Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-14 / 36. szám

W26 február 14. DELMAOVAROR3ZAQ SZAKÁLLSZÁRITÖ. írja: Juhász Gyula. .Találkozások az üstökössel. Ez a csillagászati megjelölés ugyan inkább -csak Ady Endre életében volt találó, mert hiszen halála után hét esztendővel már egészen bizonyosan meg lehet állapítani, hogy állandó Nap ő a magyar költészet firmamentomán. Ezek az igénytelen följegyzések csak amolyan darvadozások ebben a mai kietlen éjszakában, mikor olyan jól esik csillagra nézni, aki egyszer ezen a földön mellettem ragyogott és _hevitett. * Egyszer láttam Ady Endrét, amint verset irt. .Nem is egyet, de hármat, me>t ö nem igen adta alább, ha eljött a sikerülés remek órája, >ahogy Arany Jánosunk elnevezte az ihletet. Ez az óra rendesen záróra után jött el Akkor éppen a Nyugat váradi matinéja előtt virrasztottunka hires váradi bodegában. Kaffka Mar• gitot előbb lefektettük és mi, holhaposok: Ady, jEmőd Tamás, Dutka Akos, meg én, a vak Gyula cigány ősi bánatot lehelő népdalai mellett toroztunk tovább. Ady egyszer csak eltolia a poharat, papirt és ceruzát vett elö (mindig ceruzával irt) és megindultak a versek. (Ekkor születelt egyik legmélyebb és legnagyobb szerelmes verse, a Hiába hideg a hold...) Ha egy kutyanyelv megtelt gömbölyű soraival, szépen fogta és ledobta az usztal alá a földre. A hatnapos költészet gyerekifju Benjáminja, Ernőd Tamás gyöngéden lehajolt utánuk, fölvette és „letisztázta• őket. (Egy egész sereg Ady-kéziratot őrizett igy meg az utókor szá mára.) Mikor a hajnal első fénye ránk ragyogott, Ady fáradtan mosolyogva mondta: — Mi már nem is holnaposok vagyunk, Aanem másnaposok! * Egyszer voltam Adyval moziban, a váradi Európa-szálló éttermében. Ady Endre egyenesen háttal ült a vászonnak, nagyszerű fejének komor árnyéka néha a lepedő aljára vetődött, ö csak a gép berregéi, ében gyönyörködött és Babits egy remek fordítását hallgatta, Rimbaud Részeg hajóját, amelyet én olvastam föl neki. Be Ady láthatóan nem nagyon figyelt a versre, inkább azt a szőkesörényes, kékszemű, robusztus fiatalembert nézte, akt egy sarokban vacsorázott. A fiatalember előtt egész halom könyve hevert, francia lírikusok, azokból is elfogyasztott minden ebéd és vacsora alkalmával egy jó adagot. Ady még nem ismerte öt. de én tudtam, hogy a Nyugat-ban róla irta Laczkó Géza A kollégium don Quixoteja cimü érdekes emlékezését. Mert ez az ismeretlen ifjú az a Szabó Dezső volt, akit párbajvétség miatt a székesfehérvári gimnáziumtól a váradi főreál iskolához helyeztek át és akinek akkor még csak egy finnugor nyelvészeti értekezése jelent meg nyomtatásban. * Mikor arról volt szó, hogy Anatole Franceszal íratunk előszót A Holnap második kötetéhez, Rákosi Jenő ellenében, valamelyikünk szerényen megjegyezte, hogy Anatole Francé nem ért magyarul. — Azon még lehetne segíteni — vágott vissza Ady, de én attól tartok, hogy nem ért ő a versekhez seml És Anatole Francé helyett inkább Kollányi Boldizsárt ajánlotta. Az legalább érti és szereti Adyt. * Mikor 1919 január 28-án fölrepült a fekete zászló a szegedi városháza karcsú tornyára, hogy Ady Endre korai halálát hirdesse, sokan csodálkozva állottak meg a korzón járó kelők közül. Egy tanyai magyar odajött hozzám és titokzatosan érdeklődött: — Ugyan kicsoda mönt el? Tatán csak nem a király halt mög ? — Mert a tanyai magyarok között még akkor a Rudolf is élt, a királyfi, aki elbujdosott, mert pártolta a népet. Megmondottam az öregnek, hogy egy nagy maayar költő tiszteletére leng a gyász lobogója, egy nagy magyar költő ment el örökre, aki igazán a nép meVé állott, jobb jövőt akart, szabad és boldog világot e földön. — Szóval, olyan petőfiféle löhetött? — motyogta a tanyai magyar a bajusza alatt és lassan megsüvegelte a jekeie lobogót. Ugy gondolom, hogy ez az egyszerű vélemény és ez oz önkénytelen hídolat van olyan kedves az Ur szine előtt, mint az irodalomtörténeti kézikönyvek külön fejezete a javított és bővített kiadásban. Szombat este két áldozatot követelt egy honvéd öngyilkossága. Csáki Páva József m«g akarta akadály ózni barátja öngyilkosságát és a golyó az ő testébe is belefúródott. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Szombaton esle kilenc őrikor a Rtdectky lak anya félreeső helyén Kis Kovács Píus Károly 22 éves közlegény szolgálati fegyverével Öngyilkosságot követelt el. Egy bajtárta: Csáky Páva Jdzsef 22 éves bon»éd meg akarta ezt akadályozni s mikor Kis Kovács fegyverét maga ellen emelte, bátulról ráugrott; ebben a pillanatban azonban a fegyver elsüli, a golyó Kis Kovács mellébe fúródva átjárta a tüdőt, kijött a hátán is belefúródott Csáky Páva hasába. A kaszárnyában tartózkodó katonák a lövés zajára a belyizinre sietlek, ahol Kis Kovács már haldokolt, mig Csáky eszméletlen állapotban feküdi a kövezeten. A szerencsétlenségről azonnal értesítették a mentőket, akik csakhamar kiérkeztek, de ekkorra Csáky már meghalt, mig Kis Kovácsot életveszélyes sebével a kórházba szállították. Kis Kovács már napok óta készQlf az öngyilkosságra, barátai tudták ezt és meg akarták akadályozni. Kis Kovács az öngyilkosságot szerelmi bánatában követte el. Szolnoki suttogások a vád beszédről, amelyet előbb olvasott Piroskáék védője, mint az itélőtőraényszék. Zavarok éa fegyelmik a porosodó csongrádi akták körül. Szolnok, február 13. (4 Délmagyarország kiküldőlt tudósítójától.) Utazó emberek mondottak : Szolnok állomása ma a legforgalma sabb Csonkamagyarországok és a város forgalma egyre nő és zajlik. És tényleg: Szolno kon az élet lüktet és nem csupán kényszeregyezségekről hallani, hanem munkáról is, alko ásrói és építőiről is ... És mégis, a fokozódó forgalomban, az el nem Qlö vidéki zajban a legbeszédesebb téma: a csongrádi bombaügy. Csongrád és Szeged után Szolnok is belekapcsolódott a *íres' kmcsony- éjszakába és a jogetős felmentő Ítélet- 'éllenére sem kerültek poros irattárba a bomWaflgy aktái. Suttognak és beszélnek. Fényes László — a puritán és harcos magyar u|ságir<5k mintaképe — zavarta meg Irgutóbb a csongrádi aktákat. Szolnokon általában jogászi körökben sokat beszélnek arról a leleplezésről, hogy Borsos ügyészségi elnök, aki a közvádat képviselte a törvényszéki tárgyaláson, elmulasztotta a felebbezési határidőt, írásbeli részletes felebbezését akkor adta már be, amikor a nyolcnapos határidő lejárt... A Tábla igy a bűnvádi perrendtartás értelmében visszautasította az elkésett felebbezést és ezzel a bírósagok többet nem is foglalkoihattak ... És jogászi körökben beszélnek arról, hogy talán másképp történt volna, ha az elkésés meg nem lörténik. A leleplezés a bomba erejével halott Szolnokon, ahol már szere nék lezárni a véres aktákat, ahol már szeretnének megszabadulni éltől az Biytöl, — éppen ugy, mint annak idején Szegeden ... Nyomozni kezdtek, hogy hogyan és ki informálhatta Fényes Lászlót, ki tekinthetet be a gondosan őrzött vaskos aktacsomóba. Melyik wolnoki ember járult hozzá a leleplezéshez ? Es Szolnoknak mindössze harmincezer lakosa van, — nem volt nehéz megtalálni a nagy bűnöst. Fegyelmit kopstt a szegény, öreg törvényszéki irodallszlvtselő, amiért nem őrizte gondosabban a véres és porosodni nem akaró aktákat. De ezzel még nem ért véget minden. Az aktákat — 2422/924, szám - kiemelték a megszokott helyéről, a többi közönséges akták mellől, elvitték a külön irodából és a véréé akták bekerültek dr. Fotkusházl bíró mély és nagy kulccsal bezárt szekrényébe. Külön őrzik ezeket az aktákat. El ne vesszenek... Meg ne lássa senki... Iit maradnak majd megporosodva, mig el nen jő az idő, amikor nagy társzekereken a máglyára viszik a poros, régi-régi és megviselt aktákat. (Oondolom, ezek az akták soha nem lesznek elfelejtettek.) ÉS van még valami, amiről suttognak és beszélnek, ami érdekes, kikívánkozó és megfigyelendő. Beszélik azt — most dereit ki —, bogy a köivád képviselője a pör beszédek elhangzása élőit megmutatta szépen felépített vddbeszédit dr. Szicsényi Istvánnak, aki Piroskáék védője volt és aki azóta a szegedi ébredők elnöke. A hatalmas vádbeszéd gondosan, kerek, ép-nyugodt betűkkel leírva ott fekszik a többi akta köpött. Beszélik, ezt előbb látta a vádlottak vidője, mint hallotta a blrósdg. Es beszélnek olyasféléről is, hogy Piroskáik vidője megjegyzéseket is tett erre a vádbeszédre, a feerek-nyugodt bstük elolvasása után és a vádbeszéd elmondása előtl. És beszélik azl is, hogy ezek a megjegyzések igen érdekesek voltak és olykor nem egészen hatástalanok ... Beszélik Siolnokon, suttognak az asztaloknál, az idevetődött idegen hallgatja a suttogásokat és hitetlenkedik. De akadnak egyesek, akik erőstn ki arlanak. (E sorok irója őszintén megmondja, a magyar ügyészi karbtn és ügyészi munkában nem tud hasonlót. Szegeden a bíróságok előtt hangzanak el a vádbeszédek ) Az öreg Törvényház csendjét nem hagyja nyugodtan a csongrádi bomba. Az az érzés, ha az idegen végig lép az öreg folyosókon, ha be-benéz az alacsony, ócska szobákba, hogy nem lehet csend, nem lehet nyugalom, mig nincsenek tettesek. Se Csongrádon, se Szegeden, se Szolnokon. Három ártatlan ember kicsorduló vére, huszonöt sajgó sebe... Egyesek nyugtatni próbálnak: ha más irányban folyt volna a nyomozás 1... Es egy autóról beszélnek. Arról a titokzatos, fekete átrobogó autóról. És két fiatalemberről is. Arról a két bőrkabátos szilüettröl, ami átsuhant a Csemegi uccán, mikor a bomba robbant (Hiába mondom: Azon a karácsony éjszakán nem ts járt autó Csongrádon.) Szeretnék már befejezni, lezárni az ügyet. Nem is idézték be újra Szolnokra Piroskáékat, hogy kihirdessék előttük a jogerős felmentő Ítéletet. Inkább elküldték nekik egyenkint a Kutia döntését. Hogy ne is jöjjenek többször Szolnokra, bogy ne irjcnak Szolnokról többet a lapok, bogy ne beszéljen senki u|ra Piros* káékról. Hogy feléjlsék el az emberek, engedjék porosodni nyugodtan az aktákat, mig evek múlván el|önnek majd a társzekerek. Csongrádon véres karácsony veit 1923-bani és három uj sirba bárom uj koporsó került. Vér György. A Magyarországi Munkásegyesületekszegedi helyi csoportjainak Művészmatinéja febr, 14-én, vasárnap d.e.10 órakora Belvárosi Moziban.