Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-11 / 82. szám

1926 április 11. DELMAOYARORSZAO 7 Tízéves gyerek, aki a hetivásárok legveszedelmesebb zsebtolvaja és aki szemrebbenés nélkül lopja el a detektiv aranyóráját is. „Ig/ dolgozzon, dstektiv bácsi 1* Sok lelentéi érkezeti a legutolsó hónapokban a rendőriégre, hogy a szegedi piscokon, leg­többször pedig a hetivásárokon rengeteg zseb* tolvajlás lörlénik. Eüünnak megtömött retikü­lök, szigorúan begombolt zsebekből eltűnnek a százezresek, de eltűnnek a kosarakból az össze­hajtott bankók is. Ax egyre szaporodó Jelené­sekből már arra köveztettek a detektívek, hogy szervezett zstbtolvtjbanda garázdálkodik a vásárokon. A legnagyobb apparátussal indí­tották meg a nyomozást, föá Iltották már a kora reggeli órákban az összes pontokon a figyelő őrszemeket és nemsokára kiderült, hogy ntm szervizett banda működik, hanem egy vizna, satnya, elhagyott külsejű iizives gyi­rek követi el egymásután a legvakmerőbb zseb tolvajlásokat. Kiderült, bogy szinte a csodával határos ügyességgel végzi ez a kisgyerek a lopásokst, n ejiszésyenitve még a legismertebb nemzetközi zsebtolvajokat is. A kisgyermek mosolyogva követte a dstek­tiveket a rendőrségre, Jókedvűen majszolt néhány csokoládédarabot. Azután elmondta, ho|y már régen „működik", vdsáronklni öt hat tolvaj­lást kivet el, attól függ. mennyit ered aényez, a pénzeken p;dig állandóan csokoládét, cukrot vásárol. K!derüit, hogy a legutolsó he eíben szinte fantasztikus Összegeket költött el nyalánk­ságokra. A végén pedig el kellett bocsátani a kisgyermeket, mert még síig érte el a tizedik életévét, már pedig csak tizenhét év után állít­hatják a bűnöző gyermekeket a fiatalkornak bírósága elé. A detektívek behivatták a szülő­ke), hogy legalább igy fenyítsék meg és hassa­nak rá, — de szinte hiábavaló voll. A szülök kéi8égb:eive mondták el, hogy már félivs akármit tesznek, mindegy, a gyermek nem javul. Ez körülbelül két hét előtt történt. Azontúl minden vásár oUalmával a kora reggeli órák­bm bsvliíik a detektívek a kisgyermeket a rend• őrsigre — is ilyenkor sohatem fordullak tlő zsf.bto\vsjlások. Mihelyt azután kienged ék, egy­másután érkfzlek a jelenlések. A szombati napon azután nem menfek el a gyermekért, gondolták, próbára teszik, hátha megjavul a sok fenyítés és a sok Isikére be­szélés után. A detektívek őrszemei p>clig föl­állottak a különböző pontokon — vigyázni. Nem volt mig tíz óra, anikor mir hirom kitsiibeesett asszony jelentkezett fi rtndőnigen: vakmeiö módon ellopták rétiküljükből minden pintükel. A kis tízéves gyereket szombaton reggel nem vitték be a rendőrségre: — zseb tolvajlások történlek. Meg kell állapítani, sok időbe került, mig meg tudták fogni a deiektivek a fiul. Nemzet­közi szélhámosokat megszégyenítő ügyességgel bujkált a deiektivek között, amit megkönnyíteti nagyon föltűnően kicsi termete is Végűi szán­ban mégis sikerűit elfogni a szegedi vásárok „nemzetközi zsebtolvaját". A kisgyerek pedig nyugodtan, mosolyogva mondotta el, mit vég­zeit ma reggel 8 íól iO ig. Csak váilát vono­gatta, amikor ismét a lelkére beszéltek. A detektívek em'áa barátságosan hozzá­szóltak : — Mutasd meg kisfiam, hogym dolgozol? hiszen Jó ezt tudni a detektivnek. — Ugyan kérem detektív bácii... mosoly­gott a gyerek. — Ne, ne fii), mulasd csak meg l — Ne tessék már detektív bácsi, — vona­kodott a gyerek. A máskor oly szigorú detektívek unszolták még nevetgélve a kis „nemzetközt" zsebtolvaj­vezért, amikor egyszerre csak hirtelen, általá­nos meglepetésre a kisgyerek előmutatta a két kis keziben az egyik szigorú detektív bácsi aranyóráját. — Igy. dolgozom, — mondla és mosolygott. £ vezie a frappáns hatást. A deiektivek pedig nem láthattak semmit a kisgyerek bámulatos ügyességű munkájából. Dálu'áa azután, amikor már lebonyolódott a vásár, elbccsátot ák, hiszen nem lehetett őri­zé be venni. Csak tíz éves még. Illetékesek pedig most gondolkoznak komolyan arról, mit lehetne csinálni, hogy megjavuljon a gyerek. Az mégsem hasznát, ha míndea vásár regge­lén behozzák a rendőrségre. HireR •lf /fli Vasárnap. Róm. hal. C 1 Quasim. Pro­• W / Ilit testűm C Leó. Nap kel 5 itis 21 terekor, »y«gt*ik 18 óra 42 perikor. Somogyi-könyvtár zárva. Muzeum nyitva délelőtt 10—l-ig. Egyetemi könyvtár vasár- és ünnepnap zárva van. A színházi előadások délután fél 4 és este fél 8 ífakor kezdődnek. Szegeden a gyógyszertárak közül szolgálatot tarta­nak : Apró Jenő Kossuth Lajos sugárut 61 (telefon 996), Rarcsay Károly Széchenyi tér (telefon 27o), Borbély József Takaréktár utca (telefon 1268), Nagy György Boldogasszony sugárut (telefon 1125), Moldvány Lajos Ujtzeged (telefon 846). Nyitás reggel fél 8, zárás este­iéi 7 órakor. — dizifef Fareac főbe cij és Anna fő­hercegnő *zeg«dl tartózkodásának programja, Dr. Jizaef Ferenc kltá'yi he cíg él rííje, A una királyi hercegtssioiy tudvalevően vasárnap Szegedre érkeznek. Szegedi tirtóikodásak pro­gramja a kö/elkező: Április ll-én délelőtt 10 órakor étkelés gípkocua Budapestről. A rókusi állomásnál a város képviselői és a leány cserké­szek képviselői üdvözlik öfínségeiket. Fogadás után bevonulás a csanádi püspök pilótájába, ahol ciendei miié lesz; delelő t 11 órakor a főherceg és neje a leinygimnáiiutn épületébe hajtsanak, amelynek épülite elölt Schlll Fülftp, a leánygimnázium igazgatója, az épület udvará­ban padig dr. Liopiy Q/ör«y íankfíüiel fő ipxgíló, Schlll Fülőpná áz 5 ik leány cserkész­kerület veietője és dr. Győr ffy István egyetemi fanár, a fiucserkészkerület veielöje üdvözlik őfenségéikét. A cserkészek ellépése ulán fél 12 őralor ünnepi előadással egybekötött cserkész­avatás a Belvárosi Mozibán; délután fái 2éra­kor díszebéd a Ksssbín; déluíán fél 4IŐI fél 5 óráig ölenségeik visszavonulása a püspöki palotába; délután fél 5 órakor a MlNSi teája u áliamí leánygimnáziumi épületében. — A Szikra-gyufagyár munkáséi az árvíz­károsulté® t A szegedi Szikra-gyujtógyár munkásai küldöttségileg keresték föl szombton délelőtt a pJgármesfcrt és bejelen'e ték, hogy a gyujtőgyári munkások táncmulatságának tiszta Jövedelmét, 2,144.500 koronát az árvíz­károsullak fölsegétyezésére szánták. A pjlgár­mes'er átvette a pénzt és nagyon megdicsérte a gyufagyár Jószívű munkásait, akik sokkal­sokkal többel adtak, mint a város sok, tehetős polgára. — ül kórházi sefédarvosofe. Dr. Aigner Károly főispin dr. Miskolczy Q/ulát és dr. Lőrincz Ferenc st közkórházi segédorvosokká nevezte ki. Az uj segéd orvosok már huiamos ideje ddlgoztak a közkórháiban. x B jegyzés. Wilheim Jenő elj-gyezte Fonyó Pöszít. (Mnden külön értesítés helyet ). z Páriái ii béctl legújabb modeilkalapok kaphatók Bokor Antainé nőikalap szalonjában, Károlyi ucca I. Zidek. Irta: Hont Ferenc. Zidek, a kis cseh, berúgott. A délelőtti órákban a Kávépalotában nem na­gyon mutatkozott vendég. A forgalom tizenkettő után kezdődött, amikor a szomszédos nagyáru­házakból klözönlöttek az elárusító kisasszonyok és ebéd helyett gyorsan lehörpintettek egy expresszó feketekávét két süteménnyel. Délelőtt a gépészek, akik hatalmas villanygépeken főzték a kávét, ott­hagyták a gépeket és bejöttek a hátsó helyiségbe dohányozni. Ez egy szűk, piszkosfalu odu volt, ahol Bene­detto, az öreg, töpörödött nápolyi öbütette le gé­pies mozdulatokkal a piszkos csészéket. Tízenhá­rom éve ázott már az öreg Benedetto keze a lúgos, meleg vizben, öt évig Délamerlkában dolgozott, nyolc év óta pedig itt tengődik Párisban, de sem spanyolul, sem Iranciául nem tud. Míg az anya nyelvén sem beszél érthetően. Honfitársaival, akik pedig elég szép számban lézengtek a K 4vép sióié­ban, szívesebben érintkezett kéz jelekkel és artiku­látlan hangokkal. Ha ránéztem, mindig valamilyen hegyi állat jutott eszembe. A kis Zidek, aki reggel óta már jónéhányszor átlátogatott a szomszédos bisztróba egy pohár vörösre, megelégedetten jártatta kissé bandzsal szemét a fehérkabátos gépészeken. Es miután kö­zönsége hangulatát alkalmasnak találta a cigány­kodás megkezdésére, fejére illesztette a nagytöl­csért, kezébe pedig söprüt ragadott, mely segéd­eszközökkel a német katona, a „boche" fegyver­zetét akarta illusztrálni. Emezek érdeklődéssel és széles mosollyal szemlélték a készülődést, mert a kis Zidek mókáiból mindig jó mulatság és bánat­felejtés fakadt. Zidek hát nekikezdett. Rikoltozott, cukrot dobált a magasba és szájával elkapta, törülgetőrongyot csavart a feje köré és tollsöprün szerenádot ját­szott a házmester kutyájának, akit faiültetett az edényes siekrény tetejére. Bikaviadalt is utánozott a nézők legnagyobb örömére, végül elővette száj­harmonikáját, lehunyta a szemét és szeliden, sziv­hezszólón muzsikálni kezdett. Mintha mindenről megfeledkezett volna, csak fújta, fújta a csöpp harmonikát, néha mulatságosan kifordította szemét a gyönyörűségtől é3 ütemesen himbálódzott az ócska konyhaszéken. En azonban láttam rajta, hogy tervez valamit. Zdek ugyanis filozófus volt. Ez volt minden öröme itt a föídön. Boncolgatta az embereket és figyelte az életet. Nem volt sem iró, sem tudós, négy elemit járt csak és hazájában mint borbélysegéd működött. DJ nagyon csúnya volt és kisnövésü, igy hát a női szemek elől, amelyeket gazdagsággal nem kápráztathatott el, az életbttcseséghez menekült. Egyszerre abbahagyta a muzsikálást, félszemmel odaintett nekem, akit legtöbbre becsült az egész társaságban és odaugrott az ö*eg nápolyihoz. — Benedetto, hoztam valamit! — Há ? — fordult felé az öreg és hegyes, föl­feléálló nyelvét kidugta csorba fogai között. — Nézd B :nedeíto, te vén lököíő, mi mindig j5 barátok voltunk, ugye ? Hát idenézz te bivaly­bornyu, hoziarn neked valamit, pedig nem érdem­ied, becsületes haramia. Ojztán mondd csak, hogy is vót az, amikor megszöktél a faludból a katonás­kodás elől? Persze féltetted a nyavalyás életedet, azéris nem mersz mosi visszamenni, mi? No jól van, jól, ne nézz már olyan ostobán, mondom, hogy hoztam valamit, a jégeső verje el a csem­pész fajtádat! Ed mind a legnyájasabb aiccal, halk, behízelgő hangon mondta. A gépészek a térdüket verték jó­kedvükben és Benedetto is velük nevetett, mintha az oldalát vakarták volna. Zidek hirtelen lendülettel az asztalon termett, mélyen belenyúlt a zsebébe é3 egy nagy halom színes papírdarabkát markolt ki onnan. Ezeket azután egyenként, szép lassan maga elé eregette. Mindenki elhallgatott kíváncsian figyelték, vaj-, jon mi sül ki ebből. En is fölálltam, hogy köze­lebb menjek, de tekintetem megakadt Benedettőn* Az öreg nápolyi abbahagyta a munkát. A szemöl­döke fölszaladt a homlokára, a szeme összehúzó­dott s valami hihetetlenül szúrós fény lobbant föl benne. Az álla előreugrott, mint egy ragadozóé és csak nézte, csak nézíe a lassan szállongó szines papirdarabkákat. Majd két lépést lépett előre és gyorsan kinyúj­totta a kezét. De Zidek hirtelen fölnyalábolta a papircsomót és elkapta előle. — Kéne ugye, he ? Bélyeg, szép finom bélyegek, mi ? No itt van, neked adom, idenézz I Ezzel fölhajitotta mindet a levegőbe, odaugrott a ventillátorhoz és megindította. Az öreg nápolyi meg a bélyegek utáni Be az asztal alá, a moso­gató medencébe, az edények közé, a szekrény tetejére. Kúszott, mászott, hajlongott, izzadt és a fölmarkolt bélyegeket gyorsan becsúsztatta az inge alá a nyakán lógó zacskóba. Honnan, honnan nem, már boroaüvegek sora­koztak az asztalon é3 Zidek fáradhatatlanul töltö­gette a kávéscsészékbe a „vörös kávét*. Nekem egy egész üveggel nyomott a kezembe, különös megbecsülése jeléül és kénytelen voltam jó nagyo­kat húzni a savanyu, komi3z italból, nehogy szé­gyenben maradjak. Egy fiatal szakállas lengyel össze vissza csókolta Zideket a bor láttára és egy­hajtásra itta ki a csészéket, ölöt-hatot egymásután. — Nono — szólt rá a spanyol fögépész —, megárt I — Annyi baj legyen I Legalább gyorsabban múlik ez a vacak idő. Délután öt órakor szokták leváltani a gépészeke és még C3ak tizenegy óra volt. Munkaközben slrün nillantgattunk a faliórára és ösztökéltük a mutatói. Reggelente meg azért imádkoztunk, hogy minél hamarább múljon el az életünkből az a napi nyolc kilenc óra. Nem furcsa ? A bor, meg a nappali villanyfény egészen el­álmoslott. Mintha csipkefüggöny ereszkedett volna körém. Ledültem a fürészporos zsákokra és onnan figyeltem az ördögien ugrándozó Zideket, aki nagy politikai vitába keveredett a főgépésszel. Ez a tő-

Next

/
Thumbnails
Contents