Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-17 / 13. szám

4 ÜELMAOYAROKSZAO 1916 jastaár 17 A Délmagyarország a demokráciáért harcol, fegyvere a függetlenség és szókimondás, hátvédje a közönség támogatása. PÁRISI LEVÉL. Airis, január 10. (4 Délmagfartrszdg tudósilóidtól ) Egy hazai jóbarátom, aki Január derekára tervezte párhetei párisi látogatásait és akit még odahaza ért a hamisfrankok szenzációs felfedezése; a következő kérdésekre kérte válaszomat: 1. Nem kell-e majd nagyon szégyelnem magam ott a sajnálatos eset ntán, bogy magyar vsgyok? 2. Nem fog-e a francia rendőrség, csak szírt, mert magyar vagyok, sokat molesztálni ? 3. Nem leszek-e annak kitéve, hogy a franciák — teljesen érthető elfogultságból és felháborodásból — valamiképen inzultáljanak Párisban ?... A megnyugtató választ postafordultával elküldöttem. Eddig sem volt kfllönösképen birátságos és vendégszerető a külföldet láró magyarral szemben Európa, legkevésbé Franciaország. Legfel* jebb a közönyt váltotta itt fel egy átmeneti ellenszenv. Komolyabb formában mindössze néhány soviniszta kismesternél jelentkezett ez, akik elbocsátották magyar alkalmazottaikat. A francia szimpátiáit különben is a külföldi vagyoni szituáltsagára vonatkozik elsősorban, ellenszenvét is csak hideg udvariasság formájában érezteti. A rendőrhatóságok részéről sem változol! meg a bánásmód, továbbra is barátságtalanok éa szigornak, de különös rendszabályokat nem gyakorolnak a Párisban élő, vagy átutazó magyarokkal szemben. Fájdalmas és tragikus magyarságunkat legfeljebb mélyebben és kitörűlbeletlen erővel forrasztja szivünkbe ez a világbotrány, de szégyenkezni, vagy megalázkodni semmi okunk nincs... Egyébként álljon itt ez a nébány elmosódó kép, hangulat és érdekesség, amely bővebb válastul is szolgáihat a felveteti bárom kérdésié ... Életfogytiglani kényszermunka. Mióta a párisi lapok hatalmas cikkei tárják a francia közönség elé a „La scandale hongrois"-i, minden áldott reggel ezzel a gunyoros köszöntéssel fogad hotelesem, bizonyos nevezetű Alois Posnard, a Quaríier Latin egyik kis szállodájának emberséges patronja: — Ators, mon vieux... ca va mleux mentenant ?... — Ns, öregem... hát most már jobban megy ?... A hamis bankókra gondol és szemrehányólag teszi hozzá: — II est pas jolie... ce chose la'... avec le Francé... Egyik sem mulasztotta el az ilyenforma megjegyzéseket és hasonlókép nyilatkozott a boulangerie tulajdonosa, ahol kenyeret vásárolok, a trafikos, a charcutier, a blaqcchiseuse, az ujságárus és a foltozó varga, aki bizonyára a frankhamisítás miatt kért tőlem három frankkal többet a cipőtalpalásért... Nagyon szivükre vették a franciák a dolgot. Mindaz a kicsinyes érzékenység és nyárspolgári patriotizmus, amely annyira jellemzi őket, fölébredt most a Párisban lakó magyarok ellen. Hiába mondom nekik, hogy erről sem mi, sem az otthoni magyarság nem tehet, kalandorok és pénzhamisítók mindenütt találhatók, ne csodálkozzanak hát rajta ... — Mais non ... ellenkeznek és mutatják a francia államjegyeket, az öt- és tiafrankos papírpénzt, amelyeken ez a szigora mondat ékeskedik: — „Le contrefarteur sera patti des travaux forces a perpetuité I" ... Életfogytiglani kényszermunka itt a büntetése a pénzhamisttónak és meg lehet érteni a francia kispolgárt, — akinek lelkébe különben is mélyen bevéste a magántulajdon szentségére felépített Respublika a más vagyonának tiszteletben tartását — hogy elborzadva fogadia és maga ellen intézett merényletnek tartja az affair t ... Most aztán mindenütt ismernek bennünket és nem tévesztenek össze más nemzetekkel, az autrichieu nel, vagy a csehekkel és románokkal... Bizony sok idő, sok fáradság, sok keserűség és sok szenvedés kell ahhoz, hogy kitörütjük ezt a foltot a franciák emlékezetéből... En piein air .. . A Síint- Qermain boul vardon, a Bac és aRsnnes ucctk kereszteződéiénéi érdekes kiálitás van szómba! és «asárnap délutánonként. A latinnegyed szegény festői és szobrászai itt állitták ki „en pitin air* munkáikat, fölaggatva a képeket az> öreg Hársfák derekira és az épeletelt ablakpárkányai alá. „Le marthé des Aris*, igy hivják ezt az uj piacot Párisban és a nagyszerű ötlet jól bevált, a közönség vásárai is. — Drágák a szalonok és a kiállítótermek — magyarázzák a művészek az érdeklődőnek —, a zsűrik zárkózoltak és mi elhatároztok, hogy a jó Isten szabad ege alatt állítunk ki, nem szedünk belépődi|akat és közvetlen kapcsolatba lépünk a műpártoló közönséggel. nyelvemlékeket tartalmaznak és szintén a Somogyi Antal tulajdonából kerültek a szegedi könyvtárba. Csak magába a Ciceró-kötetbe 68 papirlap van beragasztva a könyv levelei közé, ahogy ez a régi világban szokásos volt s az mind rovásírással van teieirva! 136 kézirásos oldal, az már egész könyv s valóban Somogyi Antal, aki megfejtette ezeket a székely rúnákat, et is nevezte a Ciceróba kötött ősi nyelvemlékeket Kova Áron könyvé-nek, mivel bizonyos „Halom nemzetü Kova Áron" rótta azt valamikor a XVI. században, megmentvén benne a pogány magyar hit és ősmagyar nyelv nemzedékről-nemzedékre szállt emlékeit. Reizner óvatos ember volt, nem mondott véleményt, csak beszámolt arról, amit talált Hanem végre ítéletet mondott az Akadémia bármas bizottsága, amelynek olyan tagjai voltak, mint Fejérpataky László, a palaeographus, Szinnyey József, a nyelvész és Sebestyén Gyula, a historikus és a rovatirás kérdésének specialistája. A megfellebbezhetetlen törvényszék halálos Ítéletet mondott. A Karacsay- kódex is, a szegedi könyvtár rovásirásos könyvel is Somogyi Antalnak rendkívüli szorgalommal, nem is minden ügyesség nélkül készített hamisítványai, amelyeket a nagyérdemű hazafi tiszta hazafias lelkesedésből a Bél Mátyás ismert irásmutatványai alapján szerkesztett össze. A szöveget pedig ugy állította elő, hogy régi magyar szavakat összekevert mondvacsinált magyar szavakkai, belerakta a maga bolondos találmányait is, a csacsnl, csűrni, bagynt, bolnl, csörömni igéket (csacsogni, csurogni, bugyogni, bolyongni, csörömpölni, helyett,) sőt még a Bugát Pái 1836 b51 való büngjét (zeni', mert a fejünk feleit csüng- büng) is beleadta a XVI. században képzelt Kova Áron uram szájába. A kegyetlen birák, különösen a furfangos Sebestyén Gyula, nem hagytak semmi felderitetient ebben a hlre3 imposztorságbaa Legföljebb a lintahamisiiás receptjét nem állapították meg, pedig körülbelül az sikerült a legjobban. És a pszichológiai nyitja nincs meg a Rovó Somogyi-nak, akit a könyvtárban igy különböztetünk meg a könyvtáralapító és annak nevet adó Somogyi kanonoktól. (A néven kivül nem volt rokonság a két Somogyi közt) Hogy aljas üzleti szándék nem vezette Somogyi Antalt, ahhoz szó sem fér. Hiszen soha kísérletet sem tett a könyvei értékesítésére. Hogy írói és tudós ambíció ösztökélte, annak több a valószínűsége. Fiatalon délibábos nyelvésztanulmányokat adott ki, amelyeket vagy észre se vettek, vagy kinevettek. A politikában több sikere volt, legkiválóbb kortársai méltatták barátságukra, az emigráció európai hirességekkel juttatta Ismeretségbe, a kiegyezés után megint mandátumot kapott — a tápéi kerület követe volt —, de ez mind nem elégítette ki az öregedő embert, neki olyan dicsőség kellett, amin nem fog a rozsda. Ezért adta ki már a hetvenes években Régi magyar énekek cim alatt a Kova Áron könyvét, az előszóban szerényen csak megfejtőnek nevezvén magát, de belecsempészvén a szövegbe fiatalkori nyelvészeti hóbortjait, mintegy elégtételül önmagának. A dicsőség pillangóját azonban ezzel sem sikerült megfogni. Arany János egy pár soros névtelen bírálatában együgyünek nevezte a magyar Macphersont s Toldy Ferenc magánlevélben ugy nyila'ko zott róla, hogy Somogyi Antal iránt való kegyeletből jobb nem beszélni Kova Áronról. Most már kénytelen volt az öreg ur abbahagyni a dicsőség után való kilátástalan hajszát, de a hamisítást nem hagyta abba, azzal tovább is mulatta magát, ahogy a levelezéseiből sejteni lehet. Mi célja volt vele? Azt hiszem, erre a gyűjtő pszichológiája adja meg a választ. Somogyi Antal kuriózitásohaí gyűjtött, mint a leveleiben dicsek szik,,a barátainak. Arra nem volt pénze, hogy igazi kuriózumokat szerezze", hát csinált magának olyanokat, amiknek igazán nem volt párjuk a világon. • É 1 Ine, a francia művészek, a kezdők és küzdők csoportja épp ngy, mint a már ismert és elismert fisfal mesterek igy próbílnak segíteni magukon Párisbsn, ahol bizony ugyancsak anyagias lett az élet, a közönség művészi szükségleteit, az érdeklődést és a műpártolási elpusztította a kenyérhirc, a drágaság és a tömegnyomor. Nem volna jó otthon is megpróbálni?... Nemzetközt macokaklátfMe. Ilyen Is lesz Párisban. Tulajdonképpen már meg is kellett volna tartani, mert a „Comité iu Cat Blub" január 15-ére hirdette. De a macskák fagyosak Franciaországban is és a Comité elhatározta, hogy május derekán tartja meg a kiállítást, annyival Is inkább, mert a Salle Wagram batalmas termeit ugy sem tudná kellő hőfokra temperálni mostanában. — MacskakiáHitás .. „. mosolyognak ezen otthon és el sem képzeli a magyar közönség, hogy mekkora kutya-macska kultusz divatozik itten. Egyetlen városa sincs a világnak, ahol jobban összebarátkozott volna ez a két állat az emberre). A francia kutya igazán kiváltságos jogokat élvez. Csak a póráz kötelező neki, a szájkosár alól feloldották. Gazdája nem fizet utáaa adót és Párisban legritkább hatósági intézkedés az ebzáriat Viszont az is igaz, hogy a jóltáplált állatok között ritka a veszettség. Harapós kutya Párisban nincsen és a borjúnagyságú farkasivadékok, a doggok és a bernáthegyiek egy andalognak a Boul yard-okon, az autőeürübeo, a közkertek sétányain, mint a legbékésebb párisi bourgeois. Néhány mozgókép^ színházba is szabad bemenetük van és ott feküsznek szépen a zártszékek alatt, míg az előadás tart. És a macskák . .. Láttam pórázon vezetett angóra cicákat a Boulvard des Itaiiens és az Avenue de l'Opéra n Angol hölgyek kedvelik őket különösen, de {az előkelő parisienne boudoir- iából sem hiányozhatik a macska. A bd. Saint Germaine egyik ügyes optikusa aranykeretes miniatűr okulárékaf fcészitett macskáinak és kiültette őket a kirakatába. A kedves és okos állatok bölcs közömbösséggel szemlélik a csoportokba verődő közönséget és a bolt gazdája nagyszerű forgalmat csinál az ötletesen felpápaszemezett élő reklámokkal. Párie, a világ kórháza. A sok epiteton mellé ez Is felsorakozott. Újévre kedveskedtek a hatóságoknak eszel a felfedezéssel a nagy párisi lapok és hasábos ankétokat szentelnek neki. .Páris a világ kórháza lett — mondják — és az egészségügyi intézetekben 8—10 százalékra emelkedett a külföldi betegek száma. Milliárdos terheket jelent es a humanitás és az a körülmény, hogy eddig Franciaország teljesen ingyen gyógykezelte a szegénysorsúikat, tekintet nélkül, hogy franciák voltak-e azok, vagy idegenek." Nos, az idegenek ezúttal valószínűleg ciak „mérsékel! humanitásban* fognak réisesfllni, mer! M. Jastin Godart, Ritone-kerűlell kötet, volt munkaügyi miniszter törvényjavaslatai terjesztett be, amely 5 frank vizsgálati és 15 frank kezelési dilat ró naponkén! és swmélyankéBl mindon idegen betegre, aU a francia közkóiháiakboz folyamodik. ... Páris szimpátiá]a elferdült az idegenektől mostanában... Ttrescsényi Qvirgy. Concerlhangversenq az Apostolokban, 186 A zenészegytsülei szimfonikus zenekara minden vasár- éa ünnepnap d,e. fél 11 órától 1 óráig klasszikus hangversenyt tart az „Apostolok?'éttermeiben. Belépődíj ninca. Föld és házbirtokok! A viros körüli fekete földek i—5 holdas darabokban, kiaebtwuieyobb tanyás birtokok, szatymazi seOIOk, nagyobb vidéki bérletek, magán és bCrhásak a viros minden részében, 40 mll.-tól feljebb, ürestettek, Őrietek. Petrik Antal S?"8 .4nPt: tanácsos ingatlanfor. irodája rcuinnn lat Szegeden, Attila u. 7. Tetdon 5-89 és 13-30Perzsaszőnyegek jutányos áron kaphatok. Javítást is vállal * • i „Gábor" Szőnyegipar Szeged, Szent István tér 6. Telefon 9-74