Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-19 / 147. szám

1925 november 405. DELMAQYARORSZAQ 15 Szeged is nevel kiválóságokat. Két fiatal egyetemi tanár. Utóbbi időben gyakran fejünkhöz verték, hogy Szegednek szellemi méhe meddő, feltűnő, értékes koponyákat, szellemi nagyságokat nem termel. Amig a szomszéd Vásárhelyről esőstől kerülnek ki az akadémikusok és egyetemi tanárok, addig a legnagyobb magyar város szülöttei közül Dugonics Andrástól egészen a budapesti egyetem mostani nagynevű dr. Kiss János theologiai professzorig, tehát másfél századon keresztül, egy sem emelkedett egyetemi katedrára, a tudós Akadémiának halhatatlan légiójába pedig még eddig egyetlen szegedifi sem küzdötte fel magát. Sok igaz van ebben a kárpálásban, dehát ki tehet róla és nem keresem az okát, csak azt jegyzem meg, hogy Szegeden is voltak elég szép számban benszülött világitó mécsesek, akik talán másutt egy kis segitséggel lumen-sorba emelkedtek volna, dehát az én pátriámban az ilyen segítség mindig hiányzott, meg azután valljuk meg, nem is valami nagyon törtük magunkat utána. Denikve a kapacitásokat és tehetségeket nem lehet megrendelni, azoknak magától kell fakadniok, rügybe pattanni és szellemi virágzásba borulniok. Azonban hamarosan jobb vélemény fog támadni e tekintetben Szeged produktív erejéről és immáron itt van az idő, amikor a szegedi születésü illusztris fiatal tudósaink is helyet foglalnak az egyetemi tanszékeken és mihamarabb az Akadémián is. Mostanában két feltűnő talentumos és nagyratermett szegedi születésü fiatal tudós örvendetes sikeréről olvashattunk: az egyik dr. Kreiker Aladár, a másik dr. Mályusz Elemér. Mindkettő városunk szülötte és az ősi szegedi fényszóró piarista iskola neveltje és arra árasztanak diszt és elismerést most kezdődő szép karrierjükkei, amely csak kezdete az Ígérkező fényesebb tudományos pályafutásnak. Valóban sok reményre jogosító produktív erőt jelentenek a legújabb tudós nemzedékben. Fiatalon emelkedtek a tudomány olyan magaslatára, hogy az öreg szaktudósok örömmel fogadták őket maguk közé, mert szolgálatot tettek már is a tudománynak és nemzetnek I Nem pártfogás vitte őket magas pozíciójukba, hanem megizmosodott saját szárnyaikon emelkedtek oda. Dr. Kreiker Aladár, akinek apja Kreiker Gusztáv vasúti felügyelő osztozik fia dicsőségében, orvosi pályán működik és Budapesten dr. Blaskovich Pál szemészprofeszor mellett felettébb meglepő gyors előmenetelt tanúsított. Nagy tudása, főképpen operálásban istenáldotta könnyű és Qgyes keze a debreceni egyetemen a szemészet rendes tanári székét vivta ki számára és díszes állását a napokban foglalta el. Hajdan, régen, 400 esztendő előtt egy szegedifi, Tóth Mihály, a török elől Debrecenbe menekült főbiránk, mint hires, vitéz hajdukapitány nem közönséges hirt derített a kálvinista Rómára, most ismét egy szegedi szülött a tudomány és orvosi műtőszerszámmal nagyobb dicsőséget fog árasztani a hajdúsági róna módos és rátartós civis világára. Dr. Mályusz Elemér kiváló történetbuvár, az országos levéltár fiatal levéltárnoka, a budapesti egyetemen a magyar művelődéstörténetemnek egyelőre magántanára, felette értékes történeti kutatásokat folytatott eddig is, Salamon Ferenc után a legnagyobb magyar histórikusnak, Tagányi Károly levéltári igazgató iskolájából került ki. Senki sem ismerte jobban a levéltárakban rejtezkedő történeti anyagot Tagányi Károlynál; a nehezen olvasható és vitás szövegű okleveleket játszva fejtette meg s a régi ködös intézményekben csodálatosan tisztán látott, csak az a kár, hogy nem szeretett irni, mert azt tartotta, hogy még nem látja elég jól a dolgokat. így azután páratlan kutatásainak eredményeit elvitte volna a sirba, ha mellette nincs a tehetséges tanítványok egész koszorúja, amely fentartja a mester kutatásait s az elsajátitott módszerrel ki is bővíti. Famulusainak legnagyobb képességű tagja, Mályusz Elemér eddig is sok szép uj felfedezést produkált s a bemutatottak nyomán joggal várhatunk tőié még többet. Nagy szorgalom, széles látókör és ritka ambició magasra fogja emelni. A kormány egész fiatalon abba a bizottságba delegálta, amely éveken át Bécsben az udvari levéltárban levő magyartárgyu okleveleket és más emléket válogatta ki, majd az országos levéltárba tért vissza, hol teljesen, képességének és hajlamának való pozicióban van. A magyar történetírás Horváth Mihály, Szalay László, Ipolyi Arnold, Wenczel Gusztáv, Botka Tivadar, Pesty Frigyes, Salamon Ferenc óta a temérdek kutatás és felfedezés következtében sokat haladt, az »öregek" vagyis a régi iskola felfogása alapos módosulást szenvedett és beható revizióra szorult. Thaly Kálmán, Fraknói Vilmos, Márki Sándor, Hajnik Imre, Timon Akos, Tagányi Károly, Fejérpataky László, Pauler Gyula, Karácsonyi János, Erdélyi László és Békefi Rémig a pozitív és okkereső történetírás alapját rakták le. „Sok dolgot újra kell tanulnunk!" — mondá a a Trianonban felnégyelt és végenyészet katasztrófájára jutott magyarság testét valahogy ismét össze lehetne forrasztani és megnyújtani életét egy ujabb ezredévre. A szép emelkedés előtt álló két fiatal szegedi tudósnak tartós sikert kívánunk a továbbbi előmenetelhez. Dr. Czimer Károly. fiatal tudósok önzetlen barátja, Szilágyi Sándor — és a fiatal gárdának legtehetségesebb histórikusa. Mályusz Elemér és társai sok téves felfogást igazítanak helyre és a többi közt azon ősi bűvös árkánumok felkutatása is rájuk várakozik, amikkel Szerdán este 11 óráig sötétség volt Budapesten. A Berzenczey uccában levő viilanytelepen rövidzárlat tőrtént. — A színházak közül csak a Fővárosi Operettszínház tarthatta meg előadását. — A parlamentben gyertyavilágitás mellett tanácskoztak. (Budapesti tudósítónk lelejonjelentése.) Ma Operában, a Vigszinházbin ¿s a Magyar Síindélután hit órakor a fővárosra, ahol egyedáram szolgáltatja a világosságot, sötétség boyult. A villanyvilágosság hiánya igen kellemet* len volt, a villanytelepi igazgatóság azonnal hozzálátott a hiba kereséséhez és tiz óra tájban sikerült is végre megállapítani, hogy a Berzenczey accal viilanytelepen az egyik kazánba, amely a Duna vizével táplálkozik, piszok került, amely rövidzárlatot okozott. A vizet erre kicsapolták a kszánból, kitisztították és csak 11 órakor sikerült végre a zavartalan villanyvilágítást helyreállítani. Budapest színházaiban, vogy meg sem kezdték az előadásokat, vagy peüig félbeszakították. A színházi előadást csak a Fővárosi Operettszínházban tudták teljesen lejátszani. Itt tudniillik a sxinháznak saját accumulátorja van és a szinpadot, valamint a nézőteret reflektorokkal világították meg. A Nemzeti Síinhiibsn, az hlzban ma egyáltalán nem tartották meg az előadásokat. Az elősdásokat azonban a legtöbb moziban sem tudták lefolytatni, sőt a parlamentben Is zavart Idézett elő a sötétség, mely Lendval interpellációja közben borult a Házra. Az ülést az in'erpelláciő közben fel kellett függeszteni és csak később gyertyavilágitás mellett tudták folytatni a tanácskozásokat. A nyomdákban és a lapok szerkesztőségeiben is abba kellett hagyni a munkát a hirtelen sötét lég miatt. A lapok már el is határozták, hogy emiatt csütörtök reggel nem jelennek meg. Mégis gyertyavilágitás mellett kihúzták az időt 11 óráig, majd zavartalanul folytatbatták munkájukat. A kávéházakban és vendéglőkben is gyertyavilágitás mellett szolgálták ki a vendégeket. Szerdán délután tragikus szerencsétlenség érte Parobek Lajos festőművészt tik, izmos tehetsége, eredetisége hatalmas lendülethez ért, különösen legújabb alkotásaiban, amelyeket a fővárosi közönségnek szánt. A szegedieknek markáns, egyéni jellegű képei közül legjobban tetszenek azok, amelyek jellegzetes szegedi figurákat örökilettek meg Parobek egyéni felfogásában és síinezésében. Cs a művész nyomora tovább folytatódott. Teljesen visszavonultan élt. Szerdán délután félőt órakor lehetett, amikor a szerencsétlenség bekövetkezeti. Egy Frommer pisztoly golyója jurta át a festő mellkasát. A mentők azonnal bevitték súlyos állapotban a klinikára. A vizsgálat megindult, de eddig még nem lehetett megállapítani a szerencsétlenség tulajdonképeni okát. Parobek azt hangsúlyozta, hogy tisztogatta revolverét és eközben sült el és fúródott a golyó mellébe. A tragikus sorsú festő különben éppen most kéizQlt a fővárosba, ahol 13 vásznát akarta kiállitani. Szerdán délutál megdöbbenlő szerencsétlenség érte Parobek Lajos festőművészt. Parobek igaz kiválóságát Szegednek, sajnos, nem éppen tágkörü műértő közönsége már régen felismerte, régebben, mint a hivatalos „város", amely értékes alkotásaiból csak röviddel ezelőtt vett meg két képet. A művész nagyon szerény viszonyok között csak néhány éve dolgozik itthon és a távoli külvárosban, a Gedó felé eső Retek uccában van kis lakása és műterme, innen hangzott ki ma délután egy revolverdörrenés. Néhány perc múlva mentők vitték a vérző mellű művészt a sebészeti klinikára. Parobek Lajos már egészen fialal korában kitűnt fejlődő művészetével és alig végezte el iskoláit, egyik legjelesebb növendéke lett a budapesli képzőművészeti Akadémiának. Azután két-három nagy magyar mesternél dolgozott, tanult, akiknek hatására is büszke volt. Majd Párisba ment látni, tanulni és mint annyi sok társa — nyomorogni. Később Budapestre, majd Szegedre tért haza. Itt aztán, mint értök erőslNyolc uj Móra-könyv jelenik meg a jövő évben. Bsizéigetis Móra Ferenccel készülő könyveiről. A magyar próza egyik legékesebb siavu éiö reprezentánsa, Móricz Zsigmond, aki néhány napot töltött Slegeden, meglátogatta dr. Somogyi Szilveszter polgármestert is. Kerek másfélóráig beszélgetett a polgármesterrel kűlönböiő szegedi dolgokról, a hires szegedi tanyákról, a tanyai magyarokról, a város földbiriokpoliliká|árúl, amely a polgármester szerint a legsiociáliiabb földbirtokpolilika még ma is az egész országban. Szó került természetesen az országos nevű szegedi emberekről, Juhász Gyuláról, Móra Ferencről is. — Móra Ferencet nemrégen ismerem — mondotta Móricz Zsigmond —, az igazat megvallva nemrégen tudok lélezéiétől. Amióta azonban ismerem, minden sorát, minden irását figyelem, mert ugy látom, hogy méltó utóda Miksiáthnak és Tömörkénynek. Mórát különben csak most ismerhettem meg személyesen is. A polgármesternek láthatólag jól esett Móra Ferenc dicsérete és jogos büszkeséggel mondotta: — Móra Ferenc a mi fiunk. Móra Ferenc szinte máról holnapra vált a legolvasottabb magyar iróvá. A közönség éppen olyan nagy és türelmeden érdeklődéssel várja azokat az újságokat, amelyeknek hasábjait Móratárcák gazdagítják, mint azokat a Móra-könyveket, amelyek komoly eseményei mindig a magyar lilteraturának. És Móra Ferenc gondoskodik arról, hogy a magyar irodalom ne legyen eseménytelen. Ma talán nincs még egy olyan magyar iró, akiért annyira verekednének a kiadók, mint Móra F<rencért. Pedig a könyvkiadás még mindig nem tartozik a jó üzletek közé és a kiadóvállalatok nagyon megválogatják azokat az Írókat és azokat az Írásokat, akikkel és amelyekkel meg lehet kockáztatni a kiadással járó tizikól. Mára Ferenc írásai — ugy látszik — olyan irások, amelyekkel aggodalom nélkül dolgozhatnak még a legóvatosabb kiadók is. Ez a magyarázata annak, hogy a jelen* legi magyar köny*pi«con Móra Ferenc könyvei a leggyakrabban megjelenő újdonságok. A fővárosi lapok nemrégen jelezték, hogy a közeljövőben több uj Móra-könyv jelenik meg. Készülő uj könyveiről érdeklődésünkre a következőket mondotta: — Karácsonyra jelenik meg egy könyvem a budapesli egyetemi nyomda kiadásában Georgián- címmel. Ez a könyv Szeged-Alsótanya könyve lesz, központja az alsótanyai várostanya, szereplői alsótanyai magyar alakok; a föld, a levegő, az emberek, a madarak, a vi-