Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-20 / 89. szám

IE»» UMMRNNMM 9»KÍ.0IÍÍSÍ*II Utók Tnent-i. I, Metm !%», 51adóklf«tal, _ !MI«íté»i írak: Egy hónapra helyben 4aüOO kor., Budapesten XSlííSafcSBytííf #» iejyir»d«i Aradi ucca 8. f*Sibt» rn. Sgcged, 1926 áOrÍlÍS 20. KEDD íf »Mélisa Í5.ŰQ0 kor. fegyes siám ára hétköznap 2000 kor. «W»' »T&»MWÍ»wt », MM Tslalíwssía IB IK ° r » mtu- it Maaepmp 8000 korona. IL évfolyam, 89 szám As élőfa ünnepe. Móra Ferenc beszéde a Juhász- matinén. Talán nem is merő véletlen az, hogy Juhász Gyula dicsőségének abban az eleven újságjában, amilyet ennek a városnak a társadalma szerkesztett ma a kellőnek, én vagyok a vezércikk. Nem is szőlva arról, hogy köztudosás szerint mi keiten vagyunk azok, akik a legnagyobb szégyent hozzuk erre a váróira, amit sokszor megírlak már rólunk és hiszem a jó istent, hogy még sokszor meg fognak irni, —• mondom, nem is szőlva arról, hogy hírességünk és hirhedtségünk összeköt kettőnkeí, van nekünk egy különös összekötő láncunk is *« ez a vei ér cikk. Sokat meghajigáltak m ír rn gem uccsi pajkoiok, játékos kis fittyfiritiyek olyan cikkért, amit Juhász Gyula irt. Persje vállaltam éa sohase tiltakoztam. Először azé-, mert sohse tudja az ember, mitől bHk, másodszor, mert legalább annyiszor vái átam azt i», hogy nekem hálálkodjanak az emberek olyan nagyszerű cikkekért, amiket megint c*ak Juhász Gyula írt. Hát ha én annyiszor váilaltam Juhísj Gyulát, ez egyszer Juhász Gyula is vállaljon 'engem, mint vezércikke1. Nem nagyon ssLupttikui műfaj ez, de bizonyos feltételek mellett el lebet szivein!. Ne legyen nagyon okos, ne legyen nagyon hosszú és jó legyen a cime. A két eltő feltételnek elég könnyen eleget tudok tenni és axt hiszem, a cimet is jél választottam meg, mikor tzl a költőücnrpiést az ilőfa ünnepé-ntk neve em. Ní m tudnám gaidáját adni, micsoda régi útleírásban olvastam én azt, hogy az ős Túrán nomá törzsei időnként össze szoktak gyülekezni rgy-egy óriási tamarisxkusz fa tőrül, amely orzágbaiárnyi sivatagokon egymaga zöldellett élőfának. Az élet nem nagyon látogatta a magános óriást, as örökkévaló erő nyugalwávai nézdegélte lábánál a ho&okfeihők és feje felett a felhőbuckák futását, de azért a magános fa sohse volt egyedül. Stttüjgben pihentek a puszta fülemüléi, odajártak bújócskázni i, mindig ifjúnak maradó tündérek, a puszta szabad fuvalmai, beszélgetett a mennydörgéssel és barátkozott a délibábbal, amely az álmok márványpalotáival és rózsa]igeteiv«i kedveskedett nek?. £s a vándornépek mind tudták ast, hogy valahol messze, messze, a puszták közepében van egy élőfa, amelynek sálra alatt az egész nemzet elfér és mikor a tavasz esői anemonekat zsendüettek ki még a halott homokból is, akkor odasoktsodtak köréje és megüliéfe az ilőfa ünnepit. Molláhk nem rendelték és aksakál-ok nem parancsolták ezt az ünnepet, azok tán ott se voltak, de ízért mégis nagyon sokan volfak, mert mindenki ott volt, akinek szive volt. Megitatták a fát italáldoutokkal, színes szalagokat köiöítek az ágaira, énekeket mondtak a tiszteletére a sámánok és amikor eibucáuilak tőle, mindenki vitt magával a fártl egy levelet, egy barkát, ami a fárasz ó slvstcgi vándorlásokon is emlékeztető legyen a teremtő terméseire, a csodára, az éli fára... Az élőfa ünnepét Üli a szegedi társadaiom ezen a malmán, azét az élő fáét, akit Juház Gyulának hívnek a mai magyar életbe?, amelynek sivatagában egyre kevesebb lesz az élőfa és egyre több a vad szik. Az országhatárokon is tul látszik 81 a mi magános élőfánk, ex a nemes pusztai füz, aki mélán néz bele az irodalmi divtok hoaiokfutásai felett a végtelenbe, változatlanul minden változásban, i^in! feje felett az ég, amelybe koronája be!r.vé;« Nekünk netn kellett messziről zarándokolnunk az éiőiához, hisiin itt v*n, közülünk nöd ki, a mi szegedi homokunkból, amely iMjyon áldott, nsgyon sok értékel termeit tut csateadö alatt, de az irodalomnak nm adott ilyen crJác fákat. Sajátiágoa dolog, hegy ez a fcrgna lyobi magyar v&ios, amely annyi nagy hót adoptált és neveli, maga nem termeit nag? köt Dugonics Andrátig éa atfól fogva Tömörkény Istvánig megint sivatag van és különös irónilja a torsnak Szeged iránt, hogy es a legszegedibb iró se itt ssüfetett, hanem utkfizbfn, a ceglédi vasúti állomáson s az irodalomiörléneü kézikönyvekbe ugy került bele, hogy „Tömörkény István, születet! Cegléden". Dugonics András óla Juhász Gjula az első igasán szegedi nagy iró, aki valóban ebtől a homokból sirjtds városa dicsőségére és eiért kell nekünk szegedieknek Juhász-költésit ciinálnunk, nem Juhász Gyuláért, hanem magáért Szegedírt. Kultusz, kultusz... az embernek rájár % iz*ja és teszél Jökii-kultuszról, Petőfi-kultuszról, Ady-kullutzról, — pedig én attól tartól1, hogy ebben az orizágbm nincs sz hóknak kuKuiza. IA pelopocnciusi báberu szicíliai szakaszában a [spártaiak szabidon eresztették azokat a hadifoglyaikat, ikik szavalni tudtak Homeroizbél. Ez csakugyan Homérosz-kultusz volt.] Egyszer skót rablók betörtek az abbeyi kastélyba, zsákba gyömöixölték a családi kincitár aranyiit, ezüstjeit, ditdémjeit, de amikor meghallották a szepegő kulcsártól, hogy azok a lord Byron kincsei voltak valaha, akkor megsxégyelték magukat és mindent visszaraktak a helyére. Ez Byron-kultusz volt és ilyent én minálunk nem tudok elképzelni. Mert ha volnának is ilyen lojális rablóink, a magyar kölfő nem hágy aranyakat és ezüstöket a maradékaira. Azt hissem, ebben az országbin csak egy igazi kultusz van s az a magyar nép Kosiulhkultuiza, akinek az immensus nagyságát érzik, de érteni nem irlik. Nem ilyen kultuszt kivárok Juhász Gyulának, a költőne* és azt hiszem, ő te ilyent kiván magának. £n azt mondom ennek a nagy sokadalomnak, amely idetörekedett az élőfa ünnepére : — Ti ügyes-bajos, fáradt vándorai a nehéz magyar életnek, akik idejöttetek felüdülni és elfelejtkezni a azépiégbes, ce menjetek el innen ugy> hegy egy-egy lombot, egy-es ybarká! ne vigyetek magatokkal az élőfárőf. Egy-egy dalát, egy-egy gondolatát tegyétek a szivetek poharába éi őrizzétek magatoknál a magyír ion poros és tikkadt utain, hegy egy-egy pillanatra izebbé és jobbá tegye as étele-eket I MMMMMAMMAAAMMMMMMMMMWMMMMMfl Megjelent a májusi lakbérrendelet. Továbbra ia havonta lehet fizetni a béreket. — Az űz etek bit* a régi rendelet éa emelkedő százalék alapján fizetendő. — 1927 májúétól részleges szabad felmondás. {Budapesti tudósítónk telejonjelentise) A kormány héttőn tendsle'eí adott ki a májusi bérnegyedre esedékes bérfizetésekről melynek értelmében az esedikes Uri a bérlő más megálló ptdds hiáeyóban hárem egyenlő havi risztéi ben Is fhetheii. A részletlhelái kedvezménye az üzemi költségre nem terjed ki. A háiralékos részielek után, ha az alapbér 300 aranykoronát meghalad, havonta egyszázalékos kamatot kell fixeini. Ugyancsak rendeletet adott ki -az üzletek fcé reire vonatkozólag, amehntk értelmében a béreket az 1924. évi 3333. kormányrendeletben meghaidioíotl alapbér után kell az uj rendelei hatálybalépése utún Is számítani. A bér negyedélenként fokozatosan emelkedik és pedig: 1926 auguszíuti bérnegyedre 58 százalék, 1926 novembeti „ 68 » 1927 februári 75 „ fizetendő. Az 1927. ifi májusi birnrgyedtől fizetendő béri a ftkk közös megegyezéssel szabadon állapíthatják meg. A bér fizethető báron egyenlő havi részletben is. Ha a tulajdonos és a bérlő az 1927 ik évi május i tői kezdve fizetendő bérre nézve nem tudott megegyezni 1927 február 15 ig, ugy szaiadots felmondhatnak, még pedig ha az évi alapbér az 1200 aranykoronát nem haladja meg, 1927 február 1-től számi'.ott félévre, ha pedig meghaladja, ugyanettől az idCponttól számilandó egy évre. Eiidő alatt az 1927- ik évi februáti bérösszegnek megfelelő bért köteles a bérlő fizetni. Kitört a hawayi tűzhányó. (Budapesti tudósliink Ulefonjelentése) Hawayból érkizett jelentések szerint Manualoa tűzhányó kitört, két falui elégetett, soíszáz ember elpusztult. A lávafolyam már elérte a tengert. Az egyik község száz főnyi lakosságának sorsáról semmit ieoi tudnak. BK— Ifc. 1U It Ifc H. Ifc. Ifc It It -1b II. n. Ifc -atfa fSSi 1 • Az ellenzék a legélesebb harcot határozta eV, mert szerinte a kormány hamis vágányokra tereli a titkos társaságok ügyét. Éica felszólalások várható!?, — az egységes párt huszóráa üléseket akar. {Budapesti tudósítónk tsltfonjeleaMe.) A iiikcs társaságok megszüntetne Pgyében ma megtartott úgynevezett páriközi ér, ekezletről, miután azt bizalmasnak nyilvánították, nem szivárogtak ki hirek éi a közvélemény csak arra a kom müsikéie vin utalva, amelyet az ért£kexle>rői félhivatalosan köuéteitEk. h kommünikével az ellenzék teljesen igazo.va látja álláspontját, amelyet ezzel a pártkőzi konfetenciá?ai szemben elfoglalt. A titkos ténaságok likvidálása felmerülésintk első pescétől w<<lve asl a meggjőzCdíst hangoztatta, hoj ez a kategorizálás is zék szerint azek a ti' sem tartoztak a kon tetteken kMt voltak Rámulatnak az ellenié amikor a mínlsitercln lést talajdonképen csak erőszakkal rángatta elő a kormány, amelynek sohasem voll komoly szándéka fellépni a iiikoi társaságokkal bármilyen formában. A kommüniké izövegéből az ellenzék megállapította, hogy as értekezlet a titkos társaságok húrom kategóriáját állapitotta meg. Előiiör a már feloszlatott titkos alakulatokra, máscdsxor a politikai egyesületekre is harmadszor a büncseitkminyekre szövetkezett titkos társi sáiokra. Az eUeazéfc szerint már ivókra tereli e titkos társaságok Ügyit, mert as eiien,ok, amelyekről sz elle nék és Appjnyi beszélt, sohaI felemlíteti titkos társaságok közé, mert az ott miiolyan tii&os tdfsoságok, amelyek a politikai itetre ilydht gyakoroltuk is qynkoíol&ak. arr», hogy I egye'íülelekről bénél és ezzel kétségtelenül ikai irdflyu i egyes pclilikai pártok kiubalakulafaíra céloz, a