Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-10 / 32. szám

1926 február ÍO, OELMAQYARORSZAQ 3 Egy romantikus szerelmi! kispap hamis házassági okmányokkal akart házasságot kötni. valamilyen Bent vagytok a minoriták régi épitményü, bolthajtásos folyosója, márványpadozat!! rendházában, A tágasan szellős folyosókon a legkisebb nesz is visszhangot ver fel és az apró cellák mellett elhaladva, a léptek olyan robajt kavarnak fel, mintha nehéz bakkancsu század masírozna eí ütemesen, kürtszóra lépve. A minorita atyák szemináriumát csak néhány éve állították fel Szegeden A terttletcsoakitás folytán a megszállók feloszlatták a minorita papnöveldéket, mert megrettenés nélkül tanították a magyar nyelvet és istápolták a magyar szellemet. Igy népesültek be a szegedi rendház emeleti aprú cellái. Az aj lakók, fiatalságukat megcáfoló el hivatottsággal komolykodók, magukba mélyülők, éjjel- nappa: tanulók, §6-22 éves, felszentelés előtt átlő kispapok. A világi dolgok hívságos folyásának láza sohasem szüremlik be a csendes falak közé. A vígság, az öröm ritkán talál itt otthont. A lelkipáaztorkodásra készülődök életében nincs helye a fiatal évek pajkos örömeinek, gondtalan játszógatásainak. A szemináriumban az egyház szolgáit nevelik fel, hogy majdan eredményes munkáiéi legyenek az Ur szöllejének. A történet tulajdonképpen itt kezdődik el, az apró cellákban, amelyeknek kitérdelt imazsámolya fölött az örökmécses ég, kísértetiesen megvilágítva az idők hosszú folyamán feketére bekormosodott feszületet. Reggel korán kelés. Imádkozás, misehallgatás, tanulás, vitatkozás, elmélyülés és tanulás, tanulás napokon, beleken, éveken át mindig egyformán, mindig nagyobb buzgalommal. Es mindenki tanul és mindenki igyekszife elöljáróinak szeretetét és elismerését kiérdemelni, csak tizennyolcéves, sápadt arcú, gyenge testalkatú kispapunk nem, akinek nézésében furcsa képek tükröződtek és aki elöljáróinak lélekbeszánfó nézései elől ijedten, remegőn kapta le pillantásait. Figyelni kezdték. Idegesen tétovázó járás-kelése közben utána settenkedtek, de kispapunk, aki mindezek ellenére szorgalmasan elvégezte teendőit, semmi komoly gyanúsra nem szolgáltatott okot. Szegény kis holmiát hiába kutatták kt és hiába vizsgáltak át a zárda kertjét, ahol eltemetett, télies szölőlugasok között órákhosszát el szokott álldogálni, merengve nézve az utazgató felhők lassú bandukolását. A szemináriumban semmi gyanúsat nem észleltek, ami különleges rendszabályok életbeléptetését szorgalmazta volna. * Néhány héttel ezelőtt Klekner Lajos anyakönyvvezető hivatali helyiségében egy csinos öltözékD, de kevésbbé kulturált beszédű és mozgású hölgy jelent meg. Amikor hangos köszönéssel benyitott, a háta mögött egy lányosképü, zavart arcú fiatalemberke szorongott, aki azonban a hölgy bátor fellépésétől elrémülve, visszahúzódott az ajtóból és künn maradt az előszobában, ahol a félhomályban esketésre váró boldog párok álmodoztak. — Házasságot akarok kötni egy fiatalemberre). A vőlegényem 18 éves, fiatalkorú. Itt vannak az okmányai és a fiu édesapjának két tanú által aláirt beleegyező Írása, — mondotta be az ismeretlen hölgy szinte egy lélegzetre. Klekner Lajos anyakönyvvezető, akinek figyelmét nem kerülte el az előbbi szokatlan jelenet, olvasni kezdte az Írásokat. — Tehát a vőlegény 18 éves, ön pedig 28. Ez rendben van — mondotta —, de hoi a vőlegény ? — Künn van, mindjárt behivom, — volt a válasz. A hívásra az ajtón szorongó léptekkel belépett a véznadongáju cingár legényke, aki valósággal eltűnt a jövendő életpárja mellett. Az anyakönyvvezetőnek gyanús volt a szülői aláírás hitelessége, noha annak hitelességét nem kellett volna kutatni, mert az apai aláíráson kivül két tanú aláirása is szerepelt a szülői beleegyezésen. Klekner Lajos azonban a gyanús körülmények láttára el akarta halasztani a házasságkötés idejét, hogy legyen ideje a szülői beleegyezés hiteles ségének ellenőrzésére. Amikor az anyakönyvvezető feltekintett az Írások közül, a két boldog reménykedőnek arcán bizakodó mosoly ült, ami kétségbeeséssé változott át, amikor meghallották a lesújtó választ: — Az okmányok ugyan rendben vannak, de a házasságkötés idejét kénytelen vagyok az egyik okmány formai hibája folytán elhalasztani. A szülői beleegyezést ugyanis tessék újból megszerezni, mert ahhoz az apa és a két tanú aláirásán kivül az ottani anyakönyvvezető aláirása is szükséges. A mélyen lesújtott jegyespár a nem várt válasz »tán pillanatokig nem tudott szóhoz jutni, amikor Is a csendet Klekner anyakönyvvezető törte meg: — Mi a vőlegény foglalkozása ? — kérdezte. — Tanuló. — Milyen tanuló? A boncolgató kérdésekre a siepegő vőlegény elmondotta, hogy középiskoláit a minoritáknál végezte, volt papnövendék és most gyakorlati pályán akar elhelyezkedni. A további magánjellegű beszélgetést a mér türelmetlenkedő esketésre váró párok ujabb jelentkezése fejezte be, mert hát a farsang végefelé járunk s ilyentájt a kilincset szinte egymásnak adják át a házasság frigyének hitelesítésére várók. • Ezalatt a szemináriumban csak jelentéktelen változás történt. Csupán a kispapok keitek fel egy félórával korábban, mivel a Gergely-naptár szerint február hónappal már rohamosan hosszabbodnak a nappalok. Már reggel öt órakor megszólalt az ébresztő harang s a pirinyó cellák kitakarítása után reggel hat órakor a sekrestyében van a találkozó. Nincs semmi újság — jelentette az elöljárónak ama reggel a legidősebb novicius — pedig már ekkorra ismét elkészült az uj szülői beleegyezés, amelyhez azonban a faddl anyakönyvvezető aláírását nem sikerült megszereznie a nősülendő kispapnak. * Uj próbálkozás az anyakönyvvezetövel. Most már a menyasszony a vőlegénnyel együtt jelent meg az anyakönyvvezető elölt,, bemutatva az uj atyai beleegyezés', amelyről azonban megint hiányzott az oaani anyakönyvvezető aláirása. — Pedig megírtam az édesapámnak — mondotta a zavart, dadogó beszédű vőlegény. Tessék minket megesketni — fogta tovább könyörgésre a dolgot. — Na jó, majd holnap délelőtt 11 órára jöjjenek lel — nyugtatta meg a kétségbeesett párt az anyakönyvvezető —, majd akkor összeboronálom magukat. Alig mentek el a fiatalok, már jött a polgármester letiltó inttzkeáése. jött a felsővárosi jó öreg plébános aggódó érdeklődése és jött az atya rideg, hivatalos stilusu értesítése, amelyben bejelentette, hogy kispap fiának készülő házasságához hozzá nem járul, ahhoz beleegyezését sohasem adja és a bemutatott beleegyezések hamisak, az aláírások hamisítványok. * Kleckner Lajos anyakönyvvezető a bejelentések után boldogan jelentgette, hogy túljárt a fiatalok eszén és szabálytalanul bár, de addig-addig halasztgatta az esketés idejét, mig ki nem tudódott a hamisítás ténye. • Hogy mi történt ezután a sárga épüietü szemináriumban, amelynek kertjében tavasszal messze vidéken legelőször virágzik a kajszinbarack és a templom maga3 tornyából éjszakánkint baglyok huhognak le, aminek hallatára összerezzennek a kispapok — nem lehet tudni. A fáma nem beszél arról, hogy a szigorú édesapa hazavitte-e szerelmesen könnyelmű szivü kispap fiát, vagy bennhagyta e továbbra is szigorú nevelésre a kegyes minorita atyák szemináriumában. Nagy Sándor. A magyar frankhamisítás összefüggésben van a román trónörökös lemondásával. Érdeke* román pletykát közöl egy bécsi lap. Budapest, február 9. A Wiener Allgemeim Zeitungnak a következőket jelemik Bukarestből: Károly trónörökös lemondásának okairól Bukarestben szenzációs hir vált ismeretessé. A lemondás oka összefügg a magyar frankhamisítást Üggyel. Az a titokzatos politikai cél, amelyet a herceg és Nádosy vallomásaikban előadlak és amelyekről a vádirat is emli lést tett, állítólag abban állt, hogy a herceg és társai a magyar trónra akarták segíteni Károly román irénörököst. Errevonatkozóan tárgyalások is folytak Budapesten és Nagyváradon, amelyeket román részről Cuza egyetemi tanár és Jorgu egyetemi tanár, a trónörökös volt nevelője vezetett. Amikor karácsony táján Barbu Slirbey indiszkréciója folytán az egész összeesküvés a román udvarnál ismeretessé vált, Ferdinánd király megragadta az alkalmat, hogy az angol anyakirályné temetése miatt külföldön időző trónörököst Romániából kiutasítsc. A király, aki már előbb tudott a trónörökös részvételéről a politikai összeesküvésben, azzal küldte el a temetésre a trónörököst és egyúttal azt az utasítást adta neki, hogy ne térjen vissza többé Romániába. Értesülésünk szerint az ez ügyben összehívott értekezletet a magyar és román fajvédők hivatalosan „ornitológia! kongresszusnak" nevezték el. Ezeket a megbeszéléseket részben a budapesti Bristol-szálló egyik külön helyiségében tartották meg. A trónörökös lemondás* egyáltalán nem ment olyan simán, mintahogy azt félhivatalosan terjesztenék. Nem akarta lemondását előlerjeszteni. A herceg lemondási okainak kipattanásával fflgg össze Barbu Slirbey Romániából való elutazása is. Főbenjáró bün az egyházi hatóság előtt, de a polgári hatóságok még csak fegyelmi vétséget sem találnak benne. Az egyháxi hatóságok kényes probléma elé illitoltik Szeged város iutóségát, amely szinie nem is mer a kérdéshez nyúlni két esztendő óta. Hajabács Károly alsélanyai katolikus kántor fegyelmi ügyéről van szó, amelynek első része két év előtt már lezárult az egyházi balóságok előtt. Hsjtbács Károlyt a püspöki hatéság körülbelül két évvel ezelőtt eltiltotta az egyházi funkciók végzésétől, mert családi életében olyin momentumok merültek fel, amelyek alkalmatlanná tették a püspöki hatóság véleménye és az egyházi törvények szerint az egyházi funkciók végzésére. Az afsólahyai kántort a püspöki hatóság döntéie alapján a polgármester is felfüggesztette állásától, mert a kántor tnlif donképen városi tisztviselő, a közgyűlés választja, benne van a városi státuszban és a várostói kapja fizetését is. A városnak kegyúri joga a plébános- és a kántorválasztás, ezért tartoznak a kántorok a városi tisztviselők közé. Abból aiulán, hogy az egyhizi és a városi fegyelmi szabályzat közölt lényeges különbségek vannak, most éppen Hajabícs kántor cselében bonyodalmak keletkeztek. A tanács a legutóbbi tanácsülésen foglalko xott esze! a kényes kérdéssel. A szindék az volt, hogy ax egyháxi halóságok álláspontját valamiképen honorálni kellene a polgári közigazgatásban is. A tanács azonban erre nem talált alkalmas módot. A kösigaxgalásl tisztviselők fegyelmi visxonyait külön törvény szabályozza. Ex a törvény kategórikusan kimondja, hogy kik azok a tlszivise'ők, akik ellen fegyelmi eljárást lehet Indítani. A törvény szerint fegyetoi eljárás indítható az olyan tisztviselő ellen,.aki alkalmatlanná váük a szolgálatra, vagy pedig olyan erkölcsi életet él, amely közbotrány okozására alkalmas. A tanácsnak az volt az állásponljs, bog* ezek közül egyik sem alkalmazható Hojabáci Károly esetére, mert polgári szempontból at alsótanyai kántor nem követett el olyint, ami közbotrányt okozott volm, alkalmatlanná sem vált a szolgálatra, mert hiszen hang|át netta veszítette el. Az egyházi bűne az, hogy válófélben vad a feleségétől. — Ha megindítjuk ellene a fegyelmi eljárást — mondotta Turőczy Mihály tiszti főügyész —, akkor én nem javasolhatom, mtnt ügyész, a legsu'yosabb büntetésnek, az állásvesztésnek a kiszabását. Ha a fegyelmi választmány mégis elbocsátásra Ítéli és a belügyminiszter ext az ítéletet jóváhagyja, a közigazgatási bíróság azonban, ha a kántor as ítéletek ellen odafordul panaszával, feltétlenül neki ad igazat, meri oü szigorúan alkalmazzák a törvényes rendelkezéseket. Amit nála az egyházi hatóságok bűnnek minősítenek, talán főbenjáró bűnnek, az nálunk még csak fegyelmi vétségnek sem tekinthető. — Van a fegyelmi szabályzatnak egy passzusa — mondotta a polgármester amely szerint azt, aki a szolgálatra alkalmatlanná válik, tl kell csapni. A kánlor azxal, bogy az agy hát eltiltotta as egyházi funkciótól, alkalmatlanná vált a szolgálatra. — Dehogy ii vált — szólt a főügyész —,