került, mig meg tudták fogni a deiektivek a fiul. Nemzetközi szélhámosokat megszégyenítő ügyességgel bujkált a deiektivek között, amit megkönnyíteti nagyon föltűnően kicsi termete is Végűi szánban mégis sikerűit elfogni a szegedi vásárok „nemzetközi zsebtolvaját". A kisgyerek pedig nyugodtan, mosolyogva mondotta el, mit végzeit ma reggel 8 íól iO ig. Csak váilát vonogatta, amikor ismét a lelkére beszéltek. A detektívek em'áa barátságosan hozzászóltak : — Mutasd meg kisfiam, hogym dolgozol? hiszen Jó ezt tudni a detektivnek. — Ugyan kérem detektív bácii... mosolygott a gyerek. — Ne, ne fii), mulasd csak meg l — Ne tessék már detektív bácsi, — vonakodott a gyerek. A máskor oly szigorú detektívek unszolták még nevetgélve a kis „nemzetközt" zsebtolvajvezért, amikor egyszerre csak hirtelen, általános meglepetésre a kisgyerek előmutatta a két kis keziben az egyik szigorú detektív bácsi aranyóráját. — Igy. dolgozom, — mondla és mosolygott. £ vezie a frappáns hatást. A deiektivek pedig nem láthattak semmit a kisgyerek bámulatos ügyességű munkájából. Dálu'áa azután, amikor már lebonyolódott a vásár, elbccsátot ák, hiszen nem lehetett őrizé be venni. Csak tíz éves még. Illetékesek pedig most gondolkoznak komolyan arról, mit lehetne csinálni, hogy megjavuljon a gyerek. Az mégsem hasznát, ha míndea vásár reggelén behozzák a rendőrségre. HireR •lf /fli Vasárnap. Róm. hal. C 1 Quasim. Pro• W / Ilit testűm C Leó. Nap kel 5 itis 21 terekor, »y«gt*ik 18 óra 42 perikor. Somogyi-könyvtár zárva. Muzeum nyitva délelőtt 10—l-ig. Egyetemi könyvtár vasár- és ünnepnap zárva van. A színházi előadások délután fél 4 és este fél 8 ífakor kezdődnek. Szegeden a gyógyszertárak közül szolgálatot tartanak : Apró Jenő Kossuth Lajos sugárut 61 (telefon 996), Rarcsay Károly Széchenyi tér (telefon 27o), Borbély József Takaréktár utca (telefon 1268), Nagy György Boldogasszony sugárut (telefon 1125), Moldvány Lajos Ujtzeged (telefon 846). Nyitás reggel fél 8, zárás esteiéi 7 órakor. — dizifef Fareac főbe cij és Anna főhercegnő *zeg«dl tartózkodásának programja, Dr. Jizaef Ferenc kltá'yi he cíg él rííje, A una királyi hercegtssioiy tudvalevően vasárnap Szegedre érkeznek. Szegedi tirtóikodásak programja a kö/elkező: Április ll-én délelőtt 10 órakor étkelés gípkocua Budapestről. A rókusi állomásnál a város képviselői és a leány cserkészek képviselői üdvözlik öfínségeiket. Fogadás után bevonulás a csanádi püspök pilótájába, ahol ciendei miié lesz; delelő t 11 órakor a főherceg és neje a leinygimnáiiutn épületébe hajtsanak, amelynek épülite elölt Schlll Fülftp, a leánygimnázium igazgatója, az épület udvarában padig dr. Liopiy Q/ör«y íankfíüiel fő ipxgíló, Schlll Fülőpná áz 5 ik leány cserkészkerület veietője és dr. Győr ffy István egyetemi fanár, a fiucserkészkerület veielöje üdvözlik őfenségéikét. A cserkészek ellépése ulán fél 12 őralor ünnepi előadással egybekötött cserkészavatás a Belvárosi Mozibán; délután fái 2érakor díszebéd a Ksssbín; déluíán fél 4IŐI fél 5 óráig ölenségeik visszavonulása a püspöki palotába; délután fél 5 órakor a MlNSi teája u áliamí leánygimnáziumi épületében. — A Szikra-gyufagyár munkáséi az árvízkárosulté® t A szegedi Szikra-gyujtógyár munkásai küldöttségileg keresték föl szombton délelőtt a pJgármesfcrt és bejelen'e ték, hogy a gyujtőgyári munkások táncmulatságának tiszta Jövedelmét, 2,144.500 koronát az árvízkárosullak fölsegétyezésére szánták. A pjlgármes'er átvette a pénzt és nagyon megdicsérte a gyufagyár Jószívű munkásait, akik sokkalsokkal többel adtak, mint a város sok, tehetős polgára. — ül kórházi sefédarvosofe. Dr. Aigner Károly főispin dr. Miskolczy Q/ulát és dr. Lőrincz Ferenc st közkórházi segédorvosokká nevezte ki. Az uj segéd orvosok már huiamos ideje ddlgoztak a közkórháiban. x B jegyzés. Wilheim Jenő elj-gyezte Fonyó Pöszít. (Mnden külön értesítés helyet ). z Páriái ii béctl legújabb modeilkalapok kaphatók Bokor Antainé nőikalap szalonjában, Károlyi ucca I. Zidek. Irta: Hont Ferenc. Zidek, a kis cseh, berúgott. A délelőtti órákban a Kávépalotában nem nagyon mutatkozott vendég. A forgalom tizenkettő után kezdődött, amikor a szomszédos nagyáruházakból klözönlöttek az elárusító kisasszonyok és ebéd helyett gyorsan lehörpintettek egy expresszó feketekávét két süteménnyel. Délelőtt a gépészek, akik hatalmas villanygépeken főzték a kávét, otthagyták a gépeket és bejöttek a hátsó helyiségbe dohányozni. Ez egy szűk, piszkosfalu odu volt, ahol Benedetto, az öreg, töpörödött nápolyi öbütette le gépies mozdulatokkal a piszkos csészéket. Tízenhárom éve ázott már az öreg Benedetto keze a lúgos, meleg vizben, öt évig Délamerlkában dolgozott, nyolc év óta pedig itt tengődik Párisban, de sem spanyolul, sem Iranciául nem tud. Míg az anya nyelvén sem beszél érthetően. Honfitársaival, akik pedig elég szép számban lézengtek a K 4vép sióiéban, szívesebben érintkezett kéz jelekkel és artikulátlan hangokkal. Ha ránéztem, mindig valamilyen hegyi állat jutott eszembe. A kis Zidek, aki reggel óta már jónéhányszor átlátogatott a szomszédos bisztróba egy pohár vörösre, megelégedetten jártatta kissé bandzsal szemét a fehérkabátos gépészeken. Es miután közönsége hangulatát alkalmasnak találta a cigánykodás megkezdésére, fejére illesztette a nagytölcsért, kezébe pedig söprüt ragadott, mely segédeszközökkel a német katona, a „boche" fegyverzetét akarta illusztrálni. Emezek érdeklődéssel és széles mosollyal szemlélték a készülődést, mert a kis Zidek mókáiból mindig jó mulatság és bánatfelejtés fakadt. Zidek hát nekikezdett. Rikoltozott, cukrot dobált a magasba és szájával elkapta, törülgetőrongyot csavart a feje köré és tollsöprün szerenádot játszott a házmester kutyájának, akit faiültetett az edényes siekrény tetejére. Bikaviadalt is utánozott a nézők legnagyobb örömére, végül elővette szájharmonikáját, lehunyta a szemét és szeliden, szivhezszólón muzsikálni kezdett. Mintha mindenről megfeledkezett volna, csak fújta, fújta a csöpp harmonikát, néha mulatságosan kifordította szemét a gyönyörűségtől é3 ütemesen himbálódzott az ócska konyhaszéken. En azonban láttam rajta, hogy tervez valamit. Zdek ugyanis filozófus volt. Ez volt minden öröme itt a föídön. Boncolgatta az embereket és figyelte az életet. Nem volt sem iró, sem tudós, négy elemit járt csak és hazájában mint borbélysegéd működött. DJ nagyon csúnya volt és kisnövésü, igy hát a női szemek elől, amelyeket gazdagsággal nem kápráztathatott el, az életbttcseséghez menekült. Egyszerre abbahagyta a muzsikálást, félszemmel odaintett nekem, akit legtöbbre becsült az egész társaságban és odaugrott az ö*eg nápolyihoz. — Benedetto, hoztam valamit! — Há ? — fordult felé az öreg és hegyes, fölfeléálló nyelvét kidugta csorba fogai között. — Nézd B :nedeíto, te vén lököíő, mi mindig j5 barátok voltunk, ugye ? Hát idenézz te bivalybornyu, hoziarn neked valamit, pedig nem érdemied, becsületes haramia. Ojztán mondd csak, hogy is vót az, amikor megszöktél a faludból a katonáskodás elől? Persze féltetted a nyavalyás életedet, azéris nem mersz mosi visszamenni, mi? No jól van, jól, ne nézz már olyan ostobán, mondom, hogy hoztam valamit, a jégeső verje el a csempész fajtádat! Ed mind a legnyájasabb aiccal, halk, behízelgő hangon mondta. A gépészek a térdüket verték jókedvükben és Benedetto is velük nevetett, mintha az oldalát vakarták volna. Zidek hirtelen lendülettel az asztalon termett, mélyen belenyúlt a zsebébe é3 egy nagy halom színes papírdarabkát markolt ki onnan. Ezeket azután egyenként, szép lassan maga elé eregette. Mindenki elhallgatott kíváncsian figyelték, vaj-, jon mi sül ki ebből. En is fölálltam, hogy közelebb menjek, de tekintetem megakadt Benedettőn* Az öreg nápolyi abbahagyta a munkát. A szemöldöke fölszaladt a homlokára, a szeme összehúzódott s valami hihetetlenül szúrós fény lobbant föl benne. Az álla előreugrott, mint egy ragadozóé és csak nézte, csak nézíe a lassan szállongó szines papirdarabkákat. Majd két lépést lépett előre és gyorsan kinyújtotta a kezét. De Zidek hirtelen fölnyalábolta a papircsomót és elkapta előle. — Kéne ugye, he ? Bélyeg, szép finom bélyegek, mi ? No itt van, neked adom, idenézz I Ezzel fölhajitotta mindet a levegőbe, odaugrott a ventillátorhoz és megindította. Az öreg nápolyi meg a bélyegek utáni Be az asztal alá, a mosogató medencébe, az edények közé, a szekrény tetejére. Kúszott, mászott, hajlongott, izzadt és a fölmarkolt bélyegeket gyorsan becsúsztatta az inge alá a nyakán lógó zacskóba. Honnan, honnan nem, már boroaüvegek sorakoztak az asztalon é3 Zidek fáradhatatlanul töltögette a kávéscsészékbe a „vörös kávét*. Nekem egy egész üveggel nyomott a kezembe, különös megbecsülése jeléül és kénytelen voltam jó nagyokat húzni a savanyu, komi3z italból, nehogy szégyenben maradjak. Egy fiatal szakállas lengyel össze vissza csókolta Zideket a bor láttára és egyhajtásra itta ki a csészéket, ölöt-hatot egymásután. — Nono — szólt rá a spanyol fögépész —, megárt I — Annyi baj legyen I Legalább gyorsabban múlik ez a vacak idő. Délután öt órakor szokták leváltani a gépészeke és még C3ak tizenegy óra volt. Munkaközben slrün nillantgattunk a faliórára és ösztökéltük a mutatói. Reggelente meg azért imádkoztunk, hogy minél hamarább múljon el az életünkből az a napi nyolc kilenc óra. Nem furcsa ? A bor, meg a nappali villanyfény egészen elálmoslott. Mintha csipkefüggöny ereszkedett volna körém. Ledültem a fürészporos zsákokra és onnan figyeltem az ördögien ugrándozó Zideket, aki nagy politikai vitába keveredett a főgépésszel. Ez a tő-