Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1926 január 1. Az üres íróasztal. Irta : dr. Cserzy Mihály. öiszeszorut a szivem, amikor leülök elárvult íróasztalod mellé, Homok, édesapám. Szárnyatlan fiókád vagyok csak, akinek kezében nem fog a toll, amivel te róttál gömbölyű, értékes betűket. Nem is az iró az, akihez felemelem a szavam, az apát szólítom, a te kezed keresen galambősz fűrtü drága édesapám. Ide te3zem középre a képedet, nézz le rám jóságos, meleg lelkeddel. Látod, elmúlt a karácsony, a íekete, szomorú karácsony. Megvettük a fenyőágat, ahogy te akartad, letérdeltünk mindnyájan körülötte imádkozni, "hogy te tanítottál, de nem tettünk rá semmit. Nem volt rajta a betlehemi jászol, csillogó tüzérek, tarka papirba göngyölt cukrok sem csüngtek róla alá, mint mikor te csináltál nekünk karácsonyfát. Két gyertya égett csak a fa mellett és nem az öröm könnyei voltak azok, mik a szemünkben égtek. Néma, fekete este volt ez a karácsonyeste, a lelkünk mint megriasztott madár a puszta éjszakában nem tudott hova lenyugodni. Reggel azután, ahogy jött a szürkület, megindultunk mi, akiket itthagytál, a hosszú uccán végig, ki a temetőbe. Az édesanyánk kezében volt a te fenyőágad, ő maga akarta vinni és mentünk szótlanul hozzád. Frissek még a koszorúk, amelyek beborítják hantodat, nem száradt még el a virág, mikor közéjük tettük a te, a mi karácsonyfánkat. Nézz le rám üres Íróasztalodnál szomorú fiadra, simogasd meg a homlokom és beszélgess velem. Szólaltasd meg az apróságokat, amiket ide teltél, a képeket, a papirosaid, a babérok szalagjait az asztalod fölött, beszéljen, zsongjon mind-mind, egyszerre, együtt, rólad édesapám. Itt van Ábrányi Emil karácsonyi ajándéka, verses kötete, amelynek első oldalára ezt irta tizenöt év előtt: Ha földi arcom eltűnt az íj nagy tengerében, Ha szemtől-szembe többé nem láthatsz engemet, Vedd a kezedbe Mihályom néha ezt a könyvet Es nézd benne hosszan-hosszan Az én Istent imádó, Az én Hazát imádó, At én dacos-szerelmes Lelkemnek tiszta képét. A bibliád volt ez a könyv, a lelked jóbarátjának tiszta művészete, itt őrizted ezt mindig az Íróasztalodon. A kezedbe vetted sokszor és nézted hosszan, elmerengve, idézted Írójának nagy szellemét, aki korábban elment neked helyet készíteni. Most már a te arcod is eltűnt az éj nagy tengerében, téged sem látunk többé szemtől-szembe édesapám. A könyveidből, az Írásaidból beszélsz csak tovább te is srófrajáró eszű, ködmönös emberekről. Ezeken keresztül melegít át a te Istent, hazát imádó magyar szived, ezeken az egyszerű embereken keresztül szerettetted meg azzal a kevés társaddal együtt a magyar föld népét a szalónok nadrágosaival. Ti voltatok, ti vagytok az Igazi sovinizmus, a magyar irredentizmus. Tóth Béla, Vágó Pál arcképei kis aranykeretben, régi, erős férfikorod nemes barátai, Tóth Béla is itt hagyott már régen, nem irja a Pesti Hírlap .Esti leveleit*. Ott pellengérezte!ki amegbántóidat, akik kisebbíteni akartak, mert iparos voltál. A két kezed becsületes munkáját vetették rád árnynak azok, akik előtt becsesebb volt a cim, mint a dolgozó tenyér. Nem sajnálod már ezeket s nem derítenek megbocsájtó mosolyra Homok, édesapám. A tintatartódban még félig van a tinta, annyi sokat lehetne még mártani belőle, de már le van csukva a teteje. Meilé támasztottad a tajték kis pipád, cigarettát füstölgettél benne. Piros bársonyból készült a ceruzatartód, két kis babacipő van beleépítve. Az első gyerek első dpőcskéje. Az orruk már meg is kopott egy kicsit, topogott már benne a csöppséged, de a bojt még megvan mind a kettőn a szijacskával együtt, ami a bokához fogta. Ott volt ez előtted harminc évig mindig, megsimogatta a lelked a viselőjét, valahányszor a tollad után nyúltál. Egyszer régen, kisgyerek-koromban irkáért mentem a szomszéd boltba, ahol a segéd tréfálni kezdett velem: — Szeretnéd-e, ha nagy volnál és bajuszod lenne? — Szeretném — mondtam. — No majd én csinálok — s azzal két ujjával erősen végigdörzsölte az orrom alját. Piros esik lett a bajuszom helyén, a fájdalomtól pedig könny szökött a szemembe. Visszamentem az apám műhelyébe, nem szóltam semmit, talán még csak nem is pityeregtem, de az édesapám szeme mindent meglátott. Vitt vissza a karomnál fogva az üzletbe és viharzó lélekkel kérdezte: — Melyik bántott ? Az a drága, jószívű ember, aki mindenkin csak segíteni akart, veszedelmes lett, ha a gyerekeihez nyúltak. Két fafigura áll itt őrt jobbról is, balról is a tintatartőd mellett. Sapkába, subába bújva Kisguci Illés és Halbőr Förgeteg János az Alsótanyáról, amint azt te a subájuk aljára írtad. A te embereid közül valók, a kutgémes tanyákról, gólyafészkes, nádletejes házak „tiszta szobái"-ból. Onnan, ahol a fényes ekevas hasítja az áldott magyar földet, ahol aratók nyomában gyűjtik az Isién áldását, ahol szüretelő lányok szedik a „kövidinkái". A te embereid, a te világodból az íróasztalodon. Halbőr Förgeteg Jáno3 az Alsótanyáról, vedd le a süveged, a tekintetes urat ez már igy illeti. Nem beszél többé veletek, rólafok, nem is parolázik, mikor hetipiacokon beporoszkáltok patkótlan lovaitokkal az eperfák közül. ... Elárvult Íróasztalodnál feltör a lelkemből minden fájdalom, hívlak, zokoglak vissza édesapám. MMIMMMMMM^^ A Délmagyarország a demokráciáért harcol, fegyvere a függetlenség és szókimondás, hátvédje a közönség támogatása. •MIMIMWWMMIMW^^ Búvár a Tisza mélyén. Schultz Józief négyszer szállott lt csü örtökön raggal a Tisza fanakért, hogy megmentse a Back-malmot a talajvíztől. Csütörtök reggel nem mindennapi és igen érdekes látványban volt részük a tolnak, akik véletlenül az Alsőliszaparlon, a vasúti hid körül jártak. Lenn a magas in megáradt Tíssa partján emberek álldogálták izgatott bssxélgeésben. A vizben, mintegy 15 méternyire két ladik áll egymással szemben, amelyek között desikapadlók feküdtek hídszerűen. A padióhidon pedig egy etős szivattyú. Munkatársunk, aki jelenvolt az érdsklődők közölt, csakhamar megtudla, hogy itt egészen komoly dologról van szó. A magas vizállás folytán a talajvíz behatolt a Back- malom géptermibe is megállásra kinyszerltette az izemet. A Back* malomnak ujyan van Uyea eshetőségre védő berendezése* egy kü ön cső rezeták, amely a vizel levezeti a Tiszába. A-nde a kitorkold cső állandóan zárva van és most a viz elborította ugy, hogy nem voltak képesek azt kinyitni. A malom néhány napon át szivattyúzta a vizet, de kénytelen volt feladni a sziszifuszi munkát és Budapestre a folyamőréig Jőpzrancinokságához fordalt egy buvárirt, aki az elzárt nyitást megnyithatná. A búvár szerdán este érkezett meg teljes felszereléssel és csütörtökön reggel munkához látott. Ezért volt szokatlan sokadalom a Tiszaparton. A búvárt Schultz Józsefnek hivják, 32 évei, erős, egészséges ember, aki már 15 ive búvárkodik. A fiumei lorpsdógyár buvárjs volt. A legmélyebb mélység, amit megjárt, 53 méter. Es már veszedelmes mélység, mert általábsn 42 méternél mélyebbre nem szokott leszállni a búvár. Soha a viz alatt baja nem történt, mert nagyon elővigyázatos. Mini mondja, nem ia történhet baj, ha kellő óvatossággal dolgozik a búvár és tüdeje ép, meg a szive rendben van. Ezután elmondotta, hogy az ilyen életveszélyes munkáért 15 ezer koronái fizetnek egy órára. Miután pidíg ez a munka nem tart egy óránál tovább, tehát nem jár neki több, mint a hordárnak, akivel egy levelet küldök Felsővárosra. A Back-malom azért természete len nem szabadul ily olcsó áron a vizétől, mart ha a búvár munkája úgyszólván díjtalan is, a maga és táriának útiköltsége és felszerelésének szállítása két milliónál többe került. Közben az előkészületek annyira előrehaladtak, hogy a búvár elkezd öltözködni. Ruhájára meleg, kötölt ruhát hui mindenekelőtt, erre egy amerikai munkásruhát, egydirabból készalt erős vízhatlan ruhát él erre jön a tulajdonképeni buvárruha, amely cipő, nadrág és nyakig irő gamiraha egy derabbél. Felöltése nem nagyon könnyű, mert nigy ember kell hozzá, hogy a búvárt belerázzák a mhíz kosztümbe. Amikor ennyire elkészült, csónakba 01 és odaviteti ma* gát a rögtönzött pontonhoz. Meghiv engem is, hogy tartsak vele — a pontonra. Most azután kiderül, hogy a búvár toalettje még távolról sem komplett. A gummiruhára ismét egy erős impregnált vászonruha fin, hogy a gummiruhát esetleges sérüléstől óvja. Azután felvesz egypár cipőt, a száma lehet 60-as, amelyek súlya egyenkint tizenöt kiló. A vastag talp ugyanis ólombői készült. Ezeket jó erősen odaszijjazzák a lábakhoz, nehogy lemaradjanak az iszapban. Az utolsó ruhadarab a sisak, ami a tejre és melegsapka fölé kerül. Ez igen elmés szerkezel, amennyiben egy nyíláson keresztül szivattyúzzák bele a friss levegőt, mig egy másik szelepen, amelyet fejének egy-egy mozdulatával szabályoz, kibocsátja az elhasznált levegőt. Mielőtt ezt felvenné, }9n még a hálára és mellére egyegy ólomlemez huszonöt-huszonöt kiló sulylyal nehezékül, nehogy a viz ereje a búvárt elsodorja, A sisak feltevés s a legnagyobb gondossággal történt és erős vaicsavarokkü erősítették a gummiruha gallérjához, ugy hogy most már az egész légmentes egységet alkotott. Ekkor bekapcso'ták a sisakba a ligc$9vei, derekára egy hosszú erős kötelet, az emberek működésbe h jzták a légszivattyút és a búvár megindult a pontonról lebocsátott létrán a Tisza fenokire. Lassan hiladt lefelé a létra fokain csupasz kezével, amely egészen kék volt s gummi karmantyújának szorításától. Már csak a sisakja látszik, mint egy óriási harcsa feje, majd az is eltűnik és csak néhány bugyborék jelzi azt a helyet, ahol eltűnt. Két percnyi feizűlt csind után megrándul a kStil, amely azt jelenti, hogy jén feljeli. Néhány pillanat után felbukkan a sisik és utána lassan az egész búvár. A sisakból kiabál — bár csak igen halkan hallik —, hogy vegyik le a sisak ablakát. Amikor megtörténik, egy kötelet kér, mert a viz zavaros és tapodtnyira sem lehet benne látni. A kötelet a létrához köti és ugy fog]a, matt enélkűl eltévedne a vizben és nenazen találna visszs. Ezután iimét eltűnik a vizben. Most körülbelül tíz percig maradt a viz mélyén anélkül, hogy megtalálta volna az elzárt csapot. A dermesztő hidegben nem birta ki a keze tovább. Kissé felmelegedett és ismét leszállt. Háromszor szállt le is Jitt fel, amíg végre megtalálta a ctő burkolatát és beleillesztette a kulcsot, amivel azután felülről kinyitották a csapot, amely által a Back-malom megszabadult fölösleges vizétől. Schultz József búvár pedig szép csendesen lerakta ruháit, felszerelését, kievezett a partra minden izgalom nélkül, htlkan intézkedett a felszerelés elszállítása iránt és szerényen mosolyogva búcsúzott. Ligeti Jenő. Hegfcezdődölt « nigtj újévi vásár 1 OCCASIO I OCCASIO I OCCASIO I Korondi és Lichtman cipőkülönlegességekl Pélíy Ferencnél. Kölcsey ucca 1. Royal-szállö mellett Telefon 18-15. 904 Női, férfi és gyermekcipők! Teveszőr hízlcipő! Legújabb modellfl női fekete és barna lack-cipők I Estélyi és báli selyembrokát cipők t Leszállított olcsó árakonI OCCASIO I Arany ós ezüst pénzeket, kényszerkölcsönt állandó nasjy szükséolete folytén legjobban vásárol DUKESZ ES TÁRSA bankháza Budapest. V.. Nádor ucca 24. BM< Tel. 67-83. Sürgönyeim: Bankdukest Budapest. MEGJELENT* CZINNER SZALAMI! Minden jobb fűszer- és x csemegeüzletben kapható. m