Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-08 / 138. szám

4 DELMAGYARORSZAQ 192S november 13. Negyvennégy esztendő a magyar kultura szolgálatában. CsOndes magányának meghitt miliőjében keresem fel Szeged város ezüsthajú pedagógusát, Varga Borbálát, aki a napi sajtóból vett tudomást arról a szeretetteljes és megható vasárnapi ünnepségről, amelyre az illetékes köz és tanügyi hatóságok, a társadalom, a kartársak, volt tanilványok és tisztelők serege készül. A minisztérium kitüntető elismerését a nyilvánosság előtt akarták á'nyujlani a kiváló igazgatónőnek s egyben kifejezésre juttatni a mélységes hálát, tiszteletet és hódoló megbecsülést ezért a meg nem köszönhető és meg nem hálálható oktatói és közjótékonysági munkáért, amelyet a nagyképzeltségü és nagyszivü szegedi igazgatónő majd öt évtizeden át a liszapartl metropolisban végzett. Az ünnepnap előtt átló igazgatónő ugy beszél a régi-rég! eseményekről és élményekről, mintha mind az csak tegnap történt volna. így kezdi: — Valahogy ugy érzem: pedagógusnak születtem ... öt éves lányka voltam, amikor jó szüleim iskolába adlak és mint egy kis hangya gyűjtögettem a tudományi... Talán 10—12 éves voltam, amikor egy napon összegyűjtöttem a környékbeli elhagyatott, felügyeletnélküli, uccákon ődöngő gyerekekel, magam köré csoportosítottam és tanítani kezdtem őket azokra a dolgokra, amikre engem okiattak az iskolában...Már akkor megérezte nyíló értelmem és gyermekszivem, hogy a világon a legnagyobb gyönyörűség tanilanl, megnyitni a homályos kis lélekablakokal és bebocsájtani rajluk a ludás sugárözönét... — Pedagógiai működésem Szeged nagy árvízkatasztrófája után (881-ben kezdtem meg. Ezen a tavaszon nyitottam meg magániskolámat — és ha szabad igy mondanom: — lelkemben az igazi nevelő szárnyaival léptem a világba . .. — Igaz büszkeséggel mondhatom, hogy iskolám vizsgái kiemelkedtek a szokásos keretekből, oly értelemben, hogy azokat a megjelenő előkelő szülők és tanítványaim lelkesedése a virágözönnel emlékezetes házi ünnepélyekké avatta. — Nevelői hivatásom melleit részt iparkodtam venni a különböző közjótékonysági akciókban, ezzel a munkámmal Is hasznára akartam lenni városomnak. Kedves gondolatom volt az Urinők Otthonának megvalósítása, amelynek «lapját talán meg is vetettem. A gyermekirodalom terén Is, ugy vélem, teltem szolgálatokat, verses köteteim és útleírásaim melleit a .Játszunk" cimü kis könyvemet sok iskolában és gyermekszobában forgatják... De persze mégis: mindenem és életem az iskolám volt Kis, drága fejek forgolódása a kötött áruk, férfi és női kötött divatmellények legnagyobb választékban 162 Lampel és Hegyi cégnél. qvARI A R n K i padokban. Picike kezek ügyeilenke vonásai. Világosodó kis lélekablakok. Az iskolám, igazán mindenem volt. Most megváltam tőle ... nehéz, nagyon nehéz 1. . . • ... Holnap ünnepelni fognak. Ki fognak gyúlni az • emlékezés, a szerelet és ragaszkodás örökfényü csillagai. Ünnepe lesz holnap a tiszai homokon mindenkinek, aki meghajtja fejét negyvennégy esztendő küzködésekben is virágzó kuiturmunkája előtt 1 Vásárhelyi Júlia. A francia csapatok körülzárták Abd el Krímet. (Budipesü tudósítónk ttlejoajelentése.) Párisből jelenik: Pélain tábornok, aki гад Marseillcsbe érkezett, kijelentette, hogy Abd el Krímet a francia csapatok körülzárták, nincs tehát többi ok aggodalomra. A katenal hadműveletek teljesen befejeződlek. Spanyolországban katonai forradalom tört ki? A madridi helyőrség több tiaztjét állítólag letartóztatták. (Budapesti tudósítónk telefenjeleatise.) Pdrisból jelentik: Itt elterjedt hírek szerint Spanyolországban kalonat forradalom töri ki. A madridi helyőrség számos magasrangu tisztjét letartóztatták. Barcelonában szintén több tisztet vetettek fogságba, akik állítólag risztveitek az összeesküvésben. „Elegendő bizonyíték van IMIárffyék ellen." A Tábla clutasitotta az uj alibi-tanuk kihallgatását. (Budapesti tudósítónk telejoajelentise.) A nagy bo nbapír mai, harmadik napos táblai tárgyaláioa az elnök a Koháry és a Reviczky uccai merényletek iratait ismertette. A terem kSzepín egy hatalmas asztalo.1 állo.tak a bűnjelek, a jel nem robbant bombák. Ebben az ügyben konkrét bizonyíték van Márffy ellen. Ak a pipir, amelybe a bombát csomagolták, Mírffy lakásából származik. Ezután Budai DJZSÖ fajvédő képviselői hallgatták ki. — fái ismerem Márffyt — mondotta. — Nsm emlékizik az erzsébetvárosi merényletre, nem emlékszik arra sem, hogy a merénylet napján tilálkoiott-e a IX. kerületi pártban Márifyval. Kijelenti, hogy többször mondott beszidet a n Már ff y-t luknak*. Ezután az óraszikértöket hallgatták ki. Zachár biró e»uán Márffy úgynevezett „sürgöny-ü^yét" ismerteti. Dánlel védő alibitanukat k6r kihallgatni. A főügyész ellenzi ezt, mert szerinte „elegendő tárgyi bizonyitik van arra, hogy Márffy a tettese a merényleteknek," A Táb'a du'aiitolta az ujabb tanuk kih illga'ását. Di. Ulain Ferenc erre odament a fő ügyéaihez és azt mondta, hogy ,már kiszen van az itilet, amely fölmentő*. ~ Várjak meg a bíróság itiletitl — intette le a főflgyéiz. Ezu'.án még a Miklós Andor és a Rassay Károly-filc bomba ügyét ismertetik. Ezt a bíncselekményt Márffyék ugy a rendőrségen, mint a vizsgálóbíró előtt beiimerték. A tárgyaiáit hétfőn f olylatják. Rövidesen mígnyitják a kikiadai vasútvonalai. Ismeretei, hogy az öt éve szünetelő kikindii vonalat a szegedi megUlapodások érielmében októbsr 15 én kellelt vo!m megnyitni. Az utolsó percben azonban váratlan akadályok jöttek kőibe, ugy, hogy ai első vonat nem futott be a szöregi határállomiira. Most azután megindultak a kirgésziiö tárgyalások éa amint illetékes helyről értesülünk, eredménnyel végződtek. A szegedi üzleivezetőség ugyanis moit mól kapott érteiitést, hogy mivel a tárgyalások eredményesen fejeződtek be, a vonal megnyílása rövidesen meg fog végre törlénni. A valóizinüség az, hogy a kikindii, illetve pancsovai vonalat mig november első feliben átadták a forgalomnak. Legszebb kivitelű 787 perzsa szőnyegek a legkiválóbb minőségű valódi külföldi anyagból készitve jellegzetesen eredeti minfáimmal, úgyszintén o legösszhangzóbb színezésben állandó raktár. Rendelések minden mérelben különös gonddal készülnek „Teherán" szőnyegszövő telepén, SZEGED, Dugonics ucca 10. Arany- és ezüstéremmel kitüntetve Igazságkeresők. Irta: Móra Ferenc. Házassági háromszög. Ezt a cimel adhatnám neki, de hát én csak olyan „célszörű szögény embör"-e vagyok az irodalomnak, minek urizálnék? Aztán meg nem is a házasságról van itt szó, hanem az igazságról. Azt keresi két ember, meg egy asszony a biró előtt. Azaz hogy tulajdonkép csak Mátyás keresi az igazságot, mert ő a panaszos. Meg is látszik rajta, mert nagyon a szügyibe ereszti a kócos szürke fejét. Nagy, lompos bajuszu öreg magyar különben. Öömösről valós ha Kuthen vezér még egyszer Összekürtöltetné a népét, szó nélkül bevenné valami kán-segédnek, murzának, vagy a mándruc tudja kívülről, minek hivlák a hunoknál a zupás őrmestert Legföljebb azt mondaná neki: — Nem sokat változtál azóta öregem, mióta a tatár idekergetett bennünket, hanem a csizmádon meg egészen meglátszik, hogy azt még valamelyik novgorodi varga szerkesztette. Csakugyan régi alkotmány a Mátyás csizmája, még a szárán is foltokat visel, ami a csizmageneolögiában föltétlen bizonysága a nagy múltnak és mivel a talpa szét van nyitva, a deszkapallón is olyan plattyogó hangot ád, mintha pocsolyát gázolna. A magamformáju városi ur-féle szinte megilletődve nézi, hogy közelről ilyen az acsizm3, amely tiz esztendő óta mint indok szerepel a közvélemény asztalán. Tudniillik, mint a buza drágaságának indoka. A Tóni lábán cipő van, sárga cipő, ami nagyon alkalmas viselet igy krumpliszedő időben az olyan suhancár legény lábán, mint Tóni és a Tóni kjs fekete bajuszán kívül ennek a sárga cipőnek lehet legtöbb része abban, hogy Mityáséknál beütött az ördög a határba. A természet rendje szerint való, hogy az asszonyszem sztvesebben állapszik meg a Tónik sárga cipőjén, mint a Mátyások sokat próbált és sok mindenben megfordult csizmáján. Az asszonynak pillangós papucs van a lábán, de csak ugy pillangótlanul, mert az asszony, noha öregnek még menyecske, menyecskének már öreg egy kicsit. Kuthen vezér leginkább csak markotányosnönek vállalná már. Púdig amúgy nagyon illendőségtudó, nem pillog a legényre, szemlesütve sí mit egyet-egyet a selyemkötőjén, mert igy való az, amikor az ember törvénybe van. — Hát hogy volt az, atyus? — kérdezi Mátyást a hivatalos ember. — Hát az ugy volt, kérőn, hogy nem lött volna itten sömml baj az égvilágon, ha rosszkor nem möntem volna haza, — mondja Mátyás megfontoltan, de itt aztán meg is áll. U:óvégre azért fQzetlk a birót, hogy ö kérdezzen. — Hát mért ment kend haza rosszkor ? — Mert éppen a kukoricát kerültem, oszt észrevöttem, hogy otthonfelejtöttem az acskót. — Tudom, tudom, de mért mondja kend, hogy rosszkor ment haza? — Hát csak azért, hogy éppen akkor volt ott a Tóni is, ni. Az asszonynak az izéje... — MizCje no, csak mondja kend ki bátran I — Hát azt mán ük tudják jobban, hogy micsodája. Én csak ugy mondon, hogy az izéje. Az asszony egy kicsit lejebb húzza a szemére a kendőjét, a sárga cipő pedig roppan egyet a padlón. — Ángyikám neköm ez az asszony, kérőm, — mondja Tóni, mert a sárga cipővel vele jár a gavallérság. Oaztán lepködik azt más szomszédok is, tö3zöm azt... A hivatalos embör azt mondja Tóninak, hogy majd akkor beszéljen, ha kérdezik, aztán nyájasan intett Mátyásnak, hogy mondja csak tovább. Mi lett aztán abból, hogy éppen olt érte az izét? — Az lött, kérőn, hogy a Tóni mingyárl az ereszet alatt két kézre kapott, 03zt ugy mögrakott, hogy még most is hordom a kékjit... Mátyás ezt némi derűvel mondja, egyrészt mert kellemes az elmúlt bajoknak az emléke, másrészt mert jólesik az embernek, ha az ellenségét lecsökkentik és az ó szavát akarják hallani az uri népek. — Kézzel verte kendet? — LShet, hogy kézzel is vert, de az agykoponyámat mög zsindöllyel ütötte, azt mögtnondhati az asszony is, mert ha ü ki nem szabadit a keze közül, tán agyon is vert volna. — Hogy hogy? — mosolyodik el a biró. — Hát akkor mégis csak kendhez huz az asszony, ha ő mentette meg? — Az ü kötelessége volt, mert ü szörözte a bajt, — vonja föl Mátyás magyarázatul a félvállát. Amiben az is benne foglaltatik, hogy iám. mégis csak értetlenek ezek a városi népek. Ugy kell lenni, hogy a biró elértette a kritikát, mert most már elkomolyodva adja fel a szót: — Tehát azért panaszolja be kend a Tónit, mert megverte kendet a saját házában? — Dehogy azért? — legyint Mátyás az öreg kezeivel. — Hanem ami borzasztó nagy kárt tölt, az asszony miatt... — Értem, — mondja a biró és fölkászolódik az asztaltól. — Kend el akar válni az asszonytól. Csakhogy abban én nem vagyok illetékes, az más bíróhoz tartozik.