Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-04 / 110. szám

DELMAQYARORSZAQ 1925 október 4. háború befejezésit s igy legalább a bekövetkezendő eseményekért egyedül Franciaország viselni a felelősséget. Madridból Jelentik: Magaz tengernagy, Primo de Rlvera helyettese a direklóriun ¿lén, ma a síjtó képviselőinek kijelentettek, hogy a spanyol csapatok legutóbbi offenzlvájukkal teljesen elirték dijukat. Kaid Szolimán, Abd el Krím egyik rokona ma dil óta a kabll törzsek között ilink propa­gandát feft ki, hogy a kabll törzseket behódolásra bit fa. Az Aidirba b: vonult spanyol csapatok legnagyobb része benszaiölt marokkói. A magyar kormány kereskedelmi szerződésről nem tárgyal Oroszországgal. Csicserin nem tud a kommunisták letartóztatásáról. Berlin, október 3. A külföldi ujiágirók kö­zQI egy magyar hírlapíró ii beszélt Cslaerln­nel, Szo/jeloronország külflgyminiizleiével. Csicserin kijelentette, hogy Moszkvából való távolléte miatt a magyarországi kommunisták letartóztatásáról és kormánya állásfoglalásáról semmit sem tud. Kijelentette azt is Csicserin, hogy a magyar kormány nem tárgyal Orosz­országgal a kereskedelmi szerződésről is a ma­gyar kormány liyea ajánlatot nem tett. Mi mindent foglal magában az állami beruházási program? A népszövetségi főbiztos XVI. jelentése. Nyilvánosságra hozták Smith Jeremiás nép­szövetségi főbiztos XVI. jelentését, amely az augusztus 1-től 31 lg terjedő időszakról számol be. A népszövetségi főbiztos megemlékezik az 1924 —25. költségvetési évről, amely 63 millió arany­korona fölösleggel zárult, összehasonlitva az ered­ményt a szanálási költségvetéssel, kiderült, hogy az előirányzattal szemben forgalmi adóbői, illeté­kekből, fogyasztási adókból mintegy kétszeres, a vámból közel ötszörös bevétele volt a kincstárnak a szanálási tervvel szemben. Ugyancsak jelentős többlet folyt be a dohány jövedékből. Érdekes föl­említeni, hogy az összbevételhez arányítva száza­lékszerQleg ezek a bevételek a mult évivel szem­ben csökkenést tüntetnek fel. Nagyon behatóan foglalkozik a főbiztos a beruházásokkal. Részletesen ismerteti az engedélyezett összeg felhasználására vonatkozó kormányprogramot. A program megszerkesztésénél, amennyire ez gyakor­latilag keresztülvihető volt, a következő elvek szol­gáltak zsinórmértékül: Inkább állandó, mint átmeneti jellegű tárgyakra kell a kiadást fordítani. Az egyes tételeket az ille­tékes minisztériumokban gondosan meg kell vizs­gálni arra vonatkozólag, vájjon kivihetők- e és vájjon az előirányzott kiadás megfelelő-e? A programban ne szerepeljen akkora terje­delmű építkezési program amelynél attól kel­lene tartani, hogy nem lehet majd befejezni, hacsak alapos kilátás nincs arra, hogy to­vábbi hitelek fognak rendelkezésre állani, mely ­nek tevhére az építkezési program befejezéséig végre lesz hajtható; a lehetőségig olyan célokat szolgáló beruházások kerü'jenek a programba, melyek természetüknél fogva produktívek és a kölcsön hozadékából fel­oldásra kerülő összegek, amennyire csak lehet, oly célokra forditassanak, melyek a kölcsön kamat­lábának megfelelő jövedelmet hoznak. A teljes program a következő: 1. A budapesti kereskedelmi és ipari kikötők építésének folytatására 4,000.000 aranykorona. 2. A kislakásépitési program folytatására és ki­bővítésére 6,000.000 aranykorona. Ebből az ösz­szegből 300 egyszobás és 130 kétszobás lakás épül a már munkában lévő lakásokon telüi. 3. A budapesti Szent János-kórház építésének befejezésére 400.000 aranykorona. 4. Kölcsönök ármentesitő társulatok részére 14,000.000 aranykorona. 5. A mezőgazdasági termelés fejlesztését célzó beruházásokra 2 300 000 aranykorona. Ebből az összegből 600.000 aranykorona szövetkezeti tej­gazdaságok vásárlására és szervezésére 1,500.000 aranykorona, az állattenyésztés fejlesztésére, gaz­dáknak áilami felügyelet alatt folytatott ily célú tevékenységére adott és általuk utóbb visszafize­tendő kölcsönökre, 200.000 aranykorona pedig állami borpincék tatarozására használtatik fel. 6. ü:ak épitésére 3,000.000 aranykorona. 7. Államvasutak részére 20,000.000 aranykorona. Ebből az összegből a kocsiparkot bővítik, a buda­pesti Keleti-pályaudvart fejlesztik, a bécsi fóvona­ion a második vágányt építik fel, az uj határszéli állomásokon épületeket emelnek stb. 8. A posta, táviró és távbeszélő készére 5,000.000 aranykorona. 9. Az állami vasgyárak részére 2,275,000 arany­korona. 10 Az állami erdőgazdasági birtokok részére 800.000 aranykorona. 11. Az állami mezőgazdasági birtokok részére 100.000 aranykorona. 12. A budapest bécsi nemzetközi földalatti kábel épitésére 6,000 000 aranykorona. 13. Egy jelzáloghitelbank tőkéjére 5,000.000 aranykorona. összesen 69,475.000 arranykorona. Ez a vég­összeg távolról sem éri el azt a határt, amelyet a Genfben juniusban elfogadott határozatok szabtak. Ez az összeg csak a folyó költségvetési év első felére vonatkozó kiadásokai foglalja magában, de mint­hogy a rendelkezésre álló összeg lényegesen na­gyobb a föntiek szerint megállapított hiteleknél, előreláthatólag bőséges fedezet fog rendelkezésre állani, ha egyes müvek befejezése, melyeket a most megállapított hitelekből sem lehetne elkészíteni, a költségvetési év második felére találna maradni. Az uj áépitési kölcsön biztositékaképpen lekötött bevételek augusztus folyamán jelentős emelkedést mutatnak. Augusztusban a Nemzeti Bank jegyforgalma majdnem előrte az ötbillió papirkoronát, ami hozzá­vetőleg 58 aranykoronát tett fejenkint. A jegyfor­galom emelkedését leginkább a bank devizakész­letei emelkedésének kell tulajdonítani. A külkereskedelmi forgalom kedvezően alakult. Érdekes megállapítani, hogy 1925. év első hit hónapja alatt az összes külkereskedelem értéke majdnem ugyanakkora volt, mint az 1921—23. években az egész forgalomé. Emellett ez a for­galom mintegy 11 százalékkal nagyobb, mint 1924 ben Lgyanezeknek a hónapoknak a forgalma volt. A mostani helyzet kétségtelenül egy további lépést jelent a külkereskedelem normális szín­vonalának visszaállítása felé. Megállapítj a a főbiztos, hogy az idén a termés igen jó eredményt adott. A kiskereskedelmi árak indexszáma augusztusban 1 százalékos emelkedést mutat, mig a nagykereskedelmi index ugyanekkora csökkenést tüntet fel. A munkanélküliek száma 15 százalékos csökke­nést mutat, ugyancsak kevesbedtek a fizetéskép­telenségek és csődök is. A kölcsönszámlán augusztus 31-én 182.919,310.49 aranykorona állt a kormány rendelkezésére. Bettauer gyilkosa a biróság elótt. (Budapesti tudósítónk telefonjelentise.) Bécs­ből jelentik: Hétfőn újra szenzációs gyilkos­sági pör tárgyalását kezdi meg a bécsi esküdt­bíróság. Ezúttal Rothstock Oltó 21 éves fog­technikus kerül bírál elé, aki, mint Ismeretes, Bettauer Hugót, a hírneves írót orvul lelőtte. A bécsi rendőrség minden intézkedést meg­lett, hogy a tárgyalás rendjét biztosítsa. A tárgyalásra szóló belépőjegyeket már kit hittel ezelőtt szétkapkodták. Női kalap tások gyorsan és jutányos áron készülnek formázások és MODEL utáni alaki­KQIciey ucca 3. 221 Royal-szAlIA mellett Madárijesztő. Irta: Móra Ferenc. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy életemben mindig szerettem volna madárijesztő lenni. Mig a hajam fekete volt és a szivem piros, egész más ambíciók sustorogtak bennem. Költő, próféta, vallásalapító, népek előálmodója, hős a carlylei katekizmus szerint: ilyen bolondságokkal voltam vemhes a húszas évek elején. Elég rongyos vol­tam hozzá és eleget éheztem, csak az búsított el néha, hogy se a tüdővészhez nem volt tehetsé­gem, se az epilepsziához. Balsorsom cethalnak való tüdőt adott és bocskorszijból szerkesztette meg az idegeimet. A húszas évek végén tudós szerettem volna lenni, csillagász, vagy alchimlsta, büszke lettem volna rá, ha megoldom azt a kérdést, hogy mért csavarodik a karó körül jobbra a komló, balra a bab, de beértem volna azzal is, ha én találom meg az Attila sirját. A reálisabb álmokat az ősz hajszálak hozták meg a harmincas években. Akkor lapszerkesztő voltam, vezércikkeket irtam Kossuth Ferencről és mig a homlokom álmosan bukott a papirra, a lelkem egy kalózhajón kapitánykodott a trópusok alatt, halomra rabolta az asszoyokat, mil­liókat kockázott el a parii városok matróz lebujai­ban és ördögi kacajjal vágta bele a tollat a met­tőr szivébe, aki azt állította, hogy mindig a vezér­cikk miatt késik el a lap. Látnivaló, hogy az álmaim vadak voltak, de ár­tatlanok. Se hadvezér, se politikus soha nem akar­tam lenni. Remete igen, de már akkor beleértem a negyvenbe és különben is másod magammal léptem volna remete pályára Tahiti déli partján. Szép lett volna egész nap aludni, a pandanuszok koronájában, este virágsziromba öltöznünk, kék­színű janthina csigákkal megdobálnunk egymást a parton, lubickolnunk a meleg habokban, utána kiülni a korall-szirtekre, banánt enni, amit a para­dicsomban a jó és gonosz tudás fájának nevez­tek és röpködő lampiriszek foszforfényénél olvasni a Legenda aureát Szép lett volna, de jött ez a megkeveredett világ, amely mindenféle pályától elvette az ember ked­vét. Azt hiszem még remete se lehettem volna, ha be nem lépek a „remeték tanácsáéba. Akkor tá­madt az a gondolatom, hogy ezen a világon sem­minek se érdemes lenni, csak madárijesztőnek. Pestről jöttem hazalelé, leszerelt katonákkal egy vonaton, a zsebeimben mindenféle státus-titkokkal, amik igen fájdították a fejemet. Töprengve néz­tem ki a kocsi törött ablakán a novemberi ködbe, mikor a pákai vasúti bakter kukorica földjéről fe­lém nevetett a madárijesztő. Az arcát ugyan nem láttam, mert a madárijesztőben az a legszebb, hogy nem tart fejet, de cilinderrel és frakkal is lehet nevelni s a madárijesztőnek cilindere és frakkja volt; diplomata rangot viselhetett a madár­ijesztők társadalmában. Az bizonyos, hogy volt benne valami fölényes bölcsesség, ahogy ott állt a napáldozat borulatában a tarló közepén s cilin­derét ingatta, a frakkja ujját lóbálta a szélben: — Hová rohantok ugy, ti ostoba emberek? Hi­szen úgyse éritek utói a tegnapot és úgyis utolér benneteket a holnapi Sokat eszembe jutott azóta a fejetlen filozófus és gonosz órák szakadékain az a remény segitett át, hogy talán mire életem hajlatára érek, akad egy praktikus majoros, aki hátralevő napjaimra felfogad madárijesztőnek, hiszen én magamtól is tudom mozgatni a karjaimat és göröngyöt is tudok fogni a tolvaj csókákra tetenem, milyen boldog­ság lesz az 1 Érezni, hogy most nekem is van kö­zöm a nemzetföntartó elemhez, mert közhaszonra váló produkliv munkát végzek, mikor távoltartom az ég madarait a vetéstől. Fürdeni a harmatban, szőke hajnalokon, állni kitárt karokkal a déli verőn, nézni az égi mezőn felhők legelő nyáját, lábamnál a tikszem virágok kék szemét, beszélgetni a ván­dor szelekkel, az aranyhasu gyifokkal, a tücskök­kel és vadméhekkel, de némává meredni, ha em­beri láb csoszog a vadzabos ösvényen és halkan elfordulni, ha két fejet takar be egy napernyő a rozsok között. Megelevenedni, mikor a nap aludni megy a messzi nyárfák mögé és reszkető kék pá­rába vész óriás árnyékom vége és a fekete éjsza­kában fölnyulni kezemmel az aranyló C6illagok közé és ujjam hegyével fényes csikókat hasitani a sötétség bársonyán. Hallgatni az éjszaka titkos neszeit, a homok ropogását hazajáró lelkek lábai alatt, álmatlan király sátrában kun menyecske lihegését a halmon, királygyilkos kunok lova villo­gását a rekettyésben, kóbor ebek ré nült csaholását, vadludak szélkiáltását s mikor már rudjával fordul % lefele a Göncölszekere, hajnalt kukoritó kakasok harsány feleselését. Teleszívni magam a nyár lelkével, a magánosság ködpántlikáiba öltözni az Ő3zi tarlón s lassankint belesüppedni a hóba, hogy Szilveszterre csak a fej búbja maradjon ki belőle, éppen csak annyi, amin megülhet egy komor varjupap, mig elmondja a circumdederumtot: — Kir, kár . . , Ma reggelig nem ismertem nekemvalóbb élet­pályát a madárijesztőnél, de ma hetipiac volt és a Mars téri kukucska piacon egy szegényember el­adott egy madárijesztőt, amely szépen ki volt ke­félve és csinositva. Alighanem lopta, mert nagyon olcsón adta. A testét kapanyélnek vették meg öt­ezer koronáért, a kalapját kalapnak ötszáz koro­náért és a frakkját bélésnek négy ezerháromszázért. Madárijesztőnek se érdemes már lenni ebben az országban.

Next

/
Thumbnails
Contents