Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-09 / 6. szám

I92C január DELMAQYARORSZAO 3 A demokratikus pártok kiáltvánnyal fordulnak az ország nyilvánosságához. (Éjszaka jélketlőkor jelenti budapesti tudisttónk,) A demokratikus pártok vezérei me a késő ecti órákban értekezletet tartottak Vdzsonyt Vilmos lakáián. A pártok elhatározták, hogy a mai válságos idókben kiáltvánnyal fordulnak az orsidg nyilvánosságához. Elhatározták azt is, bogy a kiáltványt Vázsonyi, Peyer, Rupert és Hegymegi Kis Pál juttatják el Bethlen miniszterelnöknóz. A demokratikus jártok a kiáltványban elsősorban tiltakoznak a sajtószabadságot éri ujabb súlyos bérelem ellea, amely nem szolgálja a megnyugvást, a konszolidációt és kibontakozást. Rámutatnak atra, hogy amig a kormány ismételten a legsúlyosabban sújtja a liberális sajtót, addig a fajvédő orgánumok megtorlás nélkil szabadon űzhetik féktelen Izgatásaikat és lázttásaikat. A kiáltvány ezután további energikus nyomozás lefolytatását tartja szükségesnek, teljesen tisztázni kell ezt a megdöbbentő bűnügyet az ország érdekének szempontjából. Le kell csapolni és meg kell szűntetni végre ezeket a lertöket, olyan atmoszférát kell teremteni, amelyben lehetetlen gálád és takmerö bűncselekményeket elkövetni. A pártok egyébként megnyugvással veszik tudomásul Bethlen István eddigi energikus intézkedéseit a tiszta igazság kiderítése érdekében és továbbra is ilyen munkát kérnek az ország érdekében. Az ellenzék tiltakozik a Világ betiltása ellen. Szilágyi Lajos: „ft kormány bttnös, hogy ilyen atmoszféra keletkezhetett". (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A demokrata párt és a Kos8Utb-párt vezetősége ma este értekezletet tartott, amelyen foglalkoztak a pénzhamisitás ügyével és tiltakozásukat Jelentették be a Világ nyolcnapos betiltása ellen. Ugyancsak értekezletet tartott a Szilágfi-párt is, amelyen Szilágyi Lajos tiltakozott az ellen, hogy a frankhamisítás ügyét akár keresztény, akár magyar, akár irredenta, akár hazafias Üggyel vonathozásba hozzák. A biróság ítéletéig várakozssi álláspontra helyezkedik és csak ezután kövelkezhetík el a kormány felelősségrevonásának kérdése, mert szerinte a kormány nagyon bűnös abban, hogy az országban olyan atmoszféra keletkezhetett, amely ezt a bűnügyet Benesék a Népszövetség elé viszi a frank-ügyet? A franciák döntőbíróságot emlegetnek. Párisból jelentik: A magyarországi hankhamisitványi botrányról ma azt irják a lapok, hogy az ügynek kétségen kívül politikai következményei is lesznek. Ugy látszik, körös forrásból ssármsznak egyes újságok azon hirei, hogy Benes a Népszövetség elé akarja vinni a dolgot, sőt a Caulols azt álliiji, hogy a francia kormány fentartja magának a jogot, hogy nemzetközi döntőbíróság elé terjessze az ügyet. Benoist, francia rendörbiztos, aki 14 nsp óta irányítja a francia rendőrség nyomozását Budapesten, Bécsben és Milánóban, tegnap este visszatért Párisba és a rendőrigazgatéságnak kimerítő jelentést adott útjáról. „Néni beteg, azonnal gyere haza." Három táviratot adtak fel Bécsbe, Hágába, Hamburgba és Milánóba. kitermelhette. A Világ betiltásával kapcsolatban az ellenzéknek az az álláspontja, hogy a kormánytól egyforma mértéket követel és intézkedéseket vár a kormánytól a Szózattal szemben is, amely naponta olyan hangon ir, ami az ország érdekeit a legsúlyosabban sérti. Rendszabályokat stk-get a lap ellen, amelyek elejét veszik az állandó uszításnak és a bűntett feldicsérésének. De nem elégítette ki az ellenzéket a kormánynak az az intézkedése sem, hogy csak Ulain ellen irdi ott bűnvádi eltárist, hanem követeli azt is, bogy az egyidőben elkövetett azonos bűncselekmények miatt Eckhardt Tibort is helyezzék vád alá. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: A bécsi nyomozás megállapította, hogy ott egyetlen hamis bankjegyet sem hoztak forgalomba. Megállapították, hogy Bécsből 3 táviratot küldtek a frankhamisltóknak. Az egyiket Hágóba adták fel Metz névre, ez Marsovszkynak szólott, a mdiikat Hamburgba, mig a harmadikat Milánóba. Mindhárom táviratnak egyforma tartalma volt: Néni beteg, azonnal gyere haza. A feladókat nem sikerüli kinyomozni. „Nahát, már ilyen nagy urak is pénzt hamisítanak!' (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A debreceni törvényszék vizsgálóbirája ma maga elé vezettette a milliós bankjegyek miatt vizsgálati fogságban levő Friedlaender Frigyest, Sámuelt és Cbaimot, akik tudvalevőleg olaszliszkai lakosok és igy feltehető volt, hogy a hely közelsége miatt a frankhamisításról esetleg tudomásuk valí. A kihallgatások nem vezettek semmi eredményre, valószínű, hogy Friedlaenderék nem is Trianon és Bécs, január 8. A Wiener Allgemeine Zeitung megállapítja az Arbeíter Zeitung mai hírével szemben, mely szerint a bécsi magyar Í

árda-palotában magyar hatósági tényezők ház* utatást tartottak, hogy erről bécsi hivatalos helyen nem tudnak semmit. A Neues Wiener Abendblatt .Trianon és Sárospatak" cimü vezércikkében a kővetkezőket úja: Az elfajulásnak Magyarországon évek és napok óta látható jelenségei természetesen nem igazolhttók és nem is mentbetők, de bizonyos magyarázatukat lelik abban az általános lelki Ungvárott letartóztatták a Ungvár, január 8. A magyar frankhamisitási üggyel kipcsolatbsn az Magvári rendőrpirancsnokság tegnap délután házkutatást tartott a magyar politikai pártok vezéreinél és a Kis Kárpálok, valamint az Erdős Kárpálok magyar lapok szerkesztőségeiben. Ungvárott Arky Akos magyar keresztényszocialista vezér ellen Utartudtak arról, amit különben bizonyít az a megjegyzés is, amit Friedlaender Frigyes tett a vizsgálóbírótól a fogházba kisérése idején: — Nahát, már ilyen nagy urak is ptazt hamisítanak I A budapesti rendőrség egyébként a frankhamisítás ügyében őrizetbe vett személyeket ma letartóztatta és holnap átkísértett az Ügyészséghez. Sárospatak. állapotban és társadalmi atmoszférában, amelyet az elvesztett világháború és a még rosszabb békeszerződés nemzeti szerencsétlensége teremtett. Itt van sz összefüggés Sárospatak és Trtanon közt. As európai népek közt egy sem billent ki annyira lelki egyensúlyából, mint a magyarok, annál is inkább, mert az elszakított területekről való és minden anyagi javuktól megfosztott családok ezrei jutottak koldusbotra és nincs meg polgári exisztenciájuk. Akármilyen ; indító okok is vezették azonban a pénzhamisító bandát, az az egy bizonyos, hogy az ország helyzete ezzel a gonoszlettel még nehezebbé váll. kercsztényszocialisok vezérét. 1 tóztatást parancsot adtak ki, de magas kora miatt csak lakásán internálták. A lefoglalt iratokat még nem dolgozták át. A rendőrség megállapitotts, hogy a 17 titkárság és négy lap ezerke8zlőségének fizetésére havonta 55000 korona volt szükséges, holott bevételük úgyszólván alig volt. A kihallgatott személyek vallomása szerint ezeket a kiadásokat két képviselő folyósította, akik Ungvárott tartózkodnak. Ezek a képviselők az utóbbi időben feltűnő nagytömegű frankbankjegyet váltottak be, de eddig még nem állapították meg, vájjon hamisításról van-e szó. Megilleti-e az első hely Busa Pál lábbelikészitőt Schuhmacher, vagy csizmadia-e a lábhslikészitő. Az egész világ tele van manapság a frankügygyei. Mindenki ezen izgul a gépirókisas3zonytól kezdve a legújabb sűtetQ kormányfőtanácsos-jelöltig. Mindenkinek van véleménye, de azért mindenki kíváncsi a másik véleményére is, mert igy esetleg alkalma nyilik arra, hogy saját kQtön álláspontját is kifejthesse. Van, aki az „esetet* hazafias felbuzdulásból elkövetett nemzetgyilkosságnak minősiti, van, aki a tűzvész pírját hajnalhasadásnak nézi, olyan is akad, aki legalább egyet szeretne látni azokból az ezerfrankosokból. Most kiáradhat a Tisza, elöntheti a várost, észre sem venné nagyon senki. Legalább is ezt hinné az ember, de a valóság mégis rácáfol erre a nagyon kézenfekvő feltevésre. v A hamis frankokat gyártó masina felfedezésének napján történt, hogy tekintélyes deputáció kereste fel hivatalában a polgármestert dr. Pálfy József ipartestületi titkár vezetésével. A deputáció tekintélyes szegedi cipőiparosok voltak. Vezetőjük adta elő a panaszt. Arról van szó, hogy egy Busa Pál nevű szegedi lábbelikészitő beadványt intézett az iparhatósághoz és hivatkozva arra, hogy az ő lábbelikéazitésre és piaci árusitásra feljogosító iparengedélye a legrégibb keletű iparengedély ebben a szakmában (1882 ben állították ki), azt kérte, hogy a cipőpiacon neki adják az első elárusító helyet. Tudnivaló ugyanis, hogy a helyek kiosztása az ipartörvény, vagy szabályrendelet értelmében rangsor szerint történik; minél rangidősebb valaki, annál jobb helyre tarthat igényt. Az elsőfokú iparhatóság a kérelmet elutasította, mert ugy találta, hogy a lábbelikészítés nem azonos iparág a cipőkészítéssel, hanem inkább a csizmakiszités kategóriájába tartozik, éppen ezért a kérelmező Busa Pálnak a csizmapiac hetedik helyét jelölte ki, mert ebben a szakmában vannak a rangidősebb iparosok is. Busa Pál azonban nem nyugodott meg az elsőfokú iparhatóság határozatában, hanem azt annak rendje é3 módja szerint megfelebbezte a város tanácsához. A tanács felülbírálva a kérdést, megsemmisítette az elsőfokú határozatot és teljesítette az érdemes lábbelikészitő kérelmét, mert ugy találta, hogy iparának a „lábbelikészitő" szóval való megjelölése nem feltétlenül csizmadiamesterséget jelent, hanem jelenthet éppen ugy cipökészitést is. Pusa Pál igy megkapta a tanácstót a cipőpiac első és legjobb helyét és azt már el is foglalta, a tanács ugyanis határozatában kimondotta a birtokon kivüli végrehajthatóságot is. A küldöttség, amely harmincöt, piacon áruló cipészmester érdekeit képviselte, ezt a tanácsi határozatot nehezményezte. A kifejlődött vitának az volt a tengelye, hogy 1882 ben mit jelentett a lábbelikészítés, Schahmachert-e, vagy csizmadiát, esetleg mindakettőt. A küldöttség tagjai azt állították, hogy a csizmadiákat nevezték ezen a néven, mert a suszter már akkor is Schuhmacher volt. Az elvi vitát azért provokálták tulajdonképpen a cipészmesterek, mert nagyon rossz szemmel nézték, hogy egy meghatározhatatlan, mondjuk vitás szakmáju iparos birtokolja a cipészfront legjobb és legelőkelőbb helyét. A polgármesternek ezzel szemben az volt a véleménye, hogy a tanács helyesen határozott, mert hát a cipő is lábbeli, meg a csizma is és föltétlenül méltánylandó a legöregebb szegedi iparengedély. Ehhez a véleményhez hajlott maga a küldöttség vezetője is, dr. Pálfy József. A vita igy eldöntetlenül végződött és a küldöttség elhatározta, hogy a tanács határozatát a cipészipari szakosztály utján megfelebbezi a kereskedelmi miniszter hez és kormányhatósági döntéssel tisztáztatja, vájjon a lábbelikészitő készített-e cipőt az Urnák 1882. esztendejében, vagy pedig megmaradt mindig a csizma-kaptafa mellett. Az egészből pedig az a tanulság, hogy akadnak még a bankóhamisitásnál is fontosabb ügyek a nap^alatt^^ Kényszeregyezségetkért a Galamboscukrászda. (Budapesti tudósttónk telefonjelenlése.) A közismert fővárosi Galambos cukrászda tulajdonosa Galambos Szlárd, ma meglelent a (örvényszéken és kényszeregyetségl eljárás megindítását kérte maga ellen. A cukrászdának 2000 millió passzívával szemben csupán 900 millió aktívája van.