Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-29 / 131. szám

DELMAGYARORSZAG Móric nem a szegedi gyárhoz simulva vezette az erlaai telepet, sőt néha a szegedi gyár üz­leti érdekeivel ellentétbe került. Kérelmeztem a szegedi törvényszéktől azt, hogy anyagi érde­kelnek sérelme nélkül, a szegedi cég képviseleti joga alól mentessék fel és ha ez kimondható nem volna, ugy a cég felszámolását kérelmezem. — Egyébként a szegedi törvényszék 7997— 1924. sz. ítéletében, keresetem indító motívu­mai tekintetében nekem adott Igazat. A tör­vényszék a felszámolást kimondotta Pick Móric cégtap hibájából és aztal az indokolással, hogy Pick Jenő „nem kötelezhető, hogy olyan társsal tartsa fenn a közkereseti társaságot, aki a bé­kés együttműködést — ami a társasviszony Pick Jenő és Pick Móric harca miatt a szegedi törvényszék kimondotta a Pick­szalámigyár felszámolását. Tárgyi ellentétek következtében a törvényszék elé került ax őtvenmiiliárdos gyártelep sorsa. — Megindultak a békéltetési akciók. Napok óla állandó érdeklődéssel tárgyalja nemcsak a közgazdasági világ, hanem az egész nyilvánosság is azt a nagyarányú pört, amely tiz hónap után most ért véget a szegedi tör­vényszék előtt. A nagy pör középpontjában az egész gazdasági világ előtt jól ismert szegedi Pick Márk-féle szalámigyár áll. Nagy pör indult meg tiz hónap előtt a gyár körül, amely­nek az lett a vége most, hogy a törvényszék a Pick-gyár tulajdonosainuk harca miatt kimon­dotta az ötven esztendős világszerte ismert cég fölszámolását. A gyárnak azért kellene föl­számolnia — ha közben nem Járna sikerrel egy békéltetési akció —, mert bizonyos tárgyi tekintetben ellentétek merültek föl a két egyenlő jogú társtulajdonos között. A nagyérdekességü pOrről a Délmagyarország munkatársa a kö­vetkező részleteket jelentheti : Bizonyos ellentélek kezdődtek nemrégiben Pick Jenő és öccse, Pick Móric között az ausztriai erlaai gyártelep körül. Egy régi terv ugyanis az volt, hogy míg Pick Jenő a szegedi hatalmas telepet vezeti, addig Pick Móric az erlaai telep élén lesz, hogy minden súrlódást elkerüljenek. Az erlaai telep részvényeinek azonban csupán az ötven százaléka volt a Pick-család birtokában, mig a részvények másik fele fölölt egy bécsi bank rendelkezett. Hó­napok előtt azu'án az történt, hogy a bank megvételre kinálta föl a részvények másik felét is és ezt Pick Móric át kívánta venni annak ellenére, hogy bátyja határozotton ellenezte. A nyáron történt azután az, hogy Pick Móric azalatt az idő alatt, mig Jenő Szegedről távol volt, egy nagyobb összeget dirigáltatott Szegedről Ausztriába, hogy a részvényeket át­vehesse a banktcL Ezt az eljárást azonban Jenő határozottan ellenezte és felhozta, hogy lehetetlen állapo», hogy távollétét használja föl Öccse arra, hogy nagyobb összeget dirigál­tasson el a szegedi telep elől. Pick Móric viszont azzal érvelt, hogy erre neki foga volt, mert hiszen egyenlő Jogai vannak Jenővel és a részvényeket kötelessége volt átvenni és hogy ez a tranzakció nem a cég ellen irányult. Pick Jenő már hónapok előtt keresetet adott bs a törvényszékhez azzal, bogv szerinte lehe­tetlen Pick Móriccal együtt működni s nem le­bet eredményesen fenntirtani a közkereseti tár­saságot. A szegedi törvényszékhez intézett ke­resetében elsősorban azt kérle, hogy fosszák meg cégjegyzési fogától öccsét, vogy pedig mondják ki a cég felszámolását. Dr. László Adolf táblabíró előtt folyt a nigy pör, Jenő részéről dr. Lévt Béla, Móric részé­ről pedig dr. Lakatos Oyula, illetőleg dr. Sze­kerke Lajos fejtegették jogászi álláspontjukat. Közben azonban békéltetési akció is indult meg illetékesek részéről, de a választott biróság akciója nem járt sikerrel. A többször kitűzött tárgyalások után László táblabíró kimondotta az Ítéletet a testvérek nagy pőrében, abban a pörben, ahol egy nagy és jelentős világcégről van szó, ahol nem ke­vesebb érték felett, mint ötvenmilliárd teleti kelleti dönteni. A törvényszék kimondotta, hogy nem foszthatja meg cégjegyzési jogától Pick Móricot, mert erre a törvény szerint semmi indok nincs, de a biróság elfogadta Pick Jenő másik álláspoatfát, hogy az Ismert körülmények között csak nehezen lehet fenntartani az ered­ményes társas viszonyt és ezért leglényegesebb jelievése — feltűnő módon, 9 vele szemben egyébként ts panasszal fellépő társának a félreállttásával megzavarja". A tor­vényszék Ítéletének indokolása mindent meg­magyaráz és igy ismételten kijelentem, hogy a pör nem vagyonjogi alapon és anyagi differen­ciák miatt indult meg. Cz a pör nem tün­tethető fel testvérek harcának; itt csupán as erlaai gyár körül felmerült tárgyi differenciák­ról volt sző. A Délmagyarország munkatársa illetékes hely­ről arról értesült, hogy ez az ügy a valószínű­ség szerint nem fog az Ítélőtábla elé kerülni, mivel már tárgyalások folynak abban az irány­ban, hogy a fennálló ellentéteket bikés utón ellmtnálnl lehessen. Szó van ugyanis arról, hogy egy választott bíróság ül össze és minden jel arra mutat, hogy a rövidesen megkezdődő tár­gyalások során sikerül békésen elintézni a differenciákat. Azt is kijelentették előttünk, hogy csupán egészen apró kérdések miatt nem ülhe­tett még össze a véglegesen döntő választott biróság. A tanonc, cseléd és a munkanélküliség kérdése a munkaközvetítő választmánya előtt. kimondotta, hogy a cégnek fel kell számolnia. Az itélet nagy feltűnést kelleit ugy illetéke­sek elölt, mint a gazdasági világ előtt, de re­mélhető, hogy nem fog sor kerülni az itélet végrehajtására, hanem sikerül megtalálni békés uton azt a módot, amely elsimítja az ellentéte­ket a kéi testvér között. A Délmagyarország munkatársa egyébként megkérdez'e ebben az ügyben Pick Jenőt, aki a következő kijelentést tette: — A 10 hónappal ezelőtt megindult pör, amelyet én inditottam meg a szegedi törvény­széken, kizárólag tárgyi okokból Indult meg és nem személyi, vagy anyagi differenciák késztet­tek arra, hogy a pört meginditsam. A pörnek anyagi érdekű vonatkozása nincs. — A vezérmotivum iz volt, hogy öcsém, Pick A Szegedi Hatósági Munkaközvetítő választ­mánya szerdán este hét órakor a városháza tinácstermében tartotta tájékoztató választmányi gyűlését, amelyen Andor Endre h. államtitkár, az Országot Munkaközvetítő Hivatal főnöke is megjelent. As ülés megnyitása után Lung Mi­hály, a szegedi hivatal vezetője ismertette a szegedi munkapiac és a munkaközvetítés hely­zetét. Statisztikailag vázolta az egyes ipiri szak­mák fenyegető munkanélküliségét, aminek as oka az általános gazdasági helyzet állandó rosszabbodásában keresendő. Feltűnt az óra­bérek nagyságának ismertelésénél, hogy egyei iparágaknál az órabérek nagysága a 9000 ko­ronát is meghaladl«, ami ellentétben van a drágaság fogyó indexszámával. A részletes helyi jelentés után Andor Endre h. államtitkár emelkedett szólásra és ismertette az országos munkapiac helyzetét. Jelentéséből kitűnt, hogy a munsaközvetités országos for­galmának hatvan százilékát Budipest teszi. A munkaközvetítés forgalmában Budapest után azonnal Szeged következik 10570 munkahellyel, 12677 keresővel és 7685 közvetilésse'. A sze­gedi forgalom Ötven százalékát a háztartási al­kalmazottak adják, aminek eredménye azután az is, hogy a hivatal kénytelen volt rendőrt beállítani a helyiségekbe, mivel a háztartási alkalmazottak nagy tömege a hiratalos ügy­menetet valósággal megzavarta. Fontosnak és szükségesnek tartaná Andor h. államtitkár, ha fővárosi mintára Szegeden is megvalósítanák az állandó cseUdotthont. Itt a különböző nő­egyletek bevonásával háztartási munkára taní­tanák be a tanyákról bejött fiatal cselédlányo­kat, hogy azok könnyebben bele iudjanak illesz­kedni a háztartásokba. Megvitatásra került még a tanonckérdés ügye is. A szegedi statisztikából kitűnt, hogy 218 munkahely keresett tanoncot és arra csak 57 kereső jutott. A statisztikával ellentétben Kör­mendy Mátyás egészen másképen látja és ma­gyarázta meg a tanonckérdés speciális szegedi helyzetét. Tanonc azért nincsen — mondotta —f meri a mesterek szállást és teljes ellátást csak a legritkább esetekben adhatnak a tanoncoknak. így a mester nem tart tanoncot, mert anyagi helyzete nem engedi meg. Fölemiili még Kér­mendy Mátyás, hogy a munkaadókat az is d­keseriti, hogyha tartanak is inast, nem rendel­kezhetnek szabadon velük. A tanonc délelőtt, délután iskolában tartózkodik, ugy hogy a mes­ter nem veheti hasznát. Pálfy József ipartestületi titkár 0 munka­nélküli Járadék és segély kérdésében kér meg­nyugtató választ Andor államtitkártól. A válasz szerint a munkanélküli járadék ügye most van kidolgozás alatt a népjóléti minisztériumban. A törvényjavaslathoz már hozzászóltak az illetéket érdekeltek is, ugy hogy komoly remény van arra, hogy a Javaslat rövid Időn belül törvény­erőre emelkedik. A törvényjavaslat szerint min­den munkás biztosítja magát a munkanélküli­ség ellen és abban az esetben, ha e szomorú helyzetbe kerül, ugy az államtól hathatós tá­mogatást kap. Ebben az esetben a munka­közvetítő hivatalra várna az ellenőrzés és annak eldöntése, hogy ki kapjon segélyt. Az ülést dr. Somogyi Szilveszter polgár­mester zárta be, megköszönve Andor állam­titkárnak, hogy személyes közreműködésével elősegíti a szegedi munkapiac javulását. MMMNMWMMMIVIMM^^ Dr. Tóth Béla - főjegyző. Három óra. A városháza környéke hirtelen benépesedik. Ismerős arcok bukktnnak elő a mellékuccákbói, jókedvű városatyák. Ctopor­íokba verődnek a kapu előtt és hangosan tár« gyalják az eshetőiégeket: ki lesz a főjegyző. Két név hallatszik csak, Gaál Endre kultursze­nátor neve és dr. Tóth Béla helyettes főjegy­zőé. A többiekről kevés sző esik. Nyilvánvaló, hogy erős harc lesz, amelynek kimenetele tel­jesen bizonytalan. Jönnek a kortesek. Bará ok, rokonok, klubtársak, tisztviselők, akiknek uj haladási lehetőségei kinál egyik, vagy másik jelölt megválasztása. Szavazólapok lebegnek a kezekben és megindul a hajtóvadászat a vok­sokért. Kipirult arcú hölgyek ágálnak a leg­kitartóbban. Érdekes, hogy az öregedő szená­tornak vin a legtöbb nőiortese, mig a fiatal helyettes főjegyzőért leginkább férfiak hadakoz­nak. • Félnégy. A forgalom a közgyűlési terem bejárata köré sűrűsödik. A kortesek sortalat állnak a lépcső­feljáróban és kézről-kézre adják az érkező város­atyákat Percről-percre nő az izgalom. A folyosó keramitkockái fehérlenek a bőkezűen elszórt szavazólapoktól. Négy óra. A közgyűlési terem zsúfolt. Minden városatya ott van. A karzatok roskadoznak. Senki sem ül a helyén, mindenki korteskedik. Azóvatos­sabbak nem vallanak szint. Mindenkinek megigér­nek mindent és mellényük egyik zsebébe dugják Gaál Endre szavazólapját, a másikba Tóth Béláét, a harmadikba Hegedűs Antalét és — ha van mel­lényükön negyedik zseb is — abba' Bárdoss Béla neve kerül. * Négy óra tiz perc. Kormányos Benő odaplán­tálja magát az einöki emelvény mellé. Szorosan, hogy el ne sodorja az általános kavargás, kezé­ben összehajtott ivet lobogtat és büszkén hirdeti mindenkinek, hogy mi a szándéka. — Fölkiáltással nem választunk máma. Itt a névszerinti titkosat kérő iv, rajta a husz aláírás, átadom a főispánnak, mihelyt az ülést megnyitja. Tóth Béla lesz a főjegyző. Valaki tréfásan figyelmezteti az óvatos Kor­mányost. — Vigyázzon Benő bácsi, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy kérlelhetetlenül elbukik, akit maga pártfogol. — Nem bukhat el — jelenti ki Kormányos Benő,, — fogadtam rá, borba, meg kell nyernem, mert szomjas vagyok. Berzenczey Domokos is sorra járja a bizottsági tagokat. Akik messziről nézik, azt hiszik, hogy korteskedik valamelyik pályázó mellett De a lát­szat csal. Berzenczey korteskedik ugyan, de nem a főjegyző-jelöltek mellet!. Kezében egy előfizetési felhívás. Móricz Pál uj könyvére, a Magyar strá­mok-ra gyűjt kuncsaftokat — nagyon szép siker­rel. A választás izgalmában könnyen nyílnak a

Next

/
Thumbnails
Contents