Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-15 / 93. szám

192i szeptember 11. DELMAQYARORSZAQ t Megszüntetik a szegedi szivargyárat. Háromszázötven munkásnőt bocsájtanak el két hét múlva nyugdij és végkielégítés nélkül. Szombaton dtlbcn a dohánygyár igazgatója összehivatta a gyár gyülekező termibe a mun­kásokat is felolvasta előttük a dohányjövedéki központ igazgatóságának általános kétségbeesést keltő rendelkezését. A dohányjövedéki központ igazgatósága leiratában arról értesiti a rzegedi dohánygyár vezetőségét, hogy a pénzügyi kor­mánnyal történt megállapodás értelmiben a sze­gedi szivargyár működését a lehető legrövidebb időn belül megszüntetik és utasítják a dohány­gyár Igazgatóságát, hogy az alkalmazásban lévő munkások szolgálatát a törvény szerinti két hétre mondja Jel. Közölte még az igazgató a többszáz főnyi munkássággal, hogy a fölmondási idő szeptem­ber huszonhatodikán jár le, amikor mindenki megkapja munkakönyvét és minden további vég­kielégítés, vagy nyugdíjigény nélkül bocsájtatlk el a szolgálatból. Ez az intézkedés csak a gyár női alkalmazottaira vonatkozik, a tisztviselőkor, amely a közalkalmazottak státuszába tartozik, valamint a Jérfl munkások megmaradnak egye­lőre, hogy lebonyolítsák a kész gyártmányok elszállítását A dohinyjövedéki központ igazgatósága ren­deletében bejelentette ait is, hogy a szegedi dohánygyárat cigarettagyárrá alakitják át, mert az országban a szivargyártás körül erős túlter­melés mutatkozik, mert a meglévő gyárak pro­duktumai számára nincs elegendő piac, ellenben a clgareitanemüekben jelentékeny hiány érezhető. A cigarettagyárrá átalakított szivargyárnak is szüksége van természetesen munkaerőre és a munkásokat a szivargyár jelenlegi munkásat sorából fogják elsősorban kiválogatni. Azok a munkások, akiket visszavesz majd a cigaretta­gyár, szolgálali idejükből nem veszítenek sem­mi', mert az esetleges munkamegszakitás idő­tartama is beleszámít a szolgálati időbe és így a nyugdij szempontjából nem éri őket károso­dás ; azok ellenben, akik nem kapnak alktlma­aást majd a cigarettagyárban — és minden jel arra mulat, hogy a munkások túlnyomó több­sége nem kap, mert a cigarettagyártás géperővel történik, nem pedig kézi erővel, mint a szivar­gyártás —, minden nyugdíjigényüket elveszítik és mehetnek, amerre látnak. A dohánygyári munkások körében a váratlan hir hihetetlen megdöbbenés*, elkeseredést és fölhiborodást váltott ki. Háromszázötven dohány­gyári munkásnő exisztenciáját teszi tönkre, illetve kisrészben veszélyezteti a szivargyár B-listára való helyezése éppen most, amikor olyan nagy a munkanélküliség, hogy a máshol való elhe­lyezkedés lehetősége teljesen kizártnak tekint­hető. Fokozta az elkeseredést az is, hogy a rendelet egyszerűen megfosztja a megszolgált nyugdij igényüktől azokat a munkásokat, akik tiz évnél hossiabb idő óta dolgoznak a gyárban és akiknek nyugdíjra való jogosultságát törvény biztosítja. A dohánygyár munkásnőinek leg alább ötven százaléka igényjogosult a nyugdíjra és nagy a valószínűség, hogy a cigarettagyár nem az idősebb, hanem a fiatalabb munkás­nők közül válogatji majd ki munkásai', nem pedig az idősebbekből. Az ériheieilen rendelet következtében így többszáz munkásnő veszíti kenyerét, ami több­száz szegedi munkáscsalád exisztenclájának tel­jes pusztulását jelenti. Igaz ugyan, hogy a dohánygyári munkásnők keresei lehetősége nagyon korlátozott volt, az átlagos kereset nem haladta meg a heti 250—280 ezer koronát, a legjobb munkásnő keresete sem volt 360 ezer koronánál több, de a legtöbb dohánygyári mun­kásnő családot tartolt el ebből a szűkös kere­setből és ha ezt is elveszti, elveszili a meg­élbe'és és a családfenntartás lehe őségéi is. A dohánygyári munkásnöknek készpénzkeresetükön kivül semmi más jövedelműk nem volf, a ter­mészetbeni ellátás in ézményét, amely annrk ideján nagy könnyebbsíget jelentett száxukra, két évvel ezelőtt már megszüntették. Egyénén kedvezményük az a hatnapi fizetéses szabadság volt, amit évente kaplak. A rendeletet és annak várható következ­ményeit elkeseredetten tárgyalták a munkásnők és elhatározták, hogy mindent elkövetnek hely­zetük szanálása érdekében. Küldöttségileg ke­res ék fel még szombaton a szabadaágárd visszatért polgármestert és a főispánt, közölték a történteket és kérték, hogy a város hatósága tegyen meg mindent érdekükben, A polgár­mester, aki nagy megdöbbenéssel értesült a dohánygyár megszűnte'éséről és a munkás­tömeg elbocsáj ásáról, kijelentette a küldöttség előtt, hogy minden erejével küzdeni fog az igazságtalanság elhárításáért, mert hiszen a város érdeke, hogy ne gyarapodjon az amúgy is nagyra növekedett munkanélküliek tábora és ne fejlődjön vissza gváripara, a dohánygyár megszüntetése ugyanis föltétlenül visszafejlődést jelent. Jó és hathatós érv a város kezében, hogy a dohánygyár tiz holdas telkét, amelynek jelentékeny risze mig ma Is beéplttetlen, a vd­ros odla át az államnak kimondottan a do­hánygyár dijaira, mert így óhajtotta előmozdí­tani a szegedi gyáripar fejlődését. A Délmagyarország munkatársa felkereste a dohánygyár igazgatóját, hogy bővebb részletek iránt érdeklődjön, az igazgató azonban kijelen­tette, hogy felsőbb utasításra semmiféle föl­világosítást nem adhat, sőt idegennek még a gyár belsejét sem mutathatja meg. Hogy mi az oka ennek az érthetetlen titkolózásnak, arra vonatkozólag szintén nem tudott felvilágosítást adni a dohánygyár igazgatója. •WÍMWWWIWWWI^^ SWWWSWÍWWWWWW^^ Hétfőn délután súlyos szerencsétlenség történt Kübekháza közelében egy szegedi bérautóval. Preszly ezredes, Fazekas százados és Gál építész könnyebben sérültek meg. Hétfőn délután könnyen tragikussá válható autószerencsétlenség történt Kübekháza közelé­ben. Szegedről a déli órákban egy bérautóval utaztak ki üzleti ügyben Preszly ezredes, Fa­zekas százidos és Gál építész. Kűbikbáza kö­zelében az autó egy erős kanyarulatnál felbo­rult. Az autó utasai kirepültek az autóból, mig Gál ipiiisz a felborult autó alá került. Az útvonalon közlekedők azonnal a szerencsé len­ség színhelyére rohantak, ahol borzalmas lát­vány tárult a szemlélők elé. A hatalmas autó összetörve szánalmas látványt mutatott s cso­dálatosképen a benne ülök aránylag könnyebb sebesülésekkel élték tul a szerencsétlenséget. Preszly ezredesnek, Fazekas századosnak és a solfórnek komolyabb sebesülésük a borzso­lásokon és ütéseken kivül nem történt, csak Gdl ipiiisz sérülése látszott súlyosnak, akit még hétfőn este folyamán a közkórbázba szállítottak. Qál építész sérülése is könnyebb természetű, ugy hogy állapota komoly iggodilomra nem ad okot. Az autószerencsétlenség hírét az első hír­adások olyan formában szállították be a vá­rosba, hogy emberélet is áldozatul esett a sze­rencsétlenségnek. A hir szerencsére nem bizo­nyult igaznak s a hivatalos jelentisek már csak Gdl ipttisz könnyebb sérülésit említik meg. Az anya 75 éves születésnapján Cach Károly meggyilkolta testvérbátyját. „Tíz éve kétzültem erre !* tetőpontjára ért a jókedv. Egymásután hang­Bics, szeptember 14. A maga nemében pá­ratlanul álló testvérgyilkosság tartja izgalomban az osztrák főváros közönségét. A Pernerstorfer ucca 36. számú házban édesanyta lakásán, annak 75-lk születisnapjának ünnepélyén Cach Károly 29 éves iparos, amikor a születésnapi mulatozás tetőpontján állott, hirtelen kést roga­dóit is szivén szúrta 30 ives bátyját, Antali, aki pár pillanat alatt kiszenvedett. A születésnapi ünnepség már a kora dél­utáni órákban kezdődött éi a nagyszámú ven­dégseregben Cach Károly feleségével, Cacb Antal pedig menyasszonya karján jelent meg. A testvérek apjuk halála óta rossz viszonyban voltak egymással, de ez tegnap csodálatosképen nem volt érezhető közöltük. A testvérek barát­ságosan elbeszélgettek egymással és egymás mellett ültek a vacsoránál. Este ti; óra után zottak a pohárköszöntők, mikor egyszerre, min­den átmenet nélkül Cach Károly tányirja mel­lől felragadta kisit is 75 ives édesanyja is a vendigsereg szemeláttára markolatig bátyja szlvibe döfte a gyilkos pengit. Cach Antal egyetlen jajszó nélkül lezuhant a székről A nők közül számosan elájultak, mig a férfiak székeket és kancsókat ragadva, agyon akarták ütni az elvetemült testvérgyilkost, akit végűi is felesége egy szomszédos lakásba zárt el a fel­hábordott vendégsereg dühe elől. Mikor a rendőrség érte jött és kivezették a szobából, mosolyogva válaszolt anyja átkaira és a szilkolódó tömegnek; — Életem legboldogabb napja ez — tiz ive kiszültem erre a gyilkosságra. Bosszúm sike­rüli is nem bánom, ha felakasztanak Is. .. Csapó Ödön tornatanár, aki Budapesten rablást követett el, szegedi tanártársait agyonlövéssel fenyegette meg. „Aláaknázom a reáliskolát I" Fővárosi hiradások szerint Csapó Ödön. a szegedi reálgi tnázium tornatanárja szombaton este Budapesten detektivnek adta ki magát és igazoltatás közben elrabolta az áldozat pénzét és óráját. Csapót letartóztatták, aki azzal vé­dekezik, hogy sok pénzt látott a házalónál és ez megszéditetle. Csapó Ödön budapesti letartóztatásának hire a hétfői nap folyamán terjedt el Szegeden. Meggondolatlan és tragikus let'e azonban csak azok élőit volt lesujtoan mrgdöbbentő, akik nem ismerték Csapó tanár súlyos idegbetegsé­gét és sokszori teljes beszámíthatatlan állapotát, j mert csak így történhetett meg a budapesti tragiku? tette, amely végzetes következmények­kel járhat ugy tanári állására, mint magán­éleiére. Csapó Ödön végzetes tragédiáját múltbeli életének részletei világítják meg: A háború előtt Csapó Ödön még életeris, fel étlen munkabíró ember volt, aki mint torna­tanár a legkiválóbbak közé tartozott. A mozgó­sításkor mint népfőlkelő hadnagy vonult be, számos kitüntetést szerzett s súlyos betegen került haza. A harctéren maláriát kapott és gránát nyomást, ugy hogy kezelő orvosai már akkor megál apilották, hogy nagymérvű ideg­betegségét egész életén magával fogja hordani. Csapó Ödön azonban gyógyíthatatlan betegsége ellenére ís tanított. Két évvel ezelőtt szanatőrim­ban volt, ahol valamennyi)e össze is szedte magát. A legutóbbi hónapokban azután annyira leromlott állapota, hogy már nem is tanított s legutóbb három hónapi szabadságot kipott az­zal, hogy a budakeszi tüdőbetegszanatórium­ban gyógykezelteti magát. Elutazása elő.t azonban már rosszat sejtet­lek tanártársai is. Az iskolaév végeztével már iskolíjának Is szeneit kellemetlen meglepetése­ket. Súlyos milliókért tornafölszereléseket vásá­rolt az iskola igazgatóságának tudta nélkül, ahol csak akkor néztek elképedve, amikor egy húszmillió korona értékű szállítmány befu­tott minden előzetes költségvetés nélkül. El­utazása előtt már teljesen beszámlthatlan volt. Tanártársait megöléssel fenyegette meg és Jen­hangon jelentelte ki, hogy aláaknázza és Jel• robbantja a reáliskola épületét. Fennhéjázó be­szédét természetesen nem vették komolyan, aminthogy Csapó Ödönről az utóbbi időben mindenki részvéttel beszélt, mert ugy tetteiben, mint szavaiban benne volt az elborult agy be­számi hatatlansága. így nem meglepetés azután Csapó Ödön budapesti rablótámadása, ha figyelembe vesz­szük elborult elméjét, amellyel a fantasztikus rablótámadását elkövette. A budapesti jelentések szerint a mult héí

Next

/
Thumbnails
Contents