Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-10 / 89. szám

6 DBLMAOYARORSZAQ 1911 szeptember !•. A szegedi kath. adószedés a város kegyúri jogaiba ütközik. A katholikusok kétszeres egyházi adóztatása Szegeden. Irta: Könyves Károly. A háború szülte drágaság és az élei pangása által sanyargatott munkás, iparos és havi fizetésből élő középosztály a közterhek alatt roskadozik, mégis amellett olyan ujabb terhekkel sujtjuk, amikre semmi szükség nincsen. Ilyen a többi kö zött a szegedi kath. nitközségek erőltetett egyházi adója. A hivők nem fizetik megnyugvással ezt az adót és jogtalannak minősítik a hatóság azon eljárását, hogy a nem indokolt adót végrehajtás uiján szedeti be. Ennek dacára a város tanácsa zsinattá alakult, theologushoz tartozó szőrszálhasogatással a tiltakozók ellenvetését nem vette figyelembe., hanem a kath. kitközségek álláspontjára helyezkedett és minden jogi alap nélkül kimondta, miszerint az Igényelt egyházi aáó közadót képez és elrendelte, hogy végrehajtássál szedjék be, de eljárása törvényszerűségéről a közönséget, különösen azokat, akik jcgi pályán működnek, nem birta meggyőzni, mivel a mondott adószedés nem bir a jogszerű közadók kötelező erejével. Állitásom biznyitása céljából nézzük mindenekelőtt azt, hogy ez a vita tárgyát képező egyhá2i adó törvényszerű e? és bir-e a közadók jellegével? és van-e joga a tanácsnak, hogy közadónak minősítse és hivatalos uton hajtassa be? Nézzük előbb azt, hogy mit tanit az egyház arra vonatkozólag, hogy a hitközségi adó mikor és mely körülményeknél fogva válik közadóvá? Erre nézve az egyház azt mondja, hogy az állam akkor ismeri el az egyházak adószedési jogát és a hitközségi adók azáltal szerzik meg a közadók jeliegét, ha a hitközségek az általuk kivetett adókat az egyházaik szükségleteire és közcéljaira, jelesül templomaik, plébániáik, iskoláik építésére és fenntartására forditják és ha a plébánosokat, káplánokat, kántorokat, sekrestyéseket, harangozókat és iskotatanitókat az egyházi adóból fizetik. Az egyháznak ezen felfogásából megállapítható, hogy ahol a hitközség az érintett egyházi célokra veti ki az adókat és azokból fizeti a papokat, kántorokat és tanilókat, olt a hitközségi adók ezen körülménynél fogva a hivckre nézve a törvényes közadók jellegével birnak és ez e3etbjn azoknak közigazgatási uton való beszedése feltétlen kötelessége a közhatóságoknak. (Lásd : dr. Gelsz Antal: Egyházi közigazgatástan. 295. és 414 lap.) Ha pedig nem forditják azokat az egyházak elszámolt dologi és személyi kiadásaira, akkor az egyházi adószedés nem bir a törvényesség feltételeivel és annak kezelése nem kötelessége a polgári közigazgatásnak. Az előadottakból látható, hügy a hitközség fogalma megkívánja, hogy legalább saját temploma és plébániája legyen s a papját és kántorát maga fizesse, ámde a szegedi kegyúri plébániák területén három év előtt megalakított kath. hitközségek templomokat, plébániákat, iskolákat nem épilettek és nem tartanak fenn, plébánosokat, káplánokat, kántorokat, sekrestyéseket, harangozókat és tanítókat nem fizetik, következésképpen egyházi szükségleteik és terheik sem léteznek, minélfogva törvényesen adókat sem vethetnek ki és ha mégis kivetik, azok egyházi felfogás szerint is kötelező közadók jellegével nem birnak és a hatóság nem köteles azokat behajtani. Ezek után nézzük a második jugi akadályt és pedig azt, hogy a szegedi kath. hitközségeknek egyházi adószedésre irányuló törekvése magába a kath. kegyúri egyházjogba ütközik, mert ha a városi kegyúri plébániák területén hitközségek alakulnak, akkor azok ott a városi kegyúr adószedési Jogával szemben külön egyházi adóztatást nem igenyelhetnek a maguk 3zamára. Ezen felfogásomat a következőkkel támegaiom. A középkori egyházjog szerint, aki a templom és plébánia számára telket adott, rajta a mondott épületeket felépítette, fenntartásukat s a lelkészek javadalmazását mindenkorra elvállalta, azt ez az adomány a szóban levő egyházaknak kegyurává, latinosan: patronusává tette és kegyúri jogot, jus patronatus-i szerzett felettük, amelynél fogva a templomhoz tartozó papok választásának jogát is megszerezte. Akiknek szabad birtokuk nem volt, vagy földesurak birtokán éltek, azok csak a földesurak engedélye mellett gyakorolhatták a kegyúri jogokat az általuk épített templomok fölött. Ilyenek voltak a magyar szabad királyi városok Is, amelyek a szent korona birtokát képezték és a király volt a földesuruk. A szabad királyi városok saját költségükön építettek és tartották fenn a templomokot és fizették a papokat és e terheket mindenkorra magukra vállalták, aminek fejében viszont királyaink felruházták őket a lelkészválasztás szabadságával és egyéb kegyúri jogokkal. E melleit, hogy a városi közterheket — köztük az egyház fenntartását és papok ellátását is — viselhessék, azért földbirtokot és más hasznot hajtó jövedelmeket (vásári vám, piaci helypénz, révpénz, kikötő dij szedést, sUtÖház, mészárszék, korcsma, sörfőző állitás és bérbeadás hasznát) adtak nekik é3 még felhatalmazást is kaptak, hogy szükség esetén, lia a mondott jövedelmek a városi közterhek viselésére nem lesznek elegendők, akkor még adókat is vethessenek lakosaikra valláskülönbség nélkül. És mivel a királyi adományból való jövedelmeik sohasem voliak elegendők a királyi, várost és egyházi terheik ellátására, azért éltek is a felhatal ! mazással és állandóan kivetették a város közön- | ségére, a communltas ra, hitkülönbség nélkül a szükséges adókat, amelyek manapság községi aáók és pótadók neve alatt elég érzékeny módon Ismeretesek. Szeged szabad királyi város közönsége, a többi ilyen kiváltságolt város példájára, hasonlóképpen sajáljerejéből épittette a templomokat és plébániákat, a papokat fizette és ez okból a régi királyoktól, több mint 600 év előtt, szintén királyi kiváltság utján egyházkegyurl jogot kapott és az éiintett közterhek viselésére IV. Béia Tápé falut é3 a Vártó nevü halastavat — a mai tapai rétet — engedte át neki és e mellett adót vethetett lakosaira. Azóta maga tartja fenn a templomokat, plébániákat, iskolákat, választja a plébánosokat, kántorokat és tanitókat és fizeti őket. (Folytatjuk.) A Délmagyarország Szegeden és környékén az egyetlen liberális lap. Fennállásának biztosítéka és ereje a független polgárok és munkások támogatása. Kövezési és csatornázási hozzájárulást kiván a város a háztulajdonosoktól. A város jövő évi háztartásának költségvetéstervezeté! — mint ismeretes — összeállította már a számvevőség és az jelenleg a tanács előtt fekszik. A költségvetés összeállítása meglehetősen kemény dió volt a számvevőség számára, mert hiszen a kormány legutóbbi földbérrendelete következtében egészen bizonytalan volt, ho*y mekkora földbérjövedelemre számit hat a város. A költségvetés összeálli ásának másik akadálya az a bizonytalanság volt, amely a városi alkalmazottak fizetése körül mutatkozott. A közgyűlésnek egy régebben hozott és már kormányhatósági jóváhagyást is nyert határozata értelmében ugyanis a város alkalmazottai mindenkor ugyanannyi tlzelési kapnak, mint amdanyi a ha onló Jlzetést osztályokba sorozott állami alkalmazottak jlzelése. A kormány pedig még ma sem állapította meg végérvényesen a közalkalmazottak illetményeit. A köliségvetés'ervezet szerint a városi alkalmazottak fizetése csaknem teljes egészében felemészd a földbérjövedelmet, igy tehát az egyéb városi szükségletek fedezésére csak az adó és egyéb jövedelmek maradnak. Ez a körülmény szomorúin jellemzi a mai „szanált" közigazgatás 8zanálatianságát. A városnak hetvenezer katasztrális hold földje van, ebből körülbelül negyvenö'eser hold a bírföld. A városi alkalmazottak fizetése tehát emek a negyvenötezer hold fö dnek a bérjövedelmét emészti fel. A városnak — a nyugdijasokat is beleszámítva — majdnem ezer alkalmai oltja van, tehát egy-egy alkalmazott fizetésére átlag negyvmöt hold tild bérjövedelme szükséges. Ehhez pedig nem kell kommentár. Azok a nagy nehézségek, amelyek a költségvetéstervezet összeállítása alkalmával felmerültek és amelyek az ötven százalékos községi pótadót is eredményezték jövőre is épp;n ugy, mint régi idökiöl fogva minden áldott esztendőben, arra késztették a számvevőségei, hogy valami alkalmas tehermentesítő eszközről gondoskodjon. Sculléty Sándor főszámvevő hetekkel ezelőtt javasla'ot terjeszett a tanács elé. Javaslatában precízen megha'ározta a tehermentesítésnek azt a szerinte egyetlen módját, atnely alkalmas arra, hogy a költségvetésből törölje a községi pótadót és biztosítsa a városrendezési program fokozottabb mértékben való megvalósi'hatását. A főszámvevő a kövezési és a csatornázási hozzájárulás bevezetését javasó ta olyan formában, hogy a város kötelezze bizonyos hozzájárulás megfizetésére azzkat a háztulajdonosokat, akiknek olyan uccában van a házuk, amely ucca uf csatornát, vagy burkolatot kop. A csatorna és az aszfa't ugyanis — a főszámvevő javaslata szerint — legalább 25%kal emeli a házak értékét és igy teljesen jogos, ha a város azt kivánja, hogy a háztulajdonosok valamit visszatérítsenek a városnak házuk értéknövekedéséből. Ezenkívül azért is jogosnak és méltányosnak fartji a főszámvevő ezt a hozzájárulást, mert jelenleg az uccakövezésekre azt a pénzt használja fel a város, amelyet éppen ugy fizet a rendezetlen városrészek és a tanyák lakossága, mint a közvetlenül érdekelt uccák lakossága. Hiva kőzik a tanyai vasút ügyére Is, amennyiben a közgyűlés uzyaniljen indokolással kötelezte a vasúti hoizijáru'ás fizetésére azokat az alsótanyai birtokosokat, akiknek földje az építendő vasútvonal mentén fekszik és igy a va?u> emeli azok értékél. A főszámvevő ezt a javaslatát jóegynéhány héttel ezelőtt ad a be a tanácshoz, de — csodálatosképen — ez >z előterjesztés eddig még nem foglalkoztatta a tanácsot. Értesülésünk szerint a kényesnek talált akta ott hever valahol az egyik tanácsi ügyosztályban. A tanács nem szívesen venné elő, mert tart és talán joggal tart a háztulajdonosok fölzúdulásától. Ezért pihen helek óta a javaslat. A kérdésről egy, a városi közigazgatásban meglehetősen jártas törvényhatósági bizottsági tag érdeklődésűnkre a következőket mondotta: — A kövezési és csatornázási hozzájárulás bevezetésének gondolata nem uj gondolat. A városházán már régen kísérleteznek vele, míg jóval a háború előtt is ört^ntek kísérletek, de sz)k a háztulajdonosok szerve ¿ett ellenállása következtében mindig hajótörést szenvedjek. Pedig ez a hozzájárulás, véleményem szerint, nagyot Igazsigos és métányos lenne, mert hiszen nem kívánhatják a háztulajdonosok, hogy a város'ól házaik értékének mesterséges emelésével ellenszolgáltatái nélküli ajándékot kopjanak. A csatornázási és a kövezési hozíájárulás számos milliárdot szabaditana fel a város költségvetésiben és ezeket a milliárdokat igy o'yan célokra lehelne főlh isználni, amelyek egyformán szolgálják a város minden lakójának az érdekéi. Biztos vagyok abban, hogy a háztulajdonosok most is zárt sorokban vonulnak majd feí a főszámvevő javaslata ellen és — sajnos — a jelenlegi törvényhatósági bizottság erőviszonyai olyanok, higy a fölvonulás eredméiye nem igen leket kétséges. Véle,lenek azért tör énnek és ismerek néhány háztulajdonost, aki a — föszdmvevövel van egy véleményen. Beszélgettünk a kérdésről egy ismert szegedi háztulajdonossal is, aki természetezen a legélesebben síkra szállt a kövezési és csatornázási hozzájárulás el ei. Arra hivatkozik, hogy addig, amig a házak, illetve a lakások szabid forgalmát vissza nem állítják és meg nem szüntetik a házjö?edelem mai korlátozottságát, a háztulajdonosok ufabb megterheléséről beszélni sem lehet. Félárú iskolakönyvek m nden iskolába. Latin, gorö* és német klasstikutok (iskoai kladas) nagy raktára. Jogi könyvtár kiárusítás. Körzők, táskák, írószerek méltányos árban beszerezhetők. Hungária Antiquarium Batthyány ucca 2. 61 Telefon 12—51. Özv. ORTUTAY ISTVÁNNÉ Dugonics tér 12, I. emelet 9H női és gyermekruha szalonját kibövitve Ismét megnyitotta. Szolid árak. Pontos kiszolgálás. Iskolai és intézeti fiu és leánykaruháknál nagy árengedmény. Tanulóleányok felvétetnék. VETKEZIK, találkozó helye.