Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-25 / 70. szám

DBLMAQTARORSZAQ 1926 március 25, minden siegedi po'gár fis szabadon tanulhisson. Most tehát, hogy döntő stádiumba került a kérdés, a város közönsége Joggal várja excellenciád nyilatkozatát erről az ügyről is. A kultuszminisztert láthatólag kellemetlenül érintette ez a kérdés. Néhány pillanatnyi gondolkozás után a következőképpen (ért ki a válasz elől: — Et a kirdis mait um aktuális. Egyelőre csak a helykérdéssel és a pénzügyi kérdéssel foglalkoztunk. A városnak ezt a feltételét nem ismerem. Most különben is u] alapon indultak meg a tárgyalások. A miniszter ezután búcsúzott, au'őbi üli és a megyéspQspökhöz ment ebéire. Dílután félnégykor pedig visszautazott a fővárosbi. A Délmagyarország Szegeden és környékén az egyetlen liberális lap. Fennállásának biztositéka és ereje a független polgárok és munkások támogatása. A magyar „vándorlási politika" és a munkanélküliségi biztosítás dr. Pap Dezső kereskedelemügyi államtitkár megvilágításában. A mezőgazdaságnak is részt bsll vennie a segélyezési terhek vállalásában. Budapest, március 22. (A Délmagyartrszág munkatársától.) Nemrégiben ismertettük a munkanélküliségi biztosítás törvényi alapelveit és nyilatkozatokban ad uk közre a szegedi közgazdasági vezerférfiak fölfogását a munkanélküliek segélyezésének közhatósági ellátásáról. A törvény életbeléptetése az illetékes körök teljes rokonszenvével találkozott, nem helyeselték azonban az állam szükkeblüségét, amellyel a költségek fedeze ének tetemes részét az amúgy is roskadozó ipari és kereskedelmi érdekeltségek vállaira kivárja hárítani. Az általános föizuiiulás után szükségesnek véltük e nagyjelentőségű és már eddig is sok vilára alkalmat adó kérdést a pártatlan szociálpolitika szempontjából is megvilágítani és ezért fölkeressük az egyik legkiválóbb hazai ssociálpoliitkust, dr. Ap Dezső kereskedelemügyi államtitkárt, aki kitüntető előzékenységgel volt szíves a Délmagyartrszág élvisókitőnsége részire rendelkezésünkre bocsátani a „Munkanélküliség elleni küzdelem magyarországi egyesületéinek ekstkluziv társaságában mondott beszédének azt a részét, ameiy a munkanélküliségi biztosítás ügyével foglatkorik és egvben rámutat a magyar kivándorlók szociális helyzetképére is. Az európai nevű magyar tudós nyilatkozatát az alábbiakban adjuk: — Az államháztartás rendbehozásával, a pénz értékállandóságának helyreállításával eltűnt az a mesterséges hajtóerő, mely addig látszólagos életerőt kölcsönzött a termelésnek, megszűnt az infláció. Tudjuk, hogy amint ez az állapot bekövetkezett, rögtön fölszöktek a munkanélküliségnek jelzőszámai. Ha már előbb is nélkülöztük azt a céltudatos, okos vándorlási politikát, mely az itthon foglalkoztatáshoz nem jutható munkaerőknek, egész közgazdaságunk javára, külföldön iparkodik megfeleiő elhelyezkedést biztosítani, ennek a politikának hiánya most kétszeresen érezhetővé vált. Hogy mit lehet elérni az ilyen politikával, mit érhet el az olyan ország, melynek nincs pénze, nincs nyersanyaga, de van fölösleges munkaereje, olyan államszerződésekkel, melyek révén ezt a munkaerőt kicserélheti a neki szükségelt nyersanyagokra, szénre, búzára, kőolajra, műtrágyára, amellett, hogy a munkára kihelyezett népességnek elsőrendű munkaföltételeket, munkásvédelmet biztosit még olyan országban is, ahol az addig még a belföldi munkás számára sem létezett, arra nagyszerű példát mutat Olaszország, melynek kivándorlási biztossága nemcsak rendőrségi, hanem elsőrendű népjóléti, munkásvédelmi intézmény. Olaszország előre megkötött szerződések alapján juttatja el fölös munkaerejét a céltudatosan megválasztott külföldi munkaalkalmakhoz, előzetes szakképzésben részesiti kivándorlóit, megtanitja őket mesterségekre, kioktatja a bevándorlási ország törvényeire, a munkaviszonyból származó jogaikra. Valószínűtlen, hogy a nálunk fölös munkaerőknek céltudatos kihelyezése érdekében mi is megtehettük volna mindazt, amit megtett Olaszország. De, hogy annál többet tehettünk volna, mint amennyit tettünk, az kétségtelen. Mi egyszer megnehezítettük, egyszer megkönnyítettük a kivándorlást — milyen szempontok szerint, azt bajos volna megállapítani —, mintha ezzel eleget tettünk volna a munkanélküli tömegekkel szemben minden kötelességünknek. A munkanélküliek jelentékeny része lezárt határok mellett sem maradt ugyan itthon. Ha szöktek, ha útlevél nélkül távoztak, legalább könnyítettek felelősségünkön a bevándorlási országban rájuk váró sors tekintetében. Mi történik ugyanis a távozókkal külföldön, azzal épp oly kevéssé törődünk, mint azzal, mi sors vár azokra, akik itt maradtak. De ha magunk szerveztük volna meg a távozóknak külföldi elhelyezkedését, sok bajtól megkímélhettük volna őket, sok előnyt biztosíthattunk volna számukra és az egész magyar közgazdaság számára. Mi nem tanultuk azonban még meg eléggé, milyen értékes része a nemzeti vagyonnak az ember, a munkaerő, hogyan tanultuk volna hát meg a nemzeti vagyon e részének megfelelő értékesítését. — Nem gondoskodtunk eléggé itthoni munkaalkalmakról, nem gondoskodtunk külföldre kényszerült honfitársaink védelméről, kenyérkereső utjának egyengeté3éről. Még ha a felelősség nem terhelne is bennünket e részben, akkor is gondoskodnunk kellett volna a munkakeresethez nem jutható munkásoknak segélyezéséről. A proletárdiktatúra bukása után első dolgunk volt azonban mindennemű munkanélküliségi segélyezésnek a megszüntetése. Ha azért tettük volna ezt, hogy kiépitsük helyette a munkanélküliségi biztosítást, helyesen cselekedtünk volna. De mintha csak azt akarta volna az állam mélyen lelkébe égetni a munkásságnak, hogy tőle nincs mit remélnie, hogy egyetlen reményének, mentsvárának az önsegélyt, a szakszervezetet tekintse I Évek, kinos évek multak el fölöttünk, mig a munkanélküliségi biztositás gondolatával egyáltalán megbarátkoztunk, vagy legalább ugy tettünk, mintha megbarátkoztunk volna. Ez a barátság ugyanis ma sem melegedett föl a tettig. Hiszen éppen a mai súlyos viszonyok közt megértjük az iparnak és kereskedelemnek huzódozását ettől az ujabb tehertől. Megértjük annál inkább, mert hiszen az állam, amelynek példával kellene előljárni a szociális kötelességek vállalásában és teljesítésében, magatartásával éppen e kötelességek kíméletlen el- vagy áthárítására ad példát. De bármennyire méltányoljuk is iparunknak és kereskedelmünknek mai végtelenül szomorú, válságos helyzetét, meggyőződésünk, hogy a munkanélküliségi biztositás életrehivá3a, a terhek megfelelő megosztása mellett, elsőrendű érdeke az iparnak és kereskedelemnek is. Nem azért, mintha ettől a szakszervezetek vonzó erejének csökkenését remélnők. Ez az eredmény ugyanis, tekintettel arra, hogy a szakszervezetek létjogosultsága és létalapja nem csupán munkanélküli tagjaiknak segélyezésében áll, épp oly sajnálatos volna, mint amily érdeme a szakszervezeteknek az, hogy ilyen megfontolásoktól függetlenül maguk sürgetik legerőteljesebben a munkanélküliségi biztosítást. Hanem azért, mert meggyőződésünk szerint nem csupán a munkásnak jő az, ha jól megy a munkaadónak, hanem ennek és az egész társadalomnak is annál jobb, minél biztositottabb, jobb exisztenciája van a munkásnak. Sokat lehetne erről éppen a munkanélküliségi biztosítással kapcsolatban beszélni. Gondoljunk csak pl. arra, hogy e biztositás hiányában mennyire feszélyezve van a munkaadó elhatározási szabadságában, ha teszem föl az üzem redukcióját, az üzemnek munkások elbocsátásával járó racionalizálását kell megfontolnia. Gondoljunk arra, hogy soha nem volt oly fontos termelésünkre, mint ma az, hogy a megcsonkult ország népességének fogyasztóképessége emelkedjék, semmiesetre se csökkenjen. A munkanélküliségi biztositás erről az oldalról tulajdonképpen a fogyasztóképesség minimumának a biztosítása. Ezért keil annak terheihez, nem is szóivá másró1, a munkásokon és az ipari és a kereskedelmi munkaadókon kívül, az államon és a községeken keresztül, ezeknek hozzájárulásában hozzájárulnia a mezőgazdaságnak is. Valószinü, hogy minden termelő szivesen is áldozna e célra, ha tudná, hogy az igy hozott áldozat éppen az ő cikkeinek, áruinak kelendőségét fokozza. De kell-e emlékeztetnem ezzel kapcsolatban arra, hogy a fogyasztás emelkedésének, a termelés ezzel járó megélénkülésének hatását arról az egy pontrói, ahol az megindul, a gazdasági étet vérkeringése eljuttatja a gazdasági szervezetnek a legtávolabb! zugába is. Hiszen éppen az a megnyugtató a tár. sadalmi küzdelmeknek szemléletében, hogy egyéni önzésen, üzleti versenyen, szakmabeli ellentéten, osztályharcon, háborún és annak a széthúzásnak minden más megnyilvánulásán keresztül, mely embert emberrel szembeállít, az ész világossága meglátni engedi az emberi sorsoknak kiegyenlítő, összeolvasztó és forrasztó nagy szolidaritását. A társadalmi szolidaritásnak átérzése, fölismerése és minden má3 szempont faié helyezése vezeti et biztosan az embert minden társadalmi problémának a közjólétet szolgáló megoldásához. Ennek az igazságnak növekvő fénye világítsa meg azokat a kutatásokat és kísérleteket is. melyeket a munkanélküliség elhárításának, következményei enyhítésének szentelünk. • ... Reméljük, hogy a fenti soroknak klaszszikus „fénye" sugarat fog vetni az eddig homályos pon'okra is és a nagytekintélyű szegedi vezérférfiak teljes rokonszenve kiséri majd a továbbiakban a magyar szociálpolitikának most készülő ujabb, if,u*hajtását és Szeged város első helyen fog állani a csonka hazában: óhajban és megértésben, áldozatkészségben és előrelátásban azf önhibájukon kívüli munkanélküliek intézményes segélyezésének mielőbbi életrehivásában 1 Vásárhelyt falta. iwMuaM) selyem nyaltaiét tiT'VÜ csóbban a Nemzeti Áruházban Kárász és Kölcsey n. ppISííü Minden ellenkező híreszteléssel szemben fi kijelentem, hogy igenis, mint a v 1 • világcsaló, fi cimü filmem főszereplője tetszettem meg 5 annyira a A I Metró Goldwyn ) • gyár igazgatójának, hogy ma már • j Rudolf Valentiné f partnere vagyok. | Péntektől a Belvárosi Moziban fellépek. | j Bánkii Vilma. | Borzalmas ez a fogfájás! Enyhülést hoznak A s p i r i n tablettái. Ügyeljünk a zöld papirszallagra! Legolcsóbb, legdivatosabb férfi zoknit és !£snyá» C E N T R U MIS W. A Centrum a honvéd tisztikar és az egretemi ifjúság állandó beszerzési forrása és ép ezért Szegeden legdúsabb raktára ezen cikkeknek. Legújabb divatminták I Legjobb minőségű áruk I Próbavásárlásnál értékes ajándékot kap Föld és házbirtok. *05 A város körüli fekete földek 1—5 holdas darabokban, kisebb-nagyobb tanyás birtokok, szatymazi szOlOk, nagyobb vidéki bérletek, magán és bérházak a város minden részében, 40 mil.-tól feljebb, Urestelkek, vendéglők és üzletek OPTHíl/ • ii-r• • nyűg állpt. tanácsos ingatlanforg. irodája rhln K ANTAL Szegeden, Széchenyi tér 7. sz. a. (Szeged' *"' "Mt nl< ' nl- Csongrádi tkptór palotája) II. em. jobbra. ^••••••Telefonok: 3-!0 és IS —39. VETKEZIK, Szegediek találkozó helye.