Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-14 / 84. szám

1926 április 14 DBLMAQY ARORSZAQ 3 A bolthelyiségek fölszabadításával a minisztertanács foglalkozik. A kormány hozzá fog járulni a bér kiasbbmérsttl fölemeléséhez. (Budapesti tudósítónk telefanjelenlése.) Morvay Államtitkár közölte V/alkö miniszterrel a keres­kedők kívánságai', t melyek elsősorban arra irányulnak, hogy a bolthelyiségek forgalmának fölszabadítását legalább egy esztendőre halasszák el, továbbá, hegy semmi körülmények közéit se engedjenek ufabb béremelési. Walkó kereskedelmi miniszter Vass népjóléti miniszterrel is tanácskozott és a két miniszter között olyan álláspont alakult ki, hogy a bolt­helyiségek forgalmának fölszabadítását el kell halasztani bizonyos időre. Az időpontot illető­leg még nem történt dönléi, bár sokan félévi halasztásról beszélnek. Walkó miniszter a leg­közelebbi minisztertanácsban referálja az flgyet. Eriesűlésfink izerint a kormány a bollbérek kisebb mérető fölemeléséhez hozzá fog járulni. A felsővárosi polgárság mozgalmat indit az elhanyagolt és elfelejtett városrészért. .Uj éra kezdődik a városi közgyűlésen." A felsővárosi törvényhatósági bizottsági tagok és Felsöváros tekintélyes polgárai kedden délután Ot órakor a Római körúti Martonosi féle vendéglő­ben népes és lelkes hangulaiu értekezletet tartottak, amelyen megvitatták mindazokat a sérelmeket, amelyek Felsővárosi érték az utóbbi évtized aiatt s amelynek eredménye azután az, hogy e város rész a legelhanyagoltabb része Szegednek. Az értekezleten Franki Antal gy úgy szerész, régi törvényhatósági bizottsági tag, aki szervezője volt. a felsővárosi mozgalomnak, terjesztette elő Felsö­város sérelmeit és mindazokat a tennivalókat, amelyek Felsöváros érdekeit szolgálnák. Franki gyógyszerész részletesen vázolta és ismer­tette Felsőváros elhanyagolt állapotát. A tapasz­talat szerint a város tanácsa a többi városrészeket­favorizálja Felsővárossal szemben. Azok kapnak bérházakat. Rendezettek, kövezettek az uccái. A város legújabb bérháza is a Szentháromság uccá­ban épüt. Indítványozza, hogy Felsőváros tör­vényhatósági bizottsági tagjai a legközelebbi köz­gyűlésen, mindent kövessenek el, hogy a fölépí­tendő uj bérház a Kiskaszinó helyén épüljön föl. Ezzel az uj építkezéssel a Maros uccát is lehet rendezni, amely a legszégyenteljesebb uccája ma Szegednek. Nincs programba véve a külvárosi uccák köve­zése sem. A legtöbb felsővárosi uccábban méteres sár akadályozza a kocsiközlekedést. Nincs világí­tás. A háború óta csak a hold világit sok felső­városi uccában, pedig e városrész lakói éppen annyi adót fizetaek, mint az aszfaltos belvárosi uccák lakossága. Rendezetlen Felsőváros vízellá­tása is. A kifolyók alig adnak vizet s negyed­órákig el kell álldogálni egy-egy kifolyó előtt, mig egy bádogkanna megtelik vizzel. Alsóvároson legújabban két uj áriézi kutat is fúrnak, mig Felső város a hetedik uccába jár vizért. Kívánatosnak mondja, hogy a Szentgyörgy-téri illemhelyet, amely nincs használatban és csak dísztelenség épp azon a téren, bontsák le. Arra kéri a megjelent városatyákat, hogy a leg­közelebbi közgyűlésen tervszerűen szálljanak sikia Felsőváros érdekeiért, mert ez a városrész eddig a legmostohább gyermeke volt a városnak. Gombos Imre fölszólalásában a Debreceni-, Retek, Hattyú- és Hobiártbasa uccák rendezetlen és elhanyagolt helyzetére hívta föl az értekezlet figyelmét. Elmondotta, hogy Felsöváros ügyében már számtalan beadványt intézett a polgármester­hez, de kérelmeit kurtán elintézték azzal, hogy majd megszívlelik figyelmeztetését és köszönik a közügyek iránti szíves érdeklődését. Kónya István a rendezetlen és rosszul kövezett nagykörút és a Lengyel ucca viszonyait ismertette. Dr. Fajka Lejos és Firbás Nándor föiszólalása ulán dr. Dobay Gyula indítványozta, hogy leg­először is a kiskörút és a nagykörút közötti uccá­kat kövezzék ki és a felsővárosi városatyák az ügy érdekébea egyöntetűen lépjenek föl és szavazzanak a közgyűlésen. Korom Mihály szintén a nagykörút rendezetlen állapotát vázolta. A megkezdett kövezési munkálatokat abbahagyták s jelenleg az egész nagykörút lövészárokszerü mélyedésekkel és emel­kedésekkel vjtn tele. Kije en.i, hogy a legközelebbi közgyűlésen már interpellációt jegyez be a nagy­körúti rendezetlen állapotok ügyében, Hoffer jenö * törvényhatósági bizottság meg­nehezített munkáját ismertette. Elmondotta, hogy a város tanácsa tegujabban a közgyűlést minden nagyobb ügyben befejezett tény elé állitja, ugy hogy a közgyűlés hatásköre már már minimálisra redukálódott. A legnagyobb baj az, hogy a váios atyák nem járnak et a közgyűlésekre s igy a köz­gyűlés nem elég erős a berendelt tisztviselőkkel megerősített tanáccsai szemben. Szerinte a nagy­körút újbóli kikövezésére nem volt szükség. A nagykörút távol esik a város szivétől, forgalma minimális s helyette inkább a sugárutakat kellett volna rendbehozni. Reméli, hogy e nappal uj éra kezdődik el a közgyűlésen s mint egy más városrész képviselője örömmel csatlakozik a felső­városi városatyák jogos és kívánatos mozgalmához, amely végeredményben nemcsak egyedül Felsö­város, hanem az egész város érdeke. Kell, hogy e népes városrész lakossága ugyanazokat az adó­fizetői előnyöket élvezze, mint a város többi városrészeinek lakossága. iHMNMMMíMMIIMfMMíMMN Nem mondotta ki a köigyiiiés, hogy a tanyai vasút építésénél csak olyan munkás kaphat munkát, aki belép a keresztényszociálista szakszervezetbe. Szegedi munkások panaszos küidöttsige a polgármesternél. Kedden délelölt nyolcvan kilencven föld­munkásból rekrulálódott küldöttség jelent meg a városházán. A küldöttség a polgármestert kereste, akihez kivételesen kissé bajos volt a bejutás, mert az előszobában egyetemi tanárok, ismeretlen papok, városatyák és ismerős ügyes­bajosok várakoztak. A földmunkások azonban, akik a folyosót lepték el, söt mig a Széchenyi­térre is jutott belőlük, győzték a várakozást, mert idejűk, az volt éppen elég. Ott álltak és vártak a részvétielen folyosón, szavát nem igen lehetett hallani egyiknek sem. Valahogy mindegyiknek a szeméből néma két­ségbeesés nézett ki. Nyolcvanan, vagy kilecc­venen lehetlek, valamennyi szegedi illetőségű és a város alsóianyai vnsutipitésénél egyik sem kapott közülük munkát. Igaz, hogy ott, Alsó­tanyán, valami keresztényszociális szervezet uralkodik a munkássorsok fölött, de az isigaz, hogy a nyolcwtn-ktlencven depuációzó föld­munkás között egy sem akadt — nem ke­resztény. A hossz u, folyosói várakozás végre is meg­hozta gyümölcséi. A polgármester utasítására fölnyitották a tanácstermet és oda terelték be a depu ációt. A polgármester pedig, miután telefonon odarendelte Berzenczey Domokos mű* szaki főtanácsost és Mihályffy László városi főmérnököt, csakhamar megjelent a küldöttség •lőtt. Valamiért sietős lehetett a dolga, mert kissé türelmetlen hangon szólt rá a küldöttségre: — Hát ki a szónok, álljon elő I Egy lassú szavú, őszbecsavarodott, meggör­nyedt öreg munkást tuszkoltak elő a többiek. — Nagyságos ur, — kezdie az öreg csen­des, alig hallható hangon — tegnap kint vó­tunk Alsótanysn, a Lengyel kápolnánál mun­káért. A mérnök ur megké dezte, hogy hova valósifik vagyunk. Amikor megmondtuk, hogy 8'ögediek, azt mondta, hogy nincs munka. Pedig ugyanakkor, olt előttünk, szönjflnk lat­tára oeálutott két másik eugot, pedig az a két banda dorozsmai vót. Azér g?üt ü»k el a nagy­ságos urhó, mer' mink szögediek csak hátul állunk. Pedig hát itt fizetjük az adót, itt élünk, itt fogyasztunk Szögedön, a munkát pedig a város adja. Beszélt volna még az öreg munkás, de azok, akishez beszélt, miért, miért nem, türelmetle­neknek látszottak, sokkai türelmetlenebbek, mint oyankor, amikor valami alsóvárosi deputsciő kér uj ártézt kifolyói, mondjuk a Paprika ucca sarkára, vagy miaor valami népköri vacsorára hívja meg a nemes város atyafiságos hitó­ságát. Amikor az öreg szónok — valószínűleg jól meggondolta előbb — arról ktzdett beszélni, hogy miért indokolt a szegedi földmunkások kivántága és miért sérelem a sérelme, akkor Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos félbe­szakította, mondván, hogy ezeket a körülménye­ket a város hatósága mind nagyon jól ismert A műszaki főtanácsos ól pedig a polgármester vette át a szót és mondotta a következőket: — O-t, a vasútépítésnél nagyon sok szegedi munkás dolgozik, a kétszáznyolcvan közül leg­alább száznegyven. De iudhatjik, hogy törvény van rá, hogy az ilyen vasútépítés­sel kapcsolatos földmunkát az Országos Központi Hitelszövetkezetnek kell kiadni, illetve a Hitelszövetkezet kötelékébe tartoző Földmunkásszövetségnek. Ezt a szövetséget éppsn azért itt is meg kellett csinálnunk, illetve iti is megcsinálták, hogy abba a szegediek is beléphessenek, mert az ciak természetes, hogy a szövetség csak tagjainak adhat munkát. Leg­jobb lesz köönben, ha három munkás itt ma­rad maguk közöl, három bizalmi, majd a mér­nökségen elintézik a panaszukat. Euel a polgármesteri kihallgatás véget is ért, a három legidősebb földmunkás átment a mérnöki hivatalba, a többiek pedig eltávoztak, hogy lenn, a városháza előtt várják be az ered* ményt. Azonban hiába vártak, meri ptzitiv ered­ményt nem étiek el, csak azt tudták meg, hogy annak a bizonyos Földmunkásszöveiségnek el­járásában „nincsen semmi törvényellenes, mert joga v-n arra, hogy csak a saját tagjainak adjon mmkdt*. A Délmagyar ország néhány héítel ezelőtt már foglalkozott a szegedi földmunkások pamszával és íeköjöliűk azt a jegyzökönyvet is, amelyet erről a sérelemről a szakszerveze i tanács föl­vett. Közleményünknek skkor semmi következ­ménye nem voif, a polgármester érdeklődé­sűnkre körülbelül ugyanazokat mondotta el, mint amiket a keddi küldöttségnek mondott, a szegedi keresztényszocíálisok titkára pedig a szegedi fajvédő ujsíg hasábjain próbálta meg igazát bizonyítani, mint a szegedi föidmutikás­szövetség egyik érdekelt vezetője, de eredmény­telenöl. Azóta a szegedi, minden párton, vagy szövetkezeten kivüi álló födmunkások szinte napról nipra fölkeresik panaszukkal szerkesztő­ségünket, de nemcsak azok, akik nen kaptak munkát, hanem azok is, akik en&edve a kény­szerítő terrornak, beléptek a keresztényszocldllt szövetségbe. Ezeknek a pmasza az volt, hogy a szövet­ség valósággal éhhé/ért dolgoztatja a föld­munkátokat. Senkivel sem közlik — állításuk szerint — munkábaállása előtt, hogy mennyi lesz a bére és csak az első munkahét végéa tudják meg, hogy amennyit koncként idadobnak eléjük, az még az éhezésre sem sok. A legtöbb dolgozó földmunkás százötven, kéiszázeier koronánál nem tud többet keresni hetsnkint, pedig ak­kordba dolgozik naponta tizenkét-tizennégy órát. Ebből a százötven-kétszázezer koronából kell élnie egy bélig, távol a családjától és ebből kellene gondoskodni* saját élelmezésén kivűi a család élelmezéséről is. Az egyik panaszos, nevét nem írjuk ide, mert a panaszt azóta nagyon sokan megismé­telték, elmondotta, hogy a munka megkezdése eiött összegyűjtötték őket a TESz számára igénybevett szabadkőműves páholyban és ott közölték velük, hogy mikor kezdődik a munka. Hiába kérdezték azonban, hogy mi lesz a munka dija, a szakszervezeti titkár ur nem adott konkrét váasz', hanem azzal biztatta a munkanélküliség következtében kényszerhelyzet­ben lévő és a kényszerhelyzet következtében kiszolgálta ott munkásokat, hogy a bérrel meg lesinek elégedve. Ebben az Ígéretben nem nrgson hittek, de azért kimentek és megkezd­ték a munkát. Az elszámolás kéthefenkiat van és az első hét végén, amikor a teljesen pénz nélkül álló munkások követelni kezdték meg­szolgált járandóságukat és tudni kivánták, hogy mi bert Kapnak, 150000 koronás előlegekkei cslllopiiotla le a háborgást a keresztény szo­ctállsta szövetség. Csak a másodiz ledolgozott hét után tudták meg. hogy egy köbméter ki­ásott és eltalicskázott föld írt négyezer kilencszáz korona munkabért állapított meg a szövetség, amely a várostól 8—13 ezer koronát kap ugyanezért a munkáért. Tiz köbméternél nem

Next

/
Thumbnails
Contents