Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-09 / 31. szám

4 DELMAQYARORSZAQ 1916 február 10 — Ha leszállóit volna a vádlóit az emelvényről és azt mondta volna, na most gyerünk I — mentek volna utána? — kérdezte az elnök. — Ki van zárva! Tóth Kálmán szerint Kádár hatást keresett. Szerinte olyan megszokott, szinte sablonos volt 924-ben a zsidőzd!, bogy Kdddr szavat nem voltak alkalmasak arra, hogy következmények legyenek. Ahogy hallották az emberek, ugy el is felejtették. Ezután Szenttamásy Miklős ny. táblabirő igen érdekes vallomása következett. Amikor látta, hogy figyelmezteti a tanácsos Kádárt, azonnal fokozottabban kezdett figyelni, mert mindjárt tudtu, hogy bűnvádi eljárás lesz. Szerinte a publikum meggyőzése volt a célja Kádárnak. — Milyen halása volt a beszédnek? — Lelkesedés, taps, éljenzés. Izgati hatással nem volt ez a beszéd, ezt mint régi biró és krlmtnaltsta mondhatom. Végűi Bauer Ede detektívet és Fonyő József bankigazgatót hallgatták ki, akik hasonó érielemben vallottak. (A tárgyalás hire hamar elterjedt a törvényszéken, ezalatt igen sok biró és ügyész látogatott be a terembe érdeklődni) Balázs Sándor mondoita el ezufán vádbeszédét. Kádárnak az volt a törekvése, hogy meggyőződését átvigye a hallgatóságba. Elérte, hogy a gyűlöletét átvegye a tömeg. Az nem szükséges, hogy a hallgatóság mindjárt tettekre határozza el magát. Szembekerüli a törvénnyel, amikor gyűlöletei akart belevinni a hallgatóságba. Megfelelő itéielet kér. Szécsényt István védő beszéde következett. — Azokban az ügyekben, amelyekben a kereszténység és a zsidóság áll szemben egymással, mindig elfogult vagyok. Nincsen rendjén, hogy nekünk kell a defenzív szerepet vinni és övék az offenzív szerep. Ma már nem tudom, érdemes e a küzdelmet folytatni ellenük, érdemes e azt mondani, hogy csak a fajtánkat védjük ? Én ezt ma már kétségbevonom, de Kádár Lehel rajongó lelkesedéssel küzd ezért. — Rtjougó idealizmus hozta Ide fa/testvéremei. 1918 ban Jásziék nem kerültek a bíróság elé. Kádár Lehel nem izgatott egyetlen szóval sem a felekezet etlen. Nem felekezetről, hanem fajról, nemzetiségről beszélt. — Tessék csak széj jel nézni, tek. törvényszék, Szegeden, hány zsidónak van autója. Vájjon nem mondotté igazat? Ezek mind olyan igazságok, amelyeket a törvényszék is érez, de kénytelen másképpen ítélni. Ezután a faj és felekezel kérdéséről beszél. Az egyházpolitikai törvények és a Kurta ítélete felekezetnek deklarálta a zsidóságot, de ezt nem kell követni az alsóbiróságnak. A Kurta megfeledkezett a numerus klauzusról. Ez a törvény kimondja, hogy a zsidóság faj, nemzetiség. Igy ez lerontja az egyházpolitikai törvényt. Szerinte egyáltalán nem volt izgatás. Szenttamásy csak tudja, bogy volt-e a besiédoen, vagy sem. Hosszú bírói prakszisa alatt nem egy ilyen ügyben ítélt, ő nem látott ebben izgatást. Felmentést kér. Kádár Lehel beszélt végül. — 15 esetben ái oltára már ezen a helyen. Pöreim szinte beilleszkedtek életrendembe. £s a vád mindig ugyanaz. En nem bántom a vallást, én egy nemzett kisebbség ellen harcolok. Akttv antiszemita vagyok. Mini Qömbös barátom mondotta: cselekvő antiszemita. Ehhez hozzátartozik, bogy ide iöjjek bíróság elé. — Helyesen tettem, másképp nem tehettem. Nem én izgatok, a tények izgatnak. Tessék megváltoztatni a tényeket, mindjárt nem harcolok vele. — Érzem, — mondotta Kídár zsebre dugott kézzel, szinte társalogva —, hogy a bitóság milyen nehéz helyzetben van, tudom, hogy a bíróság is érzi, amit én ének, de a judtkalura nem fejlődött tovább és máskép nem Ítélhet. — A politika rábizla a bíróságra a felekezet, vagy faj eldöntését. Én faj ellen harcolok. Tudom, a b róság most nehés helyzetben van, bogy milyen cimen ítéljen el. Tessék elhinni, nekem nagy prakszisom van, tessék meggyőződve lenni, a bíróság el fog ítélni I (Erre a kijelentésre mindenki moiolygott.) — A cselekvésre mindig készen kell lenni ; ezt hangoztatom. Arra kéreti a bíróságot, nézze azzal a szimpátiával a ml küzdelmünket, mint ahogy ezt minden magyar ember teszi. Milyen keserves lehet, bogy a magyar biró a meglevő törvények alapján kényleien ítélni. Én méltányolom ezt a helyzetet. (Ujsbb derültség.) Csak egy kis megértési kérek és ezen az alapon felmentésemetl Vild Károly elnök rövid tinácikoiás után kihirdette az ítéletet: — A törvényszék bűnösnek mondotta ki Kádár Lehelt a htlfelekezet ellent tzgaáts bűntettében, de a 92. szakasz alkalmazásával vétséggé fokozta le; eiért pedig egyhónapi fogházra ítélte. A bíróság tényként állapította meg, hogy az ébredők gyűlésén Kádár használta az inkriminált kifejezéseket. £s megállapította, bogy ezek a zsidó htlfelekezet elleni Izgatásra alkalmasak. A törvényszék azért nem mondotta faj elleni izgatátnak, mert a numerus clausus törvény szűkebb vonatkozású és így nem helyezheti hatályon kívül a vallásokról szóló alaptörvényt, amely bevettnek deklarálta a zsidóságot Snlyosbitó körülménynek vette a törvényszék büntetett előételét, mig enyhítőnek, hogy a báoorn után jóval mondotta el beszédét. — Felebbezek — mondotta eiulán Kádár. Balázs ügyész a 92. szakasz alkalmazása miatt leientett be felebbezést. Délu'án félketlőkor Kádár szívesen elbúcsúzott a két koronatanútól, majd síelve elhagyta a törvényszéket. Himnusz-affér a csabai állomáson — a soproni dalosveraeny előtt. Nyolc napra ítélték Putnoki Antalt, aki nem vette le a kalapját, amikor a katonazenekar a Himnusszal bucauztatta a csabai dalárdákat. A szegedi törvényszék Vild-Unácsa hétfőn délelőtt igen érdekes bünügyben tartotta meg a főtárgyaiéit. Ez a pör összeköttetésben van elsősorban a magyar Himnusszal és — a soproni dalosversennyel. A vádlott Putnoki Antal békéicsabai földmunkás volt, aki jelen volt az elmúlt év augusz'uttában a csabai állomáson, amikor a csabai dalárdák e soproni dalosversenyre indultak. Az elindulás igen űnnepéljes volt, megjelentek az állomáson a város notabililásai, valamint a buciuzásboz kiment a katonazenekar is, hogy igy >s dokumentálja a dalosrorseay jelentőségét és logy nemes versenyre sarkallja a csabai dalosokat. Ekkor történt azulán az, hogy Pnlnoki Anlal földmunkás nem vette le a kalapját, annak ellenére, hogy Sima Ferenc őrmester két alkalommal ts figyelmeztette, illetőleg felszólította erre. —• Engem e* nem érdekel I — mondotta erre a földmunkás az őrmester szerint. Erre pedig az őrmester lehajította a kalapját. Bskisérték ezuián az őrsxobába, majd a magyar neműi elten elkövetett nug nem becsütés miatt megindult ellene a bűnvádi eljárás. A héttői főtárgyaláson Putnoki elsősorban tagadta, hogy használta volna az inkriminált tifíjeséssket. Azért nem vette ie a kalapját, inert ő nem magyar és Igy nem ismerte tel a zenekar Játékát. Különben ittas volt. A tanuk kihallgatása uláa vita fejlődött ki Balázs Sándor ügyész és dr. Lugosi Döme 'édő között. A védő ugyanis azt feltegeite, <ogy analógiát tehet találni a „Qolterhalte", a Gsüsler-kalap-pörök él a mai pör kötött, hiszen a vádlott nem ismerhette fűi idegen nemzetiségű létére a zenekar szólamaiból a Himnuszt. Az Ogyési ezt tagadta és kijelentette, logv a védelem által említett esetek és a mai köxölt nem lehet párhuzamot vonni. Lngosi Döme esután félreértett ssavait igazította kl. A törvényazék ezután meghozta ítéletét, amely sierint bűnösnek mondotta kt Puinoktt a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétségben és ezért nyolcnapi fogházra és kétszázezer korona pénzbüntetésre ítélte. Az Ítéletben mindenki megnyugodott, a vádlott csupán néhány napot kért, mig elbúcsúzik családjától, aiulán megkezdi büntetésének kitöltéséi. A közgazdaság a mai kritikus időben lásson támaszt s ne akadályt a bankokban. A bankok életét és munkásságát közvetlen tapasztalatból alaposan ismerő közéleti embertől kaptam ezeket a sorokat: Baá János pénzügyminiszter kijelentése szerint a Viktória malomkonszern válsága elsimultnak, pénzügyei szanáltnak tekinthetők. Megelégedéssel állapítja ezt meg a pénzügyminiszter, mert külföldi tőke iévén itt érdekelve, annak nem szabad i't veszítenie, mert — egészen helyesen — ennek csak az ország közgazdasága adná meg az árát. Amilyen igaz és helytálló pénzügyminiszterünk kijelentése és amilyen helyes lesz, ha valóban rend fog a Viktória körül uralkodni, épp oly helyes volna, ha pénzügyeink legfőbb őre egész gazdasági életünk szanálása tekintetében fáradna. Ma ugyanis, amint azt dr. Bodroghy József egészen találóan mondja, a túladóztatás korszakát éljük itt Magyarországon; az ország szanálása érdekében pőrére van és lesz majdnem mindenki vetkőztetve. Még talán ez sem volna olyan nagy baj, mint az, hogy — bár mindenki tudja és érzi ezt a rettenetesen nehéz helyzetet —, senki sem iparkodik rajta segiteni, ellenben mindenki tudatosan vagy tudatlanul ront és rombol Olyan káosz lesz maholnap itt, ha a mértékadók észre nem térnek, hogy a szanált államgazdaság egy tönkrement magángazdaság romjain fog állani. Mert mi történik? Már a Viktória-válságba is nagyon sok érdekeltség kapcsolódon bele, ameiyeket most mindenfelől szorítanak és azonnali fizetést követelnek tőlük, evvel szemben a pénzforrások vagy egészben, vagy nagyrészben bedugultak. Hihetetlen cenzúra folyik és még a jó anyagból is csak a felét veszik át, kényszerítve ezáltal a feleket, bogy uzsorásokhoz folyamodjanak. Ha jó időben mindenki részére nagy biteleket tartunk rendelkezésre, ugy ez csak természetes, hiszen azért vannak pénzintézeteink; ez egymagában véve azonban semmilyen különös elismerést rem érdemei. Ha azonban kritikus és oly időben, amikor minden folyó pénzűnket államunk szanálására fordítjuk, amikor az átmenetgazdaságban lehetetlen akár kereskedőtől, vagy iparostól, akár gazdától kíntlevő pénzűnket behajtani és amikor fokozottabb mértékben volna szükségűnk a pénzforrások támogatására, akkor kell, hogy Itt helytálljanak, mert az a hivatásuk. Ilyenkor azonban hitelredukciókkal, váltók fokozott cenzurálásával a porondra lépni — nem jelentheti a helyzet javítását, épp ellenkezőleg, annak megrontását. Nagyon találóan jegyezte meg egyik kiskereskedő a bankösszeköttetésénél, amidőn az korábban megszavazott hitele terhére iolyósitásokat az általános gazdasági viszonyokra való utalással nem volt hajlandó eszközölni, hogy: akkor, amikor neki van pénz$ nincs szüksége bankra, hanem akkor, amikor ntnes pénze. Valahogy nem vág az egész. Mindenki feljogosítva érzi magát arra, hogy majdnem mindenkiről rosszat híreszteljen. Általános elv, hogy ma senki sem „jó". Mindenki töpreng a rossz viszonyokon, de senki sem hajlandó valahogy segítségül sietni. Ilyen időben kell megmutatni, hogy erősek vagyunk. Nemcsak afelett kell őrködnünk, hogy nálunk a külföld ne veszítsen, a belföldnek sincs veszíteni valója. De ha a fejünket veszitve, mindenki alól kihuzzuk a bonitás párnáját, ne csodálkozzunk azon, hogy a fizetésképtelenségek száma rohamosan nő és hogy oly veszteségeit állanak elő, amelyekből senkinek sincs haszna. A Pénzintézeti Központot nem lehet avval vádolni, hogy kellően közbe nem lép, de nem lehet tőle követelni, hogy a magángazdálkodásba is nyU'jon bele, a Nemzeti Banktól sem. Azt azonban igenis kívánhatjuk tőlük, hogy ne tűrjenek ma hitelreáukclókat, ne engedjük egyik másik kereskedői azáltal pellengérre állítani/ hogy váltóját visszadobják, mert történetesen prolongáclós váltó. Nem lehet ma beváltást követelni, nincs miből; mert az általános és a speciális adók, a szűk megélhetés, minden rendelkezésre álló pénzűnket {elemészt. Ilyen gazáaságllag kritikus időben lásson a kereskedelem, az ipar, a mezőgazdaság, szóval a közgazdaságunk támaszt a bankokban, de ne az ellenkezőjét. Fogjunk össze és a „hulljon a férgese" jelszóval ne akarjunk férgeket termelni, hanem iparkodjunk a kevés jót megóvni. Mi lesz velünk, belőlünk, ha temető lesz közgazdaságunkból? Vagy talán akkor lesz jó? Színházjegyét á DÉLMAOYARORSZAG jegyirodájában telefonon is megrendelheti. (Telefonszám 306).