Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-20 / 98. szám

zeptember 20. a másik, k fárf hang tiltazik. Szenvedélyes le a hurcolkodás kopott, agyonnöi hang. tan fel rá a férfi gönyt, vagy nem. >ttmk lennt. Nem latért, még kopujat? terült ez a nigy hang]?. Eii nem d meg dörögve li sem mirad itt. m tudón, hojy iga nr. izattal, szakad itécdsrab és mintüzet — az uccai iák, nem tudnak — állapítja meg oi történik ott, a igoiiiást 'kapja, cet. eletek most köjzott gazdájukat. Palágyi teljes idés most lejárt, egvenni, se toísitrátuia pedig Palágyi Lajoi nizázegynéhány a városnak kikek igy elindul:on. Az indulást mep ilyené. 5ce Károly raölr. Cz<U Bnare píék több olyan ts tulajdona. így itték a rellektollilani a listát, ! — mondotta ÍSJS szeptember 20. DBLMAQYARORSZAQ magas cipők páronkint míg a .HAHA'cipőelemen ucca 12. ptam az elégnálunk, Szalay gazgatója és a Nagytermészetű, er. Nagy dolog t, — iga/, hogy meg nem látta t, — csillant oda lant oda az én báró fölvette a ette. ir írás. De látom, orativ hatása, ikozva van róla az én Írásom, isztrálom a dolaz illusztris Írtam neki vaim le Szegedre, mikor én mengadtatva borult ti ott Szögedéípeitek vannak! lenkedve, irázta aztán az am Feritől, csa/ ha lemegyek, it lehet ennél ;m vállalhatom Írtam s máig t>en, amit OJön ;yobb mulatsáSzeptember utolsó napjaira akarja az ellenzék a Házat összehivatni. Budapest, szep'ember 19. A demokratikus ellenzék ugy tervezte, hegy szombaton adja át a Ház elnökének a nemzetgyűlés összehívására vonatkozó iratát. Az átadást azonban kénytelenek voltak elhalasztani, mert a szombati napig még nem gyűlt össze az összehíváshoz szükséges Ctven aláírás. Az ivet eddig összesen 42-en itták alá. A blokk vezetősége reméli, hogy szeptember utolsó napjaira sikerülni fog egybehivatni a nemzetgyűlést. Vass miniszter tovább akarja folytatni a drágaság Budapest, szeptember 19. A Vass népjóléti miniszter által kezdeményezett és a drágaság eltűntetésére irányuló akcióval kapcsolatban a tegnapi minisztertanácson határozatot hoztak, amely felhatalmazza a népjóléti minisztert, hogy megkezdett akcióját folytassa, ugy hogy most rövidesen rákerül a ser a ruházati és egyéb közszükségleti cikkeknek olcsóbbdtételére vonati akciót. fogni k tartani és azután meg fogják tenni a:on kormányintézkedéseket, amelyrk az akció kapcsán szükségeseknek mu'atkoznak a drágaság csökkentése céljából. Mint értesülünk, a kormány ezen a téren nem szándékozik semmiféle erösrakos beavatkozással megzavarni a gazdasági élet rendjét, hanem csak kiegyenlítő és árszabályozó lépéseket fog tenni. kezd tárgyalásokra. Ezek valószínűleg két hitig ' Sorsjáték a nemzeti kultúrintézmények föllendítésére. Budapest, szeptember 19. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter elhatározta, hogy egy tors játékot létesít a nemzeti kultúrintézmények fellendítése ériekében. A sorsjáték nyereményösszege másfélmillió aranykorona lesz a tervek szerint. A kultuszminiszter a várható Jövedelmekből egyrészt a meglevő kultúrintézményeket kiváeji támogatni, másrészt nj kultúrintézményeket aksr létesíteni. A terv már olyan előrehiladott stádíu nban van, hogy a miniszter több pénzintézettel tárgyalt, még pedig hir szerint a tárgyalátok menete igen előnyöf. Még mindig nincs döntés a Kelemen Béla elfogultsági kifogásai ügyében. A Kúria még nem döntött, hogy elfogult-e a. szegedi biróság a Kelemen— Szakátt-pörbea. Tizenhét előkelő állású ember, katonatisztek, bírák, tanárok, földbittokosok, ügyészek, ügyvédek provokáltatok együttesen Kélemen Bílát beidványa miatt. A tömeges lovagias flgy ma is elintézetlen, mivel kimondták, bogy esik a sajtópör letárgyalása után kerülhet sor a döntésre. Még le sem csendesültek a kedélyek ezután, amikor Kelemen Béla odaál/ott a biróság elé és elfogultsági kifogást tett. Kijelentette, hogy a történtek után nem várhat részrehajlatlan Ítéletet sem a szegedi törvényszéktől, sem pedig a szegedi Ítélőtáblától, mert hiszen mind a két biróság birái tagjai annak az egyesületnek, amely öt provokált*. Az elfogultsági kifogás feltűnést kellett és a perrendtartás értelmében nem lehetett folytatni a tárgyalist, a főtárgyalási elnöknek fel emlékezetes még, hogy immár harmadik íve wr állandóan nsgy hullámokat a Szakáts József -Kelemen Béla-affér. Az első hullámot magának, Kelemen Bélának a szegedi ellenlorraIÍÍT'ÍÍ irl }0n1™ veíte> maid a hosszú nyi* tozatharc következett röviddel a könyv me«A következő állomás a kö/csönös sajtóperek megindítása volt, aztán ujabb események adódtak az egyik főtárgyalás megtartása előtt néhány nappal. Napokig tárgyalta annak idején az egész nyilvánosság Kelemen Bélának azt a beadványát, amelyet főfárgyilása előtt néhány nappal nyújtott be a törvényszékhez. A beadvány tartalma néhány nap alatt ismeretes lett, mire dr. Szakáts József barátai — számos Jelentős állású esber — súlyosan sértve érezték magukat és megkezdődött a monstre lovagias flgy. kellett terfeszUnl az Iratokat a Kutiiho amelynek döntenie kel!, hogy más biróságt kű'd-e ki ebben az ügyben, vagy ped g, hog nem tartja elfogultaknak a szegedi biróságc taglalt. Három hónap múlt el, amióta Kelemen Bél megtette indítványát és három hónapja vannak fent az iratok a Kúrián. A szegedi törvényszék hez pedig mind a mai napig még nem érkt zett semmiféle végzés a Kurtától. A Dilmagyarország munkatársának az az értesülése, hogy a Kúria még nem döntött a kérdésben. Illetéke sek ezt szokatlannak tartották, mivel rendszt rint a legrövidebb időn belüt szokott d3nfei a legfelsőbb biróság az elfogultsági kifogása, flgyéfen, de ebben az ügyben a döntés azér nyüik hosszura, mivtl o nagy és kompllká>' anyag miatt a Kúria illefékes előadó/ánc hosszú Idő kell, mig áttanulmányozza az Irc tokát, mig megismeri az összes részleteket. A Kúria döntését igy október vége előtt nem le bet várni. got most okozta nekem a kézírásom. Pár hete bejön hozzám a színészeink nevében Oláh Ferenc barátom és engedélyemet kéri, hogy a Csőszfogadás t eljátszhassák. — Tőlem lehet, — mondom készséggel. — De hát mi az a Csőszfogadás ? — Hát az ön színdarabja. — Soha, uram I — pattantam föl. — Sok roszszat tettem már, de annyi eszem volt, hogy darabot nem irtam. Ezért bocsátja meg nekem a jó Isten a többit. Lassanként aztán kiderült, hogy miről van szó. Valami magántársaság farsangi mulatságára irtam én öt évvel ezelőtt egy ártatlan tréfát, amiben tulajdonkép Lugosi Döme a ludas. O lett volna benne az ügyvéd, ha „szinre" került volna a „darab". De akkor nem került, hanem két esztendeje, vagy mikor előásták a mafeói barátaink. A Juhász Gyula egyfelvonásosát akarták előadatni, de akkor a kicsi drágakőhöz keret kellett. Igy^ kerültünk aztán a dologba bűntársaknak Réthi Ödön kollégám, meg én. Színre hoztak bennünket Makón, sőt emlékül le is fotografáltak a szinház előtt. (Sől: előadás előtti) Etől ülünk mi három kaletak torok és a hátunk mögött vleyáz ránk három makói notabililás. A nagyszerű képet Homonnai makói otografus-mester ki is telte megnagyítva a kirakatba, táuadt is körülötte nagy csődület. an~óka8yan Wk löhe,nek ? ~ kérdezte az egyik n°,z aradi tMnhárom, - mondta fü^„nyilXán Damjanichnak nézve Juhász Gyula szakállas Dosztojevszki- tejét. Hát erről a Csőszfogadds-rö\ volt szó. Próbáltam lebeszélni a vállalkozásról Oláh urat de nem akarnak! ft am?t — }gen, de a kézirat kellene. — Hja, kézirat! Hiszen ha én tudnám, h M a kézirat! — De azt csak tetszik tudni... — Tetszik a fenének. A magam kéziratát csak nem rakom el. Még fiatalabb voltam és verset irtam, csak akadt, aki elrakja, de az már elmúlt. Végre kisütöttük, hogy a kéziratnak makói gazdámnál, Dióssziiágyi Samu főorvosnál kell tenni. Kitelik tőle, hogy megőrizte, az olyan különös ember. Hát Írjak neki expressz, kérte O.áh ur. Hát irtam neki. Azt ittam, hogyha a művészeket pártolja, akkor küldje el a kéziratot, de ha engem szeret, akkor ne kapja meg a levelem, vagy veszen el a kézirat. jóbarátom is hűtlen lett hozzám. Négy nappal ezelőtt megérkezett a kézirat, tegnap már próba is volt belőle. Ahogy hat óra leié átszaladok a kultúrpalotából a postára, három úriembert látok mérgeskedni az oroszlán tövében. Oiáh ur, Molnár ur és Sántha ur. — No mire végzik az urak ? — köszönök cda nekik. — Próbálunk. — De csak nem az én „darabom" ? — kérdeztem tréfábul. — Ugy emlékszem, abban nincsen semmi mérgeskedés. — De igenis azt próbáljuk. Már harmadik napja próbáljuk elolvasni a kéziratot. Először egyen, aztán ketten, most már hárman próbáljuk, de még a szereplők neveit se tudtuk elolvasni. Nem ienne szíves... — Dehogy leszek szíves! — nevettem el maS

ara a művészektől. — Kimondhatatlan örülök a olognak. Legalább minden felelősséget elháríthatok magamtól. Azt is teszem. „Szerző" nem vállal felelősséget a „darab'-jáért. Ha rossz lesz, lessék arra vetni, hnpv Ari ló' M">i »<>»-•».•' i'vsStáfr Hogy kerülnek a 46-osok hadtörténeti ereKyé Hódmezővásárhelyre ? Egyik szegedi lápban pár napja az * lent meg, hogy a Hadtörténelmi szegedi volt 46 os gyalogezred h emlékeit a hódmezővásárhelyi muzeun dékozik adni, mivel azok elhelyezési den nem talált alkalmas helyiséget. Mivel ért hitetlennek talHtuk, hog* volt báziezredének ereklyéit, amelyek ban mégis helyi vonatkozásúak, egy i rosnak tudomásunk szetint ez dsig is rendezett s a közönségnek hozzá bető muzeumában helyezzék el, feérd's idéztünk a különösnek látszó ügyben Móra Ferenchez, a szegedi muzeum igazgatójához. Móra kérdfsűnkre a következő választ adta: — Olvastam a cikket s pár nappal előbb magam is hallottam a dologról Vásárhelyen, ! azonban nem vettem és ma se veszem komolynak. Azt hiszem, vaUmi félreértésről lehet sző. — A kérdéses ereklyék a háború után pár évig a szegedi múzeumban voltak elhelyezve. Tudniillik az összeomlást követő hónapokban tudomásomra ju'ott, hogy a kaszárnyákban is nagy a fejetlenség s az egyik szegedi makula•urakereskedésben magam láttam siegeüi katonai vonatkozású régi iratokat, amelyeket állítólag a honvédlaktanyából dobáltak k'. Erre én hivatalos megkeresést intéztem az 5-öt honvédekhez is, a 46-osok parancsnokságához is, hogy az ezredek zászlóit, emléktárgyait, képeit, általában muzeális becsű dolgait adják be letét gyanánt hozzánk, meri ezekben a* öiczevissza időkben a muzeum őrzi meg azokat legbiztosabban. — A honvédektől nem kaptam semmi választ, ellenben a 46-osok meglehetős nagy és helytörténeti szempontból becses anyagot adtak be: régi zászlószalagokat (egyet még a Mária Terézia korából), metszeteké, fotogrifákat stb. Mi itt rendbeszedtük a Novdky őrnagy és Tabéry főhadnigy által átadott anyagot, kitisztogattuk, beleltároz uk és a művelő* déstörténeli osztály hadtörténelmi szobájában szekrényekben ki is állítottuk az ezredzászlóval együtt, amelyet Szombathelyi alezredes, ezrrd1 ri! < - <" - , , . u „ a S2iv szerint való Pparancsnok, Diendorffer alezredes, Novdky és Meg kellett férnem, hogy MJ^szi^szertntvaio | ^rnagy hozlak be hozzám. Itt az én szobámban mtghaió módon csókkal búcsúztak el a zászlótól. Meg is irtam én ezt akkor az újságban Ulolsó tisztelgés a zászló előtt címmel. — Itt voltak kiállítva a 46 os ereklyék egész 1921 szeptember 9 ig, amikor a m. kir. 9. gyalogezred parancsnokságának átirata alapián leltár szerint átadtuk őket Reiter Ferenc századosnak. Az iiirat, amelyben Száhlender ezredes meleg köszönetet mond nekem a relikviák megőrzéséért, azzal indokolja ai emléktárgyak visszakérését, hogy a 9. gyalogezred hivatott azok további megőrzésére «ez most már módjában is áll. — A réikviákat természe'esen kiadtuk, bir nem szívesen, először azért, mert láttuk, hogy itt nálunk a közönség milyen megilletődött tisztelettel fceciüli meg őket, másodwo', mert elvitelük után egészen ulra kellett rendezni a kiüriielt szekrényeket. Azonban bs kellett latmtnlr hr.ov a ^rpn^ í