Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-19 / 65. szám

2 DELMAGYARORSZAQ 1926 március 20. javára esnek, arra készleinek, hogy tartózkedjam minden olyan célú ak- I A frankügy és Apponyi folytatja: Vannak nagyhatalmak, iiüiö­nösen Anglia, amelyek Magyarország és a Bethlen­kormány iránt jóindulatot és bizalmat mutatnak. Olaszország külpolitikai utjai most nem könnyen ismerhetők föl. Úgy látszik, hogy erős német­ellenesség dominálja az olasz külpolitikát, amely olyan összeköttetéseket létesíthet, amelyek tőlünk való eltávolodással járhatnak. Ellenben megállapít­ható bizonyos feszült viszony a francia kormány és a francia közvélemény egyrészéről Magyar­országgal szemben. — A r i a kérdés külpolitikai vonatkozásait illeti, Anglia csak addig maradhat barátságos viszony­ban velünk, amig ez a barátság szövetségesével, Franciaországgal szemben való viszonyát nem érinti. — A frankügynek általában olyan utóhatása lesz, hogy annak a kormányzatnak, amely alatt történt ez az ügy, lelkiismeretem minden melegével figyel­mébe ajánlom annak a megfontolását, hogy ez a kormány megmaradhat e helyén. Abban az eset­ben, ha a külföldi relációkban akcióképességét biztosítva nem látja, a kormánynak kötelessége távozni, A kormány tehát óriási lelkiismereti felelősséget vesz magára. Mérlegelnie ke-1, vájjon ugyanaz-e a helyzete, ami volt a frankhamisítás előtt, hogy ugyanugy fudja-e képviselni az országot, mini az­előtt. Ha ugy érzi, hogy nem. tudja, akkor köte­lessége a helyét elhagyni. Parlamenti bizalmi sza­vazatta! még csak csökkenteni sem tudja ezt a felelősséget, amely annál nagyobb, mert mérlegelnie Keli a külfölddel Való relációkat. Ennek a kérdés­nek a mérlegelése hazánk jövője szempontjából végtelenül fontos. — Ami már most a belügyi vonatkozásokat illeti, azt kell kérdezni: bírhat-e a kormány a belügyi bajok kiirtása tekintetében a szükséges erővel, hogy a bizalmat künn és benn helyreállítsa ? A frankbotránynak sok káros következménye melleit egy jó oldala is volí és pedig az, hogy föllebbent a függöny, amely eddig a tarthatatlan belügyi helyzetet takarta. Rendes viszonyok között élő országok­ban is e őfordulhat, ho*>y egyes magsR fcöz­íunkcíonáriusok részesek bűnügyben. De azt hogy számosan vesznek részt köztisztviselők és közintézmények ilyen botrányos bűnügyben, az már rávilágít arra a betegségre, amely ezt az országot évek óta sorvasztja. — Titkos alakulatok működhetnek. (Apponyi­nak ezt a kijelentését a szélsöbaloldaloa élénk éljenzés és nagy taps követte.) — Uj érának kell jönni. Lehetetlen egy uj érának az elkö vetkezése, ha a kormány ennek az uj érának föltételeit megteremteni nem tudja. Ha a kormány nem alkalmas as uj éra meg­teremtésére, akkor nem maradhat a helyin, Rothenstetn Mór (Rakovszky belügyminiszler felé): Magyar Trepvvl Apponyi Albert gróf: Adjon a kormány dekla­rációt, amely alkotmányos garanciát nyújt, amely elfog? dbató abban a tekintetben... Horváth Zoltán: Erdélyi ravaszkodás az egész kormányzást Apponyi Albert gróf: Csikis akkor, ha itt bent és kflnn mindenki látja, hogy Magyar­országon törvény és rend uralkodik és semmi más... Horváth Zoltán: Nádosy szelleme 1 Apponyi Albsrtgróf (Horváth felé): A világért sem akarnék valami olyat mondani, arai ebben a bűnügyben e terhelt helyzetét sulyosbitaná. De Nádosy abból a miliőből jött, amelyből ma­gyarázható számtalan bűntett föl nem derítése, amely nekünk olyan rettenetesen sokat ártott. Mindtn lehetséges, csak a régi módizer foly­tatása nem. Gyökeres változásnak kell meg­indulni, amint azt Zichy deklarációja tartal­mazza. Ami a frankbizottság javaslatait illeii, Appponyi szerint leghelyeseb­oen határozna a Ház, ha Farkas Tibor külön­véleményének némely részében letompított tételei: tenné magáévá, akár pedig a Zichy János gróf áltel fölolvasott pártdeklaráciút nemzet­gyűlési határozat alakjába öntve, elfogadná annak minden pon'jit, kivéve az utolsó pon of, mely abszolutóriumot jelent és elhalasztaná a végleges határozatot arra az időre, amikor az ügy a biróság által végleg le lesz tárgyalva és annak mindsn részlete kiderítve a nemzet­gyűlés elé kerül. ti ciótól, amely egyenesen a kormány meg­buktatására irányul. a külpolitika. Németh Ká'oly: Ez a helyes! Apponyi Albert grof: Csak ezt mondhatom. Itt állok, itt vagyok, másként nem tehetek. (E'énk éljenzés és taps követi Apgonyi Albert gróf beszédét, akit az ellenzéki képviselők közül számosan lelkesen üdvözölnek.) Széchenyi gróf védi a kormányt. Széchenyi Viktor gróf: A frankvifában nincs a Hátnak egyetlen olyan tagja sem, aki ne ítélné el ezt a bűnügyet. Csakhogy itt már régen nem a frankhamisításról van szó. Ost­romtoronnyá változott a szélső ellenzék és be akar iörnt a kormány pozícióiba. Ezt mi nem fogjuk engedni. (N<gy zaj, élénk helyeslés a jobboldalon.) Érthető, hogy az ellenzék föl* használja ezt az ügyet támadások céljára, de csak addig, amig a lojalitás határain tul nsm megy. (Ugy van, ugy vanl a jobboldalon.) tiuián hosszasan beszél Pallavicini ellen. Nem f«lel meg szerinte, bogy Pallavicini a legitimis­ták nevében beszélt. A franhbuotlság többiégi jamktát fogadja el. Horváth Zoltín kifej i, hogy Pallavicini őrgróf nem jelenthette a miniszterelnöknek azt, amit a frankhamisí­tásról tudott, mert az volt a meggyőződése, hogy a miniszterelnöknek tudomása van az ügyről. — Tiltakozik Széchenyi Vik'or grófnak ama kijelentése ellen, hogy az arisztokrácia az igazi történelmi osztály, mert ha vm törté­nelmi osztály, a polgárság és a munkásság uz, mely nem ment sohasem külföldre, hanem min­dig megtette kötelességit. — A miniszterelnök azzal védekezett, hogy azért sem tudhatott a frankűgyrői, mert hiszen a Térképészeti Intézet alkalmazottait nem is­merte. E kijelentésnek legjobb kritikája, hogy a Napló szerint álialáws derültsig fogadta a kijelentést a Házban. Miért nem hallgatta ki a frankbizotiság Baross Gábort, holott roppant fontos lett volna az ö kihallgatása, Peré&yi komolyan vette az ügyet és referálni akart Bethlennek, aki azonban nem volt rá kíváncsi. Itt valami logikai hiba van. Meg van arról győződve, hogyha Pesthy Pál még mindig a birói székben ülne és nem lenne igazságügy­miniszter, maga ts elmarasztalná Bethlent. Rothenstetn Mór: De inkább 01 a bársony­székben. Horváth Zoltán: Apponyi Albert megmondotta ma, hogy ez olyan űgy, amelyben nem a vád­lónak, hanem a vádlottnak kell bizonyítani. Itt a aormány a vádlott, neki kell bizonyítani, hogy tisztán áll a frankügyben, (Nagy zaj, ellent­mondások a jobboldalon.) Szapáry Lajos gróf: Ex klasszikus eíesavarás. Nem ezt mondta Apponyi. Horváth Zoltán;: Nézzenek utána a gyorsírói feljegyzéseknek. Adjanak alkalmat Pallavicini György őrgrófnak, hogy a kormánnyal szemben vádjait bizonyíthassa. Paliavicinit perrendi hely-* zeibe éeíl hosni, hogy bizonyítékait előterjeszt­hesse. A kisebbségi véleményhez csatlakozik, áz elnök ezután szünetet rendet el. Szünet uián Szakáos József fölszólalás iban hibáztatja, hogy a nemzetgyűlés egyrésze a frankvita hoszadalmas elhúzásával megakadályozza a kormány törvényhoiói mun­kásságát, holott a sürgős és fontos javaslatok egész sora vár letárgyalása. A kisebbségi vé­lemény megállapításai a legnagyobb részben csak föltételezéseken alapulnak. Csatlakozik a többségi jelentéshez. (Helyeslés a jobboldalon.) Propper Sándor kiieknti, hogy a szociáldemokrata pártnak, az ellenzéknek semmiféle külön politikai céljai a fraküggyel nincsenek. Csak az ellenforrada­lom reakciós politikáját akarják megszüntetni. Bethlen miniazteralnösnek ne -n volt sikere Genfben, mert a pénzügyi ellenőrzés megszűa­seiésáről nem történt döntés. Kérdi, miért nem indítanak sajtópört Pallavicini ellen. A kisebb­ségi vélemény* fogsdja el. Az elnök ezután az ülést öt percre föl­függesxti. S*ütiei után kisorsolták Hoiltr István össze­férhetetknségl ügyibsn ez itéíő zsűrit, melynek kgjai letették a* esküi. Az elnök ezu'án napirendi javashtot fesz, melyet a Ház elfogadott. A legközelebbi ülés pinteken lesz a csü örtöki napirenddel. Az ülés fái 7 órakor ért véget. Jankovich fratikhamisitót három, HHaPSOVizkfi és Mankovichot két-két fegyházra átélték Hágában. Az ítéletet általában enyhének tartják. — Az ügyész felebbezai fog. Hága, március 18, Óriási érdeklődés mellett csütörtökön délben 11 órakor, ami magyar időszámítás sierint háromnegyed 12 űrátje'eat, hirde'fe ki a hágai törvény izék az Ítéletet Marsovtzky és bűntársai hamis frankterjesztésl ügyében. Az Ítélethirdetésnél igen nagy közönség jelent meg és feszült figyelemmel hallgatta az elnök fölolvasását. A törvényszék hamlspinz forgalombaioza­Mában mondotta ki bűnösnek mind a három vádlottat és ezért Jankovich Arisztidet három évi fegyházra, Marsovszky Györgyöt két évi fegyházra, Mankovich Györgyöt két évi fegyházra ítélte. Ezután as elnök fölolvasta a rövid indokolást. Az itélet általános fölfogás szerint váratlanul enyhe. Az indokolás kleme'i, hogy a törvényszék a vádlottak beismeréséből és a tanuk vallomásá­ból bizonyítottnak vette a bűncselekmény el­követését. Jankovich Arisztid birtokában meg­találták a Banque de Francé ezerfrankos bank­jegyeinek hamisítványait, amelyeket forgalomba­hozatal céljából csempészett be Hollandiába, hogy Amsietdamban átadja azokat cinkostársai­nk, de Hágában maga is értékesíteni akart egy hamisítványt. A két másik vádlott nagyobb­sztbasu űiietkotés segítségével kísérelte meg a hamisítványok forgatombshozitalát olyképpen, hogy hollandi ékszerészektől gyémántokat akar­tak vásárolni s azoknak ellenértékeképpen a ha­mis ezerfrankosokat ajánlották föl. A bűntetötörvénykönyv 212. szakaszát al­kalmazta a törvényszék, de az 57 209. száma enyhítő rendelkezést is figyelembe vstte, mikor Jankovich Arisztidre háromévi fegyházbüntetést mért, cinkostársaira pedig 2—2 évi fegyházat. A letartóztatásban lévő bűnösök, illetőleg vé­dőik, úgyszintén a közvád képviselője két hé­ten belül tartozik fölebbezéiét írásban benyúj­tani. Az általánosan enyhének tartott itélet ellen, bir szerint, Baumann biró, aki az ügyészi teendőket láita el, föltétlenül benyújtja fölebbe­zistt. A védők valószínűleg megnyuistanak, mert súlyosbítástól tartanak. Ügyész és védők az itélet után a bíróság előtt nem nyilatkoztak. Schultze Arthurt állítólag őrültségi rohamában szívszélhűdés ölte meg. Budapest, március 18. Schullze Artúr ma reg gei a Herzberge téboydában hirtelen meghall. Három nappal ezelőtt a törvényszéki orvost sürgősen hívták Schultze börtönébe, mert a vizsgálati fogoly tombolni kezdett cellájában. A törvényszéki orvos nyooaban eírendete, hogy szállítsák az őrü iek házába s el is vit­ték a Herzberge megfigyelő állomására, ahol konstatálták rajta az őrültséget. Azóta sürün voltak dühöngő rohamai, tört, zúzott és ruhá­ját tépte le magáról, ugy hogy kényszerzub­bonyt kellett ráadni. Egy ilyen roham közben szívszélhűdés vetett véget életének. I esülraloian selyem nyatteaflök csóbban a Nemzeti Áruházban Kárál és kemény gal­p t _ lérok legol­csóbban a Nemzeti Áruházban Kárász és Kölcsey h. Harisnyák, keztyük rEsSCi rövidárusnál, Károlyi ucca 3. (Megnyílik 20-án.) MJúM

Next

/
Thumbnails
Contents