Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-10 / 81. szám

í DELMAQYARORSZAtt 1926 április 15 iársaiágok likvidálásának dicsőségét a minist­terelnöknck engedi át és as erre irányuló párt­közi tárgyalásokon nem vesz riszt. Nem lehe­tetlen azonban, hogy miután a pártközi értekez­let anyaga a költségvetés Ietárgyaláíának biz­tosítását célzó kérdések megbeszélésére! kibővült, hogy azon az ellenzék mégis résztvssz. Dlniés azonban eziráayban csak a jövS hit elején vár* ható, amikor a külfildSn tartózkodó Vdzsouyl Vilmos, Peldl Gyula és Peyer Károly is haza­érkezik, akiknek részvételével az ellenzék meg­beszéli a közel jövőben követendő taktikáját. A magyar-osztrák szerződést aláírták. Bécs, április 9. A szövetségi kancellár fogadó­termében ma délelőtt finnepiesen aláírták a magyar-osztrák kereskedelmi szerződést. Magyar részről megjelent Ambrózy gróf bécsi rasgyír követ és Wodlaner meghatalmazott miniszter. Ausztriát pedig Ramik kincsilárés dr. Schiller osztály főnök képviselte. Az okmányt Ambrózy gróf és Wodiatier együttesen irták alá, az oszt­rák kormány nevében padig Rímek kancellár. Goldis elmondja, hopp miéM vállalta a román kiilügyminiszterséget. Bukarest, április 9. Goldis László kultuszminisz­ter, a román nemzeti párt aradi tagozatának elnöke, népgyűlésre hivta össze a nemzeti párt arad megyei tagját, hogy megindokolja, miért lépett be a kor­mányba. A népgyűlésnek az volt a célja, hogy tisztázza az aradmegyei nemzeti párt magatartá­sát, nevezetesen, hogy a pírt tagjii Goldis mellé álljanak-e, vagy pedig az ellenzékbe szorult Maniu Gyula mellett tartsanak ki. Tiltakozott az ellen a beállítás ellen, mintha a tárca elvállalásával belé­pett volna az Avarescu-pártba. Hangoztatta, hogy a kormányban is a nemzeti párt eszméjsért fog küzdeni. Azért fogadta el a miniszterséget, hogy megkímélje nemzetét egy második csendőrválasz­tás megrázkóátatásától. A román nemzeti párt nem vindikálhat] t magának azt a jogot, hogy egész Románia ura legyen. A román nép unja az ellen­zékieskedést, amelynek keserveit 7 esztendőn ke­resztül szenvedte. Maniu hizto3 volt abban, hogy ő kerül kormányra, de megfeledkezett arról, hogy annak idején nem vett részt a gyulatehérvári ko­ronázáson, holott az uralkodó éppen a nemzeti párt kívánságára nyilvánította Gyulafehérvárt román királyi koronázási városnak. Goldis végül kijeien­• tette, hogy msg akarja akadályozni pártjának a | pusztulásba való rohanását. Maniu Gyula lemond a nemzeti párt elnökségéről. r Bukarestből jelentik: Az Adavernl értesülése szerint Maniu Gyula, a nemzeti pártnak április 11-én Kolozsváron tartandó konferenciája alkalmából lemond a román nemzeti párt elnökségéről, mert nincs megelégedve a pártfegyelemmel és főleg Goldíséknak a pártba való belépésével. A Viltoral szerint Maniu a pártkongresszuson Vajdának adja át a helyét. H román extrénőrökös Budapesten át hazautazott Romániába. Budapest, április 9. Két nappal ezelőtt két előkelő, elegáns román ur szállott meg a Palace Hotelben Budapesten. Autón étkezlek külföldről s az etyik úrban egy budspesti újságíró azon­nal föltmerte a lemondott Károly rónán trón­örököst. Odalépett hozzá és azt mondotta: ,£a fölismerem önt, tudom, hogy űn a román trónörökös• Az illető ur mosolyogva válisiolt: — Önnek igaza van, ia hasonlítok a román trónörököshöz, ugyanolyan magas vagyok, mint ő, sőt as autóm is hasonlít a román trón­örökös autójához, de én mégsem vagyok az. A két idegenről időközben tudomást szerzett a rendőrség is. Ez elutazás előtli órákban — mint bizonyos­sággal áHitják — megállapították, hogy mégis a lemondott román trónörökös tartózkodhatott Budapesten, aki ugyancsak az inkognitóban lévő ur kíséretében visszatért Romániába. A rendőrség információját a Palacs Hotelben lakó olyan erdélyi uraktól nyerte, akik személyesen átiák már a román trónörököst és határozottan kijelen ették, hogy valóbm az inkognitóban ottlakó ur nem volt más, mint Károly, Romá­nia volt trónörököse. Pinteken déloen a volt trónörökös és kíséretében lévő ur autóval el­utazott Románia felé. A rendőrség, hir szerint, ast is megállapította, hogy Károly és kísérője idegen névre szóló útlevéllel tartózkodott Budapesten. Az idegen név: Bella al Radn. Ktroiy román ex rőnörökös, mint ismereies, néhány hónappal ezelőtt lemon­dott irénöröklési Jogáról és lemondását Ferdi­nánd román király és a román koronatanács is elfogadták. Világszerte nagy szenzációként hatott akkor ez a hir. Az utóbbi időben bizo­nyos változások állottak be az extrénőrökös helyzetében és megváltoztak a viszonyok közíe és a román udvar között olyannjira, hogy már hivatalos jelentések is láttak napvilágot arról, hogy as extránörökös visszatérhet Romá­niába, bizonyos megbeszélések végett. A trónörökös délelőtt féltíz órakor hagyta el au ón a Palacs Hote t egy hölgy és a titkára társiságában, hogy Lökösnáza felé, Romániába induljon. Cáfolat érkezett Bukarestből. (Budapesti tudósítónk telefonjeleniése.) Baki­restből jelenük: Azokkal a budipesti hirektel kapcsolatban, hogy Kiroly volt román trón­örököst Budapesten látták, Károly barátai Pá­risban érdeklődtek, ahonnan azt a választ nyer­ték, hogy a volt trónörökös még mi it Páris­ban tartózkodik. Ma még nem tudni, mi az igazság. Lefújták a szinügyi bizottság illését. A szanálás napirenden tartása Márt okoz a színháznak. Beszámolt a Délmagyarország arról a diffe­renciáról, amely a szegedi színház igazgatója és az Országos Sxinészsgyesüiet között föl­merült. Balla Kálmán, a szinészegyesűlet tit­kára metjelent Siegedsn, hogy a sziaészegye­sület nyugdíjalapjának követelését valami olyen formában biztosítsa, amellyel jéljárna a szinész­egyesűlet ii, a színigazgató i«, csupán a színé­szek és a város közönsége fisstna rá. A szí­nészegyesület ugyanis a szegedi színházból kon­zorciuaot kívánt csinálni, a síinészek konzor­ciumát, ami nem jelentene mást, mint azt, hogy a színház vezetétéérí az anyagi ét az erkölcsi felelősség egyaránt a színtársulatot illetné, nem pedig a vároml szerződéses viszonyban dió színigazgatót. Sierencsére ebből a badar terv­ből nem lett e*mi, meri a színigazgató meg­egyezett a sz nászegyesüiet képjel 3 jé te', m, bitva az egymíg megtartásában, már vissss­utizott a főrárosba. Efzel az üggyel kapcsolatban fölmerült azon­ban egy másik probléna is, a szinház szaná­lásának közel négy hónapja húzódó problémája, amely most végiéi kátyúba jutott. Mint emlé­kezetes, a város tanácsa elvileg kimondotta vagy négy hónappal ezelőtt, hogy foglalkozni kíván a szinház pénzügyi szanálásának kérdésével a főszámvevő szanálási tervezete alipján. A ter­hesei lényegi az volt, hogy a város kifizeti a szinház minden adósságát, de biztosítékul meg­vásárolja a színigazgató tstjes színházi fölsze­reléséi, azonban a visszavásárlás jogát blzio­zítjr a színigazgató számára és a szinház pénz­ügyi vezetését divmi, Andor Zsigát ptdig a szanálási időre művezető igazgatóként alkal­mazza. A terv szép volt, alkalmasnak látszott és megindult a — végrehajtás előkészitéie. Es az előké5$itás míg mn ssss fejeződön be, pedig ennyi idö aUlt e*y ország szanlfását is elő lehetett volna készíteni A városhízán és a városházán kívül csak tárgyaltak róls, bizottsá­gok és albizotliágok alakultak, amelyek lealkud­tak a hitelezők követeléséből, mert hát a hite­lezők föltétlenül megbíztak a városi tanács ha­tározatilig leszögezett álláspontjában, amily formális szanálási ígéret volt. Négy hónap azonban eltelt minden kézzel­fogható eredmény nélkül és nem szabad cso­dálkozni azon, hogy a türelmes hitelezők tü­relme vigképen elfogyott. A bosszú huzavoná­ból azt következtették, hogy a város tanácsa, illetve hatósága nem szándékozik az elvi hatá­rozatot a gyakorlatban is érvényesíteni és hogy a szinház szanálásából nem lesz semmi. A hi­telezők egyre fokozódó türelmetlensége türel­metlenné tette a siinigazgitót is, akinek as a hosszú ideig elhúzott és állandóan fokozódó bizonytalanság nagyon megnehezítette helyzetét. Amikor megjelent Szegeden a szinészegyesűlet képviselője és ismeretessé vált jöveteiének célja, megkérte dr. Gtél Endre kuilurtanácsnokot, hogy péntek délutánra hívja össze a szinügyi bizoítsáfo!. A szinügyi bizottság foglalkozott volna a szinészegyesűlet kívánságával és talán dűlőre vitte volna a sianálás kérdését is. Mi­után a színigazgató megegyeiett a szinész­egyesűlet kiküldöttjével, ugy találta, hogy a szinügyi bizottság összehívásának sok érieime nem lenne, mert hiszen a szinügyi bizottság a szanálás kérdésével foglalkozott és eredményte­lenül foglalkozott már vagy féitucstszor, tehát egyáltalában neaa valószínű, hogy most ered­ménnvel foglalkozhatna vele. Megkérte tehát is­mét Gsál Endrét, hogy mégse hivji össze a bizottságot, vagy ptdlg, ha már összehívta, akkor fújja le a péntek délutáni ülést. Kérelmét megindokolta azzal, hogy a négyhónapos huza­vona neki és a színháznak csak kárt okozott, mert azok, akik a város Ígéretére várakozó álláspontra helyezkedtek, elvesztették az ígére­tükbe vetett hitüket. Kárt okozott a színigaz­gató szerint az is, hogy az elintézés állandó r.aiogatása következtében a kérdés állandóan napirenden maradt. A színigazgató kérésére a kulturtanácsnok le is fnjta a szinügyi bizottság ülését és érdeklő­désűnkre ugyanazokat az érveket mondotta el, amelyekre a szinigazgató hivatkozott előtte, de hozzátette még, hogy igaza van Andornak. i MtMMMMMMMMMIMIIMMMMfIMMB Ismét katonai forradalom tört ki Görögországban. (Budapesti tudisttink telefon jelentése.) Athén­ből jelentik: Görögországban ismét katonai forradalom tört ki. A tzalonikli helyőrség föl­lázadt Pangalosz diktatúrája ellen. A kormány­hoz hü helyőrség kivonult a lázadák ellen és foltéilen megadást kiván a lázadóktól. Ujibb frankesés Franciaországban. Páris, április 9. A Banque de Francé teg­napi kimutatása kinos föüűnést keltett, ameny­ryiben kiíüni, hogy a fizetési eszkőzök ösz­sxege a mult héten 724 millió frankkal szapo­rodott, ugyanekkor a bank 200 millió uj elő• leget folyósított az államnak. A kedvezőtlen heü kimutatás következtében a frank, melynek csökkenése már-már megállott, ismét gyengüli. A kormány önkéntes jegyzések érdekében propagandát indított, de nem hiszik, hogy jelentős összeg gyűlhet össze és igy az állam­kincstár további válságáról beszél mindenki. Megállapítható továbbá, hogy az uj adók meg­szavazása erős lendületet adott a tőkekíesem­pés sésnek. Annyit szakkörökben megállapíta­nak, hogy a frankromlásban a nemzetközi spekulációnak igen csekély része van és az okok a belső francia pénzviszonyokban kere­sendők. Nemzeti bizottság a frank értékének emelésére. Páris, április 9. A pénzügyminisitérium közli, hogy Doumergue köztársasági elnök diszelnök­sége és foffre marsall elnöksége mellett nem­zess bizottság alakult, hogy a frank éríékének emelésire, az adósságok amortizálására szol­gáló önkéntes adományok teljes eredményét biitűsiisa. Az adakozók sorál Doumergue elnök és a pénzagyminiszter nyitják meg nagyobb adományaikkal.

Next

/
Thumbnails
Contents