Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-02 / 83. szám

1925 szeptember 2. DBLMAGYARORSZAG Az antiszemitizmus uj magyarázata. Azok i tBntelések, amelyek a cionista kongresszus első napjain éktelenilefték el ismertéi ápolt bécsi uccák nyugateurópai képét, a többi között olyan kijelentésekre ragadtaltik egyes tulszolgálatkész kormánypárti zsurnalisztákat, mintba a magyar zsidóság szabadelvűnek tartaná a mai kormányzati irányzatot és mintha teljesen meg lenne elégedve helyzetével. Hasonló kijelentések egyre gyakrabban olvashatók, hogy egészen szakszerflen íejeziűk ki mBgunkat, a kormányhoz köielálió újságokban. Legutóbb például Csernoch János hercegprímás egy nyilatkozatához, amelyben megtagadott minden közösséget az antiszemitizmussal, azt a következtetést fűzte a kormánypárti újságíró, hogy „Magyarország a béke felé halad, meri hiszen erről a vezérlő politikáról és a nemrég múlt idők soha vissza nem tériéről épp:n maga a katolikus egyház legfőbb magyar ura ád fényes dokumentumot". Beszélnünk kellene arról, hogy miként gyön a bécsi tüntetés az állítólagos magyarországi szabadelvű irányzathor, továbbá arról, hogy az imént idézett mondat kissé kuszált nyelvtanilag is, meg értelmileg is. De tart még a vtkáció és jószívű ember ilyenkor nem csinál esetet az ilyen kicsiségekből. A zsidósághoz intézett azt a vigasztalást azonban, hogy a nemrég mult idők nem fognak visszatérni, nem köszönik rreg a kormánypárti újságírónak se a hercegprímás, se a kormány, se a zsidók. A hercegprímás ugyanis bizonyára nem az antiszemitizmusnak arról a válfajáról beszél', amelyet a kényeskedés molieri nyelvének csak a felső fokán feheugy kifejezni, hogy „a nemrég mult idők". A hercegprímás a nemrég mult időket esetleg nem is tojandó antisxemitizmusnak nevezni. A zsidóság pedig, legalább föltételezzük rói», köszöni azt a szabideivűsége', amely csak s gyilkolás ellen védi meg őket. Arról rrár többet kell beszélni, hogy a kormány mit szól állítólagos szabadelvű irányzatának ilyetén módon való iidomboritásáboz. A politikai horizont egén az év folyamán ICbbszőr voltak láthatók jelek, amelyekből a politikai időjós szabad szemmel is megállapíthatta, hogy a kormány bs szeretné fogni szekerének rúdja elé a zsidóságot. A tervszerű munka ennek érdekében, ugy látszik, szakadatfanul tart és ezt a célt szolgálják azok a cikkek is, amelyek mindannyiszor felbukkannak, valahányszor alkalom adódik ódákaí zengeni, hogy hej elmultak már a nemrég mult idők. Természetesen a megállapítás ellen semmi kifogásunk. Hiszen rendszerint agy szokott történni, hogy az ember nemcsak arra mondja, hogy elmúl', ami rég elmúlt, hanem arra is, ami nemrég mult el. Abböl azonban, hogy i nemrég mult idők olyanok voltak, amilyenek és abból, hogy most már elmúlt»k, egyáltalán nem lehet arra következtetni, mintha a mai kormányzat liberális lenne. A liberálizmus nem zsugorítható össze kizárólag zsidókérdéssé. A mai kormányzat liberálizmusa ellen pedig igen alapos olyan aggodalmakat lehet felsorakoztatni, amelyek mind meglehetős távol állnak a zsidókérdés ilyen, vagy olyan kezelésétől. Természetesen egy szimpióma az is, hogy a kormány miként kezeli a zsidókérdést, sőt az is, hogy van-e az uralma alatt egyáltalán zsidókérdés. Hát nincs? Kérdezzék csak meg azokat a zsidókat, akik most például azért nyögik a kormány liberálizmusát, mert nem írathatják be a fiaikat magyarországi egyetemre. Azokat a zsidókat, akik egy ujabb év óta hiába várták a numerus clausus Hailer Istvánénál valamivel szabadelvűbb magyarázatának kőtelezővé tételét az összes egyetemeken. Könyvekben, folyóiratokban ma már ugyancsak azonos meghatározását lehet olvasni az antiszemitizmusnak, jelentjük, hogy megszületett, ime, az uj meghatározás. Szól pedig akként, hogy nincs antiszemitizmus abban az országban, amelyben a zsidót tem szabad büntetlenül bántani. Vájjon aláírják-e a liberálizmusnak ezt a váltóját a zsidók? És csatlakozik-e ilyen alapon a kormánypárthoz egyetlen olyan ember, akit épp az tartott távol a mai rezsimtől, hogy még mindig romokban hagyja beverni a liberálizmus sok rehezen nélkülözhető vívmányát. A tanyai gazdák érdeke fontoaabb, mint a fogyasztók érdeke — a városi tanács szerint. A szegedi husiparosok és az állatvásár. Az utóbbi hetekben megdöbbenve tapasztalja a fogyaiztó közönség, hogy az állandóan hirdetett gazdasági stabilitás ellenére a közszükségleti cikkek ára napról-napra drágul. A drágulás arányai szinte elérik a koronaromlás éveiben előállott drágulást és az árak ma is olyan rapszódikusan szökdelnek a magasba, mint akkor. Különösen nagy a drágulás a húspiacon. Alig múlik el nap, hogy a hasárak néhány erer koronásai n: emelkednének. A szegedi husipirosok tőrében ez a drágulási folyamat a legnagyobb elkeseredés! kelti. A husiparosok véleménye szerint a drágulás indokolatlanul nagyarányú, mert c»ak Szegeden, az itteni speciális viszonyok következtében érte el mai fokét. A husioarosok a hus drágulásának egyik főokát a szegedi állalvásár lehetetlenül megállapított nyitási idejiben látják. A dolog ugyanis ugy áll, hogy az állatvásár kezdetét reggel hat órában állapította meg a város Egyelőre nem hajtják be a kihitelezett áruk forgulmi adóját? A kamara intervenciója a pénzügyigazgatóságnál és a miniszternél. tanácsa. Hat órakor még kérés eladó van a vásártéren és a nagyszámban megjelenő husiparosok fellicitálják az árakat, aminek az a következménye, hogy sz árak jelfeli Irányuló tendenciával alakulnak ki és ez a tendencia mindvégig érv nyesüf. Ha a vásár egy órával később kezdődne, akkor a normális keretlet és kínálat megfelelő áralakulást teremtene. Az áliatvásárnak ezt a rendszerét a tanács körülbelül hat béltel ezelőtt léptette életbe. Azelőtt hét, illetve télen nyolc órakor volt a nyitás. H>ába deputáclóztek az u] rend ellen a husiparosok, eredményt nem értek el, mert a város hatósága arra az á'láspoitra helyezkedett, hogy a tanyai kisgazdák érdeke fontosanb, mint a városi fogyasztóké es az iparosoké. Az iparosok csak a forgalom csökkenését érzik meg, de a fogyasztókat hihetetlenül megzsarolja a hus mesterségesen felfokozott drágulása. Mintegy három éve lehet annak, hogy a pénzügyminiszter kötelezte a kereskedőket és iparosokat, hogy a hitelbe adott áruk összege után járó forgalmi adót is rójják le, még mielőtt az áru ellenittikit a kereskedő, vagy Iparos tinyleg megkapta volna. Ez a rendelkezés csak a blokkokat kiállító kereskedőket és iparosokat terhelte ugyan, de így is igen sérelmes volt a gazdasági életre, amiéri a szegedi kereskedelmi és iparkamara: a rendelet megjelenése után illetékes helyen röglön fel is szólalt. E felszólalásában a kamara nyomatékosan rámutatott arra, hogy a pénzügyi hatóságoknak ez az értelmezése nem fedi az általános forgalmi adóról szóló törvinyben taglaltakat. A pénzügyi hatóságok a kamarának a törvény helyes értelmezésén alapult idézett felfogását nem honorálták, maga a rendelet azonban korrekcióját nyerte ama idő kedvező gazdasági viszonyaiban, főleg azonban abban, hogy a gazdasági élet a rendelet kibccsájtási idejében a hitelre mig nem is rendezkedett be. A gazdasági éleinek az idő óta bekövetkezett változása, nevezetesen a konjunkturális nyereségek megszűnte, a korona értékéitandósága, a pénzszűkét követően megcsappant üzleti forgalom kényszeiü szükséggé tették a kereskedelmi és ipari élet számára a hitelre való berendezkedést. Most már az idézett rendelkezés is érezteti nyomasztó voltát és a gazdasági éle! zavartalan kibontakozására is zavarólag hat. A kamara az említett rendelkezés ellen »ós! újból felterjesztéssel élt és e felterjesztésében kifejtette, hogy most, amikor a kereskedelem és ipar amúgy is sok nehézséggel kénytelen megküzdeni, jogosnak és méltányosnak kell tartani azt a kérelmet, mely az 1921. évi XXXIX. le. intencióin alapulóiag arra irányul, hogy csupán a tényleges bevitelek vonassanak általános forgalmi adó alá, de mentesüljenek ez alól a kereskedők is iparosok hitelezisel, amelyek megtörténtekor még igen kétséges, hogy ezek a kihitelezések valaha reális és egyedül forgalmi adó?sl terhelhető bevételié válhatnak-e. E felterjesztéssel egyidőben V/lmmer Fülöp, a kamara elnöke Landesberg Jenő kamarai titkár kíséretében eljárt a szegedi pénzügyigazgatóságnál is, ahol Wímmer Fölöp elnök kifejtette a rendelkezésnek a tömény intencióival szemben fennálló tarthatatlanságát és rámutatott arr* is, hogy a pénzügyi hatóságoknak is sok nehéiséget okoz a rendelkezésnek az ellenőrzése, ezért kérte, hogy a pénzügyigazgatóság is hasonló tartalmú felterjesztéssel forduljon a pénzügyminiszterhez. A pénsügyigazgatóság illetékes tényezői megértéssel fogadiák a kamara képviselői által előterjesztetteket és kilátásba helyezték, hogy e tárgyban fölterjesztéssel fordulnak a pénzügyminiszterhez. A kamara elnöksége eitöl függetlenül ugy határozott, hogy a kezeli napokban V/immer Fülöp elnöke utján személyesen Is eljár a pénzügyminiszternél az emiitett sérelmes rendelkezés hatályon kívül helyezése tárgyában. A Délmagyarország munkatársa ugy érlesül egyébként, hogy a kamara keddi intervenciójának már az a kézzelfogható eredmény?, hogy a pénzügyigazgatásig egyelőre felfüggeszti az összegek behajlását, Illetve a zálogolást, amig a miniszter válasza meg nem irkezik. Ez az ügy különben élénk izgalomban tarlja a szegedi iparosokat és kereskedőket, hiszen ilt súlyos százmilliókról van szó, amelyet egyszerre képtelenek megfizetni a kereskedők és iparosok. Remélhető, hogy a közeli napokban meioidást találnak ebben a kérdésben. „Zsidónak csak hétfőn szabad fürödni." Egy kis tábla a ceglédi fürdőben. Cegléd, szeptember 1. Kossuth Ferenc hozatta rendbe a várost é3 a hálá3 utókor az ő nevéről nevezte el a legszebb és legszélesebb utcát, amely a várost a vasútállomással köli össze. Jött a kurzus és Kossuth városa nem talált külömb embert Lendvai-Lechner Istvánnál, akinek kezére adta a város képviselét. Cegléden határozottan szeretik Lendvaít, mert a jó magyar város sokra tartja azt, aki inni tud, ebben pedig Lendvai István — a ceglédiek szerint — nem marad aiól egyetlen hires ceglédi ivóval szemben sem. Van is nagy dínomdánom, mikor a követ lemegy a kerületébe. Olyankor egyik szőlőből a másikba szállítja a kocsi a „vezért" és cigánymuzsikától, kurjantásoktól hangosodik a ceglédi csöndes éjszaka. A kurzus elején történt, hogy a jelszó alapján mindenütt megkezdték a zsidók kiszorítását. Ez a müvelet csak egyetlen egy helyen sikerült tökéletesen. A ligetben lévő ártézt fürdőben. Ide ugyanis, a városi tanács rendelete alapján kitették a következő feliratú táblát: Zsidónak csak hétfőn szabad fürödni. Városi Tanács. Mikor a tábia fent díszelgett a bejárat fölött, a ceglédiek alig várták az első hétfőt. Kíváncsiak tömege lepte el a bejáratot és lesték a zsidókat. Mikor már délfelé járt az idő és zsidó még mindig nem akad', aki a városi tanács rendelete alapján hétfőn fürödni ment volna, valóságos hajsza indult meg egy zsidó után, akit kényszeríteni akartak, hogy fürödjön meg. Persze abban az időben zsidók nem tartózkodtak Czeglédsn és a kíváncsiak nem részesülhettek a zsidó fürdőző látványosságában. Azóta a kormány igyekszik — miniszterek nyilatkozata szerint — az ellentéteket elsimítani és a ceglédi városi fürdőben a tábla még mindig ott lóg . . . A fürdő fenttartása különben Ceglédnek sok pénzébe kerül. A pénztárnok bevallása szerint vasárnap százezer koronát is meghaladja a bevéte', ami tekintetbe véve a 3000 koronás belépő dijakat, 30—40 ember fürdésének felel meg. Mikor keveseitem ezt a számot, hamar kaptam rá választ: — Cegléden nincsen piszkos polgárt Talán folytatta volna a mondatot, de ennyi is elég volt, hogy a ceglédi kulturális viszonyokról megfelelő képet nyerje». (0. Qy.)