Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-03 / 109. szám

4 DELMAGYARORSZAG 1925 október 3. lyaracdással élt ai üfyésj, amire a biróság fogvatarfotta Bagii add'g, mig ebben a kérdés­ben a Tábla határoz. Ez ellen a végzés etlen pedig a védő jelentett be felfolyaraodást. Az agyész különben felebbezésiel élt a fölmentő Ítélet miatt is. A tömegben moraj hullámzott át, amikor a fölmentés elhangiotl. Bagi Imre szinfe könnye­sen csókolta meg zokogó feleségét. Azután el­vezették a börtönőrök. Két és félmilliós galamb, ötmilliós emdeni lúd. Szombaton nyílik meg a baromfi-, galamb- és nyulkiállitás. Az ujszegedi Vigadó termeiben szombaton rég­iéi nagysikerű baromfi-, galamb- és házinyúl ki­litás nyiiik meg. A kiállítás készen várja a közön­séget, a sorban elhelyezett kis drótos ketrecek tele vannak a szebbnél szebb nyulakkai, galambokkal. A nagy terem hangos a különböző hangú turbé­kolássól, gágogástó', kotkodácsolástól. Mintha egy tága3 baromfi udvar helyeződött volna ide, ahol máskor zene játszik és táncolnak. Az első sor tele van iajgalambokkal. Ötven ket­recben száz galamb turbékol, fehérek, szürkék, ezüstösek, halványbarnák. Bíbicek, dragomok következnek sorra, azután egy gyönyörű úgyneve­zett fekete angol parókás (Fratrics Sándor kötél­gyártó tenyésztése), ami bizonyára feltűnést fog kelteni, a bizottság első dijjal jutalmazta. Két sor alig látott hatalmas tyúkokkal, kakasok­kal van teli. Magyar fehér parlagi tyúk nyitja meg a sort, számos kendermagos, kopasznyaku következik, majd szerényen húzódik meg a kicsike fehér török tyúk. A külföldi fajokat különben az úgynevezett gyönyörű ezüst brakel reprezentálja, amelyet csak most kezdenek tenyészteni Szegeden, számos plimut következik, amelyek arról neveze­tesek, hogy évente 250 tojást adnak. A nyulosztályban a legkülönbözőbb variációk­ban és szinekben fordulnak elő a házinyulak. Angorai, bécsi kék, belga, ezüst, havanna, orosz következik egymás után. Külön sort foglalnak el a speciális szegedi galambok, a szegedi keringök, amelyet talán csak Szegeden találni és amelyek arról nevezetesek, hogy öt-hat órát szállnak egy­folytában, majd visszatérnek otthonukba. Egy-egy szebb pár két és félmillióba kerül. Halász Vilmos nyugalmazott százados vezeti körül a kiállításon a sajtó képviselőit. Az udvaron bemutatja az emdel ludak osztályát, ahol a szebb­nél-szebb gúnárok sorakoznak. Egy-egy nagyobb gúnár ötvenmillióba kerül, de aztán 30 évig él. Félmillió a nemesitett kacsa darabja, majd három gyönyörű páva következik, végül a fehér mexikói pulyka. Nagy forgalmúnak ígérkezik a kiállítás, számo­san érdeklődtek már egy-egy galamb-pár után, hogy előkerítsék a két és félmilliót, mert szegedi keringőt muszáj venni. .. MMMMMMMWMMMAM^^ A tápéi kántorválasztás epilógusa a biróság előtt. Még ez év elején történt a szomszédos Tápé községben, ahol mindig (ulleizült a lakosság hangulata és izzanak, robbannak a káros elfo­gultságok, hogy a község népe kántorválast­tásra készült. A nem mindennapi választást hatalmas korteskedís előzte meg, d« végül is a nép akarata győzött. Fonyó András siegedi kántortanítót választotta meg a község egy része, aki ellen azonban egyházi szempontokból kifogások merültek föl. Az egyházmegye püs­pöksége meg is semmisítette a választást, uj pályázatot hirdetett a kántori állásra s abból Foáyó András személyét kitárta. A nép azonban nem nyugodott bele a fel­sőbb egyházi hatóság sérelmesnek taiáit döntő határozatába. Felebbezéssei éli a döntés elltn, faluszerte aláírásokat gyűjtöttek, pénzt azerez­tek össze, ugy hogy egy szép napon kék köd­mönös tápéi küldöttség kopogtatott a vtei püspök rezidenciájának ajtaján. wMi a nép ne­vében jöttünk', mondották és 195 aláírással egy felebbezést hagytak a püspöki iroda asz­talán. A felebbezés mellett azonban egy felje­lentő irat is helyet foglalt A Fonyó kántor­pártiak feljelentették Bogos Béla esperes-plébá­nosukat a püspöknél, mivel neki tulajdonították, hogy Fonyó András elesett a tápil kántorságtól. A feljelenlés, amit a váci püspökség vissza­küldött az esperes plébánosnak ; más lelkiatyát kér a községbe, mert a régi ellopta Törik Im­rének fáját, csak az üzlettel törődik és jobban hozza a népet, mint a rossz zsidó. A Szegeden is közismert és érdemes Bogos Béla ezperes-plébános az alaptalan és rossz­akaratú vádakat tartalmazó feljelentésre rágal­mazás elmén feljelentést fett s püspökhöz irt a levél szerzői és szok ellen, skik küldöttségileg eljuttatták a rágalmazó levelet a püspökhöz. A járásbíróságon dr. Apczy Ernő járásbitó pénteken délelőtt tárgyalta az ügyet. A vádlottak: Révész Gonosz Mihály. Rémes Sándor, Kónya Domokos Sándor, Terhes Stabó Mihály és Sörös Macák Imre tápéi lakosok voltak, akik a tárgyalás elején kijelentették, hogy semmi közük az egész ügyhöz, azonban, ha a plébános ur kívánja, ugy készek sajnál­kozásukat kifejezni a történtek fölött. Dr. Lugosi Döme, Bogos Béla esperes képvise­lője azonban kijelentette, hogy az egyszerű sajnálkozással nem elégszik meg és példás Ítéletet kér. A vádlottakat egyenkint hallgatták ki. Révész Gonosz Mihály elsőrendű vádlott négy gyermek atyja, a depu'ác ó vezetője volt, Nem érzi magát bűnösnek, ő nem volt sehol sem. Később beismeri, hogy valóban járt Vácon, de akkor Fonyó András fölebbezését vitte. Ezt azért tette meg, mert Fonyó kántor „katonai cimborája volt és ő a kántor urat igen-igen szerette". A püspökhöz nem vitt semmiféle följelentést s arról nem tud semmit sem mondani. Amikor eléb: tárják, hogy a csendőrség előtt, érdektelen tanuk jelenlétében bevallotta, hogy tudott a följelentés tartalmá­ról, kijelenti, hogy azt csak a csendőrök talál­ták ki. »Ötször is hajlandó megesküdni', hogy igazat mond. Rémes Sándor bognár is résztvett a küldött­ségben. A följelentésről semmit sem tud. A csendőrök előtt ő is beismerte, hogy tudott a levélről. Most azonban hallani sem akar a rá­galmazó levél tartalmáról. Kónya Domokos sem akar tudni semmiről. 1924 ben csalás miatt hét hónspi börtönre Ítélték s akármennyire szeretné is, nem tudja letagadni, hogy büntetett előéletű. Terhes Szabó Mihály és Sörös Macák István szintén tagad­ják a vádat, noha a csendőrség előtt mindent beismertek. A vádlottak kihallgatása után a sértett kép­viselője, annak bizonyításául, hogy a vádlottak tényleg Vácon jártak és tudtak a följelentés tartalmáról, kéri a váci püspökség irodaigaz­gatójának kihallgatását, kihallgatását kéri a tápéi nyomozó csendőröknek, Kovács Gyula községi jegyzőnek, akik elölt a vádlottak el­dicsekedtek azzal, hogy a plébánost sikerűit lehetetlenné tenni. A biróság végűi is elrendelte a bejelentett tanuk kihallgatását és evégből a tárgyalást el­napolva, uj tárgyalási napot jelölt ki a nagy­érdekességü pör végső letárgyalására. !••»•« A ragyogA Í A ragyogó • NORMA TALMADGEI héUAISI a BelvAroal Moziban I B121 BUDAPEST, IV., Kossuth Lajos u. II. *>IV., Koronaherceg u. 6. Tóbiás György 22 éves festő. A főkapitány beszélt róla eiőször. Lelkesedéssel, meggyőzően, mecénás szivvel és reménnyel teli. Tóbiás Györgyről, aki a halászlegény kunyhójából indult el mezitlábosan és tudatlanul és ma ecset­tel a kezében, vásznak előtt áll. Most itt áll előttem csontof, vonalas arcával, csapzott hajával. Huszonkét évss — festő már. Egy egész galéria várja a kiállítást. Halászkunyhó­ból indult el, halászmester az apja, aki szegénye­sen küzdött az élettel, a kenyérért. A gyerekek rongyokban játszottak a porban és nem volt ci­pője Tóbiás Györgynek sem. Keservesen, sok baj­jal kijárta a négy elemi osztályt, egyszer a fő­kapitány elé kerüli. Amikor végigrazziázták a dülő­viskók, roskadó kunyhók útját. A főkapitány cipőt adott neki és foltatlan ruhát. Beszélgettek vele. Mit akarsz fiam ? Tóbiás György, aki a halász­viskóban vágta a száraz kenyeret, villogó szemmel odaállott a főkapitány elé. — Tanulni szeretnék ... festő akarok lenni... Iskolába került Tóbiás György, aki kenyér és krajcár helyett festéket kért. És a tragikus 3orsu Heller Ödönhöz vitte el a főkapitány. Nézze meg a mester, ki ti, mi ez a fiu. A mester pedig ce­ruzát adott neki és papirt. Nézte, figyelte egy hó­napig. Akkor megjelent a főkapitány előtt, igy szólt: — Festő lesz a gyerek i És Heller Ödön tanította. A mester azóta eltűnt tragikus sorsával az élők közül. Tóbiás György pedig megjárta Münchent, Bécset, egy galéria vá­szon várja a kiállítást és Itáliába, Párisba készül. Itt áll előttem csontos, vonalas arcával, csapzott hajával. Szinte szégyenkezve beszél. — Már gyermekkoromban rajzolgattam, a taní­tóim egymásnak mutogatták az elemi iskolá3 raj­zokat. Ezután a Szalay méltóságos ur elé kerül­tem. Heller Ödönhöz jártam egy évig. Ő nem korrigált nekem soha, magyarázott és magamtól kellett rájönni a hibákra. Aztán reálba kerültem, leérettségiztem. Akkor már nagyon hozzánőttem a pikturához. — Kecskemét következet», Révész mester, a művésztelep környezete azonban nem tetszett ne­kem, magunknak kellett a fát aprítani, hogy meg ne fagyjunk Kínlódtunk. Ezzel telt el az ido, munka és tanulás helyett. Hazajöttem, festegettem, eladtam néhány portrét. München következett ez­után. Az akadémiára nem vehettek föl, mert idegen voltam. Arcképeket csináltam szobámban és arc­képeimre sokszor akadt vevő. — Beteg lettem. Idegbeteg. A töprengésekbe betegedtem bele. Problémákon rágódtam, én csak nagyon sokára fogok munkához, először inkább mindent a fejemben végzek el, töprengek a ter­mészeten, a piktúra problémáin, a színek össz­hangjain, kompozíciókon. Bécsbe utaztam. Néhány portrét festettem és közben bejártam — a klinikára. Most másfél éve itthon vagyok. A főkapitány ur lakást szerzett nekem Szegeden, ott dolgozom figu­rális kompozíciókon, portrékon, tájképeken, aktokon. — De a belső dolgokról is beszéljünk, mert ez fonjosabb, mint a külsőségek. És elmondja fölfogását, terveit. — Nagyon ritkáq dolgozom, csak akkor, ha hangulatom van. Az a meggyőződésem, hogy tu­datosan kell dolgozni, nem csak ugy a levegőbe festegetni, hogy elhelyeződjenek a képek. Lelki­motívumok, indítóokok alapján kell dolgozni min­dig. A portrékat épen ugy komponálom, mint a figurális képeket. • Itt is meglátásra, harmóniára van szűkség, tónust keresek, Karaktert és az a meggyőződésem, hogy a hasonlítás kérdése csak másodrendű kérdés. — Ugy gondolom, hogy inkább figurális dolgo­kat fogok festeni, kompozíciókat, nem történeti kompozíciókat, hanem meglátásokat, mindegy, hogy miféle, csak festői legyen és egységes formájú. — Rembrandtot nagyon szeretem, de nem pró­bálom követni. Többre becsülöm, ha egy önálló munka primitív, mintha tökéletes kópiát, utánzást csinál a festő. Keresgetek, problémákon gondolko­zom, sokszor uj dolgok jönnek elő, nincsen sab­lonos modorom, mindig van valami probléma, ami izgat. — Olaszországba szeretnék most menni, aztán Párisba talán, — mondja végül. A huszonkét éves festő beszélt most, aki a halászkunyhóból indult el rongyosan és tudatlanul, aki most problémákon töpreng, aki meajárta Mün­chent és Bécset és az Jdegkiinikát. Egy egész galéria várja a tárlatot. És Tóbiás György várja a nyilvánossájgot. Vér György. r™ MEGJELENIK A jj MUVESZETI LEXIKON jj induljon el a város minden részéről a szeretet és az áldo­zatkészség, hogy lerójja a nyomorgó gyermekek részére az inségjadóját ^ Gyermekbarátok, Kass vígadó.

Next

/
Thumbnails
Contents