Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-13 / 35. szám

1926 február 13. DELMAGYARORSZAG 7 A kitüntetendő öreg munkásnak igazolnia kell, hogy tagja valamelyik „hazafias' társadalmi egyesületnek. Ébredők, Nemzeti Szövetség, vagy a TESz? Ismeretes a nyilvánosság elöli, bogy a keres­kedelmi miniszter mindzn esztendőben kisiokta tüntetői azokat az ipari munkásokat, akik huza­mosabb időt töltőitek el egy munkaadónál. A kitüntetés oklevelei jelent, esetleg, nagyon ritka cselben némi készpénzjulalmat is. Ezek a ki­tüntetések eddig minden zökkenő nélkül történ­tek, mig most igen érdekes és feltűnő dolgok jekntkezlek. A múltban ugyanis az volt a sxokás, hogy azoknak a munkátoknak, akik 25-30-40 évig dolgoztak egy helyen, kérvényt kellett beadniok a kereskedelmi é« iparkamarákhoz a kitüntetés iránt. A kamarák azután mérlegelték a kérvé­nyeket és a közvetlen kontaktus folytán jól vol­tak informálva mindenről. A kamarák ezután a legméliányosabb kérelmekel — ölöt-haloi — felterjesztették a miniszterhez, aki rendszerint minden további nélkül megadta ezsknek a ki­tüntetéseket. Most azután váratlan fordulat történi. A ke­reskedelmi miniszter ugyanis — értesülésünk szerint — leírató! intézett a szegedi kimaráho: éa ebbei azt rendeli el, bocy a kitüntetendő munkásoknak nem elég a 25-30 évi munkát tanúsító bizonyítvány, aem elég a kamara in­formációja, az erkölcsi, születést stb. bizonyít­vány sem, — hanem az öreg munkások csak abban az esetben kaphatnak kitüntetést, ha kézzelfoghatóan igazolják ast is, bogy tagjai valamelyik nhazaflas működési* társadalmi egyesületnek ts, Az olvasó előtt bizonyára egészen viligosin áll az, bogy a miniszter ezzel a rendelkeiéssei nem a szakszerveze'ehre, a munkáiegyesülésre gondolt. Mi nem tudjuk, hogy az Ébredők egye­sületéről van-e szó, mert hiszen ezt az egyesü­letet szokták ,hazafias társadalmi egyesületnek" nevezni. De a minisztérium bizonyára arra cél zott itt, hogy a kitüntetendő öreg munkásnak mindeneseire tagfának kell lennie a TESz vala­melyik egyesületének. Már pedif! ma snár az egész világ tudja, hogy a „TESz*, a „Társadalmi Egyesületek Szövetsége", amelynek Albrecht főherceg vo't az elnöke, sokszor megfordult a frankügy bo­nyodalmairól irt hírlapi tudósításokban Is és hogy Nádosy és Windiichgraetz társának, Szörtseynek is szoros kapcsolata van a TESi­ssel. Mi nem tudjuk, hogy a kitüntetendő mun ­kásodnak melyik egyesület tagjának kell lennie: a TESz-n«k, az ébredőkének, vagy talán a Nemzett Szövetségnek ? Pénteken hajnalban nyomtalanul eltűnt Honig, a Concordia-malom vezérigazgatója. A csa ád kizártnak tartja az öngyilkosságot és bűntényre, vagy balésetre gondol (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A fő­kapitányság közponii ügyeletére pénteken haj­nalban szenzációs bejelentés érkezett, amelyet Höntg Henriknek, a Concordía-malom vezér­igazgatójának családja teli, hogy a vezérigat­gató, aki több mint tiz éve áll a malom élén, tegnap este eltávozott Soroksári ut 24. szám alatti lakásáról azzal, hogy az Unió Clubbe megy, onnan azonban reggelig nem érkezett vissza. A család kérte a rendörségen, hogy a leg­nagyobb diszkrécióval kezeljék sz eltűnés ügyét, mert azt remélték, hogy a vezérigazgató a dél­utáni, vagy eseileg még a délelőtti órákban életjelt ad magáról. Miután azonban az 58 éves Hönig Henrik estig sem jelentkezett, s rendör­ségen egy delektivcsoportot mozgósitottak Hönig Henrik felkutatására, azonban mindezideig ered ménytelenül. A hozzátartozók szerint annak ellenére, hogy Höntg az utóbbi időben betegeskedett, kizárt­nak tartják, hogy ödgyilkosságot követett volna el és gyilkosságra, vagy szerencsétlenség/e gondolnak, mert a vezérigazgató dúsgazdag ember volt, vagyona több milliárdra tehető is a legmeghittebb benső családi életet élte. A rendőrség a káső éjszakai órákig sem ludott nyomára akadni. A főkapitányság távirali lag értesítette a dunamenli községeket is az eltűnésről, mert nem tartják kizártnak, hogy a veiérigazga'ó pillanatnyi elmezavarában a Du nába vetette magát. (E/jel teltfonaija tudósítónk.) A rendőri nyo mozás szerint ma hajnalban Höniget az Iza­bella uccábsn látták a Duna felé haladui ekzoltált állapotban. Azt ts megállapították, hogy a dilután folyamán üzletbarátaival egy ötvenezerdolláros kilcsön ügyiben folytatott tár­gyalásokat. Lehst tehát, hogy a dúsgazdagnak tartott ember anyagi zavarokkal küidott. nfMMWWMWA.WMMM0MWMMMMMMMMMs> * Életfogytiglani fegyházra iféliék a vásárhelyi feleséggyilkos tanítót. A feleségét dolgoztatta, mert „a parasztnak kell dolgozni". — „Mindig ivott, pipált és mindig azt hangoztatta, hogy ő úriember." Az elitélt meg akart nyugodni az Ítéletben. A szegedi törvényszék Vild fanácsa pénteken tárgyalta Földvári Dezső Sándor volt hód­mezővásárhelyi tanitó bűnügyét, aki a vád szerint előre megfontolt szandikkai megölU törvényes feleségéi, Fejes Erzsébetet. A nagy­érdebességü gyilkossági pör fölárgyalására a hallgatóság részére eikülönitett helyet zsúfolá­sig megtöltötte az érdeklődő közönség. A hitvesgyilkossági pörben a vádat dr. Horáuszky Miklós ügyészségi alelnök képviselte, a vádlott védelmében dr. Szigeti Sándor ügyvéd je­lent meg. A vádirat gyilkosság büntettet állapiba meg, amelyet Földvári Dezső olyképpen követett el, hogy 1925 november elsején vásárolt tgy konyhakést is azzal alvó feleségét egyetíeu szúrással megölte. Az asszony a szúrás követ­keztében azonnal elvérzett. A vádlott, az izgalomtól halálsápadlarcu Földvári Dezső tanító, alacsonytermetü, rend­kívül nagyfejű, igénytelen alak, láthatóan cse kély intelligenciával. A beszéde kuszált, pórias. Kitejezései naivak és egyáltalában nem látszik meg rajta, hogy néptanítói oklevele van. Ki­jelenti, hogy bűnösnek érzi mngdl Majd a tárgyalásvezető elnök felszólítására belekezd élettörténetének elmondásába. A vádlott előélete. Elmondja, hogy élete mindig szomorú volt. A tragédia akkor kezdődik, amikor a vásárhelyi ta­nyákra helyezték át tanítónak. Nem volt még ki­nevezve. Fizetési sem kapott még, mert hirtelen történt áthelyezése miatt fizetésének kiutalása késett. — Tanítottam is, nem is, amikor a tanyai isko­lában megjelent Fejes Erzsébet, az egyszerű pa­rasztlány, hogy kis húgát beírassa az iskolába. Fejes Erzsébet az ilyen módon történt megismer­kedés után azzal állt elő, hogy vegyem el őt fele­ségül. En húzódoztam a dologtól, de a végén mégis elfogadtam ajánlatát. Megtartottuk az eskü­vőt és három hónapig csak éltünk valahogyan. Feleségem azonban, ahogy tanitóné lett, egészen megváltozott. Mindenkivel kacérkodni kezdett, ugy hogy egy bál után igy sóhajtottam fel: „Bár csak legény maradtam volna 1..Megkértem, hogy javuljon meg. Hisz nővel szemben az uri ember udvarias. Oe ö nem akart megjavulni... Később mint tanitó, fegyelmit kaptam. Állásvesztésre ítél­tek. Kértem végkielégítést. Nem kaptam. Állás után néztem. Semmi, de semmi nem sikerült. Pén­zem nem volt s napokig ruhástól feküdtem laká­somon étlen-szomjan. A legnagyobb baj az volt, I hogy szegény leányt vettem el s a magam nin­1 esetlenségében édesapám filléreire voltam rá­szorulva, hogy a közben született gyermekkel és feleségemmel éhen ne haljak. A feleségem elment egy vendéglőbe cselédnek és én féltékeny voltam rá. Féltékeny, mert szerettem. Állandóan vesze­kedtünk és a feleségem néha még meg is vert. Hogy történt a gyilkosság. A kritikus nap étlen-szomjan feküdtünk te feleségemmel Először nagyon összevesztünk s én magamon kivüli állapotba kerDltem. Éjszaká­nak idején felkeltem ágyamból. Kivettem a szekrényben levő kenyér vdgóiést és óriási el­keseredésemben a feleségem nyakába döftem. Azután... ezután felöltözködtsm, kirohantam az uccára és sírtam, airlam, bogy tanult ember létemre ide kerültem. Reggel öt órakor felmen­tem a rendőrségre azzal, hogy megöltem a fe­leségemet. Egyib mondanivalóm nincs. „Mártírnak állította be magát* Vild elnök: Ebben ax elmondott beszédben önmagát mártírnak állította be, feleségét a leg­főbb rossznak, aki mirden baji ofcozotf. Vádlott: Ugy volt minden, ahogyan elmon­dottam. Elnök: Ön tűrte mini férfi, hogy a felesége tanitóné léiére cselédl munkái végezzen? Vádlott: A feleségem paraszt sorsból szár­mazóit, neki nem volt nehéz a munka. Éa egy­szer dolgoztam, akkor ts kinevettek... Iizadtam, Elnök: Más ember is verejtékezik, ba dolgo­zik és a munka nem szégyen. Vádlóit: Lehet, de én mindig nagyon gyenge emfer volta*>. Elnök: Ön minden pénzt, amit kopott, el­kocsmázott. Vádlott: Én sohasem ittam... De nem is ihattam, mert élelemre se volt pénzem. Elnök: A tanuk másl igazolnak és azt is, hogy ön volt a durva és nem a felesége. Vádlott: Lehel. Elnök: A kést mi célbél vette? Vádlóit t Kenyérvfgómk, meri más kés nem volt a háznál. Elnök: Mikor határozta el, hogy megöli a felségét ? Vádtolt: En nem ludom. En nem tudok semmit... Caak megöltem. Elnök: Tanúvallomások vannak arra, hogy ön már régen beigérte, hogy feleségét meg­gyilkolja s a rendőrség előtt kétszer is beismerte, hogy már no pókkal a tett elkövetése előtt elha­tározta felesegének meggy tik oldsát. Vádlott': Én nem tudom, mit mondtam akkor, Megkezdik a tanuk kihallgatását. Föidvári Dezső kihallgatása után megkezdték a tanuk kihallgatását. Az első tanú, Darvas Gyula rendőrkapitány elmondotta, hogy Földvári Dezső a rendőrségi kihallgatás alkalmával a legnagyoob nyugodtsággal viselkedett. Minden kényszer nélkül vallotta, hogy feleségét élőre megfontolt szándék­kal ölte meg, A kést is azért vette, hogy azzal feleségét megölje. Sőt elmondotta azt is, hogy a gyilkosságot a tett elkövetése előtt már egy hette! elhatározta. Vádlott: Ha igy is volt, én mcst nem tudok semmiről semmit. A következő tanú Zoltán Ferenc igazgató-tanitó, a vádlott tantestületi Igazgatója volt. Tanúvallo­másában elmondja, hogy a vádlottat hivatalt ha­nyagsága miatt függesztették fel állásából. A vád­lott felesége nem volt oka a telfüggesztéanek. Föld­vári szeretett korcsmázni. Elmondja még, hogy a vádlott a gyilkosság előtt néhány nappal már be­jelentette, hogy feleségével végezni fog. Földvári koldult Csernai Mátyás tanitó tanúvallomásában elő­adta, hogy Földvári az utóbbi időben már odáig jutott, hogy koldult és kéregetett. A tanítótestület annyira értéktelennek tartolta Föld­várit, hogy azl is kélségbevonták, hogy van tanítói oklevele. Megyeri Ernőné lanu Föidváriék háziasz­szonya volt. Elmondja, ho«y Földvári mindig részegeskedett, dolgozni pedig nem akart s azt mondta, hogy ö uri ember s a munka csak a parasztnak való. Azt is mondta még, hogy ö nem született munkára s dolgozzék helyette paraszt felesige. Elmondta még, hogy az asz­szony is hanyag volt s az r's ivott, mint egy férfi. Es mindig veszekedtek, torzsalkodlak egy­mással. Tud arról, hogy az asszony egyszer azzal fenyegette meg az urát, hogy megfojtja, amire Földvári azt mondotta, hogy amit fele­sége elgondolt, azt ő végre is fogja hajtani. Schprteher Adámné vendéglösné tanú, akinél Földváriné szolgált mint cseléd, elmondotta,

Next

/
Thumbnails
Contents