Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-16 / 169. szám

Ara 2000 korona. DELMAGYARORSZAG tmrkuiUségi Deák Perenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, •OtasCakBnrvttr (i |egjlrod«i Dugonics-tér 11. Telefon 300. •fqadai Petötl Sándiir-ragárnt 1. «iám Telefonnám 18-S4. Sallang, cifraság meg lári fári. G«ál Omlón, ez a haragot, de becsületesen hangos vidéki magyar ur a nemzetgyűlésen megint eitrordolli a véletedís?it ennek n ka Ifin magyar tiifgnak az állopottyáról. ö, aki még kormánypárti korábin is ugy támogatta a miniizierekrt, hogy mázlii igazságokat vagdosott a fejükhöz és minden egyes alkalommal pcrcikáira szedegette szél az állami köiigugatás aktagyár>á>át és köröirpacoiáaát, nőst a sanyargo mezőgazdaság védelmében a közgszdasági leotiák terére tévedi el és odi fogalmazta az uj fiziokrattzmus tantételét, hogy a nemiet gaidsságlnk c«ak a eezfgaidaság az alapja, a többi ciak sallang, c fraiág, meg lárifári. Qaál Oiizton alkalmasint az olyan siónokok közé tartozik, akik besiéd közben nem sioklák nadrágzsebOkbe dugni a kezflket. Ha ugyanis cz volna a szokása, a nadrág ilkalmaiint essébe iutt»tla volna, hogy egy korántsem sallang jellegével biró ipartermék, amely a kereskedelem közvetítésével jutott el hozzá, védi meg az embert az ideihez htsonló kemény tél hidegé öl és — embertársainak biráló megítélésétől. De ha tovább ment volna tételének logikus okfejtésén, akkor aligha foglalkozhatott volna olyan behatóan, mint ahogy megc eleked e, azoknak az ipircikkeknek a kérdéséve', a Helyekre a mezőgazdaságnak né kaiüzdeteilenfll szüksége van. Legalább is kaifinfis ugyani? sailangnak, cifraságnak, meg liri-fárinak nevezni az ipirt mrg kereskedelmet és ugyanabban a létekzetvételben mindjárt azt kfiveteloi a kormánytól, hogy a legnagyobb gondot fordítsa erre a sallangra, cifraságra, meg lári firira, — de természetesen csak abban a mértékben és ott, ahol a mezőgazdaságnak szüksége van rel. Az olyan barrgos és őszinte emberek megnyílaikoiásii, mint a 0 ái Qasitoné, egy optikai csalódáson alapulnak. Bennünk az az őti ösztön lartjosodik közgazdasági elméletté és nemzeti politikává, a* ely csak a földben lálja minden életnek a hordozóját. Szép is az a fold — kOlör.ösen, hi bőven jatott valakinek belőle—, mikor zsendülni keid benne a tavaszi élet és mikor gazdag ölét elönti a sárgin termett kalászok bősége. De nincs az a fold, amelynek hősége bárkire nézve is ériéket jelentene, ha nincs mellette az ipar, amely gondoskodik a megműveléshez síükséges eszközökről, ha hiányzik a kereskedelem, amely értékké varázsolja a termelésnek tzt a fölöslegét, amelyet a szerencsés tulajdonos nélküle erejének minden megfeszítésével sem tudna értékké avatni. Az egyoldalú agrárius életszemléletnek és külgazdasági politikának, amely a buzátúi, pipac.tól meg sző ö 61 nem látja &eg a gyárak mag>sba löiö kéménjeit, a tavi síi szellő zu Kásától nem hallja meg a kisiparos műhelyé ben a kalapács csillogását és az uri bricska gfirdaiése mellett nem veai íszre az iegen világok kincseivel dübörgő vonatokat és tengereket szántó hajóko osszusokat, ez a legnagyobb gyengesége. Csak ei az egyoldalú életszemlélet állíthat fel olyan követelményeket, hogy a kormány engedje el a petroieum, a benali, mrg a nyersanyagok vámját, a többivel ped>g ne törődjék, mert az úgyis ciak sallang, cJraság meg lári-fári. Nem bi szűk azonban, hogy Gaál Gaszton akár agrárius szempomból is komolyan végiggondolta volna kinyilatkoztatásának a k"vétkezéséit. Mit mondana ugyanis Qaál Ga*zton, ha egy ember gyanánt etebe állana ai ipar és kereskedelem (s így szólna h zzá: Rerdbenvan; elisme jük, hogy mi csak sallang, cifraság meg lári-fári vagyunk a nemzet éetében és belenyugszunk, hogy aszerim is kezeljenek bennünket. De ez esetben arra kérőnk léged, Gaál Gaszton, aki biragosan szoktál ugyan nyilatSzeged, 1925 december 16, SZERDA Elöliietésl árak: Egy hónapra helyben 40.000 kor„ Budapesten és vidéken 45.000 kor. Egyes tzim ára hétköznap 2000 kor., vasár- és Annepnap 3000 korona. I. évfolyam, 169. szám. komi kormányról, fináncról, iparról meg kereskedelemről, de állani szoktad a szavadat, kCs sonk paktumot: követeld igazán az összes nyersarysgok vámjának tz eltörlését. Mi elengedjük ez iparnak minden vamvédemé', te pedig engedd be az olcsó amerikai gabonát is az otcsó balkáni disznót. Hí'zen nyers nyat az it, engedjük el annak is a vámját. Éljünk egyszer olcsón ebben az országban, talán még a szegény embernek is haszna lesz belőle. Hisz a világháborúban ugy is a szerb disznókkal hadakoztunk, huzzuk most ki egy ujabb háború elkövetkezésének a méregfogát. Vhjjon mit válaszolna erre az a|ánlalra Gaál Gaszton ét mit vál szólnának a többi magyar agrátiusok? Abogy mi ismerjük őket, bizonyára azt mondanák, hogy a rávisz merkantilizmus csapdát állított a számukra, mert ők nem így é<tették a dolgot. Ok csak addig követelnek váme engedéit, imig az nekik használ. Ha a tebbiekröl, a nincsetlen lateinerekről, a körmüket pucoló hivatalnokokról, naplopó iparosokról árdiágitó kereskedőkről, meg egyéb másodosztályú állampolgárokról van szó, *kkor szó sem lehet vámleszálli ásrúl, megélhetés olcsóbbátétrkröl, hit zen az sértené a szent agrárizmus érdekeit. A nemzetgyü ésen elhangzott közgazdasági megállapításnak éppen a* az értelme, bog? ők minden és minden ked ve2és csak az ö javukra eshetik. A többi nem fonlos, hisz ízért sallang cifraság meg lárifári. Mégis a nagy elvi ellentétek mellett is nem tagadhatunk meg minden elismerést Gaál Gaszlontól. Az elvek ide-odalobogásának, szegreakasztásának és szüntelen neghazudtolásának világában ö az égisz emberek közé tartozik, akik ál áspon lukat tiszteletremél 6 őszinteséggel és következetességgel kép'isenk. Nem azok közé tartozik, akik kenetteljes igéreleket tesznek jobbra is, balra is, frázisokat kurrognak a különböző termelési ágak nemzeti fontosságáról, hogy ígéreteiknek csak egyik részéi, de esetleg egyik részét se tartsák meg. És éppen azért ma, mikor nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdaságnak sem fenékig tejfel már az élete, mikrr ott is megszűntek a keresetek és egymásután kerülnek eladásra a kisebb birtokok, nagyon szere'nök, ha közeledést lehetne létrehozni a Gaát Gasztonok s az ipar és kereskedeem között. Mi nem az egyoldalú érdekek legyezgetésében, hanem a iermelts minden ágazatának egyforma gondo/didban szeretnők keresni a magyar közgazdaság is a megyar nemzet jövendőjét. És e hihetik nekünk a Giál Gasz'onok, hogy egy erős par és ke eskedelem, amely fogyasz'ó közönséget tud biztosítani az ö pr< duk'umaik számára, többet ér nekik is, mintha mindaz, ami nem a földftöz tar ozik és nem földszagú, sallanggá, cifrasággá és lári-fárivá őcskásodik ebben az országban. A demokratikus blokk deklarációt intéz a kormányhoz a numerus clausus eltörlése ügyében „A numerus clausus ellentétben van a magyar nemzet érdekeivel és veszélyezteti az integiitá£t.* — Szi ágyi Lajos szólal fel a blokk megbizásábó'. (Budcpestt tadósitónk lelefoeJelentése.) A demokratikus blokk intézőbizottsága ma esle üléit tartott, amelyen azonban a szrcláldemokrata képviselők nem jelentek meg, mert a holnapi városi közgyűlés előkészítése ügyében küön értekezletet tartottak. Az intézőb zot ság üésén megvitatták az indemnitási java-lat tárgyalása során követerdő magatartás', a»u'án behatóan tárgyalták a genfi pénzügyi bizottság előtt tett kormán ynyilatkoz a tot, továbbá foglalkoztak Klebelsberg kultuszminiszter genfi magatartásával és a numerus clausus üg>ében hoiou népszövetségi döntéssel. Szóvátették azokat a jelenségeket i», tmelyek Bethlen miniszterelnök és Klebelsberg Kunó gref kultuszminiszter között felmerültek és amelynek egy igen érdekes megnyilvánulása volt ma a nemzetgyűlés folyoséján az a vita, amelyet Klebelsberg kultuszminiszter folytatott Berky Gyulával oz egységespárt tagjával ts t mikor Klebelsberg összetűzött a scjlóval Is. A numerus clausus ügyében a demokratikus b'okk haterozati Javaslatot fog a nemzetgyűlés elé terjeszteni, amelynek benyuj ásával Szilágyi Lajost bízták meg, aki egyidejűleg a demokratikus blokk nevében egy deklarációt Is elő fog terjeszteni, amelyet a blokkban tömörült valamennyi polgári képviselő aláirt. A deklaráció a következőképen i?ól: „A demokratikus ellenzéki blokk kifejezést ad annak a meggyőződésének, hogy a numerus clausus ellentétben áll a magyar nemzet érdekeivel, de különösen veszedelmesnek tartja ezt a törvényt a magyar integri ás szempontjából. A magyar numerus clausus ugyanis elke eriti a megszállott ferüleeken lakó zsidóságot és a külföldön Magyarország el enségeinek pozícióját erősíti, idehaza pedig az erők egyesitétét teszi leheletlenné, tehát u'jában van a nemzet talpraállásának. A demokratisus blokk nem is felekezeti érdekből tekinti rendkivül fonfo ntk a numerus cleusus eltörlését, mert mint roindtn kérdést, ugy ezt is a nemzet egyetemének szem pontjapól itili meg. A demokratikus ellerzéki blokk réméi, hogy ezt a deklarációt az egész orsztíg társadalma támogatni fogja és egyöntetűen állást foglal, akkor mejd meg Is lesz az eredmény: a numerus clausus eltörlése. Raoul Peret vagy De Monzie szenátor iz uj francia pénzügyminiszter-jelöltek. Louchcur lemondott. (Budapesti tadósitónk telefonjelentése.) Párisból jelenik: A kamara pénzügyi bizitt ágában bizalmatlansági indítványt késiülnek benyújtani Loucheur pénzügyminiszter ellen, akirek már utódját is megnevezik Raoul Peret, a kamara volt elnöke, vagy De Moozie szenátor személyében. (Budapesti tudósilónk tehfonjelentise.) Páriából jelentik: A délután fJyimán Lcucieur a pénzügyi bizottság elnökével é* előadójával folytatott tárgyalásokat, hogy a pénzügyi bizottság álláspontját ti övével Oisihangba hezra, ezek a tárgyalások azonban eredményfqler-ek maradtak, mert Loucheur a pénzügyi bizottság mai ülésén ismét vereséget szenvedett, amennyiben a bizottság egyhangúan megerősítette tegnapi határozatát azzal, hogy Loach ur Javaslatai mai tormájukban teljesen elftgadhatatlacok. Erre azután az esti órakoan lemondott Loucheur. Politikai lötökben az éjszakai órákban ugy látiák, htgy esetleg ismét CJllaux van előtérben.