Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-18 / 88. szám

DELMAQYARORSZAQ 1926 ápriiSs IS. pArisi lemél. Három veszedelem. Páris, április 14. (4 Dilmagyarorszdg tuiósltójáitt) Franciaország mii válságos helyzetiben, amikor a kormány kétségbeesett és hiábavaló erőfeszítéseket tesz a hanyatló frank megmentésére, egymásután születnek a programok és mentőölletek, a remédiumok és fantasztikum .szimfóniák", akárciak minálunk Hegedűs Lóránt pénzügyi uralkodása alatt. Tele van velük a közélet, tele van velük minden újság. Hogy mi a veszedelem és hogy in kell megmenteni Franciaországot? A sok divergens elmélet és prepozíció között legérdekesebben Jrques Rsujon-é, a Lt Noaveaa Siécls, a nemrég megindul! fascista napilap publicistája látja a helyietet. — Három veszedelem fenj eget bennünket — irja —, a bolsevizmus, a németek és cz amerikaiak. Párisban a szovjet toborozza, támogatja, szervezi és föntartja egész Európá legveszedelmesebb és legelszántabb forradalmárjait. Azokat, akiknek az a feladatuk, bogy Franciaország után Eurdpit iyujtsák fel egy elkövetkező proletáriázadásbsn. Ssiriábsu, Marokkóban, Indokínában ugyanez az izgatás folyik nyiltan £s a francia kormány mit nem tesz a propigsnda ellensúlyozására. — A másik a német veszedelem, Loearnoban gyózött a p ingermán ravaszság és a németek mind merészebben lépnek fel a kereskedelmi és jóvátételi alkudozásoknál. A Rajta és a Sírra-vidéken vilóságos háborús Mmgutat és lelkesedés uralkodik, katonai parádékat rendeznek, söt a visszahódított Elzászban nyiltan agitálnak a szeparatista mozgalom jelszavaival; — A hartnidik veszedelem #z amerikai, a legnagyobb és következményeiben a legszomorúbb lehet Franciaországra. A háború adósságainak iszonyú terhe szinte kényre-kegyre Amerikának szolgáltatta ki az országot. Mar a függetlenséget, t politikai és koloniáíte érdekeket veszélyeztetik az amerikai követelések és lassanként ráteszi a kezét az idegen pénzügyi hatalom az üzemekre és az államvagyonra. As <j Egyesüli Államok sajtója leplezetlenül ki is mondta a kívánságot: mFisessea Franciaország fölöd ti, ha pénzzel nem Ind is engedjen ét Amerikának nihdny gyarmatai.« Az élesszemü publicista, aki valóban jól látja Franciaország mai nehéz helyzetét, a negyedik veszedelemről, a fascizmas-xtíl természetesen nem szól. .Légióink védelme alatt". De a V Humanlti, a szovjet Párisban megjelenő lapja már teli torokkal ordít. ,A bas le fascltme" — írják tudósításaik fölé és nap, nap után beszámolnak a „kékingesek" minden mozdulatáról. (Párisban ugyanis a fekete inget a kék ing váltotta fel, ez a farcista jelvény.) Valóban, erősödik a francia fasció. Április 22 én, Reimsben tartják me? első nyilvános tüntetésüket egy népgyűlés keretében. A központi szervezetet nC»meU nattanai da Fahceaa"nak hivják és Georges Valóit, a franciák Mussolinija a vezér. mSitii is projection des Léglannaires" — a légionáriusok védelme alatt fog lefolyni ez a manifesztáció és hogy éppen nem lebecsülendő a mozgalom, mutatja az a körülmény, hogy ezek a iéglowlr latot egytől-egyig fel vannak fegyverkezve. Fakír, aki olvadt ólommal gargarizál. De hát minél nagyobb a veszedelem, annál kevésbbé törődik vs?e — a tömeg. Különösen a közömbös Páris, ahol a vá'asdók egyharmada minden szavazástól tartózkodik. Páris élni, mulatni, ragyogni akar és ma nem nép* szerű a bonmewés. Hiába ajánlott fel magánvagycnából 50 000 frankot a köztársaság elnöke, Downergue és 10000 frankot Raoul Pirel, a rostani pénzügyminiszter, a frank és a haza megmentésére, — a közönség nem nagyon köreti a lelkesítő példát. — C esi bien ... mondja a kis bourgeois, csak mentsék meg ők, akik tönkretették és bizony elmultak mar az idők, az 1871-es nagy nemzeti megajánláshoz hasonlók, amikor a francia nép napok alatt hordta össze Moltke és Bismarck hadisarcáf, az ötmiltiárd aranyfrankot. Sokkal többet beszélnek ennél ma Párisban a csodálatos fakirróf, aki a Societés Savantes színpadán produkálja magát és báamlatba ejti a metropolis meghívott orvo?profess?oraif. Ez a különös ember, Le yaghi mistirieuie — ahogy itt bivják — szinte hihetetlen mutatványokat csinál. Megnéztem én is. (Ámbár a Párisban élő magyar betüveőnek borzasztó summa a 15 frankos entrée.) Reu el Geny — igy hivják — (de „zseninek ejtik ki). A hindu fejedelmek öltözete van rajta, gyé mánf diadémos turbán, selyemkaftán, minlha az ezer-egy-éj meséiből lépne elő. Szikár, sovány arc, lázas, csillogó, mélytüzű szemek. Az impresszárió bemutatja és elmondja élettörténetéi. Hogy képezte magát ki fakirnak éveken át, akaratkoncentrációval, India ősrengetegében, ahol mint szentembert tisztelték. Aztán előlép a fakír. Hossiu acélpenge villan meg a kezében. Nyugodt és biztos mozdulattal döfi át vele torkát a légcső és a nyelőcső között ... egy csöpp vér sem csordul a sebből és a fakír körüljár a padok között... Most hirtelen kis forraszlólámpa gyullad ki a pódiumon. Az impresszárió ökölnyi ólomdarabot mutat fel, majd bedobja az alumínium tégelybe. Az ólom olvadási hője 334 fok. Néhány perc és a fém folyóssá válik, mutatja is az impresszárió, hogy lecsorog az alumínium kanálról. Rau el Geny mozdulatlan, közömbös arccal végzi ezt a mutatványt is. Fölszegi fejét a mennyezet felé, miután megmerítette a kanalat szinig az olvadt ólomban. Lassan a kilátott szájhoz emeli és a megolvadt fém eltűnik a száj-sötét nyílásán... Egy perc telik e!... a teremben néma csend van, a fakir ott áll a pódiumon mozdulatlanul, szájában az olvadt ólommal. Furcsa gargarizálás hallatszik, aztán ezüstvederben vizei tartanak az álla alá, abba köpi ki a manzát... A viz füstöl és sistereg és a deformált ő-omdarab csakhamar kézről késre jár. A szájpadlás rovátkái és a fogak lenyomata élesen látható rajfa. Nem tudja senki, hogy csinálja, az orvosok a mutatvány előtt megvizsgálják a száját és a torkát. Nincs preparálva.: ... Esténkint néhány ezer frankot keres a fskir és esténkint három-négy gyengeidsgzeltt hölgy ájul el a nézőtéren. Ez a yoghi jobban érdekű ma a franciákat a politikai porond kardnyelő bajnokainál. Ugy lehet, hogy a közönségnek van igaza ... T. Gy. szerdán és csütörtökön kezdődnek a | ; Mézeshetek | |a levegőben...! S Minden kislány ott legyen a párjával a Körző Moziba ara. Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy tejgazdasági vállalatom elárusító helyét 90 Kálvária ucca 16. szám alatt irte'g ny i iottam, ahol friss t«] és telfermikekket (garantált Jó minőségű) szolgálok a közönségnek Szentgyörgyi Lajos. Juhász Gyula verseiből SZENT ILONA. Mint börtön udvarán a bus rabok, Egymás után topogtak unt napok. Aasterlitz vig napja éjbe hunyt És lassan elfakult a büszke mult. A háromszögletes kalap kopott S csak szél trombitált és eső dobolt. És néha v/szes, rémes ütközet volt : Dübörgő ágyút vontatott a mennybolt. De egyszer mégis álmodott a rab És fiatal volt álmában s szabad. Játszott a réten, gondtalan gyerek És egy csodás pillangót kergetett, A pillangó szállt s hogy megfogta szépen, Mint pára és köd, omlott szét kezében l Estére busán hazaballagott, De édesanyja várta csókkal ott, Csókkal, dalokkal elringatta lágyan S a rab fölébredt a magányos ágyban. A NAGY SIRALOMHÁZBAN. Emberek mi, édes mindahányan, Üldögélünk a siralomházban, Ismeretlen hóhérunk az éjben Köszörüli kardját feketében. És mi várjuk, mikor üt az őr a Kakasszóra vagy a harangszóra ? Némelyikünk gyászsossát felefti S haláltáncát hahotázva lejti. És van, aki vigan lakomázik, A hóhérral félvállról komázik. Van, ki kártyát kever nappal, éjjel. Van, ki némán, boldogan pöfékel. Én magam, mig mások adnak, vesznek, Néha-néha egy nótába kezdek, Nem a tapsért és nem a bankóér, De tán igy majd enyhébb lesz a híhér! A DEZENTOR. Vörös a hold, őszi égen, Bujdosom a bus fenyéren, Kopasz pusztán, tartott nádon, Egyedül az égvilágon. Messze, távol ágyú dörög, jön a tatár, jön a török, Idegenek légtója, Életemet Isten óvja. De az élet igy is élet, Messze még a végitélet, Addig várok jó reménybe, Földi csárda vig szegénye. J Meleg vállak hava villan f Bujdokoló álmaimban, Mint villan a puska csője, Hogy pajtásomat lelőjje. NYUGASZTALÓ, VIGASZTALÓ. Már rég nem gondoiok felőled, A szerelem ma temetőkert. Már nem járom a temetőket. Már rég nem énekelek néked, Az énekek nagy messzeségek Már nem látom a messzeséget. Már üldögélek földi porban, Gyönyörködöm alkonybiborban S álmot lelek homoki borban. IMMORTEL. Én kedvesem, ha majd a hűvös ágyon Némán heverve hallgatom szünetlen. Hogy az eső kopog az őszi csendben S nogy nő szivemből égő, vad virágom, Ha majd a hold halvány mosolya réved Kísértetes estéken egy keresztre. Mely nékem is nyugalmat hoz s az élet Kínját megváltja: gondolj kedvesedre. Ne arra, aki nem tudóit e földön Szeretni és gyűlölni, halni, élni, Kinek a léte rabság, sirja börtön, De arra, aki száll büszkén az? égi Szivárvány hídján boldogan dalolva S mm hervadó rózsát fon homlokodra.