Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-14 / 61. szám

1926 március 14. OBLMAQTARORSZAQ 5 Szegedi festők ankétja a Képzőművészeti Társulat megalakulásáról A Dilmagyarország álhndóan figyelemmel ki éri a művészetek iránt bosszú ideje ujraéledezö, egyre nagyobb é deklődést. A külső jeeiböl itéive lassankint uégis csak közeledünk a háborúval és az eit követő forradal* makkal dekadenciába került kultura renaissanceáboz. A színhez kezd megint szükségletté váni, legtöbbször szép, olykor lelt házat vonz, a könyvkiadás rohamosan kezd érni régi virágsásának pompájáig, a zene iránt vató érdeklődés ma már nem merül ki az operielőadások és a hangversenyek lá'ogafás&ban sem, hanem egyre több polgári csalid b«lső életét is tarki ja, a Somogyi könyvtár Ogybuzgő könyviárosának véleménye szerint soha snnyi zenetörténeti és ál alában zenetá gyu könyvet nem kerestek, mint mos anéban. Ezek a jelenségek élénken rávilágítanak arra a nemes irányú átértékelésre, amely sokak élesfölfogását billentette már is a művészetek javára. Az uijá ledés e versenyéből természetesen nem maradtak ki a képzőművészetek sem. A festők, aktk Szegeden is nagyszámmal dolgozPapp Gábor. nak, most már szintén egyre gyakrabban lépnek munkáikkal a nagyközönség elé, egyelőre kizárólag a maguk kezdeményezésére és erejéből. Igy is sikerűit azonban nekik jelentékeny érdeklődést kelteni és forgalmat létrehozni, MindebbM pedig világosan kitűnik, hogy a fejlődésnek olyan fokára értünk ei, hogy ezt a kulturéréket komoly és nagyszabású művészeti érdekközösségbe lehet, söt kell tömöríteni. Együttes it unkával, céltudatos és egyöntetű tervekkel azt az erőfeszítést és anyagi áldozatot, ami kicsinyben elaprózódik és eUész, olyan hatalmas koncepciókba lehet belevinni, amiből nemcsak a művészeknek, a művészi életnek, a város fejlődéséneí, hanem elsősorban maguknak a polgároknak és mecénásoknak vin hasznuk. Ezért lépett a Diimagy a t ország annak idején sorompóba a háború előtt működött Képíőmü é»zeti Társulat föltámasztásáért. Hosz szas hallgatás után magjelent vét re az elmúlt héten az első ügyelem bevehető hir arról, hogy a néhai társu'at komoly ujjáaiakuló tervekkel foglaltatik. Kérdés! intéztünk tehát dr. Gyuritza Sándorho?, aki igazgatója volt a működéséi szüneteltető egyesületnek, hogy az atakuíá«nak milyen fázisában van a társulat és hogy miktrra váríJa>ó5i a mozgalomnak konkrét eredményei ? Di. Gyuritza volt szíves a körülményekhez í épest kimerítő válaszában tájékoztatni. Eszerint a régi társulatnak nfhány régi lagja összeült, !>ogy telítsen uj alakulásnak vesse meg az aUpját, Nem lenst még tudni, hogy a lisíiikar, az igaz$a óság, az elnökség kubőí fog állni. Valamennyit sz alakuló ülésen a tagok kezén levő aláirasi ivek beérkezése u'án váiasztják meg az arra legérdemesebbekből. Az egyesület, ugy mint azelőtt, fölolvasásokat fog tartani, tárlatokat rendezni, föiujiija összeköttetéseit a fővárosi képzőművészeti társaságokkal, hogy ottani müvéstek munkáit is bemutathassa. Minden évben, szintén mint azelőtt, tagjai között néhány értékes képet sorsol ki. Ilyen műdön igen sokan ju halnak aránylag kicsiny ötszögért értéles képekaear, mert a tagsági dij nem nem lesz több, mint egy psngő havonta. As egyesületnek nsgy összegekre van saűksége, hogy például csak a tárlatok költségeit fedezni tudja. Ezenkívül valamennyire segíteni kell a vagyontalan művészeket a kiállításokon rámák* kai és egyebekkel, a fölolvasáiok kiadásai is ilvaxban. Juhász Gyula. A asztalánál irók vitatkoznak, néhá italnál polgárok kártyáznak. Ank hangon hívja a kellnert, fizet és / a lábas hídon keresztül kspuzá .riszlinába érjen. Angermeyer ur a ,ak meséli, hogy milyen görbe r *nap Lankával. mény asztalánál mgy a fflst és ib a zaj. Egy fiatel lapszerkesztő tgort birdeii, hogy Párisban győzött m, a Bourbonok örökre elűzve, nincs , ciak Hugó Viktor! / Bácsöen is forronganak — teszi kesülten, mire egy másik ifjú óriás san sóhajtja: *ak mi alszunk, csak mi maradunk a i I Tenni kellene ™ár vaismitl vli vin Pe őfjvei ? — kétdezi a fislal rkesztö. Népgyűlési akar a Rákoson — kiáltja karbonári köpenyes, K ssuth-s akátbs us —, második Dűz*» G;örgy aksr lenni, 51 is áll neki! En többre tartom magánál ismartynál. A Zalán iutása költőjét ti8zte!em, ; apáim?, Pdöfit imádom, mint istenemet í z igazi népinöltő, nagyobti mint Csokonai limfy I z írót fiieltek, már aki fizetett, mert hiszen nap is nap less, ulán fcűiörcb, mint ez a i; azzal kivonultak a kora márciusi estébe, vra Diavolo bordslat énekelte. Igy vidéki tudósító a káoéhóz szögielében uj lapokat kérte a kcüneriöl: a Hetidet üt, .. bieikiptkel, a Pesti Hírlapot, mire a far|e{et imitáló kellaer sorra hozta neki a Rellgtőt a Magyar Gazdát. — Ugyan, barátom 1 — fakadt ki a balatonfüredi bá)i tudósítások széplelkü írója —, miért nem hozza még a Tudományiári és az Orvasl Tárt a nyakamra. Még jó, hogy a Kazinczy Orfeuszával ne a kinál meg engem. — Ha parancsolni méltóztatik I — Ne izéljen, polgártárs 1 En elsősorban a Handerüi kértem I — Bocsánat, a Honderű ma összelépték. Azok az urak, akik most mentek el. — Stép kis kávéházi Ei Pesti A Honderűi össieiépiék 1 — Igenis, összetépték! Még pedig Petőfi ur miatt, meri a Zerffy azt irta róla,.. Egy német poigar dütiösen zörgetett, a kellner lóhalálában rohant az asstaláboz. A vidéki széplélafc föltápászkodott, a malaciopóját vállára kanyarította és ö is kilépett a márciusi estébe. Nyomban egy hangos kompánia rohamozta me# az egyik sarokaiztalt. Salaváry, a ko&ároai nábob jött barátaival, Uviussaí, a budai dátdás poígárral, Laukával, a nagy tréfacsinálóval, Pákh Alberttel, aki olyan komoly ercot vágoti állandóan, mint Heiae a matricsitban és íégül utánuk kullogott Vándory, a nesnzeí tupsiá®03a. Pásn kivételével mindnyájan mámorosak voltak a Komló, a Csiga, a Klipipa és a Ltcintus boraitól és a s»ívükben szokatlan mátetust zsongást éreztek. Lau&a már éppen ódát akart irni Salaváryboz, de Pákh Absrt önérzetesen szólt oda neki: — De olcsón adod magadat, polgártárs! Magyar irű ne iegyen szolgája senki emberfiának, csak a magyar nemzetnek I Addig nem lesz becsülete a Itteraturának, amig minden dmom-dánomnak vőfélyei lesztek. Lam, Petőfi inkább ir verset az anyám tyúkjáról, vagy arról, bogy kis furulyám szomorú fűz ága, mint holmi üresfejű potentátról. Salaváry Jókai Móric után érdeklődött, ski sok pénzt emésztenek föl. Ezért mi sem egyszerűbb, mint ni, hogy a megalakuláshoz legalább 100—150 olyan Hg kell, aki kötelezi magát a ponlos fizetésre. Teaát pénzre, pénzre és harmadszor is pénzre van szűkség. Természetesen meg kell világítani a kérdést a legközvetlenebbül érdekeltek szempontjából és véleménye alapján is. Meikérdezlünk tehát néhány szegedi festői, hogy mit várnak a Képzőművészeti Társulat működésétől. Nyilassy Sándor, Szeged egyik büszkesége, lagja volt a régi egyesületnek és tagja lesz az újnak is. Az eredményes működést akkor reméli, ba teljesen ujbói építik föl az egyesűle(et. Sok akadálya van annak — mondotta —, hogy mindaz megvalósuljon, amit tenni kellene. Szerinte az tisztán az anyagiakon múlik, azon, bogy lesz-e annyi pártoló hajlandóság a szegedi közönségben, amennyivel egy ilyen nemes eszmét sikeresen lehet fölkarolni. A legfontosabb a tárlat, mert mindig vásárlást és vételi jelest, de ugyanolyan fontos, különösen a talaj előkészítéséhez az ismeretterjesztő előadás, amely bizonyos fokú művészi izlést és értelmet érlel ki. Szívvel-lélekkel áll as ügy szolgálatában. Hl Papp Qábor, a melegszívű festőlélek, pessziDinnyés Ferenc. szegről-végről atyafia. Mikor megtudta, hogy már nem palvarista, hanem a regény- és beszélyirásra adta ábrándos szőke fejét, nagyon rosszailotta a dolgot. — Hat ökör se húzza ki löbbé az irodalomból — tette hozzá Lauka némi kárörömmel. — Pedig milyen jó fiu volt, jámbornak hívtuk — mélázott el a sampaner mellett Salaváry — gyönyörű gyerek volt, nemsokára vicispán lett volna belőle! Levius hevesen kifakadt az ifjúság ellen, amely mindig politizál és mindig konspirál! Ott vannak a Karok és Rendek, majd eligazítják azok az ország dolgát, ott van a helytartó tanács, majd r*ndet csinál az és olt van miadenekfölöti Ferdsnandus ő szent felsége, majd gondját viseli az hű népének. Ebben a pillanatban megjelent az ajtóban egy sráppsdt, nyurga fiatalember aSakja. Feíleghajlóját meglengette a márciusi szél, égő tekiutete elnézett a hangos társaság fölött. Önérzetes léptekkel ment a Közvélemény asztalához, pgpirosi, tentá!, tollat kért a pincér polgártárstól és lása«sn irni kezdett. Salaváry lassan, de biztosan álmosodott, végül egyei ásítva kérdezte Laukátóí: — Hányadika lesz holnap? — Holnap már ma van, pajtás — válaszolt don Qunárusz — ma pedig éppen tizenharmadika van. — Március? — kérdezte elázoiian a komáromi nábob. — Március — felelt? Lauka helyett a nemzet napszámosa, Vándori. Próba a Bánk bánból. Jeles darab. Laborfaivy remekel benne. En egy békétlen lessek benne. — Mikor adjátok ? — Tizenötödikén. A nyurga ifja a Közvélemény asztalánál éppen befejezte a versel.