Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-08 / 88. szám

2 DELMAQYARORSZAQ 1925 szeptember 9. Spanyol-francia offenzíva helyett rifkabil támadás. Abd el Krím lehetetfeiné tette a francia támadást London, szeptember 7. A Daily Malinak jelentik Tangerből: Végre megindult a régen véri offenzíva, azonban nem a francia és spanyol csapatok várt offenzívája, hanem a rtffek támadása kit harcvonalon, amely habár csak kevés sikerrel járt is, de erre az évre leheletlenni tette a döntő francia-spanyol hadműveleteket. Mielőtt a spanyolok Siddi D.issben az Aidjir elleni támadásra csapataikat partra szállíthatták volna, Beni Karich ellen erös riff haderők és Diiebala repülők támadást intéztek. A spanyolok súlyos veszteséget szenvedlek. A tetuáni oiszígui tegnap és ma viz alatt állott és a forgalmat MMMMMIMMMMM^^ Novemberre még nem törlik el a kincstári házhaszonrészesedést. beszüntették. Piimo de Rivera tábornok tegiap visszatért Tetuánból és ugy látszik, hogy az Alhucjmasba való partraszállást feladták. A francia arcvonal nyugati részét, Sísuil-t megtámadták és az egész szakaszon heves ri/tdmadásek folynak. Minden jel arra mutat, hogy Abd el Krím fölényben vm. Egy marokkói jelentés szerint a francia és spanyol tengeri haderők bombázták az alíiucemasi partot és a spanyol haderőket partraszállitották. fladoj«/, szep'ember 7. Jjlenteltflk annak ideién, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy a kincstári hdzhaszonriszesedist eltörli. Ennek a törekvésnek első etappja volt az az intézkedése, hogy májustól visszamenően eltörölte a kincstári bázhaszonrészesedés felit. Az utóbbi napokban olyan hirek terjedtek el, hogy a közel jövőben megvalósítja a kormány eredeti tervét s a kincs tdrl hdzhaszonriszesedist beolvasztja a házadóba. Etek a hirek tudni vélték, hogy a kormánynak ez az intézkedése már a legközelebbi jövőben várható. Ebben az ügyben illetékes helyre forduljunk felvilágosításért, ahol a következőket válaszolták: — Erről a dologról лет tudunk sminit. N :m hisszük, hogy a közel |öröb:n ez a kérdés megoldásra kerülhessen. Kétségtelen, hojy a kincstárt hdzhaszonriszesedist egyszer likvidálni kell és ez a kormánynak szándéka. A likvidálás ideje azonban mi mij bizonytalan. Sokkal messzebb áll ez a kirdis a megoldástól, minthogy arra lehttne gondolni, hogy a novembert házbérflzetis idejire már eltörölheti a kormány ezt a legkevisbi sem szimpatikus adónemet. Egyébként ennek kulcsa nem a népjóléti, hansm i pénzügyminisztériumban van. A milliósok előtt bélyeget hamisított Weingarten Jeromos. Budapest, szeptember 7.|A milliós bankjegyhamisítók üjyében a vizsgálóbiró ma elfogató parancsot bocsátott ki Weingarten Jeromos 30 ivei texlllügynök ellen, aki az elfogató parancs szerint alaposan gyanúrftható azzal, hogy ö hamisitotta és terjesztette a fjrgalomta hozott milliós bankjegyekel. A rendőrség keresi Weingarten két barátját is, akik valószínűleg seg tőtárs si voltak a megszökött lextilügynőknek. A rendőrség adatai szerint Weingarten Jeromossal kapcsolatban a főkapitányságon 75 bűnvádi följelentés van különféle bűnügyekben. Eöször 1919-ben bilyeghmisitds miatt indull meg ellene az eljárás. A szovjet idejében bélyegeket, k<s3bb p dig forgalmi bityegeketh imtslott, amelyek segilségével hatalmas adócsalásokat követett el országszer.'e. Ezenkívül cseh szokolokat és dinárokat hamisított. Minden egyes alkalomból megállapították, hogy a hamisítványokat külföldről hozták be, ahol ugy látszik egy bankjegyhamisító gyár működik. Most is megállapították azt, hogy Weingarten, mielőtt Friedläidler-családdal összekerült volna, kint fdrt Csehországban. Weingarten rokonsigát kihallgatták éi a családja is a leghatározottabban állítja, hogy alig néhány hittel azelőtt érkezett vissza Pestre és minden valószínűség szerint akkor hozta magával a hamis milliósokat. A rokonsága szerint három ember volt vele, akik napokig vele járlak, egyszerre ezek is nyomtalanul eltűntek. Ma délben külföldre is elküldtik Weingarten szemityleirdsdl, flxykiplt is ax ellene kiadott elfogató parancsot. A védők egyébként kaució msllelt akarják a csodarabbit és egyik fiát szabadiábra helyezni. Kurunczy legyőzte a francia Jeusse-éi Budapest, szeptember 7. A vasira api nemzetközi verseny után, hé fő i az FTC rendezésében indultak a francia atléták. Az eredmények kötűl kimagaslik Kurunczy győzelme a francia fousse fölött. Riszletes eredmények: Magasugrás, (hdc.) L Kismárky BBTE 170 centiméter. 100 m. sikfutái. 1. Dikány 11.6. 1500 m. gyaloglás. I. oszt. 1. MIadeaiciky FTC 6 43. Rudugrds. I. oszt. 1. Ciáky (dorogi) 360. 3000 m. síkfutás. 1. Stejer MTE 9.64. 400 m. slk. I. oszt. 1. Kurunczy MTK 51. 2 Jousse (Pár!») 51 5. 400 m. trtation 1. Bsllsgi BBTE 54 9 Helyből távolugrás hdc. 1. Silamon BBTE 295. 300 m. slk hdc. 1. Birlhi 37.4 Helyből magasugrás. 1. Oyurkó FTC 145. Svid slafita fi. oszt. 1. MTE 211. Girelyveiis l. oszt. 1. Szepss MAC 598. 2. Oyurkó FTC 52 49. Szillodai alkalmazottak nemzetközi kongresszusa Budapesten. A szállód IÍ alktlmazoitak genfi szövetsége sieptenber 15—17-ig tartja Budapesten nemzetközi kongresszusát. A budapesti kongresszuson minden európai ország, további Észak- és Délamerika országoknak szervezetei vesznek részt. A budapesti kongresszus Iegf3bb célja az aggkori ellátás is a segilyezis kérdésén kivül olyan intézkedések keresztülvitele, melyek ismét lehetővé tennék a szállodai alkalmazottak ifjú generációjának a külföldön való elhslyezkedést, amelyet a mai elzárkózás! politika lehetetlenné tett. „ARIADNÉ" KÖTÖTT- ES SZÖVÖTTÁRUGYÁR RÉSZV.-TÁRg. SZEGED Gyártmányai: Kötött gyapja nöi kabátok, divatmellények, blúzok, sálak sapkák, fiu- és férfiszvetterek, nöi- ¿8 gyermekharisnyák a legszebb kivitelben és legolcsóbban Szeged, Tisza Lajos körút 32 sz a. ftíelárusitó helyén szerezhetők be A betyár. Irta: Hegyi István. A kocsi elő volt készítve a tanya elé. Még a jó világoson fölpakolásztak rá mindent, amit csak a városon szántak eladni: terményeket, meg házi szárnyasokat. A holt dolgokat alul, az élőt pedig fölül helyezték el egy nagy fonott tojató kasban, meg két más garabolyban. Egész halom állt a derékban. A gazda felesége, Mari háttal ült, hogy vigyázza, le ne essék valami a hosszú útban, mig a városra beérnek. A bakon, mely a sok holmi miatt ugyancsak előre volt tolva, ketten szorongtik: Buknicz a gazda, meg a fia, a Jóska. Csak késő estére érnek vissza, addig a házat az öreg apóra hagyják. Ezért ráparancsolnak: — A hizók moslékjába jó fél marék kesere sőt keverjék ke ... a tömő ludakra mög gondoljon ám ángyó. Mög mondgya ángyó néki, ha átgyQn, hogy a búbos gunár nehezen nyeli a szömet. Ezt gyorsan darálta le Mari, a menny. — Van még valami ? — szólt hátra a gazda. — Valamit hozni kék öreg apámnak — vihogott Jóska. — Egypár pakli nyócast hozzatok, — dünynyögte az. — Majd egy kis borovicskát is Mucsinétul az üvegbe. — De jót aggyon az a vén asszony, mögmond néki jányom, mer ha valami szagot érzők rajta, visszaküdöm. Vissza én I Az apját I — Az égy pocsék italt méri — Keveri, — kontráztak rá a férfiak. — M4n té Is tudod milyent ? — bökte meg Buknicz a fiát. Jóska gyerek a válla közé húzta a nyakát és a lovak közé csördített az ostorra1. Mire kifordult a kocsi a tanyából. Öreg Buknicz pedig visszament a házba. Letette magát a kanapéra a nagy asztal mellé. A nagy csendben a két kis unokán akadt meg a szeme, akik ugy pihegtek álmukban a párás szagú lágy dunyhában az ágyon, mint valami fáradt kis galambok. Gondot okozott néki az, hogy most erre a két csintalan gyerekre kell egész nap Ügyelni. M3g a padlásra is felmásznak a létrán, hogy összetörjék a galambtojásokat és leszedjék a tallas kis galamb fiukat. Vagy leszöknek a folyóra a zuhogóhoz... Ezért elhatározta, hogy megelőzi a bajokat. Mire felébrednek, a padláslétrát elveszi a helyéről, a zuhogót pedig szemmel tartja. Sehogysem birta megfogni a tanyai életet. Nem lelt örömet abban, hogy dajkának használják fel, vagy hogy nyugod an ülhet meg a ház előtti kis padon, mert más dolga nem akad. öreg Buknicz régi pásztorember volt, szabad parasztja az Istennek 1 Az urasági gulya mellett nőtt fel, azt hajkurászta a nagy szűz mezőkön — mióta felcseperedett. De mo3t a tavaszon, Szent György napkor, hogy ötven esztendőt kiszógát és penziózták, ugv vélte, meghúzza magát az édes fia mellett De csak nem tudja megszokni. Tán, hogy reggelre ébredve, nem hallja az éhes tehenek bő gésit, amint azok rínak a borjaik után, vagy törik magukat az akol ajtajánál, mikor elhúzni készül a bojtár az ajtó keresztfáját. Hogy nem járhat a harmatos fűben, az életerősitő hajnali csatakokban, mit csak a déii nap erŐ3 melege szárit föl. Ha elkövetkezik a dél. nem viszi utána az ételt senki, hanem behijják. Amikor p:dig a legsarokba szorítják be az asztalnál, az az érzete, hogy rabul ejtették. Fölöstök lett, mire örzse átnézett. Friss meleg niálét hozott a két kis gyereknek, mert szerelte őket. Kitette az asztalra és öltöztetni kezdte a gyermekeket. Vizet öntött egy nagy öreg virágos cseréptálba és belenyomkodta a gyermekek fejét. Mire azok sivalkodva tekergették a nyakukat. — Né a kis masztos, hogy fél. Mintha megenném evvel! — rikoltolt Orzse. — Hozott-e valamit? — alkudozott a kis lány, amint ÖrZse hozzáért. — Mit hozott?... — kapott a szón a másik. — Meleg málét... cukros málét I Szeretitek a málét...? — Ojjél — kapálozott a gyermek és összecsapta a kis tenyerét Amint vége lett a nagy mosakodisna^ örzse ángyó megfésülte a szöszke fejeket és széjjel osztotta a málét, öie* Buknicznak is odatólt egy részt — Ögyétök gyerökök, mög kend is vögye föl — biztatta az öreget. öreg Buknicz belevágta a fogát: Aujnye, ji zsiro3... hány disznót vágtatok?... — Nígyet. — Néktek olyan jó mén? ... — Muszáj, ahun sok az övö ... — Hát sokan vattok? ... — Vagyunk égyrakáson. — A harmadik a tiétek ugye?... Az a nagy cserepes tanya. — Az az. Ken még nem is vót odaát? ... nem látott minket . . . micsoda égy sógor maga — mongya.;.? — Mert nem érek rá — röstelkedett Buknicz —, nem járok séhova. . — A nagy dógátu, ami van, ráérhetne. Hozzánk átgyühetne. A mönye testvérjihön. — Nem futnak mán velem a csikók örzse. Elnehezütek. — Vagyok olyan idős, mint ke, oszt a szentösi piacra gyalog járok. — Az té vagy Örzse. — Hónap átgyün... — rendelkezett az öreg asszony. — Maj e komáznak odaát a sógorral. — Ha jó lösz az üdő ... éccő ... maj tán a hétön ... Est csak rámondta Buknicz, hogy lehessen valami kitérő, mert egy csöpp kedve sem volt ahhoz, hogy átmenjen. Nem szerette a fia rokonait, akik.jó módú gazdák és ö szegény ember meleMük. E'etébsn sohasem gondolt arra, hogy