Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-10 / 57. szám

1926 március 10. DELMAGYARORSZAQ 3 Németország fölvételi kérelmének felülvizsgálását külön bizottság végzi. A bizottság Chamberlain elnöklésével kedden alakult meg. Genf, március 9. A Nemzetek Szövetségének első bizottsága, nmely Németország fölvételi kérelmit bírálja fölül, na délután 4 óra 30 perckor Chamberlain elnöklete alatt alakuló ölést tartott. A bizottság elhatározta, bogy al* bizottsigot alakit, amely ugyanazt az eljárást alkalmazza, amelyet annak idején Bulgáriával, Ausztriával és Migyirotszíggal szemben alkalmaztak: a felvétet Iránti kérelmet részletesen megvitatja. Az albizottságban a következő átlimok vannak képviselve: Franciaország, Olaszország, Jipán, Belgium, Cuba, Norvégia, Qörögomág, Bulgária, Írország és Jugoszlávia. Az albizottsághoz tartoznak ezenKivel Chamberlain elnök és Loudon (Hollandia) alelnök. Az albizottság munkálatai, mint az mindig | izokás volt, nem lesznek nyilvánosak. „Fantasztikus csevegés." Bethlen a kisántánthoz való állítólagos csatlakozásról. (Budapesti tudósítónk telefen jelentése) Rómából jelenti*: A Trtbuna munkatársa kérdést intézeti Bethlen István gróf miniszterelnökhöz : Igaz-e, bogy Magyarország csatlakozik a legszélesebb bázison újjáalakuló kisántánthoz ? Behlen röviden válaszolt a kővetkezőkben: Ez fantasztikus csevegés, Magyarország sohasem tesz a kisántántban, sem mai, sem más formdfdban. A kultusztárca költségvetését tárgyalta a pénzügyi bizottság. Klebelsbsrg a szegedi klinikák építéséről. (Budapesti tudósttónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága kedd délelőtt 11 óra után folytatta tárgyalását Kenéz Béla elnökletével. Napirenden szerepelt a kultusztárca költségvetése. Egri Nagy jános, a költségvetés előadója kimutatja, hogy a kultusztárca az idén az első helyen áll az összes tárcák közölt, amely 14.5 százalékát teszi ki az általános költségvetésnek. A kultuszkormány programja az alsófoku polgári, elemi és nem állami iskolák támogatása, amire 11,300000 pengőt irányoztak elő. Az egyetemi célokra forditott összeg a tárca 16 százalékát tes7i ki. Örffy Imre az egyetem tulprodukciőját tette szövá. őrömmel üdvözli, hogy a kultuszkormány az alsófoku népoktatás fokozását tűzte ki céljául. Ivándy Béla sürgeti, hogy az óvodákat, a gyógypedagógiai oktatásokat a népjóléti tárca keretébe utalják. Dréhr Imre a felekezeti oktatás illetményeinek felértékeléséről beszél, amely sok súrlódásra ad okot a tanítóság és a papság között. Kéri az állami segélyek revízióját Ernst Sándor teljes egészében magáévá teszi Dréhr Imre álláspontját és az alsó papság helyzetével, valamint a párbérrel foglalkozik. Ezután Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter szólalt föl. Röviden vázolja kultúrpolitikai programját, kijelenti, hogy célja a magyar nép értelmi színvonalának emelése. A népiskolák fejlesztésére 1,624,000 pengőt vett föl a költségvetésben. Meg kell szüntetni a gyengén képzett jogászokban mutatkozó túltermelést, éppen ezért az államtudományi államvizsgákkal való operálást is meg fogják szoritant. A debreceni klinika építése most befejeződik és a pénzügyminiszter 464 000 pengőt bocsát rendelkezésre a szegedi klinikák építkezésének megkezdésére. Szeged városának áldozatkészsége segítségével mindkét klinika egy éven belül fölépül. Befejezésül köszönetet mond azért a megértésért, amellyel pártkülönbség nélkül találkozott. A tárca folytatólagos tárgyalását szerdára halasztották. Újra működni fog a Szegedi Képzőművészeti Egyesület. A szegedi képzőművészet életében még a báboru előtt nagy szerepet játszott az 1901-ben megalakult Szegedi Képzőművészeti Egyesület, A háború elkövetkexésérel azonban az életrevaló egyesület kénytelen volt működését beszüntetni. Az általános bizonytalanság idején sok fiatal festő félretette ecse jét, szobrász a vésőjét és halálos csönd dermedi a művészei berkeiben. Tárlatokat nem rendeztek és a képzőművészeti egyesület megszűnt önmagától is, anélkül, hogy hivatalos föloszlását kimondották vona. Nemrégiben azután a szegedi mübarátok elhatározták, hogy ismét életrekeltik a város művészeti életében valamikor értékes szerepei vivő Szegedi Képzőművészeti Egyesületet Kedden délután hat órakor a városháza tanácstermében értekezletre jöttek össze a szegedi művészetpártolók, hofy megbeszélést folytassanak az egyesület működésének újból való megkezdéséről. Az értekezlet azután dr. Gyurltza Sándor főorvos indítványára elhatározta, hogy az egyesületet ismét életrekeltik és ha kellő számú tagot megnyernek a nemes eszmének, ugy már a közel jövőben megtartják az alakuló közgyülist Is. Az értekezlet az előkészítő munkák elvégzésére dr. Gyurilza Sándor elnöklete alait szűkebb bizottságot küldött ki magából, azzal a megbízással, hogy minil szélesebb körökben propagálják az egyesület eszméjét és minél több tagot igyekezzenek megtzerezni az egyesületnek. Az értekezleten konkretizálták az egyesület föladatát is, amely hivatva lesz a szegedi művészeti élet ujjáébresztésére. Tervbevették a tárlatok rendezésit, fölolvasások tartását, figyelemmel a folyton fejlődő szegedi Iparmüviszeti éleire is. Remélnek városi és állami szubvenciót, amivel azután biztosabb révbe kerülne a nagyjövőjű szegedi képzőművészet. Szalay főkapitány a parasztdrámáról, a népszínműről és szerző-társáról, aki nem nézhette végig a tiz év utáni reprizt* „Az Ugarimádás ma aktuálisabb, mint valaha." A főkapitány arca megenyhült, de vállat von először: mit mondjon „szerző a darabjáról, amikor az egyik szerző szomorúan és ezüstös bajjal havas földbe került... fölmerülnek a havas bafu szerző napjai, a közös munka és az együtt élt emlékek. A főkapitány megvonja a vállat: — Februárban volt liz esztendeje, hogy először adták és most Szeged után Vásárhelyen is előadják április 18 án. A régi színlap, ha érdekli... Es belemélyed iróasztalfíókjáb*,? beléjük néz, bogy megkeresse a régi szinlapoi. Talán azért, (Andor Zsigmond társulata szerdán este fölujitja dr. Szalay lózseS és Cserzy Mihály parasztdrámáját: az „Ugarimádást".) A főkapitány főkapitányi szigorral az Íróasztala előtt, anikor bekopog hozzá az ujságiró. Talán politikára gondol, — mert az ujságiró jobbára politika miatt szokta fölkeresni a kerület főkapitányát — és erre még főktp tányibb szigorral húzódnak össze arcán a vonások. A vonások azonban mindjárt megenyhülnek: az ujságiró nem politikáról, még csak rendőri űgyröl sem kérdez, hanem dr. Szalay József darabjáról. hogy ne kís'rtsen ugy a másik szerző, aki ham hajjaf, havas tétben költözött el ciöndesen. Régi írások kerülnek elő, az első kéziratok, sárgulni induló árkuspapirosok: A vázlat, a bonyodalom, az első gépírások és a sorok közölt eser javítás. Hiszen két szerző dolgozott és egymást javítgatták ki. Hogy minél elevenebbek, lüktetőbbek legyenek a dialógusok. Azután itt van a b*köiöli kész kézirat is. amelynek táblájára Ábrányi Emil irta rá a cimct. Mind a két szerző kedves barátja. Mig igy előttünk a régi írások, mondatonkint mondja a főkapitány: — Hogyan készült a darab ? Hát akkoriban kint járkáltunk Cserzy Miskával a tanyák kőzött, csak ugy impressziókat gyűjteni. A tanyán akkor éppen árverés volt, földárverés: magasra lángolt a szenvedély. Ez adta meg az ötletet. Hazaleié már beszélgettünk róla, azután összeültünk. — Először egy fölvonásra terveztük, de ahogy készült, egyre terjedí-terjedt és leit belőle három fölvonás. A megbeszélés u'én elkészült a vázlat, ma|d Cserzy összeállította a jeleneteket, én aztán átdolgoztam, ő újra simitott rajta. Amikor készen voltunk eszel, jött az igazi formábaöntés, a dialógusok preciiirozása. — Az Ugarimádás témáját ma is aktuálisnak tartom, sőt ma még aktuálisabbnak, mint valaha. Azóta megkezdődött a földreform. Véleményem szerint a bérleli rendszer jobban szolgálja a földdel foglalkozók érdekét, mint a radikálisan végrehajtott földreform, mert sok uj birtokosnál előadódhat a tőkehiány és zavarba juthat az uj tulajdonos. A szegedi bérleti rendszer ellenállhatatlan erejű érvelés a radikális reformmal szemben. Most megint a régi írások közölt keresgél és ismét fölmerül a másik szerző emléke. Aki havas hajjal liz év után ugy szerette volna még egyszer látni a rivalda és a kulisszák között szive parasztjait. Most szelíd rózsalevélként hullik le ez az előadás csöndes pihenőhelyére. — Nem irok azóta semmit, néhány tárcán és szakcikken kivül — mondja a főkapitány —, mert nem érek rá... Most még fölmerül a népszínmű kérdése. A főkapitány ebben a kérdésben is határozott: — A népszínművet régi formájában föléleszteni nem lehet. Idejét multa ugy már, a forma, a régi alak meghaladott álláspont. De igenis, adni kell azért a már klasszikussá vált népszínművekéi. Az uj formák, gondolatok alapján föl kellene dolgozni a magyar néptragédiákat, ahogy Qerhard Hauptmann teszi azt a németeknél. Ezeket az indulatokat ketlene feldolgozni mosil — A parasztnak megrázó tragédiái vannak, amelyeket nem cifra sallanggal kell a szinpadra vinni, hanem abban az irányban, ahogy A bor, Süt a nap, a Juss íródlak . .. A főkapitány végignézi majd páholyában a tiz év utáni reprizt és Cserzy Mihály sirhalmára Andor Zsigmond telte most le a legillatosabb, legszínesebb csokrot. Hogy mégis a lámpák közé kerüli a darab. (v. gy.) Az egyházközség kurznslapokat segélyt® egyházi adóból. A Magyarország című lap írja: Föltűnést kelt a szegedi római katolikus egyházközség évi jelentésének alábbi része: „Intenzív támogatásban részesiti a magyar nemzeti és keresztény katolikus sajtói, amelynek 60 millió keronát juttat, azonkívül pedig azoknak a hírlapíróknak, akik a magyar nemzeti és keresztény katolikus érdekek kipvlseletében, videlmében kiváló publicisztikai működési fejtenek ki, közhasznú működésük elismeréseként mig külön 10 mlUió korona jutalmai tűzött kt.' Az egyházközség jelentését, amely a szegedi fajvédő újságban jelent meg, a katolikus társadalom köreiben nyugtalansággal fogadták. Kifogátolják, hogy egyházi adót, amit pártállásra, politikai felfogásra való tekintet nilkül szednek be, kurzuslapocskákra pocsikoljanak. Az egyházi adó nem szolgálhat mást, mint egyházi célokat. Hi valaki mecénási hajlamot érez bizonyos sajtóorgánumok iránt, ám nyissa ki a bugyeliánsát és szórja a pénzét. De az egyházi adó közpinz, amellyel senii sem rendelkezhet síját gusztusa szerint. Publicisták segélyalapja sem lehet az egyházi adó. Az újságírót fizesse a lapkiadó, közpénzből senki sem jutalmazhatja kedvenc tollforgatóját. Aki közpénzeket keiel, az felelősséggel tartozik.