Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-11 / 165. szám

4 DELMAGYARORSZAQ 1926 december 11. kaluwl agyba-főbe verette, végül megölelte őket. ön akkor is ugy nevelett, mint most — kiáltla Fényes egyre ingerflltebben Ssfcsik felé, aki hangos hahotáta fakód. Pillanatokra csend támad a te emben, csak Sefcsik gúnyos nevetése hallatszik. Schadl elnök vet véget a kinos jelenetnek. — Rendreutasítom — szól az elnök Fényes Lászlóra. Negyedóráig sem tanácskozott a Schadltanács, már kész volt az itélet. Fényes Lászlót bflnösnek mondotta ki a bíróság sajtórágalmazás vétségében, ezért hat hónapi fogházra és 20 millió korona pénzbüntetésre itilt. Sefcsikék megnyugodtak az Ítéletben, Fényes és védője azonban fetebbezett., Kovács István fej betű jtotta Nagy Imrét, mert Nagy Imre golyója ölte meg édesapját. Hat hónapi börtönre ítélték «z apját megbosszuló legényt. Februárban történt, hogy Nagy Imre mezőőrrel tiz mezőhegyest legény ment ki az erdőbe fát vágni az uradalom számára. Alig fogtak hozzá a munkához, Nagy Imre beszélgetni kezdett egyik Ismerősével, majd alig telt el néhány perc, amikor Kovács István, aki eddig a fát vágta, hirtelen felkapta egy méter hosszú hatalmas fejszéjét és még mielőtt Nagy védekezni tudott volna, hatalmas erővel fejire sújtott. Nagy Imre vérbeborultan azonnal összeesett, Kovácsot pedig letartóztatták. Később derült ki, hogy Kovács édesapja halálát akarta megbosszulni. Az öreg Kovács ugyanis hónapokkal előbb szénát lapátolt, közben felmászott a kocsira a mezőőr is. Néhány perc múlva hatalmas dördülés hangzott el, Nagy Imre fegyvere sült el, az öreg Kovács pedig holtan bukott le a kocsiról. Szándékos emberölés kísérlete miatt emeltek vádat Kovács István ellen. A mai főtárgyaláson a vádlott fiatal legény ezeket mondotta: — Csak meg akartam ütni Nagyot, nem volt szándékom nekem öt meggyilkolni. Ugy volt az kérem, hogy amikor a fát vágtam, eszembe jutott, hogy Nagy Imre lőtte agyon néhány hónap előtt édesapámat . . . — Nem igy volt az Kovács,— szólt közbe az elnök. — Véletlenül sült el Nagy Imre fegyvere! A vádlctt ezután elmondotta, hogy szénát lapátolt édesapja, amikor felmászott a kocsira fegyverével együtt a mezőőr. Alig volt fent néhány percig a mezőőr, amikor eldördült a fegyver és édesapja holtan zuhant le a földre. Hat gyermek maradt vissza apa nélkül, neki kellett az árvák eltartásáról gondoskodni. — Eszembe jutott édesapám meg a családom kinszenvedése és ekkor elkeseredésemben két kézre fogtam a fejszét és rávágtam a fejére. Nem akartam ölni, csak megbosszulni apám halálát. Juhász István fötárgyalási elnök ekkor előmutatta a hatalmas, méteres fejszét — Ez volt I — szólt a vádlott. Nagy Imrét hallgatták ki ezután. A szerencsétlen mezőőr, aki hetek múlva felépült súlyos sérüléseiből, előadta, hogy Kovács orvul támadt rá hátulról ugy, hogy ö védekezni sem tudott. — Hát mondja, mégis miért csinálta ezt Kovács, — kérdezte az elnök. — A fegyverem véletlenül elsült a kocsi tetején, apja holtan bukott le. Bizonyára azért tette, hogy bosszút álljon. Pedig én nem voltam ott bűnös. Azóta nem is beszéltünk. Ez volt az első találkozás azóta. A bizonyítás lefolytatása után dr. Kalmár Szilveszter ügyész és dr. Sebők Ferenc védő tartották meg beszédeiket. A törvényszék bűnösnek mondotta ki a szándékos emberölés kísérletében Kovácsot és ezért az enyhítő körülmények figyelembevételével hat hónapi börtönre Ítélte. Az ítéletben mindenki megnyugodott A Délmagyarország karácsonyi ajándékkönyvét az uj előfizetők is megkapják díjtalanul A menyasszony és a vőlegény véres drámája Búcsúzáskor a menyasszony szivét járta át a revolvergolyó. mMívMiRznnv ái vAlaoánv véres ás nem látta senki, omndailnnuáobó A fiatal menyasszony és vőlegény véres és halállal végződött tragédiája került ma délelölt a szegedi Ítélőtábla Orosz-tanácsa elé. Váradi Balog József 22 éves fiatalember, forgalmi adó ellenőr volt Magyarcsanádon. Hivatása teljesítése közben gyakran át kellett mennie Almáskamarás községbe és itt látta meg a község fiatal tanitónö|ét, Győrt Arankát Lassan meg* ismerkedtek, lassan közeledtek egymázhoz és lassan szerelem fejlődölt ki közöttük. Augusztusban pedig már menfasszoay-vőtegéay voltak. Augusztus első napjaiban történt, hogy Váradi Btlognak ismét át kellett mennie Almáskamarásra, ez alkalommal a csempészeket el tenőrtznt. űrömmel ment a fiatalember, ismét találkozhatott a menyasszonyával. Munkája után meglátogatta Oyöri Arankát és félóráig beszélgettek egymással. Ekkor történt azután, hogy a közelben tartózkodók rtvolverdörreaétre lettek figyelmesek. Győri Aranka ott feküdt átlőtt szívvel vérbeborultan és holtan az előszoba küszöbén. Néhány perc múlva p:dig magából kikelve, szinte önkívületi állapotban, rángatózva szaladt ki iz udvarba revolverrel kezében Váradi Balog. Ahg ért ki az udvarba, eszméletlenül összeesett. Amikor eszméletre térítették, nem felelt a kérdésekre, nem felelt annak sem, aki kivette kezéből a revolvert. Amikor meglátta menyasszonya véres holttestét, kiugrott az ablakon, elmeneküli Békéscsabára. Két nap múlva önként jelentkezett a budapesti Jőkapitánysdgon. Azt adta elő, hogy véletlen szerencsétlenség volt az egész, amikor az előszobában bucsuxtik, menyasszonya megkérte, hogy mutassa meg revolverét. Váradi Balog elmagyarázta a részeit és a revolver csöve a menyasszonya szivének fordu't. Hirtelen elsült, a gotyó egy lépés közelrM Győri Aranka 32 Ivébe fúródott. Váradii le'ar óztatták azonnal. A történteket nem látta senki, gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt emeltek ellene vádat. A főtárgyaláson ezt mondta a fiatalember: — Vidáman beszélgettünk. Nem volt kötöttünk semmifél« szóváltás. Az előszobában véletlenül sült el a fegyver. — Miért volt magánál revolver, — kérdezték, — hiszen maga forgalmi adóellenőr ? — A csempészeket ellenőriztem, ezért vittem magammal a fegyvert, — felelte. A gyulai törvényszék nyomatékos enybitő körülménynek vette beismerését, lelki megrázkódtatását és hogy önként jelentkezett és mindössze nyolc napi fogházra Ítélte. Az ügyészség megfelebbezfe az Ítéletet. A mai felebbvileli főtárgyaláson dr. Boross Dezső főügyész az itélet sulyosbitását kérte, kijelentene, hogy nem volt jelen senki az esetnél, ki tudná megmondani, hogy hogyan történt a dolog. Nem tekinthető töredelmes beismerésnek előadása, mert a fiatalember két nap után. amikor jelentkezett, a legenyhébb módot választotta, ugy adta elő a történteket, hogy véletlenség volt az egész. Ki tudná ezt ma ellenőrizni. A nyolc nap nem megfelelő büntetés. Dr. Zboray védőbeszéde után a Tábla meghozta Ítéletét. Két hónapra eauttt tel a fiatalember büntetését tzzal, hogy nagyfokú gondatlanság terheli, amiért enyhének találta a törvényszék ítéletét. Váradi Balog semmiségi panaszt jelentelt be halkan és lecsüggesztett fejjel. : A Délmagyarországot is: : támogatja, g l aki a Délmagyarország: hirdetőinél vásárol. Röndnek muszáj lönni még a korcsolyázás körül is. Néhány nappal ezelőtt keseregtük el a Délmagyarország hasábjain, hogy Szegeden, ebben a nagy és népes sport-városban, még mindig nincsen megfeleő korcsolyapálya, pedig nagyon sok azoknak a száma, akik szivesen űznék a téli sportnak ezt a legszebb fajtáját. Megírtuk, hogy a hiány pótlása elsősorban a város kötelessége lenne, azé a városé, amely úgyis rengeteget áldoz minden évben sportcélokra. A város számára ez nem áldozat lenne, hanem nagy hasznot hajtó vállalkozás, mert az olyan kemény télen, mint aminő a mostani, a befektetés egyetlen esztendő alatt sokszorosan megtérülne. De hát a város hatóságában, ugy látszik, nincsen vállalkozó szellem, nincsen üzleti érzék és nincsen érzék a téli sportok bánt sem. Aradon például, amely jóval kisebb város volt Szegednél, a számos természetes jégpályán kivül két műjégpálya is volt, (lehet, sőt valószínű, hogy még ma is megvan) és igy nyáron is korcsolyázhattak azok, akik kedvelik ezt az egészséges szórakozást. Minden nagyobb magyar városban találni megfelelő jégpályát. Szeged, az ország „második" városa az egyetlen, ahol nincs. A korcsolyázók azért valahogyan megoldják a kérdést, még pedig ugy. hogy felkeresik azokat a városkörüli pocsolyákat, amelyeknek hátán jégkéreg képződik és ott korcsolyáznak. A város bovlben van az ilyen vad jégpályáknak — ezt meg kell vallani. A rókusi ailomás körül, a vágóhid mellett találni jeget. Van jég a közúti hld ujszegedi lábánál is a Tisza árterén. Ez a pálya a legveszélytelenebb, mert amig a többi természetes jégpálya alatt a viz mélysége két méter körül váltakozik, addig itt legfeljebb bokáig érhet, vagy talán addig sem. Ez a jégpálya ugy keletkezett, hogy a Tisza legutóbbi áradásakor a viz elborította az ártereket. Amikor azután megkezdődött az apadás és a Tisza visszatért keskenyebb medrébe, az ártér mélyedéseiben megrekedt valamennyi. Ezt a vizet fagyasztotta most meg a nagy hideg fenékig és ezen korcsolyáztak eddig néhányan. Nem volt nagy ez a pálya, tiz-husz korcsolyázónál több nem igen fért volna meg rajta, de aki megféri és aki megelégedett vele, az veszélytelenül korcsolyázhatott. Kedden ünnep lévén, látogatott volt ez a pálya, szerdán azonban a délutáni órákban alig korcsolyáztak rajta hatan. Kedden s eddig mindennap senkisem zavarta az itt korcsolyázókat szórakozásukban, szerdán azonban egészen váratlanul megjelent egy zúzmarás bajuszu rendőr a pályán és felszólította a korcsolyázókat, hogy haladéktalanul hagyják el a jeget A Délmagyarország munkatársa, aki szintén itt keresett kárpótlást a rendes jégpálya hiánya következtében, kérdést intézett az állam- és a közrend szigorú őréhez, hogy mi az oka ennek a hirtelen tilalomnak és ki rendelte el. A tiszteletreméltó államrendör először nem mutatott valami nagy hajlandóságot a nyilatkozatra, de amikor megtudta, hogy újságíró érdeklődik, igy válaszolt: — Láthatja kérem, hogy ki vagyok. — Azt látom, de azt szeretném tudni, hogy kinek a rendeletét tetszik végrehajtani ? — Hát az én rendeletemet. Nem tudva, hogy az államrendőrség minden tagjának rendelkezési joga is van, még egy bátortalan kérdést intéztünk hozzá, amelyre elárulta, hogy mégsem a saját rendeletét hajtja végre és eljárásához nem Is kapott felettes hatóságától külön utasítást, „de van kérőm valami városi szabályröndölet, amellik kimondja, hogy a Tiszamentén tik» a korcsolázás, mert hát röndnek muszáj lönni itt Is". Nem tudjuk, van e tényleg ilyen szabályrendelete a városnak — nem igen hisszük, hogy volna — de ha mégis van, az nagyon értelmetlen rendelet lehet. A Tisza jegén veszélyes a korcsolyázás, ezt tudja mindenki és a Tisza jegén a iegéretlenebb gyerkőc sem csuszkái, pedig rendőrt nem láttunk egyet sem közvetlenül a parton. Az ártéren levő jég legalább ötven, vagy száz méternyire van a tulajdonképeni medertől és azzal közvetlen összeköttetése nincs, tehát a nagy rönd körül sok értelem nem észlelhető. Ha muszáj röndnek lönni, akkor álljon a rendőr a parton és arra vigyázzon, hogy a Tisza jegére ne menjen senki, de a veszélytelen ártéri jégről ne zavarja le azokat, akik talán nem érnek rá arra, hogy a városon kivül fekvő jegeket keressék fel, vagy talán nincsen villamosra való pénzük. Ha létezik az a bizonyos szabályrendelet, akkor miért engedélyeztek a hatóságok a mult télen jégpályalétesitést az innenső ártéren, szemben a Pick-gyárral, vagy régebben a Bertalanemlék előtt és miért nem alkalmazták itt sem, a híd lábánál az eddig eltelt három hét alatt egyszer sem, mert hát a szabályrendeletek végrehajtása körül is muszájna rendnek lönni, nemcsak a korcsolyázás körül. i Csikágói kékszakáll BUSTER KEATON burleszk attrakciója • hétfőtől a Belvárosiban.]