Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-26 / 153. szám

14 DBLMAQYARORSZAG 1925 november 29 Nemzetek Szövetségébe. Nagy szerencsétlenség volna i víág 8>á ára, ha ei nem igy törtán­nék. A legnagyobb ellenszenvvel viseltetik a Németországra a versalllest szerződésben rá­kéayszerileil büaöiség elismeréssel szembea is azt remiU, hegy a dolgok aj álllsaa versallltsl szertődisnek e szavalt egyre Inkább is inkább meg fogja fosztani jelentősigilől. E közbeszólás kapcsán rámutat arra, hogy a zsidó­ság gyermekei egyrészének jobb tanulmányi ered­ményét nem lehet a tehetség és a szorgalom kér­désének tekinteni, hanem annak, hogy a magyar intelligencia anyagilag teljesen leromlott és nem iudja biztosítani gyermekei részére azt a tanulás­hoz szükséges nyugodt életet, amit a vagyor.ilag jobban szituált zsidóság megtehet a gyermekeiért. (Nagy és hosszas taps a jobboldalon. Ztjos köz­beszólások a baloldalon.) A szocialisták mestersé­gesen akarják ez ujabb Keserűséget beleplántálni a tanítóságba, mert ez belevág taktikájukba. (He­lyeslés a jobboldalon, nagy zaj a .középen.) Kéri a javaslat elfogadását. Pintér: Örömmel és megelégedéssel fogadja a kultuszminiszter beszédét, majd Kíthiy Anna meg­jegyzéseire reflektál. A költség/etést elfogadja. Interpellációk. Elnök napirendi javaslata szerint a legközelebbi Qlés holnap 10 órakor lesz a mai napirenddel. Ezután felolvastatja Walkó miniszter válaszát Pick­ler interpellációjára a zálogházak magas kamat­lába ügyében. Hajós Kálmán Írásbeli interpellá­cióját a zalamegyei árvizsujtotta községek segé­A miniszterelnök válaszolt a királykérdésben tett interpellációkra. A höiUé^vetesi javatlat részletes tárgyalása. Budapest, november 25. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Napirenden van a költségvetés részletes tárgyalá­sának folytatása. A miniszterelnökség költségveté­sénél a nyugellátás télelénél Peyer Károly azt fej­tegeti, hogy revizió alá kell venni a nyugdíjellátás kérdését. Nyugdijat csak az kapjon, akinek semmi más jövedelme nincs. A Ház a szakaszt eredeti szövegezésében fogadja el. A harmadik fejezet a főrendiház kiadásainak tételénél Hegymegi Kiss Pál állott fel szólásra. Hatalmas összeg, ötmilliárd 100 millió korona van felvéve átalány formájában a felsőház ülésezései­nek céljaira. Javasolja, hogy a főrendiház költsé­geit töröljék ebből a fejezetből. Bethlen István gróf miniszterelnök kijelenti, hogy a felsőház még a folyó költségvetési évben min­den valószínűség szerinl ülésezni fog. Kéri a feje­zet változatlan elfogadását. A többség a szakaszt elfogadja. Peyer Károly kifogásolja a miniszterelnöki tár­cánál az Informatív célokra felvett hatmilliárd koronát. Ez nem más, mint szubvenció a kor­mány részéről bizonyos lapoknak. Csak olyan la­poknak van létjogosultságuk, amelyek előfizetőik­ből fenn tudják magukat tartani. Ezeket az ösz­szegeket nagyrészt nem is magyar újságírók kap­ják, egyik-másik bécsi lappal kapcsolatban egye­nesen fantasztikus összegektől beszélnek. Indítvá­nyozza ennek a tételnek a törlését. Bethlen István gróf miniszterelnök felszólalása után a nemzetgyűlés a szakaszt elfogadta. A Vitézi Szék költségei. A harmadik cimnél, amely az országos Vitézi Szék feniartásának költségeit foglalja magában, elsőnek Várnai Dániel szólal fel. Az országos vi­tézi szék fenntartásának költségeit az adózók pén­zéből akarják fedezni. Ehhez nem járulhat hozzá. Javasolja, hogy a költségvetésből töröljék ezt a tételt, mert nincs törvény az országos vitézi szék megalakításáról és ha ilyen nemesi rendel alapí­tottak, amihez az ideiglenes államfőnek nincs is joga, tessék azt eltartani, de nem közpénzekből. Farkas István hasonló értelmű felszólalása után Malasics Géza beszélt. Az uj nemesi rendet, amelyet a vitézi szék jelent, a dolgozó nép adó­filléreiböl alakították. A cél nyilvánvalóan az, hogy a dolgozó osztály minden megmozdulását, ha kell, vérbefojtsa. Tucatszámra vannak a vitézi rend tagjai között olyanok, akik közel sem sza­goltak a harctérhez. Szeder Ferenc: Nagyon sok kulturszOkségietre nincs pénz. O t vannak például a tanítók. Az ö számukra nincs pénz, ellenben ilyen célokra for­dítják az adózók filléreit. Propper Sándor: A kormány osztály poétikát folytat. Egy tipikus osztályuralom számára létesí­tették ezt az uj rendet. A sorozásnál nem kérdez­ték az embereket, hogy milyen gazdasági szer­vezet vagy politikai párt tagjai, hanem besorozták őket katonának. Ma a szakszervezeti tagok nem kaphatnak vitézi donációt. Látok naponként kato­nákat egész sor vitézségi éremmel a mellükön, az uccasarkon koldulni. Nem fogadja el a költség­vetésnek ezt a tételét Bethlen István gróf miniszterelnök: Itt nem ne mesi rend kreálásáról van szó, hanem a magyar nemzet katonai erényeinek elismeréséről. A minisz­terelnök ezután az ellenzék viharos közbeszólása közben védelmezi a kormány álláspontját. A Ház a tételt meg is szavazta s ezzel a mi­niszterelnökség költségvetésének tárgyalását befe­jezte. Ezután a kultusztárca költségvetésének általá­nos tárgyalása következett. Egri Nagy János előadó méltatja a kultuszmi­niszter működését. Három óra után Zsitvay Tibor az ülést újra megnyitotta és Kéthly Anna szólt hozzá a kultusz­tárcához. A népoktatás újjászervezését és a tanár­kérdés revízióját sürgeti. A javaslatot nem fo­gadja el. A kultuszminiszter a numerus clauuts mellett. Klebelsberg kultuszminiszter szólal fel. Részle­tesen ismerteti azokat az eredményeket, amelye­ket három évi minisztersége alatt elért az oktatás terén. A tanárképzés reformjával kapcsolatban megjegyzi, hogy az ösitöndljak kérdését igen nagy jelentőségűnek tartja. A Károlyi féle elkobzott va­gyonnak a nemzetre eső részét használták fel ösz­töndíjak létesítésére. Ezen intézkedésben a törté­nelem igazsága nyilvánult meg. A jobboldalon helyeslés és taps. (Közbekiáltás a baloldalon: Ml van a numerus clausussal.) lyezése tárgyában kiadják a népjóléti miniszter­nek. Meskó Zoltán interpellál a kul:u3zminiszter­hez az elemi iskolákban való kilenc órai tanítási kezdet ügyében. A kultuszminiszter erre vonat­kozóan végleges választ nem ad, mert a szülők szavaztatása folyamatban van. Pakots interpellál a honvédelmi miniszterhez a katonai husszállitások­nak a magáncégektől való megvonása ügyében. Csáky honvédelmi miniszter válaszában kijelenti, hogy amikor a jövő év elejétől a szerződés lejár, a helyőrség veszi át önkezelésbe. Pakots a választ tudomásul veszi. Cserty József terjeszti elő interpellációját ezután, melyben azt kérdi a kormánytól : van-e tudomása arról, hogy nyílt propaganda folyik az országban a Habsburg család trónralépése érdekében s haj­landó-e intezkedni olyan irányban, hogy ez idő­szerűtlen akciók meghiusittassanak. Bethlen litván gróf miniszterelnök kijelenti, hogy a választ, tekintettel arra, hogy ilyen irányban még egy interpellációt jegyeztek be, együttesen fogja megadni. Hegymegi-Kiss Pál szőváteszi, hogy Albrecht királyi herceget a napokban a TESz kormányzó­elnökévé választotta. Nyilatkozzék a kormány, hogy elérkezett e az ideje az államfői hatalom végleges rendezésének és ha nem, helyénvalónak tartja e, hogy Albrecht királyi herceget sokszor a hatóságok közbenjöttével is megkülönböztetett ünneplésben részesítik. Ő az államfői hatalom végleges ren­dezését népszavazás alapján kivánja. A nemzeti akarat megnyilvánulása előtt meg fog hajolni. Vannak, akik a detrontzációs törvénynek a Habs­burg családra vonatkozó rendelkezését nem tartják tiszteletben. Apró politikai célok és guruló tallérok dolgoznak balkáni módon. Mit mond a miniszterelnök Albrecht főhercegről és a királybérdésről. Bethlen István gróf miniszterelnök válaszában rámutatott arra, hogy a királykérdés ügyét az 1921. évi XLVII. t.-c. rendezte. A kormány ma is ezen az alapon áll s ettől nem tér el. A király­kérdés személyi részének elintézése nem lehet ak­tuális addig, amig a nemzet minden külső befo­lyástól mentesen nem dönthet ebben a kérdésben. Nemcsak megalázó, de veszélyes volna a nem­zetre, ha nem kizárólag saját akarata érvényesülne. A nemzet érdeke azt kivánja, hogy amikor a dön­tés ideje eljön, a nemzet törvényes képviselete döntsön, még pedig lehetőleg egyhangúsággal. A kormány kötelessége vigyázni arra, hogy idő előtt bevégzett tények elé a nemzet ne legyen állitható. A Habsburg család Magyarországon éiö tagjai a mai napig távol tartották magukat a politikától és soha olyan nyilatkozatot nem tettek, amelynek politikai vonatkozása lett volna, különösen a ki rálykérdéssel kapcsolatban. A TESz-ben tömörült egyesülelek az 6 tudtával politikával nem foglal­koznak Az ev. püspök részéről történt evangé­liumi idézetet félreértették és a püspök volt az első, aki ezt meg is cáfolta. Rupert: Arról nyilatkozzék, hogy Albrecht hü é Ottóhoz, vagy nem? Bethlen István gróf: Az én kötelességemet ön összetéveszti Albrecht királyi herceg kötelességével. Hogy mi az ö felfogása családi ügyekben, ahhoz nekem semmi közöm. Nem szabad azonban túlzott jelentóséget tulajdonítani az ilyen eseményeknek. Térjen mindenki napirendre a dolog fölött. Az izgalmat ebben a kérdésben nem a tények, hanem inkább a pártok rivalitása és a sajtó szenzáció­hajhászása okozta. Ebben a kérdésben a döntő szó két tényezőé: az egyik a kormány, a másik a törvényhozás. (Helyeslés a jobboldalon és a közé­pen, zaj az ellenzéken.) Cserty József szólal fel ezután. Megemlíti, hogy a budaörsi napok előtt néhány nappal felhívta a kormány figyelmét arra, hogy valami készül. A kormány akkor nem tulajdonított annak jelentősé­get és néhány nap múlva bekövetkezett Budaörs. Tart attól, hogy mostani interpellációja hasonló megérzésből származik. Hegymegi Kiss Pál nem fogadja el azt, hogy e kérdés eldöntésénél a kormány legyen az egyik faktor és a másik a törvényhozás. Ebben a kér­désben csupán a törvényhozás akaratának szabad megnyilvánulnia. (A miniszterelnök ezekre a ki­jelentésekre fejével igenlően int.) Kijelenti, hogy aggályai vannak a TESz ülésén történt esemé­nyekkel kapcsolatban. Bethlen István gróf megállapítja, hogy kettőjük közt * döntő faktor a kérdésében nincs nézetelté­rés. 0 maga is azt állította, hogy a törvényhozás, mint döntő faktor szerepel a király kérdés megol­dásában. A miniszterelnök válaszát az interpelláló kép­viselők nem veszik tudomásul. A többjég tudo­másul veszi. A szociáldemokrata párt néhány képviselője az ülés végeztével a köztársaságot éljenezte. Az ülés nyolc órakor ért véget A bonyodalmak után mégis megtartották a szőnyegárverést, — de egyetlen szőnyeg sem kelt el. A kereskedelmi miniszterhez fordulnak a kereskedők. Tegnapelőtt részletesen beszámolt a Dll­mogyarország szókról a bonyodalmakról, ame­lyek egy budapes i szőnyegügvnök szegedi átverése körűi játszódak le. Hetekig tartó házalások után ugyanis hirdetések j :Ientek meg, amelyek arról számoltak be, hogy szerdán dél­után az egyik Kölcsey uccai bank helyiségében szőnyegár verést fognak tartani fedlicska köz­jegyző közbenj Miével. E'deke t szegedi kereskedők azonnal tiltakoz­tak a hirdetett árverés ellen és tekintettel arra, hogy a mul ban volt arra eietr amikor a sze­gedi rendőrkapitány elvi jeenlőségü dőn'ésl hízott hasonló ügybm, az ipartörvény meg­felelő szakaszára hivatkozva, beadvánnyal for­dultak az iparhatósághoz és arra kérték, hogy az árverést ne engedélyezze, illetve tiltsa be. Ez az árverés súlyosan sér i a legális kereske­delmet, amelynek kötelességei vannak és amely­nek védelmében remcsak a házalásokat tiija a tsrvény, hanem tiltja a hasonló árveréseketis. At iparhatóságon dr. Réth Dezső a jegyző miu'án beér kei ett hozzá a kamara véleménye is, amely ugyancsak a betiltás mellett foglalt állást, megkérdez e ebbsn az ügyben dr. Thu-' róciy Mihály vároii főügyészt. A főügyész ma ait a választ adta, hogy az árverést a kereske­delmi törvény értelmében engedélyezni kell, mert nem állapitható meg az, hogy fiktív szerepet ]Uiiik-e a hitelező, vagy sem. A vélemény alapján azután az Iparhatóság engedélyezte az árverést. Az árverésnek igy ma délután három órakor nem volt semmi akadálya. Megjelentek a bank helyiségében az érdekeltek, valamint a hivata­los közegek, meg jele at azonkívül néhány érdek­lődő is. Az árverés azonban nagy fiaskóval végződött, amennyiben az érdeklődök meg­győződtek arról, hDgy az árverezendő szőnye­gek legnagyobb része nem valódi perzsaszőnyeg és erre azután mindenki eltávozott és egyetlen szőnyeg sem kelt el. A venni szándékozók rá­jöttek arra, hogy minden hasonló zsánerű ár­verezésnél jobban lehet venni szőnyeget a legális kereskedelemben. A bonyodalmak között megszületett árverés­nek ezzel azonban még nincsen vége, amennyi­ben Éltesülésünk szerint legközelebb a keres­kedők felterjesztéssel fordulnak a kereskedelmi miniszterim és azt kérik, hogy hasonló dolgo­kat, amelyek csak a tisztességes kereskedelem rovására szolgálnak, ne engedélyezzen. Értesü­lésünk szériát a felterjesztést a kimar a uijáa fogják elküldeni.

Next

/
Thumbnails
Contents