Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-08 / 163. szám

19» december 8 DELMAGYARORSZAQ 3 A tisztviselők otthonából továbbra is száműzte az elnökség a destruktiv lapokat. „A Világ és az Az Est megrendelése ujabb október előkészítésére lenne alkalmas* A szegedi tisztviselők „Otthon* egyesületé­nek választmánya vssárnip délelőtt 11 órakor érdekes és viharos választmányi Ölést tartott Hauser R. Sándor elnökletével. A választmányi Ölés tárgysorozatának legfontosabb pontja az az inditvány volt, amelyen az egyesület negy­venhat tekintélyes tagjának aláírása szerepeit. Az indítványozók azt kivánlák, hogy a tiszt­viselők „Otthona' végre szűntesse meg azt az indokolatlan bojkottot, amelyet az ellenforra­dalmi hingulalok idején néhány tekintélyes fő­városi njság ellen mondottak ki. Az indítvá­nyozók kifejtették, hogy az „Otthon" nem po­litikai egyesület, tebát nincsen semmi értelme annak, hogy poliikai stempontok szerint válo­gassák ki azokat az újságokat, amelyeket a ta­gok az egyesOiet olvasótermében olvashatnak. Az egyesületnek ugyanis pártállásra való tekin­tet nélkül tagja lebel minden köztisztviselő. A negyvenhat aláíró bárom fővárosi lap megren­delését kérte, a Világ-V, az Az Esi ét és a Pesti Naplóét. A választmányi ülésen az egyesület elnök­sége nagyon kúrián-furcsán intézte el ezt az indítványt. Még mielőtt sor került volna az in­dttványok tárgyalására, javaslatot terjesztett elő a jövő évre megrendelendő lapok ügyében. A javaslatban a három bojkottált lap közül csak egy szerepelt, a Pesti Napló. As inditványozók közül azok, akik tagjai a választmánynak, nem tudták tulajdonképen mi­ről is van szó és hogy mi lehetett az elnök­ség célja a javaslattal; csak akkor eszméllek föl, amikor az indítványokra került a sor és az elnökség bejelentette, hagy mivel az előbbi ja­vaslat elfogadásával a 1* pókra vonatkozó indit­vány tárgytalanná vált, mert a választmány már az előbb kimondta, hogy milyen lapokat rendel meg, az tndlivinyt nem ts bocsátja ki­19n tárgyalás alá, hanem leveszi az ülés napi­rendjéről, annál is inkább, mert az Otthonnak több lap előfizetésére már nincsen költségvetési födözete. Az elnöki elintézésnek ez a puccsierü módja nagy megütközést keltett és szenvedélyes vitát provokált. As inditvány aláírói közül Bakonyi nyugalmazott államvasuli főfelügyelő és Gönczi Elek takarékpénztári tisztviselő szólaltak föl. Fölszólalásukban kifogásolták az elnökség el­lárását. A tisztviselők lebecsülésének minősí­tették azt, hogy meg akarják válogatni azokat a lapokat, amelyek a tisztviselőlagok kezébe ke­retinek. A mellőzött lapok megrendelését nem politikai szempontok miatt kívánják, hanem azért, mert éppen a legnívósabb és legtartalma­sabb lapokról van szó. Fölszólaltak az ébredők is. Szenvedélyes han­gon tiltakoztak a «destruktiv* lapok előfize­tése ellen. Kiement Antal tanár és Szántó Já­nos műszaki tanácsos kijelentették, hogy a Világ és az Az Est megrendelése aj október előkészítésére lenne alkalmas. Kerner Lajos nyugalmazott főfelügyelő, az „Otthon* egyik alelnöke kijelentette, hogy el­vonatkoztatva minden politikai szemponttól, ha már a kérdéses lapok megrendelését az egye­sület negyvenhat tekintélyes tagja kívánja, ak­kor ezt a kívánságot föltétlenül honorálni kellene. Mégsem honorálták. Az elnökség az indít­ványt levette a napirendről. Értesülésünk szerint a választmány határosa­tát az inditványozók megjöllebbezik az egyesület közgyűléséhez. Arról is értesülünk, hogy a negy­venhat indítványozó saját költségén rendeli meg a két bojkottált lapot, ha már a közel ezer ta­got számláló egyesületnek ntnes költségvetést födözete erre a két lapra. Hatvanmillió munkanélküli van a világon. Az OMGE gazdanapja. Budapest, december 7. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület ma délelőtt 9 órakor tartotta II. gazdanapját. Az Qlés tárgya a mezőgazdasági termények értékesítésének fontos problémája volt. Erről a kérdésről Kozma Ferenc m. kir. kormány­főtanácsos tartott előadást a nagyszámú hallgató­ság előtt. Kifejtette, hogy mi az oka annak, hogy ma a mezőgazdasági terményeknek nincs ára. Egész Európában krizis van, amelyet a fogyasztó­képesség csökkenése idézett elő. Számítása szerint és a nemzetközi munkaügyi hivatal szerint is körülbelül 60 millió munkanélküli van a világon a ez természetesen magával hozza a fogyasztás csökkenését és az árak sülyedését is. A gazdák maguk is foglalkozzanak a tarifakér­désekkel és tanulják meg a fuvardíjakat, mert akkor kevesebb csalódás fogja őket érni. A kül­földi államok minden módon megakadályozzák azt, hogy a magyar piacról mezőgazdasági terménye­ket vigyenek a külföldre. Ezután kifejtette azon álláspontját, hogy minél több gazda lépjen be a tőzsdére, hogy ezáltal a mezőgazdasági termelés képvise&i is befolyással lehessenek az árakra. Erőteljes agrár kereskedelmi propaganda induljon meg, hogy minden gazda kellő kereskedelmi is­mereteket is szerezhessen. Szükséges az is, hogy a tőzsdén rendezzenek úgynevezett gabona-napo­kat, még pedig olyankor, amikor a gazdák tisztá­ban vannak egy-egy termelési év összes eredmé­nyeivel. Az érdekes előadást hosszú vita követte. 1ЕЧ1 ^ A tanács ismét foglalkozott a városi bérföldek örökölhetésének kérdésével. Néhány mppal ezelőtt résileleien beszámolt a Délmagyarország arról a bonyodalomról, amely a városi bérföldek bérleli szerződőiének örökölbetése körül keletkezett. A pénzügyi ható­aágok ugyanis, a város érdekeit védelmező lel­tárbiztosi hivatal tiltakozása ellenére mindig fel­veszik a hagyatéki leltárba a földbérlali szerző­dést is — illetékkel való megrovás szempont­jából —, pedig a bérleti szerződés értelmében a bérleti jog személyes jog, amely a bérlő ha­ldiával megszűnik, tehát éppen ugy nem örö­kölhető, mint ahogy nem testálhitó senkire, még a törvényes örökösökre sem. A pénzügyi hstóságok eljárásából igy számos közigazgatási kellemetlenség származik, mert ha az öiökö8ök köiött kiskorúik is vannak, akkor a hagyatéki eljárás során a járásbíróság a pénzügyi hitóságok értesítése alapján az árvaszéket is érlesiti, az árvaszék pedig a kis­korúak étdekének biztoiitáaa érdekében a vá­rosnál be akarja jegyeztetni a kiskorú örökO­sök földbérleti jogát. A város hatósága évtizedes gyakorlat alapján csaknem kivétel nélkfll minden esetben az el­halt földbérlö özvegyére, vagy gyermekeire ru­házza át az elárvult bér.eti jogot és eddig nem igen történt meg az, hogy a várói élt volna szibad rendelkezési jogával, amely a bérlő ha­lála után au'omitikusin visszaszáll mindig a szerződés érteimébei a városra. A csütörtöki tanácsalésen ismét fog'alkozott a tanács ezzel a kérdéssel, mert legutóbbi ha­tározatának végrehajtása (örvényes akadályokba ütközik. Legutóbb ugyanis a tanács utaaította a leltárbiztoii hivatalt, nogy a bérföldeket semmi esetre se vegye fel a hagyatéki leltárba, hiába szavatolják be a bérletet az örökösök, vagy hiába követeli annak felvételét a pénzügyi ha tóságok k pvi lelője. Ennek a határozatnak a végrehajtását azonban lehetetlenné teszi az a tör­vényes rendelkezés, amelv szeri it a hagyatéki leltárba minden felveendő, amit a ptnzügyi ha­tóságok felvétetni kivánnak. A tanácsülésen hosszabb vita keletkezett arról, hogy az örökösöknek lehet-e egyáltalá­ban valami jogcimflk á bérleti jogra. A bérlők­kel kötött szerződéinek van ugyanis egy erre vonstkozó záridéki, amely azonban nem ren­delkezik elég világosan. Ez a záradék ki­mondja, hogy a bérlefi szerződéi a bérlő ha­lálával érvénytelenné válik, azonban az özvegy­nek, iiletve a gyermekeknek joguk van a bér­lett jog rájuk való átruházására, ha ezt a bérlő halála után bárom hónapon belül kérik a város tanácsától és a tanács át Is ruházhatja rájuk a bérletet, ha az örökösökben garanciát lát a bérösszegek pontos jlzetésére. A szerződésnek ezt a pontját a tanács tagjai különbözőképen magyarázták. Bokor Pál helyet­tes polgármester szerint a záradékot ugy is lehet magyarázni, hogy az örökösök jogát a szerződés biztosítja. Megengedi, hogy л város hatóságának a szerződés megszövegezésekor nem ez volt a szándéka, de ebben az esetben rosszul szövegezték meg a szerződést. Ezzel szemben dr. Taróczy Mihály tiszti főOgyész ugy értelmezte a kérdéses záradékot, hogy az örökösök számára semmiféle érvényesíthető jogot nem biztosit, mert a bérlet átruházását a tanács akaratától teszi függővé. Az örökösök az átruházást csupán kérhetik a tanácstól. A vita, amely nem is tartozott a tulajdon­képeni tárgyhoz, eldöntetlen maradt és a végén a tanács ugy határozott, hogy fölhatalmazta a leltárbiztosi hivatalt a bérleti jognak a hagya­téki leltárba való fölvételére, ha ezt a pénz­ügyi hatóságok képviselői igy kivánják, azon­ban kimondotta, hogy a földbérletek örökjogát. sohasem jegyzi elő, hiába kívánná azt az árva­szék, mert továbbra is fönn kivánja tartani a város számára и bérletek fölölti szabad rendel­kezési jogot. Abban az esetben ugyanis, ha teljesítene a város az árvaszék kívánságát, az e halt bérlő özvegye, akire a tanács a bérleli szerződést átruházza, a gyámügyi hatóság hozzájáru'ása nélkül nem adhatná tovább a bérlete', sőt ha az özvegy nem te jesitené a bérleti szerződés föltételeit, a város sem vehetné vissza a bérföldet. Ez pedig nagy károsodást okozna a város számára. A városatya szénügynök rendkívüli közgyűlést akar össze­hivatni és pörrel fenyegeti a szegedi sajtót. Az izgalmas szénpróbák eredménye a tanács előtt. A hétfői tanácsülés idejének nagyrészét ismét a szénügy emésztette föl. Berzenczey Domokos műszaki főtanács s, a mérnöki hivatal vezetője részletesen beszámolt a legutóbbi próbafűtések eredményéről a tanácsnak. Elmondotta, hogy az első nspon a tatai rostált aknaszénnel tar­tották meg a próbafűtést, amelynek eiedménye az, hogy a nyoc órai fűtés alatt 1416 kiló szén fogyo t el, amely 5673 kiló vizet változtatott gőzzé és 108 kiló salak maradt utána. Egy kiló szén tehát négy kiló gőzt termelt. A második napon került sor a pécs-szabo'cei síéi próbá­jára. Berzenczey Domokos fölolvasta a próba­fűtésről fövett jegyzőkönyvet, amely szerint a szénüjynök biza'miférf ai ragaszkodtak ahhoz, hogy a város fűtője helyett a bánya kiküldött fütőbajnoka áljon a kazán elé, de a műszaki főtanácsos ezt a kívánságot nem teljesítette, mert a tatai szén próbája alkalmával is a város fűlője dolgozott és igy, mivel a próbának a kétfajta szén összehasonlítása volt a célja, az egyenlő eőfeltételek elvének megsértése lett volna a kívánság teljesítése. A izénOgynök hí­vei ezért a próbafűtést illuzóriusnak minősítet­ték és eltávoztak a városi vizmütelepröl. A mér­nöki hivatal ottlévö tagjai ettől függetlenül meg­tartották a próbát, amelynek eredménye, hogy a pécu szénből a nyolc órás próbafűtés alatt 1566 kiló fogyott el, 5973 kiló gőz jejlődött és 585 kiló salak maradt. A tatai szén használata tehát pontosan 92,000 korona megtakarítást je­lent naponta a város számára a pécs-szabolcsi szénnel szemben. A jegyzökönyvek és a grafikonok bemutalása után Berzenczey Domokos megtette a maga elő­terjesztését. Eöször azt indokolta meg, hogy miért nem engedte a pécsi bánya fűtőjét a ka­zánhoz. — A próbafűtést ugyanabban a kazánban, ugyanabban az időszakban és ugyanolyan fűtési föltéleek mellttt kellett megtartanunk — mon­dotta —, mert helyes és megbizható eredményt csakis igy kaphattunk. Mivel a próbafűtésen a bizottság tagjai kijelentették, hogy bizalmatlanok a mérnöki hivatal iránt és azt a pécs-szabolcsi szénnel szemben elfogultnak tartják, azt javas­lom, hogy a város tanácsa a legközelebbi próba­fűtésre, amikor a vizmütelep két Kgrnwald­kazánjában próbáljuk majd ugy a pécsi, mint a tatai bánya fűtőjének a bevonásával, hivja meg ellenőrző szakértőnek Reicharat Vilmos állami iparfelügyelőt. — Ezzel csak tápot adnánk a gyanúsítások­nak— m ndotta ingerült hangon dr, Gaál Endre

Next

/
Thumbnails
Contents