Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-19 / 172. szám

DKLMAGYARORSZÁG 192S december 19. Vass József népjóléti miniszter szóiilt fd ezután: A kormány fedezetet keres — mondotta —, hogv a rokkantak eiláiásit törvényesen biz'oiíthaast. Ma az a helyzet, hogy csak a 75 és 100 százalékos rokkantak illetményeit tudtuk tejes egéizében bztositani. Az 50 százalékos rokkantak illetményét 40—50 százalékban, az özvegyek nyugdíj >it 50—60 százalékban állapítottuk meg, mig az árvák járulékai érintetlenek maradnak. Ctertt József, Farkas Tibor, Farkas István és Fábián Bíia szóltak a javaslathoz. Kithly Anna: A kormányok egész sora bűnös a rokkantakat ért sérelmekben. Bűnösök azért is, meit belehajszolták a háborúba a magyar polgárságot. BAnös az egyház, mely megáldttia a harctérre menőket. Ernst Sándor (felugrik és a pidra csíp): Szamárság i yet mondani I Kiihly Anna: Az egyház nem a békéért, hanem a győzelemért imádkozott! De bűnös a munkásság is, amely nem állt ellen és enged e, hogy a harciérre vigyék az emberek millióit! Szabó József: A javaslatol abban a reményben fogadja el, bogy a kormány nem fog késlekedii a kérdés végleges rendezésével. Propper Sándor: A rokkantkírdís sok felesleges izgal/nat kelteit. A szocialista párt pacifista felfogása nem vonatkozik csoportokra, hanem magára a patikára. Mert bármilyen jegeimen pusztítanak emberélettt, az gyilkosság. (Zaj és ellentmondás a jobboldalon és a jobbközépen.) Nem ériiazt a felháborodás', amely lyel Kéthly Anna felszólalását f jgadiák, hiszen teljesen objekiven beszélt akkor, auikor megállapi otta, hogy a munkásság is hibát követett el a háború alatt. Szilágyi Latos áll fel szó á3ra, aki nagy izgalom közepette kezd el beszélni. Az a lovagiasság — mondja —, amellyel eddig parlamentünk egyetlen nölagja iránt pártkUlöabség nélkül viseltettünk, ugy látszik, arra késztetne a szociáldemokrata pártot, hogy egy nö szájába adják azokat a kijelentéseket, amelyek, mint e'őre tudhatták — ba férli képviselő mondja el —, óriási botrányokat okoz. Ma déleött negyedkettőkor, amikor még szövetségben fagyunk a szociáldemokrata párttal, le kell sze gezni, hogy az a vélemény, amelyet képviselőtársunk hangoztatott, lehet az ő véleménye, ' lehet a szociáldemokrata párt véleménye, de semmiesetre sem véleménye azoknak a polgári pártoknak, amelyek mindezideig szövetségesek voltak a szociáldemokra párttal — Kétbly Anna támadta a hadsereget, Ezzel szemben ö megállapítja, hogy a hadsereget a liberális pártok és az állami élet egyetlen legfőbb fentartójának tartják. (Zajos helyeslés az egységes párion, ellentmondások a szociáldemokratáknál.) Visszautasítja, hogy egyházak hozzájárultak a világháborúhoz. (Zaj.) Szilágyi Lajos beBzéde közben jobbról és balról egymásután röpködnek a legélesebb közbeszólások, ugy hogy Szilágyi Lajosnak percekig kell várnia, amig a zaj lecsillapul. Majd igy folytatja: — Azt tanácsolom a kormánynak, méltóztassanak tanulni ebből a szocialista nyilatkozatból, méltóztassanak levonni ennek konzekvenciáit... Erre a kijelentésre óriási vihar támad. Padok csapkodása hallatszik minden oldalon. A kormánypárt tagjai kőiül többen percekig tapsolnak Szilágyi Lajosnak, mások a szocialisták felé kiáltoznak. Az órisi zajban az elnök folytonosan rázza a csengőt, mig csendet teremt. Szilagyi Lajos: A kormány legyen meg idejében minden intézkedést... A szocialisták erre ujabb viharos tiltakozásban törnek ki. Pikler Emil: Igen ... Hogy a háború minél előbb kitör,jönl Szilágyi Lajos: A hozzám iitézett kérdésre nyíltan válaszolok. Kijeentem, hogy kötnivaló fulóbolondnak és a lipótmezei téoolydába bezáratnivalónak tartom, aki ma háborút akar. Viszont azonban ki kell jelentenem, hogy a háború eshetőségére Csonka-Magyarországnak felkészülve kell lennie... Pikler Emil: 4 háború lehetőségét kell kiküszöbölni I Szilágyi Lijos: Meg kell állapitanom, hogy 82 "yen beszéd, mint amilyen mjst a szociáldemokrata padsorokból hangzott el, egyedül és kizárólag a reakciónak használ és nem használ a szociáldemokráciának. Bad János pénzügyminiszter: Visszautasítja a szociálista padsorokból elhangzott é'es tárna* dásoka*. Csodálja azt, hogy a nemzetgyűlés tagjai meg tudták őrizni higgadtságukat és megtorlatlanul fagyták a súlyos támadást. A miniszter szavaira őrületes botrány tör ki. A szociálista képviselők mind felugráltak helyűkről, a padokat verdesve ordítottak a miniszter ftié: — Pjajl Szégyelje magáit Brigantlt Menjen Eckhitdihoz diktatúrát csinálni I A jobboldal állandóan tapsol a miniszternek, as elnök percekig rázza a csengőt, de a csendet nem tudja helyreállítani. Bud János pénzügyminiszter (az izgilomtól kipirulva): Semmiféle parlamentben sem lehet ilyen beszédeket elmondani, mint amilyeneket a szocialista képviselők mondottak el ma délelőtt. Esztergályos Jinos: Felállhat már a hordóra, miniszter ur! Scitovszky Béla elnök a vitái bezárja. Napirendi indítványt teiz, amelyet a nemzetgyűlés egyhangúlag elfogadott. Kettőkor véget ért a viharos ülés. Eltemették Cserzy Mihályt. Koszorút küldtek Veszelo vszky- c talád, Sándor és nejs, Sv jöniége, Szegedi UJi A szegedi kullurpifoía fekete drapériával bevont előciarnoka zsúfolásig megtelt a gyászolók tömegével. A katafalk olt állt a félhomályos háttérben, a gyertyák sárga féiye szomoman hullott rá a szemfedóre, Cserzy Mibály szemfedőjére. Az előcsarnok széles üvegajtaján kérésziül bevilágító t a havas város] Ugy feküdt ott a koporsóba i, mintha aludaa, Szelíd arcán mosoly derengett és a sápadt gyertyalángok fényjátéka élővé varázaolta est a végtelen mosolyt. Mintha a télbe borult várostól búcsúzott volna ezzel a kedves mosollyal, nem nsgy időre, csak a viszontlátásig. A drapériás előcsarnok nem tudta befogadni a gyászoló bírátok, tisztelők, kartársak hatalmas tönegét, a szomorú gyászszertartást sok százan kivül várták végig, akal urp Iola hatalmas oszlopai között és széle» lépcsőzetén. O.t volt a gyászolók között mindenki, akinek valami köze volt és van Cserzy Mlbály városához, a magyar iilteraturához, vagy a szegedi iparhoz. Dr. Szalay József rendőrfőkapitány, a Dugonics-Társaság elnöke szinte ai egész rendőrlegénységet kivezényeltette a temetésre. Ott volt a polgármester a város magisztrátusával, a szegedi iparkamara vezetősége, az ipartestület tag|ai, a Dugonics-Társaság ?s még nagyon sokan a város minden rangú és rendű lakói közül. Homok koporsóit folé: özv. Ko rácsáé, Bodjnyi .ed szab. kir. város köigírók Egyesülete, Dugónics-Társaság, Bózsó János és családja, a család, Juliska, Fazekas Qyula és neje, özv. Bénák Józsefné, Bárkányi család, Szegedi cukrász-egylet. Szegedi kereskedelmi és iparkamara, Kertész József és ne|e, Andrásovitscsalád, Siegedi Fiiss UJság, Szegedi vendéglősök. A gyászszertartás félháromkor kezdődött, amikor megérkezett Brelzach Béla esperes-plébánoi. A natalmas koporsófödtlet rátették a nyitott koporsón. A néma csendet ekkor fájdalmas, szivbemarkoló zokogás rázta meg: Az elhagyott asszony reménytelin, kétségbeesett zokogása, amely lassan-lassan beleveszett a Circundederunt misztikus, vigasztaló és vigasztalan akkordjaiba. Aztán Móra Ferenc lépett a ravatal mellé, hogy irótársii nevében utolsó Iatenhozzádot mondjon az elköltözöttnek. — Lehajtott fejjel, fáldilmisin megilletődött szivvel álljuk körű! koszorús koporsód, szép virágos sajkád! — mondotta halkan Móra Ferenc —, amelyet nemsokára az Isten kese renget-ringat hazafelé a halál fekete folyóján s amely elviszi a földi szemek elöl mindazt, ami bsnned földi volt, Szeged halóit ja, Cserzy Mihály. A lehajtott fej, a megil etődött sziv jelenti a gyászt, amelybe halálod öltöztette szülővárosodat és jelenti az Isten akarati előtt való megalázkodást, aki magyar világosságaik ielkezett ki a maga lelkéből ts mikor rendeltetésed betöltötted, visszarendelt magához a magyar ftrmamenlu nról, munkás szép életed jutalmául adván a fájdalomtalan elmúlás jótéteményét. A szem könnybe lábad, a sziv sajog, a kéz még kinyúlik ködbe vesző alakod után, — de sajkádat többé meg nem állithaíja semmi, mást nem tehetünk, minthogy utolján, mégegyszer feléd lobogtatják lelkűnk f«hér kendöjit, as ember, a buát, a polgár, a munkás ulán, aki kezed é* lelked munkájával egyformán megszerezted magadnak az aranykoszorus mester rangját. — Nekem, mint e ház mindenes cselédjének, ehonnan Szeged azokat a fiait temetteti, akiknél nem jeleut elmúlást a halál s miat a Dugonics-Társaság főtitkárának, amellyel épp ez cszendöben tartottad volna huszonötéves tagságod ezüstlakodalmát, — nekem az a fájdalmas tisztesség jutott, hogy Szeged Íróját búcsúztassam, akinek neve országra fénylett s akinek irásművészete tudatosan annyira szegedi volt, hDgy még irói pszeudonimednek is a mi istenáldotta, drága, aranytermő homok unkát választottad. Drága Homokunk, as én bucsuvélelem az irótől rövid lesz. A hosszú bucsu csak akkor indokolt, ha akitől bucsuzuik, az bizonytalan végű, talán soha viasza nem forduló hosszú útra megy. Cserzy Minály, az ember, a szolgálatkész barát, a játszi tréfák vidám mestere valóban olyan tartományba költözik, ahonnan ,még nem tért meg utazó", — de az iró itt marad tizenöt könyvéoen, tizenöt könyvnek olyan értékeiben, amelyek késő nemzedékek szivében is mint meghitt barátnak biztosiénak helyet Cterzy Mihálynak. Az emberek agyán minden időkben az uj dalt szeretik, de vannak dalok, amelyek időnként újnak térnek vissza, akkor is, ha már rég elporladt az ajak, amelyekről elcsendültek. írásmű részeted egyszerű volt, eicomátlan, mint te magad és mint «z anyaföld, amelynek ize és illata érzett rajta és az ilyen műrészét talán nincs mindig divatban, de éppen azért időálló, mert nem hallik ai a divattal. A magyar paraszti és kispolgári élet kis-plasztikája volt a te művészeted, nem nagyigényű, de tiszta és becsületes művészet, *ert tisztaság és becsületesség nélkül nincs is igazi művészet, — s tiszta-szobák sublótjain dveg alatt tartogatnak olyan egyszeri) bájú fafaragásokat, mint amilyeneket a te tolladdal kemény szilbe éa tölgybe faragtál termő éveid javábin. Ezeknek az alkotásaidnak ai idő meg fogja növelni a plasztikáját s ezekről meg fognak emligetní akkor is, mikor divatos nevekkel már rég el fog menni az idők bajója. ... A fehér télben egy fehér lélek suhog el a földről, egy árnyéktalan kócsagmadár, már az örök világosság kapuiban jár, de onnan még egyszer visszafordul a söíét és szomorú kalitka felé, amelyből kiszabadult. Még egy pillantást vet a városra, amelynek leghűségesebb fia volt, a szabad rónák szűz havára, amely alatt ssrfzd a jövő vetése, e ház halotti pompájára, amelyben pogártársai tisztelete áll dLzörséget ravatala körűi, elandalodik a harangok sirató zúgásán a talan egy pillanatra vissza is fájdul a szive, talán szeretne leszállni, hogy elállíthassa a hitves könnyét, akinek egész életét adta, de utolsó szitáobb&násával már nem tudott tőle elköszönni s hogy a szárnyával megcirógathassa azokat, akiknek fejére nem nyugtathatta utolsó áldással apaikezSt.de —Isted angyalai már sarokra nyitották az aranykiput, a lélek meglibbenti szárnyát s már tenne van az örökkévalóság káprázatában... — Talán utolsó művésze a múló kispolgári világnak, talán utolsó kócsaguadara a szegedi puszták haldokló költészetének, Cserzy Mihály, Uten veled. Móra Ferenc költői búcsúztatója után Tonelll Sándor búcsúzott cl Cserzy Mibalytól a kereskedelmi és iparkamara nevében. Kirmendy Mátyás pedig az ipartestület u'.ohó üdvözletét akarta tolmáciolni, de a zokogás elfojtotta hangját és ajkáról csak néhány mondatfoszlány röppent el. — Nem felejtünk el soha... Isten veled Cserzy Miháiy... A halál c selédei felemelték a koporsót és lassan levitték a rendőrök és a gyászoló tömeg sorfala közölt a Rudolf térre, a halottas kocsira, amely megindult és úszott a fekete embertömeg fele1, mint valami gyászhajó. A* alsóvárosi temetőbe nagy tömeg kisérte ki Cserzy Mihályt. A halottat a nagykörút sarkán a ferenc rendi barátok vették át és ők szentelték meg a temető legfrissebb sirját is, amelybe dűbörögva hullottak a fagyos göröníyök, hogy eltakarják örökre az élők elöl a halott Homokot. 1925 decembei VÍ88Z a mioiszte Prága, decembi •lésének esemény lament minden ed tudatában lévő ell koalíció közötti fajult. Svehla miniszte tegnapinál is nagy a magyar pártok, Martyk tót néppái választási visszaélt tele hatalmas zsák elé. Több koalíciós A tót néppárt legt és a két egymássá csap. Kezdetét ves Az egymást rángai viselők forgatagába Rablás hel a P< Kassáról jelen'ik munkácsi fiókja ke ségec, hogy rablás gató és Biiinszky reggel nyolc óra li voltak a helyiségbe pénzt váltani, revol ver fedezete mellei rabollak. Adéfizetc és a ffinái Véres harc hali és legények kö; Dorozsma, decemb kiküldött tudósitójátó Hton, a végtelen fehé löngve rohan az autó szánok meg sem álla és az elhagyott, beha nyilt szemekkel nem nyecskék. Dorozsmái Dorozsmán két nap eí között. Hivatalos szág hogy a mi autónk is Gyilkosság volt D után megdühödött leg az utjukba akadt mui fináncokat. Hozzá is j vérezték a fináncokat akarta, hogy a finánc ságra készült legényt tanyáról Dorozsmára . Adót fizeti Messzi kint a tan' Dorozsmától élnek a' Gallovics Sándor, Gall és Hegedűs Csata Kár szánok elé fogták a lobükbe. A hajaali fagyt a fehér utakon adót fí Jelent volna meg a fan át húzták-halasztották Kora délelőtt érkezti községháza elé. Duruzt kéziek a községházán amikor meghallották, h is akarták befizetni. — Holnap megy a v kén a községházán. Akkor mégis befízetté tek. Ugy csapták be m; Délben széjjelnéztek korcsmákat és már föld jon a pénzből, amit ma ták. Aztán délután ugy elé fogták a lovakat és A csikorgó fagyban d nekiindultak a tanyák f< Hogy hivnak ? Egyfolytában mentek i fcgyott ut ropogott alat Pirult. A Papp féle Oaz Jották a lovakat. Leszáll leterítették, a korcsmába ittak meg egy óra alatt