Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-13 / 92. szám

10 DELMAGYARORSZÁG 1926 szeptember 2. A francia csapatok elérték régi vonalaikat. Fez, szeptember 12. A Havas Jelenti: Az ellenség folytatja északi irányban gyors vissz i­vonulását. Hatalmai ellentámadást várnak. A veizteiég mindkét szakaszon csekély. A táma­dás délelőtt u]bó! megindult. Fex, szeptember 12. A Havas jelenti: Dél­utáni hivatalos jebntés szerint az Uirga fron­ton a helyzet kedveiő. A francii csapltok majdnem mindenüti elértik előbbi voialatkal. Rejtélyes események a Fehérté rajzai körül. A szegedi tanyák vadvizeinek levetetése, ille­tőleg tervezési munkálatai mir báron évtizede folynak anélkül, hogy egy lépéssel előbb ha­ladtak volna a szokásos tervezési munkálatok­nál. Számtalan terv, eszme merült már fel, az első tervezOk kőiül sokan már nem is élnek. A legutolsó években már külön kormánybiztos­ságot is kapott a szegedi tanyavilág, azzal a rendeltetéssel, hogy a vadviieto állami költ­ségen, de az é dele t gazdák anyagi részvéte­lével vezetik le. Itt már évek óta készülnek a ervek anélkül, hogy a terveknél tovább jutot­tak volna. A pénz hiánya megöl minden vállal­kozási s talán még az unofcák sem érik meg, hogy vadvizmentesek legyenek a szegedi ta­nyák világai. Aki legelőször foglalkozott a vadvizek leve­zetési tervivel és egyben a Fehértó 1 ¡csapol i­tásával, fánossy Jenő szegedi kataszteri főmér­nök volt, aki 1916 bin végleg elkészült a ter­vezési munkálatokkal. Vele történt meg, hogy egyszer lakáéiról titokzatos kő ülméayek kizttt eltűntek a rajzok, amik hossza helyszíni szemre­vételezitek alkalmával kiszültek. Pjntoi, szép rajzok voltak ezek, fogcsikorgató hidegben el­végzeit muakálitok, amelyek megfizethetetlen ériékkel b!rtik a tervező mérnökre uétve. A rajzok elvesztek s vjle együtt Jíiossy főmér­nök nyugalmi is. A lakásban épp:n vendígek voltak, akik az eset ha'latára hamirosin tá/oz­tak, ugy hogy a főmérnök megkezdte ku'atását < rajzok után. Megmozdultak helyükről a bú­torok és a nagy lakásba napokon át n:m volt szabad senkinek bemenni, nehogy valaki el­mozdítson egy bútort is a helyéről. Jáncssy főmérnök hivatalába sen meit b: ezen idő alatt s megfogadta, hogy addig nem is megy be, mig a jehirtói rajzok meg nem kerültek. К hivatalban már gyanút volt Jánossy távol­maradása és egy hivatalszolgát küldiek ki la­kására és fegyelmivel fevysgettik meg, ha to­vább is elmarad állásáról. Jánossy nagy szé­gyenkezve ment be hivatalába, ahol iróasitaH­nak fiókjában irintetlenül vollak msg n tajték. Azok a rajzok, amelyeket tiz ér mulvi ismét elkészítettek, helyszíni szenlék alapján s ame­lyekkel épp ugy nem lesznek levuttvj a sze­gedi tanyák vadvizei, mint az 1916-os első tervezgető lekkel. „Jóllehet az ország gyégyszertárakkal kellőképen el van látva .. A népjóléti miniszter ismét engedélyez uj gyógyszer tárnyitást. Kél és fél esztendővel ezelőtt szigorú hangú körrendeletet adott ki a népjóléti miniszter. A kö.rendelet kategorikusan megtiltotta az illeté­kei hatóságoknak, hogy aj gyógyszertár jog eugedilyezise iránit kérvényeket bárkitől is el­fogadjanak. Ez a tilalom Szegeden a polgár­mesteri hivatalra vonatkozott, amely a körren­delet érielmében nem is fogadott el egyetlen kérvényt sem. A népjóléti miniszter körrendele­tének indokolása az volt, hogy a csonka or­szág területét valósággal elárasztották a meg­szállt területről menekült gyógyszerészek, akik mindent elkövettek, hogy itt egzisztenciát te­remtsenek maguknak és így, mivel a hatósá­gok a menekültek iránti srimpátiából mindig előzékenyen kezelték a menekültek ügyé, annyi u] gyógyszertár keletkezett az országban, hogy a régi gyógyszertárak rendültek meg bele. A nipjóléti minisz'er most ebbsn az ügyben ismét körendeletet adott ki, amelyei két és fél év elő.ti körrendeletét hilálytalanitji és felhatalmazza az illetékes hitóslgokxt, Szege­den a polgármestert, hogy ezental a gyógy• szertárjog engedélyezést Iránti kérviayeket is­mit elfogadhassák és azt kellőképen előké­szítve, hozzá felterjesszék. Ennek a népjóléti körrendeletnek is van ter­mészetesen indokolása, igaz, hogy az indoko­lás kissé furcsán hangzik, olyan .demonstrá­ció ad absurdum'-fále és sokkal alkalmasabb lenne a tiltó rendelkezés további fönntartásá­nak megindokolására. Azt moidja többek kö­zött Vass József népjóléti miniszter, hogy Jól lehet az ország gyógyszertárakkal kellőké­pen el van látva", mégis szükségesnek mutat­kozott a tiltó rendelet hitálytalanltási, mert vannak esetleg olyan helyek az országban, ahol még engedélyezhető uj gyógyszertér és mert n igyon sok az olyan szakképzett gyógy­szerész, aki joggal kiván magának önálló gyógyszerlárjogot. Ezzel a furcsán hangzó magyarázattal meg­indokolt körrendelet most kerfllt csak nyilvá­nosságra, de azért jellemzően a viszonyokra, a polgármesteri hivatal már is álvett négy uj gyógyszertár jog engedélyezése irinii kérvényt. Ifi- Temesváry JJzsef egy, ifj. Frankó Andor két és Nóvák István egy helyre kér patikajogot. A polgármester a kérvényeket véleményezés végett áttette a tanácshoz. A tanács annak rendje és módja szerint kiadja azokat a tiszti főorvosnak és az egészségügyi bizottságnak és annak a véleménye alapján juttatja vissza a polgármesterhez, aki saját javaslatával gyara­pítva küldi fel az iratokat döntés végett a nép­jóiéi miniszterhez. PÁRISI és BÉCSI . KALAPUJDONSÁGAIM MPGPRtfF7TPtf Modellek és modell utáni készítések RIC.aC.ni\E.£ I С.1Ч. É8 átalakítások legolcsóbb árb; n vállal Kleltl Mariska Kölcsey uccaS. Prófétává I szemben VILLANYOS csillárok, világítási berendezéseket, vasaló és főző­edényeket, úgyszintén gáz és villanyos rechauka kedvező havi részletfizetésre a legolcsóbb árakon szerezhető be 9 FONYÓ SOMA SB&íSSft Órák. ékszerek < eztlst evö­esskOx és dísztárgyak Sz rgeden Icgol^ióbban beszerezhetők TfllFO« u erV ÉKSZERÉSZ és ÓRÁSNÁL ^Kék osillaggal szemben,) Kirakataink megteklntásét az olesó árak miatt is ajánljuk 1C8 WILHELM ELEiH iparművészet! lanlolijamal szeptemberben megkezdődnek. Tananyag lámpa­ernyő készítés, bőrmunka, bálik, témdomborités, perzsaszőnyeg, gobelinszövés, velencei és halasi csipke és mindennemű kézimunka. 39 Jelentkezés Petőfi Sándor sugárut 14. szám alatt. Pu-ji. Irta Móra Ferenc. Mostanában sokat eszembe jutnak a kinaiak, noha nem igen hallani róluk. A kormány főtaná­csosok juttatják eszembe őket. Tudniillik, hogy micsoda öröm volna az a kinai öreg urak közt, ha ott volna ilyen sok derék embert Azért az öreg urak közt, mert Kinában az a divat, hogy ha va­laki nagyon derék, érdemes ember, akkor annak az apja kap kitüntetést, mert utóvégre mégis csak az ő érdeme az, hogy olyan értékes embert ne­velt a hazánaki De hiszen nem bolond emberek lakják azt a Kinát, nem hiába, hogy az a legrégibb or­szága a világnak. Tobb is azokban az előrelátás, mint mi bennünk, mutatja azt a Pu-ji esete is. Nem veszem rossz néven senkinek se, ha azt hiszi, hogy ö most valami hirtelen-hires verseny ­paripának a nevébe botlott bele a szemével. Ez­zel a névvel csak ugy lehet az ember verseny­paripa, mint császár. De tőlem se tessék rossz néven venni ezt a megjegyzést, mert eszemágá­ban sincs nekem nagy urakkal gorombáskodni a hátuk mögött. Ez a Pu-ji csakugyan annyit fesz magyarul, hogy „sebes lábu" és ez a Pu ji csak­ugyan csiszárnak indult valamikor, még pedig ak­korának, ahihez képest a mifelénk való császá­rok csak ugy aránylanak, mint a gyufaskatulyák a szuszékhez. Ugyanis Pu ji nak kinai császár volt az apja és valamikor ugy volt, hogy Pu-ji bői is kinai császár lesz. Lehet annak vagy harminc éve, mikor én még mint kis diák-gyerek először olvastam Pu-jirói, gondolom a Vasárnapi Újságban. Míg az arc­képét is közölte a kis kinézernek, nyilván valami német kliséről, abból az alkalomból, hogy a tej­f >ga kihasadt. Az a nap Kinában négysjásmililó embernek ünnepe volt, de azért megint ne tessék kinevetni a kínaiakat. Ha ideát Európában év3zá­I zadok óta az a szokás, hogy mindig megünnep­lik azoknak az uralkodóknak a születésnapját is, I akikről már bizonyos, hogy arra rá nem szolgál­tak, mért ne lehetne megünnepelni egy ártatlan gyereket, akiből még nagyon derék ember lehet? Aztán az a tejfog is olyan kedves, szeliú, ünne­pelni való dolog, hogy annak igazán lehet örülni. (Hiszen ha a császárok a tejfogukkal harapnának.) Pu-jika aztán élte viiágát a többi gyerekek mód­jára. Kergette a pekingi palota kertjében a pillan­? ;ókat, amelyek éppen olyan sárgák, mint a menny iai és bizonnyal sok minden örömén és szomo­rúságán átesett az életnek, mig elérkezett az első nadrágig, amit külön erre a célra tenyésztett se­lyemkukacok selyméből fontak a lojális kinaiak. Ez a megnadrágositás, amikor Pu ji újra bele­került az európai sajtóba, megint ünnep volt Ki­nában. Tudniillik a nadrág azt szimbolizálta, hogy a princ ősárgasága most már a dada kezéből a nevelőébe került. No hiszen, ami azt illeti, minálunk is minden­kor kaptak nevelést a princek, ideát a fölvilágoso­dott Európában és ezekről mindenféle épületes történetek találhatók, mindig a szomszéd ország anekdotagyüjtíményeiben. Például arról a németek voltak értesülve, hogy az orosz cárevicsek hogy választottak maguknak költőt Ugy, hogy a fő­preceptor odaguritott a cárevics ágya mellé egy aranyasztalkát, amely tele volt mindenféle drága szép könyvekkel. — Fenség, parancsoljon legvegyesebben egy keltőt választani! — Költőt ? Minek az ? — A mai korszellem ugy kívánja, hogy minden fejedelemnek legyen egy kedvenc költője, akinek ismerje a nevét. Sajnos, ostobaság, de úszni kell az árral. — É deke3, — ásított a legmagasabb tanítvány. — És hogy meg)' az a költőválasztás ? — Kegyeskedjék ezek közül a verskötetek közül valamelyiket megbukni az ujjáva1. A princ kidugta a kezét a paplan alól és akkorát bökött az egyik könyvön, hogy leesett a padlóra. — Nagyszerül — emelte fel a preceptor a köl­tőt. — Nyekraszovra esett fenséged legmagasabb választása. Az nihilista költő volt és szalmán rot­hadt el tüdővészben. Ez a választás igazán bol­doggá fogja tenni a nép millióit. A muszkák viszont a régi jó időkben azon a kis német főhercegen mulattak, aki arra a kérdésre, hogy ki fódözte föl Amerikát, azt felelte: Gutenberg János. Mire a vizsga-elnök püspök ur elismerő mosollyal jegyezte meg, hogy a névre egészen jól emlékszik a kis szerenisszimusz, csakhogy ez a Gutenberg nevü kalefaktor egész más gonosz­ságot cselekedett. A kinaiak tudvalevőleg nem felvilágosodott em­berek, hanem copfos barbárok, tehát nem ilyen szép tudományokra tanítgatták Pu-jit. Nyilván nem az a föltevés vezette őket, hogy a császár Kinában a miniszterek fejében tartja az eszét. Pu jit tehát nem egy kristálygombos sapkáju mandarin keze alá adták, hanem egy szurtos kinai kovács kormos keze alá. De az nem műkorom volt ám valami ud/ari szállító kezén, hanem olyan igazi korom, amilyen csak egy igazi kovács kezén feketéihez, aki maga kalapál az üllőn. S Pu jiból egy esz­tendő alatt olyan feketeképü kovácsinas lett, hogy a pekingi uccagyerekek csak azéit nem nézték ördögnek, mert Kinában az ördögöt fehérnek kép­zelik. (Es nem is egészen alap nélkül, a szó köz­tünk maradj int) Ez volt az utolsó hir, amit Pu-jiról vagy husz évvel ezelőtt olvastam. Soha többet nem került a szemem elé és az érthető is volt. Tetszik tudni, Kinában még előbb beütött a destrukció, mint nálunk, a kulik rájöttek, hogy ők demokraták, parlamentet csináltak, képviselőket választottak, mindenféle európai izü botondériákat követtek el a végre császári tábornokok segítségével elkerget­ték a menny fiát, vagy lányát minden atyafiságos­tól, vagy tán meg is öldösték őket. Nem lehet

Next

/
Thumbnails
Contents