Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-19 / 147. szám

Ara 2000 koron». DELMAGYARORSZAÖ B««rk*silOségi Deák Ferenc-u. 2. Teleion 13-33. Iladôhlvatal, HtasCakOnyvttr és jegyiroda! Dagonics-tér 11. Telefon 306. Hr.Bde Helflll Sindur-iogárut 1. szám Teletonizáia 16-3«. Szólásszabadság. A badapeili büntetőlörvénygiéken itatáriális bíróság tárgyalt a napokban. Ot fanatikus ember állt cinikusan azelőtt a biróaágalött,amely, ha itél, esik kii féle ítéletet hozhat: filmentőt, vagy halálosat. Az Ot famtikus ember ott, a komor birói emelvény előtt cinikusan folytatta azt, amiért odaállították: a kommunista propagandát. A különbség csak az voit, bogy azelőtt egyetlen szavuk sem lehetett hangosabb az alig hallható suttogásnál és halgatóaáguk létszáma tem lehetett liznél nagyobb, mlg most, a kontradiktorikns alapon tárgyaló statáriális bíróság előtl szavuk kiáltás volt és hallgató közönségük a zsúfolt tárgyalóterem hallgatóságán kivül iz egész civilizált világ. Hajszálon, jogi formulán mult, hogy agitációjuknak csattanót nem adhattak halálukkal, pedig talán fanatizmusból és cinizmusból összeszőtt lelkük mélyén várták, óhajtották ezt a rettenetes befejezést, amelyben segítőeszközt véltek céljuk megközelítésére. Az újságok pártállásra való tekintet nélkül minden szavukat, minden mozdulatukat szétröpítették az egész országban és az egész világban, Az újságolvasó milliók pontosan meghallották az elszánt agitátorok minden szavát, minden frázisát és ezek a birói emelvény mellől kikiáltott szavak, frázisok különböző hatásokat kelthettek az olvasók lelkében. Hatásukat még fokozhatta a keret, ame'yet a statáriális biréság komor tárgyalóterme jelentett. Ezek között a hétások között lehetnek, sőt bizonyára vannak is olyanok, amelyeknek elhárítása, megakadályozása érdekében indult meg az öt fanatikus agitátor ellen a rögtönitélő e járás, mert a vádlottak köré — ha igazságtalanul is — de tövi8koszorut fon a csalóka látszat, amely megtéveszti a jóhiszemüeket, akik üldözöttet latnak minden vádlottban és részvétükkel ösitönCsen fot dúlnak az üldözött felé. Kimondjuk őszintén, mire gondolunk. Az a szólásszabadság, amely a bitói emelvény előtt érvényesülhet csak manapság, a legjobb, a legsikeresebb propaganda — eS'köz, mert szolgálatában áll a sajtó egész szervezete. És, hogy a propagandának ez a nem kis személyes veszedelmet je'entő eszköze eredménnyel érvényesülhessen, ahhoz múlhatatlanul szükséges az olyan közállapot, amely a törvényszéki tárgyalótermen kivül más helyet nem igen engedéi) ez a szólásszabadság elvének alkalmazására és gyakorlására. Ennek a helyzetnek izuián nagyon veszedelmes következményei lehetnek és ezt tudják, látják azok, akik ismerik a fejlődés törvényeit, akik tudjik, hogy a forradalmikat mindig és mindenhol a természetes fejlődés mesterséges megakadályozása robbantja ki. Példáért nekünk, magyaroknak, nem kell messzire menni Itt van mCgöttürk alig néhány évi távolságra az októberi forradalom példája, amelyről ma már meg lehet és meg szabid állapítani néhány történelmi igazságot. Az egyik az, hogy a forradalom szülőoka a háború alatti és a hábotu előtti rövidlátó, reakciós, az igazi demokráciát száműző politika vol>, amely letiport minden demokratikus törekvést és amely eisikkaiztott minden józan reformkísérletet. Pedig az okos konzervatív politika ts mindig biztosító szelepként alkalmazza a reformokat és ezeken a szelepeken vezeti le a tömegek forradalmi vágyait. Az ötvenkét hónapos világháború tragikus elvesztése csak az utolsó lökést adta meg a forradt lomhoz. Ma már megállapítható az is, hogy abban az esetben, ba Magyarországnak 1918-ban népparlamen<je lelt volna, amely nem omlik össze az első szélroham», banem együtt marad és kezébe veszi az uj Magyarország sorsát, a gyűjtőfogház börtönének lakói sohasem szabadították volna az országra a bolsevizmus őrületéi. Szeged, 1925 november 19, CSÜTÖRTÖK Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 40.000 kor., Budapesten és vidéken 45.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor., vaiár- és ünnepnap 3000 korona. I. évfolyam, 147. szám. De a magyar Bourbonok sem tudnak, vagy nem akarnak lanu'ni. Ma nagyon hasonlít a magyar politika a háborue'őtti magyar politikáit oz, csak rövidlátóbb, reakciósabb annál és jobban gyűlöli a demokráciát. Pedig hát — és ez szintén az októberi forradalom egyik tanulsága — a ma súlyos problémájának egyetlen kulcsa csak az igszi demokrácia lehe*. Arról az oktondi ábrándról, hogy Magyarország reakciós szigete lehet Európa demokratikus cceánjának, le kell egyszer mondani éppen ugy, mint ahogyan az ezer év előtti magyarok lemondtak a magyar pogányság örökkévalóságának ábrándjáról. Pedig a magyar pogányság szebb és szentebb ábránd volt a magyar reakciónál. A njugalitat ebben az országban csak a közszabadságok Irgteljesebb biztosítása teremtheti meg, a tökéletes sajtószabadság, amelynek főelve, hogy gondolatait mindenki valóban szabadon terjesztheti, a gyülekezési szabadság, amely módot ad a szélsőségek tilkos, vagy nyílt agitációinak eredményes ellensúlyozására és a szólásszabadság, amely megakadályozza, boiy a statáriális biréság emelvénye mellől elkiáltott fanatikus frázisok a nagy nyilvánosság körében alkalmasak legyenek a hatás keltésre. Az angol liberálisok a locarnoi vitában azt követelték, hogy biztosítani kell a nemzetközi leszerelést. London, november 18. A mai locarnói vitában Chamberlain, Macdonald, Lloyd George és Ponsonby szólaltak fel. Ponscnby a munkáspárt nevében módosító indi ványt terjeszt be. A vitát Baldwln zárja be. A liberálisok elhatározták, bogy ők is módosító javaslatot nyújtanak be a Chamberlain-indítványhoz. A liberális indítvány tebbek között igy szól: Sajnálatos, hogy nem tanácskoztak a korona-gyarmatokkal, mielőtt a szerződésben megállapodtak Az alsóház a szerződést olyan lépésnek tekinti, amelyet haladéktalanul további erőfeszítéseknek kell kővetniők abban az irányban, hogy biztosítsák a nemzetközi leszerelést és hogy Oroszország lehetőleg mielőbb csatlakozzék a Népszövetséghez. Mussolini mégis Londonba megy. London, november 18. Mint ismeretes, az angol vasutasok az olasz szocialista szakszervezetek föloszla'ása miatt elhatározták, hogy nem vezetnek olyan vonatot, ame'yben Mussolini étkezik Londonba a készülő konferenciára. Ugy «olt, hogy Mussolini félve valami merénylettől ezért nem utazik Londonba. A legújabb diszpoziciók szerint Mussolini mégis személyesen megy Londonba a locarnói szerződés aláirása végett. Személyes biztonsága igen nogy gondét okoz a rendőrségnek. Lehetséges, bogy Mussolini a többi külföldi vendégtől eltérően, akik szállókban fognak lakni, az olasz nagykövetségen száll meg. A német túlzó nacionalista szervezetek a locarnoi szerződések aláirása ellen államcsinyt terveznek. (Budapesti tudósttónk telejonjelentise.) A német úgynevezett hazafias szervezetek vasárnap együttes titkos ütést tartottak, amelyen megbeszélték azokat az eszközöket is módozatokat, ameiylyel a locarnoi szerződések aláírását meghiúsíthatják. Az ülés egyik szónoka, Gtass igazságügyi tanácsos, azzal érvelt, hogy eselleg államcsíny keresztülvitele árán sikerül ezt megvalósítani, amelynek eredmények/p jobboldali diktatúra létesülne. A német naclonalialák egyébként mindent megkísérelnek, hogy Hindenburgot a locarnoi szerződés aláírásának megtagadására bírják. A dunai utódállamokért gazdasági harc folyik Németország és Olaszország között. A német Hanza-városok Genua, Velence és Trieszt ellen. — Bukás előtt az Adria-tarifa? — Olaszország a jóvátételi kötelezettségekre való hivatkozással akarja Németországot a verseny beszüntetésére kényszeríteni. (A Délmagyarorsiig bécsi tudósítójától.) Az osztrák kei eakedclem ügyi minisztérium delegátusai most tértek «issza Berlinből, ahol tárgyalásokat folytatlak a rémet kormány megbízottaival vámügyi kérdésekben. Ausztria és Németország eddig nem tudlak végleges gazdasági megefyezést létesíteni, mivel az osztrák kormánynak az az álláspont]*, fcogy Ausztria nem külfaeli le magát a német gazdaságpolitika mellé, mert ezáltal felbőszítené Olaszországot, amely elkeseredett gazdasági harcban áll Németországgal. Az osztrák delegátusok ez alkalommai sem létcsitetlek megállapodásokat Németországgal, banem csak feaztelen beszélgetések során tudomásul vették i német kivánsátokat. A berlini tárgyalások egyik résztvevőbe a következő igen érdekes nyilatkozatot tette az olasz—német gazdasági harcról: A középi urópii gazdasági terület, tehát a Duna medencéjének államai képezik a tárgyát a német-olasz gazdasági versenyharcnak. Németország a Hama-váiosok, s kikötök érdekeit védi, míg OlaKOiszág Oerua, Tiieszl és Velerce felé akarja terelni a dunai utódállamok forgalmát. A kOzépeurópai forgalmi politika előterében ma Trieszt és Hamturg hatca áll. Olaszország Trieszt számára, amely az Ausztriától való elszakadás óta elvesztette régi Hinterlandját, uj gazdasági Hinti rlandot akar biztosítani az utódállamokban. Ezzel szemben Németország, amely elvesztette régi külkereskedelmének kétharmad részét és amely Szovjetoroszország politikája következtében el van zárva a régi orosz pitclól is, gazdaságilag mostan kelet felé akar fsrlesikedni a Duna mentén. így ütköznek össze Olaszorazág és Németország érdekei. Ennek következménye a méreteiben szinte példa nélkül álló tarifaháború a két hatalom között. Az olasz—nimet versenyben az összes hajózási, vasúti is más tarifákat leszállították mindkit riszen az utódállamok javára. Az őrületes Iramban Olaszországnak már kifogyóban van a lilegzete és az olasz gazdasági sajtó a verseny abbanhagyását követeli és a Németországgal való megegyezést sürgeti. Természetesen ilyen megegyezés a két állam között cssk az érdekszféra beosztása alapján jöhet léire. Egyik