Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-25 / 177. szám

28 DSLM AO YARORSZAG 192* december 25 Imre Sándor egyetemi tanár a gyermeknevelés uj irányelveiről. A társadalom pedagógiai érdeklődése. — A szülők nevelése. — A napi sajtó a nevelés szolgálatában. Aki figyelemmel kiséri a magyar szak- és napisajtót, meggyőződhetett róla, hogy soha tollal és szóval nem foglalkoztak annyit a nevelés kérdésével, mint mostanában. Számtalan ankétot, tudományos és népies irányú előadást tartottak az idén a magyar tudományos körök, az egyesületek és a legkülömbözőbb társadalmi szerkezetek is. Ennek a tömeges megmozdulásnak, intenzív pedagógiai érdeklődésnek egészen világos lélektani okai közismertek. A gondolkodó és cselekedeteiről számot adni tudó mai ember, a felnőttek társadalma ráeszmélt mindazokra a hibákra, mulasztásokra és tévedésekre, amelyeket a gyermekkel szemben a múltban, tudatosan és öntudatlanul elkövetlek a szülők és a pedagógusok egyaránt. Ráeszméltek arra, hogy az ifjúság rengeteg lelki és fiziológiai sebének gyökerei a gyermekszobába futnak, ott keresendők abban a levegőben, abban a környezetben és annak hatásában, amely örök bélyegét tűzzel vési a kis homlokokra s amelyet onnan, — sem boldog, sem boldogtalan emberi sorsokban, — lekovácsolni többé nem lehet. Ez a ráeszmélés és „megvilágosulás," ez a ridegnek látszó, de lényegében sugárzó önmagunkba pillantó beismerés lett a megteremtője egy uj pedagógiai irányzatnak, egy uj hitnek, amely uj nevelői eszközökkel, uj szellemben formálja az uj embert a holnapi társadalomba. Az uj pedagógus az uj iskolában már nemcsak az emberek, az állat- és növényvilág szeretetére neveli a gyermeket. A bölcs, igazi nevelő igy véli kiirtani a háborútól, forradalmaktól és a társadalmi túlfűtöttségtől inficiált gyermeki lélekből azt a ma ott lappangó gyűlölet szikrát, amely a mi életünk megrontója lelt és amely mérgezője lehetne az uj ember lelki életének is. Ha a gyermek gyöngéden fog bánni még a reá bizoll tárgyakkal is, mondják kiváló és úttörő hazai nevelők, — bizonyos, vagy legalább is feltételezhető, hogy embertársait is jobban fogja becsülni, szeretni, megérteni és ha kell : elnézőbb és megbocsájtóbb lesz azok gyöngéivel és eltévelyedéseivel szemben is. így remélhető a nyugodtabb, békésebb, tisztább, ha nem is boldogabb, de „fájdalomtól mentesebb" emberi élet megalapozása. Eszlelve e jelenségeket, e pedagógiai ébredest és eszmélést, a Délmagyarország munkatársa ebben a jelentőségteljes kérdésben egy országos szaktekintélyt kivánt megszólaltatni s ezért dr. Imre Sándor szegedi egyetemi tanárt, a magyar neveléstudomány nagynevű és illusztris reprezentánsát kereste fel, aki a „Délmagyarország" olvasóközönsége részére a következőkben volt szíves nyilatkozni: — Eddig is régóta megvoltak a jelei annak a belátásnak, hogy a gyermekek, az uj nemzedék nevelése sem nem egyedül az iskolának ügye, sem nem csupán azoké a családpké, amelyeknek iskolába járó gyermekei vannak. Már régóta észre lehetett venni, hogy mind többen értették meg a felnövekvő nemzedék testi-lelki minőségének az egész közösségre való hálását Észrevették azt is, hogy az iskola munkáját nem szabad pusztán az egyes tanulók, egyes családok szempotjából nézni, hanem az egész nevelést ugy kell felfogni, hogy az a jövő előkészítője. Amilyen lelkületet a nevelés a gyermekben kifejleszt, olyan lesz a legközelebbi időben a felnőttek társadalmának közhangulata. Ha a gyermekek megszokják, hogy egymásban csak a gyermeket lássák és egyéni tulajdonságaik szerint becsüljék meg egymást, akkor mint felnőttek is a személyes értékek vagy a személyes gyarlóságok szerint tudnak embertársaik között különbséget tenni. Ha az ifjúságot a köznevelés, az iskola belevezeti a jelen megértésébe, akkor mint felnőttek sem állanak majd ijedt meglepetéssel vagy gyámoltalan tehetetlenséggel a folytonosan alakuló élet ujabb jelenségei előtt. Ha ráneveljük az uj nemzedéket az egyéni élet és a nemzet élete mai feladataira, akkor saját érett koruk majdani tennivalóit tudják ugy végezni, hogy az előtte járó idősebb nemzedék munkájának szerves folytatása lehessen. Ez és a nevelés egyéb, hasonló kötelességeinek betöltése azonban csak ugy lehetséges, ha a hivatásos nevelők munkáját olyan közhangulat, sőt köztudat erősiti, amely az iskolában és a nevelésben a közélet legnagyobb kérdését látja és maga is részt vesz abban, hogy ez a kérdés a lehető legjobban oldassék meg. — Azt mondom tehát, hogy egész jövőnkre nézve nagy jelentőségét látom a nevelői gondolkodás terjedésének. S hogy valóban terjed a neveléssel való törődés, annak számos bizonyságát észlelhetjük. Nemcsak a fővárosban (ott mindenre jut közönség), hanem kisebb városokban, sőt községekben is nagy érdeklődést keltenek a gyermekekről, a nevelésről hirdetett előadások; már több helyen rendszeresen folyik Szülök iskolája címen előadás sorozat, néhol évek óta, ujabb meg ujabb körökből gyarapodó hallgatóság előtt. Könnyű elgondolni, hogy ennek mi lehet a következménye. Egészen mássá válhatik a családban folyó nevelés, ha nem pusztán ösztönösen, hanem meggondolva végzik a szülők; egészen más lesz a közélet, ha arra eszmélnek a felnőttek, hogy ők folytonosan nevelnek, még ha nem is tudnak róla. A szülők pedagógiai érdeklődése kiterjed és elmélyül s ezzel okosabb módon tudják az iskolai nevelést megalapozni is, támogatni is. Ez a támogatás voltaképen együttdolgozás. Ma nagyon fogyatékos és kölcsönös panaszokban merül ki; ha a pedagógiai gondolkodás megerősödik, akkor szülői ház és iskola nem egymásban keresi a hibát, hanem kölcsönösen kiegészíteni iparkodnak egymás munkáját és ez által a saját részöket is jobban végzik. — Arról, hogy a szülőknek mi a feladata gyermekeikkel szemben, legyen elég itt most csak annyit szólanom: érezniök kell a felelősséget a gyermek jövője iránt, mindent utánoz a gyermek, a szülők élete örök példa a gyermek számára, a szülők feladata tehát az, hogy követésre méltó példát adjanak — minden percben és minden tekintetben ! — Nem csodálnám, ha e sorok némelyik olvasója azt mondaná, hogy ez ugyan nagyon egyszerű és természetes dolog, miért mondom ezt olyan nagy jelentőségűnek ? ! Ugy vagyunk, hogy a nagyon egyszerű és természetes dolgokról szoktunk leghamarabb megfeledkezni ; nagyértékü jelenség tehát; ha e mulasztásokra mind többen eszmélni kezdünk. S ebben igen fontos segítség, hogy a napilapok közölt is egyre több ad helyet, sőt kínálja a helyet a nevelésről szóló gondolaiok számára, jól meggondolva ez is természetes, hiszen végre a lapoknak is rá kell eszmélniök arra, hogy ők is nevelők, még pedg igen nagy hatásúak. S ha ezzel a tud ttal dolgoznak, akkor bennök is ki kell fejlődnie a nevelői hivatásért való felelősség érzésének. Ez lenne csak igazán fontos jelenség a mai kor nevelésügyi mozgalmaiban!... ... Ha valaha gondolatokat szívesen tettünk magunkévá, ugy ezek azok, mert mi is azt tartjuk, hogy a hivatása magaslatán és a kellő kulturszinvonalon álló újságírónak tudatában kell lennie minden leirott betűje jelentőségének és — mondjuk igy — nevelői hatásának. Ez a felelősség-tudat lelkiismeretét mindig ébren tartja, tollát, gondolatait erkölcsi törvényei irányítják és céljait a tradiciós, nemes értelembea veit közérdek hatja át. Igy természetes: csak embereket lát, ma legtöbb ször tévelygő és elesett, megértésre és segítésre szoruló magyarsors-sebezte vándorokat, akiknek érdekében igazságot és védelmet keres s akiknek okosabban, szebben, éfeilátóbban nevelt gyermekei talán boldogabbak is lesznek, hiszen a tudományos fejlődés eredményein kívül annyi könny és annyi vér termékenyíti ennek a lehetőségnek az útját!.., ... Az „uj ember" jönni fog. Közeledését már látjuk és megtaláljuk értékes gyermeklelkekben. A szülőktől, pedagógusoktól s az iskolától függ, hogy a szebben, élellátóbban és céltudatosabban nevelt holnapi társadalom: tudásban és emberi jóságban, megértésben és alázatban felülmúlja a mai embert. Reméljük, hogy a családok és az iskola munkáját olyan köztudat fogja eröstteni és olyan közhangulat kisérni, amelynek alapvonalait, — a fenti nyilatkozatban, — oly nagyszerűen és oly puritánul megrajzolva látjuk. Vásárhelyi Júlia, MŰSZAKI RÉSZV.-TÁRSASÁG BUDAPEST Fióktelepe: Szeged, Tisza Lajos körút 52. Teleronszám: 754. onoÉli IÉÍI kések tfe íáW^áfc = UúoqicmB ItlCrf í#6jom m fül Ktndeívll johb §ü§ vaskeiig Kváeshen ,ka pJitóí KELLNER MOR liszt-, fűszer- és terményüzlete A LEGFINOMABB HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI LISZTEK LERAKATA Szeged, Feketesas ucca 20. Teierontzöm 40.