Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-31 / 25. szám

4 OBLMAOYAÍÍQRSJgAQ 2916 január 31 osztálytanácsost. A miniszter teljesítette is a polgármester kívánságát és a minisZeri osztály­tanácsos szómba oi megérkezett Szegedre. A délelőtt folyamán órákig tárgyalt a polgármes­terre1, lekent a levéltárba és otl tanulmányozta a fö dt>é ekre vonatkozó aktákat. A polgármester a miniszteri oixtálytsnácsos látota'ása után érdeklődésűnkre kijelentette, hogy a bérlök közfii többen azért panaszolták be a városi a földmivelésGgp miniszternél, mert nem kaptak áilítólig a földbér megfizetésire haladékot. Ezeknek a bérlőknek a psnrsss teljesen alap­talan, mert a város tanácsa s bérlőknek indo­kolt esetben mindig ad hosszabb-rövidebb hala­dékot. A Délmagyarország Szegeden és környékén az egyetlen liberális lap. Fennállásának biztositéka és ereje a független polgárok és munkások támogatása. PÁRISI LEVÉL. (1926 január. A Dilmagyarország (uddstté­jától.) Egy állim társadalmi életének belső rendjét és biztonságát, az ezerfecé elágazó élet s'abilMsit, sőt az általános kulturát ét fel­sőbbrendűséget a rendőri statisztikák szeiz­mográfja jelzi. Azt mondják, hogy sz analfa béták arányszáma egyenes viszonyban áll az alantas érdekekből elsővetett bűncselekmények­kel, a gyilkosságokkal, rablásokkai és foszto­gatásokkal. Ezt a filozófiiilag szépen kigondolt föl evést mostanában ugye. csak csúffá tették as ameri­kai és a pirisi gonosztevők. Évek óta meioldhatailan problémája a kul­tur nyugatnak a folyton áradó, erősödő, nyug­talanító és kétségbeejtő „bünhullim". A go­noszok hadseregének állandó növekedése, amely vakmerő támadasokat intéz napról napra a bé­kés társadalom ellen Ntwyork roppant városá­nak házrengetegében, ahji valóságos csitákat vívnak velük a nyugalom őrei és ahol a lin­cielések és a statáriálii Ítélkezések sem tud­nak gátat vélni a fekete kezek hatalminak. Párisban, az indusziriális kispolgárság sza­bad hazájában, a gyermekei éi bohém francia népben, amely enthuziazmusában barrikádokon kész harcolni, ölni és meghalni, de anelyelött clborzasztó bűn ma is a más vagyonának el­tulajdonítása és ahol a magántulajdon szent­ségének pillérein nyugvó Respublika rettenetes büntetéseket mér ki a tolvajokra, betörőkre és rablógyilkosokra, az utóbbi hónapok folyamán ijesztően elszaporodtak a gyilkosságok. Majdnem minden napra esik egy. Megdöb* bentő, bestiális embertelenségek, amiket néhány frank elrablásáért követnek el. És a gyilkosok egytől-egy tg fiatalok. Tizen­hat, husz érés sihederek, néhányat a nyomor sem fojtogatott, tisztességes keresető munká­sok voltak, akiket valami borzalmas morális zBllés környékezett meg. Bavina ijedtében kiejtette a kezéből a bo­rotvát, de Palkó bácsi azonnal feladta neki. — Csak lásson hozzá hamar mester, mert sietnénk a füzesbe fáért. De szépen meg­borotválja ám I — Kicsodát? — hebegte a mester. — Hát s szamárkámat, — simogatta az öreg szeretettel a szamárka tarkóját. — Tudja, már ki is fizettem az árát. — De hiszen kend a cimborájáról beszélt 1 — fakadt ki Bavina. — Csakis! Nincs nekem jobb cimborám a szamárkénál. Hozzám tartozik, mint fához a nyereg. — Ne figurázzék kend, mormogott Bavina. — Eszem ágában sincs 1 — húzta fel Palkó bácsi a seprőforma szemöldökéi. — Én csak azt kívánom, amire megalkudtunk. Aztán ha jól felgondoljuk, nagy dicsősége lesz ám az az urnák, ha hire megy, hogy szamarat bo­rotvált 1 A borbélyt egész hosszában rázta a hideg. — Tudja mit, bácsi? Visszaadom az egyik hatost, aztán menjen kend Isten hirével. — Egy hatost, meg egy garast, — kacsin­tott Palkó bácsi, — tudja, azt a garast, akit a cimboráért fizettem. Bavina nyögött és fizetett és őszre elhur­colkodott a kunok közül Nem álta tovább a nagy népszerűséget. Tudniillik akármerre járt, mindenütt azzal köszöntötték: — I-hu-ha-há, I-hól A mi földünkön csak a hire maradt, hanem az utódai tán még most is folytatják a nyúzó mesterséget valahol a Felvidéken. Esetleg mint zsupánok. Ilyen tónusban írnek az uj rejtelmekről a párisi lapok és tanácstalanul álltnak a leg­újabb kor erkölcsi életének hullafoltjai előtt. Kevés és szomorú vigasztalás mindez ne­künk, magyaroknak, akik méltán szégyenkez­tünk az utolsó esitendők magyar rémlettii miatt, a Malnár-Tólhok, a Lédererek, a Pödö­rök, as Oreskovicsdk viselt dolgaiért, amelyek bejárták a világsajtót, nem nagy becsületére a magyarságnak és a magyar állapotoknak. Páris rendőri szenzációiból a három legér­dekesebb és részleteiben a legmegdöbbentőbb bűntény álljon itt alább: Három üveg «őr ás három mandarin. Ez év január 8-án, hajnalban Páris egyik kül­városában, a pautini széles Carrefourok egyikén, ahol nagy, beépitetlen és fakerítéssel szegett tel­kek szaggaljik meg a háztömböket, megfojtva ta­lálták a 14 éves Maximé Menu-1, egy kis hentes-/ inast, a városrész egyik jól ismert üzletéből. Egy üres sörösüveg feküdt a holttest mellett, szétdobált narancshéjak, más semmi. Pénz, iro­mány nem volt nála, elnyúlva, dermedten feküdt ott a hólében. A nyomozó hatóság tanácstalanul állott a bűn­tett előtt. Kiderült aztán, hogy a kisfiút oénzek beszedé­sére küldötte ki a gazdája, 2 —300 franknak kel­lett nála lenni és emiatt törtek az életére. Négy napig semmi nyomra nem akadtak. Az ötödik napon a Rue Djnis Papin uccából Eschal­lier szatócs jelentkezett a rendőrségen és elmon­dotta, hogy egy 14 éves forma inasgyerek szom­baton este három narancsot vásárolt tőle. Egy másik bejelentés is történt egyik távoleső negyed­ben, ahol meg két hasonló kora siheder három üveg sört emelt el az ajtó elé kirakott ládákból. Akadt egy tanú is, aki ezt a tolvajlást látta és emlékezett arra is, hogy a sihedereket a meggyil­kol hente3inassal vélte látni azon a napon. Ötmilliós városban, ahol tiz perc alatt elröpiti az embert a Metropolisain a város túlsó szögle­tébe, a tömérdek uccarengetegben, sikátorok mé­lyén, hotelekben és nyomortanyákon megindult a hajsza a két titokzatos siheder után. Es a francia rendőrség négy nap alatt, pusztán személyleírás után meglelte a gyilkosokat. Messzi jártak már, a Reims felé vezető ország­úton, egy csendőr tartóztatta fel őket. Nem is kel­lett túlságosan faggatni, bevallottak mindent, el­árulva harmadik társukat is. Menu pajtásai voltak, tudták, hogy pénzeket szedett be, elhatározták, hogy meggyilkolják. El­csalták az elhagyatott térre, olt barátságosain meg­osztották vele a lopott sört, elfogyasztották az ál­dozat narancsait és azután végeztek vele. Heiven-hetven frank jutott mindegyiküknek. Még aznap e3te el is dorbézolták a pénzt egy lupa­nárban. A három gyilkos közül a legfiatalabb 15, a leg­idősebb 17 éves. A szegény Crainquabilla hatszáz frankja. A Crainquebiile-ket Anatole Francé nagy­sierű elbeszéléséből ismeri talán a magyar kö­zönség. Itt „marcband des quitre-saisons" a a nevűk, a négy évszak árusai, érdekes és ked­ves alakjai a párisi uccáknak, kis kétkerekű fogaljaikkal, amelyeket maguk tologatnak ide­oda, kínálva a karfiolok és áriiesókik, a salá­ták és piradicsosnok kötegeit. Páris mozgó kofái ők, többnyíre szegény emberek, akik a Les Halles hatalmas árucsarnokaiban napról­napra vásárolják árukészletüket. Az emberségei Ferdinánd Verger is ilyen árus Vincennesben, amely külön törvényható­ság ugyan, de közvetlenül össze vin kötve Paris-aí. A mult szombaton hiába várta őt hszaBoquet atszony és nyugtalanul indult föikereséiére. Egy kis hangárban volt a kereskedő raktárja a rue de Strasbourg-on. Ide nyitott be. A ho­mályos helyiségben, arccal a főidre borulva fe­küdt M. Verger, fejéből patakzott a vér, zsebei kiforgatva, órája, erszénye, még a sssbkése és a dohánykészlete is hiányzott. A halálra sebesült élt még akkor. — Ltissez-moi... bandits, canaiües, spsehes — Hagyjatok... bindiiák, apacsok... hö­rögte és ettől kezdve nem is tért eszméletre többé. A nyomozás itt is nagy nehézségekbe ütkö­zött. A kereskedő elzárkózott ember volt, ba­rátja, ismerőse senki, csak űgyfdeivel érintke­zett és pontosan 8 órakor minden este otthon volt már. A gyilkost mégis előkerítették. Huszonnégy éves kiszolgáló legény, aki látásból ismerte csak Vergert. Megleste és furkósbottal zúzta be a fejét a sötét és elhagyatott udvarban. Hitszáz trank volt mindössze a zsákmány, amit a gyil. kos két nap alatt elmulatott a szeretőjével. \ A Missouri vendágat. A hirmadik eset is a napokban történt aru: des Mirtyrs-on. A „Le Missouri*-hoz címzett kis bisztró, ugy mini a többi, ezeken a ködös téli déluláaokon Üres és elhagyatott. Elise Alrlcq, a „patronns* egyedül bóbiskolt a kassza mellett, amikor be­lépett a boltba két fiatalember. Bort kértek és amíg az asszony az állványos pult felé fordult, az egyik vendég fölragadott egy súlyos szódásüveget az egyik asztalról és fejbesujtotta vele a szerencsétlent. Aztán fölrántották az ajtót és miután akassza pínzlirtalmát magukhoz vet ék, elmenekültek. Ez a tényállás persze a rendőrség következ­tetése csupán, mert a gyilkosságnak tanuja nem volt, mindössze néhány járóké őnek tűnt fel as uccán két jólöltözött fiatalember, akik izgatot­tan siettek a legközelebbi tsxiállonásig, autóba üllek és elrobogtak a Piacé PJgalle felé. A szerencsé len asszony, aki ma reggelre a Líriboisiere kórházban belehalt a súlyos sérü­lésekbe, nem tért esznéletre egy pillanatra sem és nem tudott a gyilkosokról bővebb személy­leírást adni. Páris teljes közbiztonsági appirátuss kutat most a gyilkosok után. Eddig eredményte?enOI, de tekintve a francia rendőrségi szervezet nagy­szerű képességeit, hamarosan elcsípik ezeket a haramiákat is, akik, ugy mint a többiek, aligha fogják kikerülni a Conciargerie gillotin-jit. Terescsinyi György. FRACK INGEK gallérok, kézelők, nyakkendők stb. nagy raktára PoSSáfe Testvégeiknél Csekonics ucca és Széchenyi tér. 176 7amAhkaiIJÍh..aI. minden színben, öntött vasedé­zomanceflények xu^ss^ris edényüzlete, Tisza Lajos körút 55. szám. Mihályi ffiszeies mellet). TXySr .S »volt a wieni 1925-ös őszi J.VJL JL JL fg. Mintavásárrak oly nagy eredménye ? Ép azért látogassa meg a M vur Wien ben, középeurópa keres­ÍVJ. ffc* SL i. kedeimi központjában, 7000 M kiálíitó ajánlja készítményeit a legnagyobb választékban és a legolcsóbb árak mellett. tizedik Wieni Nemzetközi Vásárt 1920. évi március hő 7-től 13-10. Külön rendezések! Nemzetközi Automobil ts Motorkerékkiállitds. A villamosság a mezőgazdaságban. Műszaki újdonságok és találmányok / Vadász-kiállitds. Nincsen utlevélvisiim ! Vásárigazolvánnyal és útlevéllel szabad határátlépés I Menefdijmérséktés a magyar és az osztrák vasutakon és a Dunán. Mindennemű felvilágosítást nyújtanak: I Wiener Messe A.-G. Wien VII. és a tiszteletbeli képviselők: Szegedi: MÁV. Hív. Menetjegyiroda fiókja, Bástya ucca 9., Kereskedelmi ts Iparkamara. Bili

Next

/
Thumbnails
Contents