Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-03 / 51. szám

4 ÖBLMAGYAROR8ZAO 1926 március 3 nem teljesítette a frankbizottsággal kapcsolatéi kötelezettségeit. Ezzel szemben a kormány lagjaí megjelentek a bizottság előtt, soha a titoktartásra nem hivatkoztak, hanem mindent elmondtak, amtt tudlak. A vádlottak kihallgatása elé a kormány semmiféle akadályt nem vetett. — A vádak egyik csoportja mulasztással, a kellő vigyázatosság elmulasztásával vádolja ől s ezért politikai felelősségét keresik. A vádak második csoportja, bár nem meri megállapítani a jogi feleiősséget, sub rosa célos erre. Az utóbbi vádcsoport miatt nem őszinte a kisebbségi vélemény, mert vagy vannak tények, amelyek alapján a jogi felelősséget ki lehet mondani és akkor tessék előállni, vairy nincsenek. De az az eljárás, amely fokról-fokra ilyen ténykörülményekre rámutat, azonban elhallgatja azokat a tényeket, amelyekre hivatkozhatott volna a jagi felelősség felvetése céljából, ez nem őszinteség. (Nagy zaj és tiltakozás a baloldalon,) — Vázsonyínak van legkevesebb joga ?hhoz, hogy szemrehányásokat tegyen nekem. Ő volt az, aki a bizottság elölt azt mondta, hogy Windischgraetz, dacára az elkövetett dolgoknak, még mindig szimpatikus ember előtte éa Őt meggondolatlannak, könnyelműnek tartja, rossznak azonban nem. (Közbeszólások ) — Genfbs való elutazásom előtt Vass Józseffel azért nem közöltem a frankhamisításról tudomásomra jutott dolgokat, mert a helyettes miniszterelnökkel csak olyan Qgyeket szoktam közölni, amelyeket személyesen még nem intéztem el. Mindenről jelentést tenni, vagy olyan ügyeket átadni, amelyekben már intézkedtem, ennek semmi értelme nincs. Ez a vád tehát teljesen értelmetlen. — Azt is vádképp hozták fel, hogy többször elutaztam a főváros dó). Akkor, amikor su'yos és nehéz tárgyalások után jöttem haza Genfből, embertelenség azt kívánni a miniiz erelnöktől, hogy itihon is, mint egy gép dolgozzon tovább. Azt mondják, hogy csak francia követelésre tartóztattam le Nádosyt és Windischgraetzet. Ez egyáltalán nem álL — Én mindig ellene voltam és vagyok mindenféle titkos társaságoknak. Az egytsfl eti jog szempontjából legszigorúbb ellenőrzést kell gyakorolni. (O/iási zaj a baloldalon.) Malasils Géza: Ne csak balfeié 1 Bethlen: Azt hiszem, mikor Genfbe megyek, fölemelt fővel mehetek oda. (A kormánypárt tapsol. .Lemondani I" hangzik balról,) Deklaráció az ellenzék tiltakozásáról. Ezután Horváth Zoltán az egyesült demokratikus ellenzék nevében a következő deklarációt teszi: aTíltakozunk a nemzetgyűlés üléseinek elnapolása ellen, mert szükségesnek tartjuk, hogy a frankhamisítás ügye s a kormány felelőssége mielőbb tisztáztassék. Követesük, hogy Károlyi Imre gróf vallomását a kormány haladéktalanul közölje a nemzetgyűléssel s a kir. ügyészség utján indiiványoziassa, hogy e tanúi haladéktalanul köielezze arra, hogy vallomását teljessé tegye és kiegészítse. Tiltakozunk az ellen, hogy a Népizoveség ülésein Genfben az országol az a kormány képviselje, amely a frankhamisítás ügyében kompromittálva van s amely többé se idebent, se odakünn bizalomraméltó nem lehet' (Zajos helyeslés a baloldalon, tiltakozás jobbról.) Horváth Zoltán az elnöki indítványt nem fogadja el, javasolja, hogy a Ház folytassa a bizottsági jelentés tárgyalását. Pesthy Pái igazságűgyminiszier: Az ellenzéki követelésekre azt feleli, hogy Károlyi Imre grófot már fölhívták vslíomisa kiegészítésére, f de ö azt megtagadta. Ez most at ügyészség utján fog megtörténni. Azt a vádat, nogy a kormány a frankhamisításban kompromittálva van, mint ráfogást visszautasítja. Berky Gyúlt csatlakozik az elnöki indítványhoz. Propper Sándor: P liaviciiu kijelentései után a kormánynak haladéktalanul távoznia keli. A mínissiereloöknek kö elestége magánemberként tUzlázni magát, (vriáti za| az egész Házban.) Visszautasít] t a m niszterelntt meg állapításait, hogy ax ellenzék az ő távollétében zavarokat keltene. Bessenyei Zínó az elnöki napirendi indítvány melleit szólal fel. Beszédet a nagy zaj miatt nem lehet megérteni, mire Bessenyei látható ingerültséggel leül. A rend bdyieatlítása után as elnök szavazásra teszi fel a kérdést, mire a Ház többsége az elnök napirendi indítványát fogadja el. Rakovszky István és Friedrich István személyes kérdésben szólalmk fel. Pesthy Pál mimsifer válaszol Fdedrichnek, azonban a nagy zajban alig jut szóhoz, ugy hogy az elnök az ülést 5 percre fefaggeszti. Az ülés újból való megnyitása után Paiiaviclni személyes kérdésben válaszol Bethlennek. Pallavtcini őrgróf szólalt fel személyes kérdésben : A miniszterelnök arra szóiüotta fel, hogy jelentkezzék az ügyészségen. Ennek a felszólításnak nem fog elegei tenni, mert az ügyészségen keddi nyilatkozatán túlmenő nyi latkűzatot tenni nincs módjában. Különben is tanuként nem lehet megidézni, mert ő vádat emelt a miniszterelnök ellen. Felajánlotta a miniszterelnöknek, hogy a sajtóban kijelentéseit megismétli s elvárja a miniszterelnöktől, hogy a sajtópört meg fogja indítani. Ptsíhy Pál miniszter válaszában kijelenti, hogy oa azok bt állítások valók, amiket Pallavtcini^ hangoztatott, akkor bűnpártolást követ el, ba adatait nem bocsátja az ügyészség rendelkezésére. Végül Llngowr Albin szótalt föl. Öl is aposztrofálták. 1923 január eleién egy barásá gos methivól kapott egy vacsorára Friedrich lakfisába. Azon a vacsorán megjelentek többen, közöttük Windischgraetz, Pallavicini, Himár E'emér és egy Mészáros nevezetű égvén. Windischgraetz vetette fel azt a tervet, hogy Mé száros hajlandó egy idigen állam pénzét, nem frankot, mert arról szó sem volt, irredenta célra hamisitla ni. A jelenvoltak ezt a tervet természetesen a leghatározottabban visszautasították. Többet erről a kérdésről Windischgraetz-cel nem tárgyait. Azért nem jelentette föl szt a dolgot, mert csak egy tervről volt szó, amelyet el is utasítottak. Az ülés egynegyed 10 óra után ért véget. Ax Eiffel-torony áldozata. Egy párisi sporttragédia rövid históriája. Páris, 1926 február 25. (4 Délmagyarország tudásttójától) A Mars mező közepén négy monstruózus acétiábon pihen a világ nyolcadik csodája, a háromszáz méter magas Tour Eifel. A lábak belső ive óriási félköröket formál, amelyek alatt, ha elnéz az ember, mint roppant vaskereíbe foglalt gyönyörű képet láthatja egyfelől a Trocadero mórstilQ palotáját, másfelől az Ecole Militaire bárok sailhuettjét. A legfelső emeleten van a világ egyik legnagyobb rádióállomása és a karvastagságú antenna drótok onnét nyúlnak alá hat hatalmas, szétágazó kötegben. Február 25 ikének reggelén, egy gyönyörű, tavaszbahajló napon borzalmas szerencsétlenség játszódott le ezen a szintéren. A tragédia előzménye talán még érdekesebb és jd!e«izőbb, mint maga a véres dráma, amelynek egy fiatal francia repülőtiszt esett áldozatul. Az eiőzmínygfc méíyen gyökereznek a francia szeszélyes és lobbanékony enthuziazmusába és a sporísne-jvedély túlzásaiba. A sportszenvedély amerikai ajándék éa ugy tombol ma Párisban, mint talán sehol a világon. Egy-egy mezei futóverseny a versenyzők ezreit áliitja sorompóba, nem múlik el Bét, hogy nagy tömegek ne indulnának el a Colonibi, a Butte Choraonti, a Bois de Boulogne i, a Vincennesi sportpályák felé. Vasárnaponkint 40—50.000 ember jelenlétében játszanak a nasypályákon a rugby és a futball championjai. Ha Rlgolo, a francia súlyemelő világbajnok valamelyik cirkusz porondján megjelenik, a közönség valósággal megostromolj! a jegypénztárakat; bicikliversenyeket rendeznek újságkihordó rikkancsok részére, huszkilós hírlapcsomaggal megterhelt gépeken és legutóbb a Saíe Wagramban lezajlott box mérkőzés után, amikor a hires Paolino, a spanyol bajnok knok antolta francia ellenfelét, az attrakció után sírtak a nők és általában a francia gloire on esett szégyenfoltnak tartanak itt minden sportvereséget. Ez a szenvedélyesség és érzékenység magyarázza meg a mostani tragédiát is. Leon Collot, a 32 éves, feltűnő elegáns és temperamentumos fiatal pilóta a végzetes repülést megelőző napon az Opera előcsarnokában társalgott ismerőseivel. Az ismerősök persze amerikaiak voltak, hideg és előkelő yankee-k, sportamatőrök, gazdagok és fölényesek. A rekordokról folyt a vita, sportérdekességebről és merész vállalkozásokról, mert másról, politikáról, vagy pláne művészetről nem is igen beszélgetnek ma a hotvolé világban. — Oh, hagyják —, mondta végre a francia hadnagy az amerikai rekordokkal dicsekvőknek — nekünk is vannak még dolgaink, amiket nem ért utói eddig a világ. — Nos, mi volna az? — Hát... hát a Tour Eifel például. Ezt még nem csinálták utánunk... pedig maguk a felhőket karcolják palotáikkal. — Eh... legyintett az egvik amerikai —, ha az a torony véletlenül Amerika földjén állana, már mégen átrepültek; volna a lábai alatt a mi repülőink. Hiába szabadkozott a vérigsértett Collot hadnagy, hogy az Arc de Tiiomph sokkal szűkebb és sokkal alacsonyabb ivét, amely a Piacé de l'Etoile palotaerdejének közepén áll, már többször átrepülték a francia pilóták —, a gúnyos, hideg mosoly csak ott maradt az ajkak körül. — Nos, jó! — kiáltott végül a francia — hát holnap én átrepülök az első emelet nyílása alatt! Ha az urak kíváncsiak, szívesen látom önöket a téren. Nyo'c óra 20 perc, reggel... au revoire... ^Másnap csakugyan ssavának állott a francia pilóta. Anélkül, hogy fölötteaeit értesítette volna, mind össze egy filmoperatőrrel egyezett meg, aki teljes apparáiussai készen állott, hogy a merész produkciót megörökítse. Pontosan nyolc órakor a környék járókelői karcsú gépmadarat pillantottak meg a torony fölött. Párisban nem újság az ilyesmi, repülőgyakorlatok idején rajokban vonulnak el sokszor, 'most sem volt meglepő a dolog. De amikor a gép, vagy egy órai röpködés után mind kisebb és kisebb köröket kezdett leírni a torony körül és amikor az emelkedésen épült Trocadero irányából hirtelen siklórepüléssel hullott alá és az elállított motor gyönge berregése hallatszott csupán, minden szern a gép felé fordult és dermedve állottak meg köröskörül a járókelők. A gfp sim.a ivben suhant egyenesen a toronylábak felé. A repült a Szajna fölött, msjdnem súrolva a hidpilonok lámpaormait és nyílegyenes vonalban vett irányt a négy gigantikus vasláb közepén az első emelet ivnyilásátwk. Már már ugy látszott, hogy nagyszerűen sikerűi minden és hogy a vakmerő pilóta veszélytelenül jut át a torony alatt, mikor a nézőkben megdermedt a vér. • A toronylábak túlsó oldalán, a lenyúló, hatalmas aniennadrőtok közölt lévő szük nyílást, amelyen éppen hogy átjuthat a huszméieres szárnyhosszaságu biplán, nem jól számította ki Colloí hadnagy és a gép balszárnyának vége nekivágódott az egyik kifeszített drótkötélnek. Eles csattanás hallatszott ezután és az óránként 160 kilométeres sebességgel haladó gép hatalmas ivben lendült jobbfelé. A balszárny szinte leszakadt a gép testéről... néhányszor megfordult a levegőben és harmincméteres magasságból a Mars mező egyik távoli parktükrének gyepkockájára zuhant. Ezer szerencse, hogy a teret szegélyező forgalmas avenue kre nem esett, ahol ekkorára már a közönség tömegei gyűltek össze. Amikor a gép lezuhant és minden írányből rohantak feléje a járókelők, hirtelen lángok csaptak ki a romok alól. A földbefurődott motorrészeket meg sem lehetett közelíteni az első pillanatban, mert a tartályokból kiömlő benzin tüzet fogott és mint egy hatalmas máglya, ott lobogott az összetört váz a tér közepén. A tűzoltóknak kellett kivonulniok, hogy lokalizálják a tüzet és a romok alól kiemeljék a szénnéégett Collot hadnagy testét. A szerencsétlenség színhelyére még a délelőtt folyamán megérkezett Chantampes is, a belügyminiszter és M. Moratn, a Prefectur de Police vezetője. A rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy mást, mint a tragikus véget ért hadnagyot, nem terhel felelősség, mert fölötteseinek engedélye nélkül, a katonai repülőpark egyik kiselejtezett, régitipusu, egymotoros biplánját használta föl ehhez a vakmerő kísérlethez. A hadügyminisztérium még az éjszaka folyamán szigorú rendeletet adott ki a légi jármüvek használatáról, leszerelteti az öreg motorokat és egyszer és mindenkorra megtiltja, hogy előzetes engedély nélkül Páris fölött repülőgépek áthaladjanak. Még egy érdekessége van a tragédiának. A filmoperatőr ugyanis, aki a megbeszéléshez hiven teljesítette a hadnagy kívánságát, fölvette az egész repülést, a lezuhanással, a romok íángbaboruiásávai, a tűzoltók első segéiykisérletével és a holttest kiemelésével együtt. Á következő héten Páris valamennyi cinemájában játszani fogják tehát a szerencsétlen Collot hadnagy lezuhanását, elrettentő példájául a vakmerő és szenvedélyes sportamatőröknek. (T.)