Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-01 / 132. szám

ára 3000 koron». DELMMARORSZAG t*ar k«»it6aéft i Deák Perenc-u. 2. Telelőn 13-33. Uadöblvatíl, BIlMaakOnrrSái é* Jegyiroda: Dugonics-tér 11. Telelőn 300. HrgMdat PetOtl Sándor-sogárut 1. »ám Telefonszám 18-31 Luther. Bármilyen nagy fia Németországnak HiUer és Ladendoif, a reformáció emlékünnepén talán •sabad megemlékezni Lnther Mártonról, aki szintén elég nevezetes ember éi elég jő német ember volt Igaz, hogy talárját nem diszitetle ho rogkereszltel, noha az már akkor is ismert szimbólum volt, de tndni kell azt is, hogy annak z sötét hatalomnak a ssimbóluma, amelyhez tintalartó|át vágta oda Junker Georg, a Wartburg foglyr. Az is igaz, hogy nem volt vezérkari fönök, de azért a wormsi gyűlés is volt legalább olyan oroszlánbarlang, mint a mahagóni bútoros főhadiszállás, különben az öreg Frundsberg, a nagy landsknccht nem veregette volna meg a püspöki palota küszöbén a wittenbergai auguitinus vállát: — Barátka, barátka, ti most olyan kereszttűzbe rohansz, amilyenben még magam tem Jártam. Mindent összevéve, mégis csak lehettek némi érdemei ennek a Luthernak, ha a szigorú és sordon Carlyle azt mondja róla: nagy ember volt, a legbecsületesebb izlv dobogott bennr, amely német embernek valaha adatott, valódi hérosz volt, akiért a mostani és jövö századok hálaimát zenghetnek az égnek. Egy keresztény Odin volt, egy bátor Thor, az ö mennydörgö kalapácsával, hogy szétüssön az ugyancsak rul Jötunok és óriás szörnyek közt. Lehet, hogy a pogány Thor is odatette kalapácsát tz elslebeni bölcsőbe, de bizonyos, hogy Thor legyőzője, Szent Bonifác is odafektette Ludcr János bánjamunkás újszülött fia mellé a nevezetes bárdot, amellyel kivágta a geismari tölgyfát és romba döntötte Odln világát a földön és az égben. Sok hasonlatosság van Németország apostolának és Németország reformátorának pályája közt, akiket időben nyolcszáz év választ cl egymástól. Winfried, a bencés barát — ez volt a nemzeti neve az angolszász Bonifácnak — 718 ban indult el Rómából az igehirdetésre és éppen Thüringiában kezdte el Krisztus szelid igájibi fogni Thor keménynyakú nemzetét. Márton barát, az ágoitonrendi szerzetes 1518-ban fiiante meg Rómába Vio bíboros, a pápa legátusa által a thflringiai paraszt hallhatatlanságával, hogy tételeit meg nem másíthatja, mert nem engedi azt a minden emberi parancsokon kiül álló lelkiismeret. Ez volt az a szó, amelyben Thor kalapácsának súlyosságával Bonifác bárdjának élessége egyesült s ez a szó törte fel és hasította meg a középkor Európája számára az újkor kapuját. A geismari tölgy kivágásával kezdődőit az »Istenek alkonya" és a tekintély kapuján vágott réssel kezdCdölt a hivatását túlélt középkor összeomlása. Nem volt nagy ez a rés, éppen csak a gondolatszabidság friss szellője süvíthetett be rajta s az se sokáig, mert a szabadkutatás szellemének Qenf és Wittenberg nemsokára csak ugy máglyát rakott, mint Róma, — de a rést többé betömni és beszegezni nem lehetett. Amint Bonifác szent forradalmát nyomoa követte Qermánia állami és társadalmi rendjének átalakulása és az apostol, míg jobbjával az égre mutatott, baljával Pipinnek, az első Karoling-államfőnek kezét fegta, Luther az elaö német bibliát magasra emelő jobbjával az ég felé mutatott, baljával pedig a német nép kezét fogta. Luther csak az Istenhez vezető utat kereste, de enélkül nem lehetett volna megtalálni az embert, ö csak hitet mert adni a hitevesztett kornak, de a történelem logikája szerint ennek a hitnek jogokat kellett teremnie. Luther forradalma nélkül nincs francia forradalom, nem alakul át állam és társadalom, nem szűnik meg a jobbágyság, nem szabadul fel az ipar és kereskedelem, nem válik az emberi haladás lendiiö kerekévé a ludomány, nem létesülnek a közszabadságok institúciói. Luther teológiai forradalmának mérlegelése az egyház* Szeged, 1925 november 1, VASÁRNAP Előfizetési ¿rak: Egy hónapra helyben 40.000 kor, Budapesten «1 vidéken 45400 kor. Egyes szám ára hétköznap 2(100 kor., vasár- és ünnepnap 3000 korona. I. évfolyam, 132. szám Népszavazás alá bocsátják a németek a locarnoi szerződések aláírásának kérdését. Így remélik a kormányválság »1 bei ülését. (Budo pesti tudósítónk telefonjelentése,) Berlinből jelentik: Német kormánykörökben fölmerült az a gondolat, hogy a locarnoi szerződések aláírásának kérdését népszavazás döntése alá bocsátják. A wtimari alhoimány iehetővé is teszi a német nemzetnek ily m(don való megkérdezését. Ennek a népszavazásnak az volna az előnye, hogy a német nemzet valóban Locarno fölött mordaná ki a döntő szít és nem lenne befolyásolva egyéb bel• és pártpolitikai szempontoktól, ami választás esetén elkerülhetetlen. A kormánykörök bizonyosnak tartják, hogy a népszavazás (riási többséggel a loccrnei szerződések aláírása mellett fog dönteni, ami egyben eihdri'aná a kormányválság veszélyét is. Forradalom tört ki Perzsiában. Detronizálták a saht. (Budapesti tadősttínk telefonjeleutése.) Teheráni jelentések szerint a köztársaiági pánt által hetek óla előkészített forradalom ma kirobbant és a sah detronizálásában nyilvánult meg. Az állam ideiglenes veze'ésévrl a köztársaiági pártiak Riza khánt az eddigi miniszterelnököt bizták meg. Az osztrák tisztviselők ragaszkodnak követeléseik teljesítéséhez. Ha vasárnap délig n«m kapnak pozitiv Ígéretet, kimondják az általános sztrájkot. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Ma délben összeült újból a közalkalmazottak központi végrehajtó bizottsága, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a sztrájk előkészítése ügyében. A huszonötCs bizottság ma is kijelentette, hogy a kormánynak átnyújtott ultimátumhoz teltétel nélkül ragaszkodik és amennyiben a kormány követeléseik teljesítése elől kitérne, agy proklamálják a sztrájkot. — Dr. Ramek kancellár magához kérette a köztisztviselők megbízottait. A tárgyalások késő este még folynak. Decemberben tárgyalja a Népszövetség a magyar tisztviselők státus- és fizetésrendezését. Bethlent december 5-re Genfbe várják. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: A Népszövetség december 5-én folytat ja tanácskozásai', amikor is azok az ügyek kei ülnek tárgyalás alá, amelyekről a tanács nyári ülésszaka nem dönthetett. A népszövetségi tanács — mint beavatott helyről értesülünk — a kisebbségi kérdések mellett a magyar tisztviselők státus- és fizetésrendezésének ügyét is ezen üléseken fogja letárgyalni és a tárgyalásokra Bethlen István miniszterelnököt Genfbe várják. WHMMMWMfMMWMMMMA^ történetem dolga, de az emberiség történetére tartozik, hogy az elslebeni bölcsőbe volt bepólyázva a világéi átalakító demokrácia. Sokszor hallani, hogy Lutber éleiében még több szerepe volt a „véletlen"-nek, mint más nigy embetében s hogy neki magának sejtelme sem volt világtörténeti jelentőségéről. Vannak, akik azt tirtják, hogy a világtoriénelem legnafyobb jelentőségű forradalma kezdetben nem volt egyéb, mint egymásra irigykedő dominikánus és auguslinus barátok skolasztikus csatája s X Leó legátusai voltak azok, akik lokalizálták a wittenbergai tüzet — az egész világra. Hallani azt is, hogy mikor a vallási forradalomból kisaijadzott a szociális s az egész német birodalmat belángolta a nagy paraszllázadás s a dessaui és torgaui szövetség katolikus és protestáns részre tépte Germániá', Luther megbánta, hogy elhajította a végzetes követ, amely azóta is egyre gurul. Mondják, utolsó napjaiban ugy nyilatkozott, hogy egyedül Istent illeti meg az emberi dolgok folyásának irányítása s ember arra ne avassa ma* gát. Igaz, hogy Luther végrendelete, amelynek eredetije moit a budapesti evangélikus egyház konventjének kincie, tele vin borús sejtelmekkel a nagy vallásháború előestéjén. De nem valóizinű, hogy az, aki még akkor is elment volna Wormsbf, ha »annyi Ördög lelt volna olt, amennyi cserép a ház'eiőkön", diadalai után vált volna kisbitüvé s aki annyi konzervativizmussal tudta fékentartani a legmerészebb forradalmat, mint ő, anól nem tehető fel, hogy élete végén szemrehányást tett volna magának é!ete munkája miatt.-De ha mindez igy volna is s ha Luther olyan Kolombusza lett volna is a történelemnek, aki többet köszönhet a szeleknek és a titokzatos tengeráramoknak, mint a maga akaratának s aki mindvégig nem tudta, hogy uj világot fedezett fel az emberi sztllem számárr, mit változtat ez a torténeimen? Az uj világ felfedezésének meg kelleti történnie s az emberiség felett virrasztó végzet bizonyosam tudta, miért éppen az eislebeni vaskos, nagyfejű, semmiképpen nem arisztokratikus külsejű parasztgyereket tette az uj eszmék hordozójává. Aki nem volt olyan nagy tudós, mint Reuchlin, nem volt olysn finom humanista, mint Erasmus Rottercdamus, nem volt olyan előkelő állambölcselö, mint Morus Tamás: de élő hite volt és megvolt benne elnyomott társadalmi osztályának, a német parasztnak szűzi ősereje. ... A demokráciára most rossz idő jár, mert a világon eláradt nyomoruiágokért a demokráciát teszik fe'elössé azok, akik nem tudják, vagy nem akarják megérteni, hogy nem az újkor zuditotta a mai megpróbáltatásokat az emberiségre, hanem a középkor még eleven hagyatéka. A demokráciát mint a társadalom legvégzetesebb destruktorát kárhoztatják mai legelsősorban azok, akik a demokrácia nélküli ma nem népvezérek, politikusok, publicisták volnánsk, hanem alázatos jobbágyok, nagy urak solyrcárai, hajtéi, ajtónálló}, vagy udvari bohócai. Éppen ezért kell a reformáció emlékünnepét felekezeti különbség nélkül megülni a