Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-14 / 70. szám

DBLMACIYARORSZAQ Nyár. Kub< • icatáblák mellett szalad a viciná Ha. A földeken a cséplőgép zug monoton muzsikái, nem hagyta abba napszállat után sem és szinte télve hangzik tel az elgazosodott tarlón a fürj pitypalatyja. Soee látott szinti virágokat teremtett eiO a sok eső, onnan dugták ki fejecskéjüket a madarak, hogy ijedten simuljanak a földhöz az ember közeledtére. Van abban valami szomorú, hogy az augusztusi nap korán tér aludni, - az ám. hosszúak lesznek megint az éjszakák. Valahol a lelkek mélyén titkos álom szendereg a nyárról, amely elsurran fö'öttünk és nem kapunk belőle jóformán semmi:. A melegnek kilopták a fényét, szelíd esték idején kóstoió érkezik az őszből, nagyon sok a harmat, mintha szaporodnának a könnyek és már sürü a sárga levél a tán. Egy kis széifuvásra lehull és karikázva szalad tovább, mintha üzenetet vinne valakinek, akit nem tud utolérni. Mit törődik ezekkel az ostobaságokkal a vonat? Megy a maga lelke nyomán, annak kipróbált acélból van minden sejtje. Mihelyt megremeg, el is hajítják A kupék ablaka tárva-nyitva, ugy jár rajtuk a szél, mint bolondos nagymama, aki táncba ugrik, mert azt hiszi, ha ő elfelejt valamit, más sem veszi észre. A vicinálison még sincsenek olyan sokan, mint a fővonalon, sőt látok Qres szakaszt is. A folyosin vadászruhás ember áll. Egyik lábát a fűtőkészülékre támasztja, a térdére aztán leereszti a karját, hogy legyen valami, aminek a végébe sülyesztheli az állát. Ei tud így bámészkodni hosszú ideig. Talán nem is lát semmit, mindig ugyan egyforma rögökön a tekintete. Ezek azok a pillanatok, amikor a lélek többet lát, nagyobb eseményeken megy keresztül, mintsem azt teli szájjal könnyen kacagók el tudják hinni. Az állomások is mindig ugyanazok, ridegen egyformák. A sinek mellett kétségbeesetten feszesen (akárcsak fotográfusnál volna) a zászlós ur, a házikón tui tehén legel, két apró malac hízik a madzagon, tyúkok böngészik a szemétdombot. Kerítés védi a két négyszögölnyi virágoskertet, amelyben gömbölyű arcú falusi lány öntudattaraágára emlékeztető jámboran nyit a georgina, a bakter lánya vizet szerez a kerikes kúton, felemunkájában megáll és nézi a vonatot. Ugyan, mit lát ra)ta, hiszen látja napjában többször és holnap épp olyan áhítattal, mint holnaputáni Tán a száguldó, változatos élet kezdődik meg előtte, amely épp ugy elgurul a kerekek*n és nrra marad meg belőle más, csak a kormos füst A vadászruhás akkor szelet érez, amely kellemetlenül vág a fülébe. Valahol nyitva maradt egy ajtó, hogy pedig azt becsukja, meg kell szakítania az állását. Eddig ugy tetszett, hogy egyedül van az egész kocsiban, most két nőt pillant meg az utolsó fülkében, öreg néni az egyik, pápaszem az orrán, meglehet, attói olyan szigorú a nézése. Német lapot elvas, azt la az első oldalán. Ja|, Istenem, ha ez egyszer politizálni kezd. A lány még szinte gyerek Talán husz éves, vagy huszonkettő, de ahogy az ajló előtt elhaladóra vág a tekintete, akkor tátai, milyen fekete az. Ül Olbeereszteit kézzel, meglátszik rajta, hogy ez a kis mozdulat hozott bde valami elevenséget. Egy csöpp változatot A vadász megáll egy pillanatra az ajtóban, ugy bámul, azinte hallani a gondolatát — Hát még sincs ősz? Nini, darabka a nyárból A lány végre is kelletlenül kapja el a tekintetét, ámbár legyünk őszinték éa valljuk be, hogy a vezércikk-vadísz néni épp akkor lépett a lábára. A szélt okozó ajtó becsukódik, a férfi visszamegy a helyére a ebben az útjában már nem néz be. így aztán fogalma sincs róla, nézik-e, vagy sem? A aaját fülkéjének támaszkodva azonban kezdetét veszi valami különös, módszerekkei nem tanítható, játék Két keze ökölbe szorul a zsebében, az arca megkeményedik, ajaka szigorúan zárva. -Akarom, hogy kijöjj! KI fogú jönni, siess! Mit várszI Ha sienografálni lehetne a beszédet, ami hangtalanul esik most, valahogy ilyennek stenografálnák — Gyere, gyere! - mondja még mindig azigeruan. — Arra a feketeszemű lány feláll a helyéről, macska módjára nagyot nyújtózik, kiterjesztett két karja ott is marad a kupé ablakán. A homlokát az üveghez simítja, néz valamit az egyforma vidéken, amit már ezerszer látott s amiről most sem tudja, ml az. Végűi megfordul és mexindul a folyoaó felé, mintha a helyváltoztatásnak éppenséggel ezek volnának a mtgelózö mozdulatai. Az ajtóban állva előbb a vonat túlsó oldatán keresi azt, amit már emitt sem talált meg, oh igen, teilünően érdekli a tájék, mlg aztán egy merész, szinte elszánt mozdulattal jobbra csap a tekintete. (Nem lehetetlen, hogy azért, mert ott már tizedszer mondják, hangtalanul bár, de lényegesen szelídüli tekintettel: — Ide nézz! Akarom!) Most már találkozott a kél tekintet, szinte el sem akarja engedni egymást. Most jöttek össze elö- zör, tán soha többé az életben, mégis olyanok, mintlu ellenségek lennének. Pedig csak két finom damaszkusi pen^e találkozott s az egyik föltétlenül úrrá válik majd a másikon. Van bennük egy kis óvatcsság is a titkos remegés mellett. — Ki vagy tr, hogy parancsolni mersz nekem ? A másik, az erösebb, csupa alázat lesz, 1925 augusztus 14. (elolvadt a gyilkos hőségü sugarakban. Tehozzád csak így lehet közeledni, ~ feleli némán. A vezércikk azonban véget ért, a néni elégedetlen bólint, meri valakinek ugyancsak alaposan odamondogattak. — ez a hang vibrál még mindig a szülében. — Mara, gyere be. — Mindjárt, nagymama. — Cugot kapsz, megfázol. — Bent pedig nagy a meleg. Aztán olyan szép virágokat látok erre. — Ismerem, mákvirágok! — mondja nagymama és leveszi orráról az okulárét. Amig tisztogatja, tekintete merengöen belevész az alkonyat ködébe. A jó Isten a megmondhatója, mit lát ottan. (Sz.) Mindenki fizessen elő a Délmagyarországra! Egy őrült ember megölte az apósát. Budapest, augsitus 13. Borzalmas btlntény történt Veszprémben, sbol Bácsy Géza gazdálkodó apósát agyonUtOtte, majd anyósa ellen Urduit, akit revolveraggyal véresre veri. Bácay Giza tettének végrehajtása után Jelentkezett a rendörségen. Mindjárt az első vallatás alatt zavarosan beszélt, ugy bogy a bíróság elrendelte Bácsynak orvosszakértő áltsl való megvizsgáltstását. Felhozták Budapestre és itt a gyűjtőfogház megfigyelő intézetében dr. Németh egyetemi tsnár s törrényszéki orvosszakértö megvizsgálta és oly értelmi! szikvéleményt adott róla, hogy gyógyíthatatlan, közveszélyes elmebeteg. A törvényszék egy magánorvos szskvéleménye alapján ai iratokat felülvizsgálat vigett felterjesztette az igazságügyi orvosszskérlöi tanácshoz, ugrania a magánorvos azt álUtotta, bogy Bácsy tette elkövetésének ideje alatt nem lehetett elmebeteg. Az igazaágügyi orroiszakértöi tanács felülvizsgálta az ellentétes ssskvéteményeket és mindenben dr. Nemeth professzornak adott igazat, ennek ilaplán megszüntették Bácay ellen s gyilkosság agyéban indított bűnvádi eljárást éa elrendelték se állami elmegyógyintézetbe való beszállítását. Az első lakó és az első egér a Gyertya mos uccai bérpalotában. A Gyertyá.nos ucca tájékán hatalmas koclikat húznak tajtékos lovsa. A rövid kis uccábin munkások tOmegd dolgoznsk, itt derflltek a napbarnított, barázdás arcok. Munka van, dolgoznak és odahsza valahol egy kis házikóban vígan pattog a tOz a konyhán, készfll az ebéd, amit sieteiö hitves déli harangszóra odaszállít a munkában elfáradt férjének. A Gyertyámoi ucca dhagyott tdkei, apró kis házai közül méltóságteljesen, büszkén, fehéren torpan elém az uj városi bérpalota. Stílusa teljesen a »városi bérpaloták stílusára emlékez et, de valamivel mégis barátságosabb, mert szzá leszi a nagy udvar, ahová ugy látom, nem ritka vendégként érkezik le a napsugár. A palota épitöje, Fenyő Lajos maszaki tanácsos kalauzol a lakások tömegén kereszMI a harmadik emeletre. Észre sem vettem, hogy már fOnt vagyunk a legfelsőbb emdeten, mert a lépcsők alacsonyak, sok következik egymás után és így nem igényel nagyobb fáradságot az emelkedés. A harmadik emelet már teljesen késsen van, csak a fürdőkádak hiányzanak a fürdőszobákból. A második emeleten pedg paplanok, párnák takártenek a napsütésben. A Gyertyános nccai pilótába beköl OzOtt két nappal döbb az dsö lakó: dr. Sztahó Sz évér, a nagyváradi törvényszék volt tanécadnflke. Bent a lakásban mosolygós leányarcok fogadnak Egy évvd ezelőtt indultak Nagyváradról éa a mai nap ételük egyik legboldogabb napja, egy év után végre az dsö éjszaka, hogy együtt aludt az egész család. Es náluk nagy probléma, mert a szülökkd együt tizenkét élő gyermek aludt a báromszobás uj lakásban. A Juci, a váradi szőlők közül elhozott mindenes volt a tizenharmadik. ó is a családhoz tartozik, mert hiszen együtt menekültek a román imperializmus gőgje elöL Pöttömnyi emberke áll elém : — Kezét csókolom bácsi! Sztahó Aurél vagyok, öt éves és JOvöre iskolába járok Varadon. Ezzd, mint ski eleget tett az etikdt szabályainak, sarkon fordult és stetett a fürdőszobába — mosdani. Fent a padláson, éppen ugy, mint lent a pincében, egymás mellett sorakoznak a kamrák, rajta számmal és bogy mdyik lakáshoz tartoznak. Negyvenegy kamra egymás mellett és negyvenegy IsMi egymás fölött. Két mosókonyha és egy kisebb udvar, ahol két halslmss, barna poroló várja a szőnyegeket. Az épülettömböt két nagy tűzfal két részre osztja és a padlás egyik nspsűtötte részén, dnyulva, szürkén, dermedt tagokkal ott fekfldt egy kis egér. Szegény kis egé ke. Azt hitte, ö tesz itt az dsö lakó és ö dézsmálhatja meg először a padlásra került lomokat A munkások éazievelték és agyonverték Nem tudott olyan Ogyeaen elmenekülni, mint amilyen Ogyesen valahonnan felmászott a háromemeletes bérház padlásán. Fenyő Lajos nézi mosolyogva a kis egérkét és látszik rajta, szégyelli, hogy dsö alkalommal as egérkévd is megismerkedtem. A kapu alatt a munkások az utolsó simításokat végzik, a falak száradnak, már a salétromkiverések is eltünedeznek és s Gyertyámos uccai bérpalota egy hónap múlva tele less gondtalan, mosolygós arcú lakókkal, akik lakásoknak nevezett odúkban, vagy lakásokká előléptetett vagonokban szenvedték át magyarságukat és dermesztő téli nspokon ilyen barátságos otthonról álmodoztak. Lent a kapu dött főiembe visszacseng Sztahó Aurél erős meggyőződése: — JOvöre iskolábs járok Vársdon. Bárcsak Igaza lenne a legfiatalabb bérház legfiatalabb lakójának! Úr 6yftrgy. A városi húsüzem vitája A Délmagyarorszdg tegnap két levelet közölt, amdyek a husiparosok ismert mozgalmára vonatkoznak. Az dsö levél a húsiparotok állásfoglalását ismerleti, amely szerint a városi Özem most, mint magánvállalkozás is, meg nem engedhető konkurreociával károsítja a husip irosokat. A második levél a közönség nevében beszél, azt te|tegeti, hogy a közüzem szükséges volt s hogy a mostani tulajdonos, Kevdcs Sándor becsű 'etes szaktársa a húsiparotoknak, aki nem üz meg nem engedhető konkunenciát. Ma azután benljárt szerkesztőségünkben egy szegedi huaiparos, aki kartársai nevében világos választ közölt a tegnapi második hdyen közölt levélre. Ezt a levelet nem szívesen bár —mert a vitát dnyujtani és elmérgesiteni nem akarjuk — leközöltök volna, de számos kitétde miatt nem tebdjük. A levél Írója abban a téves felfogásban, hegy a tegnapi levelek egyikének írója, vagy sugalmazója Kevdcs Sándor —, izinte az 0 címere adresszálja az egész váliszt. A válaizíró szerint a tegnapi, szerinte Kovács-féle levélben beciületlértés van, amiért ö feljelentést • is tehetne, bár a mi felfogásunk szerint, ha erős is volt néhol s kifogásolt tegnapi második levél hsngji, nem volt erösebb, mint az első, s husiparosokat védő levél és távol állott a becsületsértéstől. Ellenben a mai levélben igen is vannak beciüldiértések él azért azt tdjes egészében nem közOljűk. De tekintettel a huiipatosok tisztes karára, közöl ,ük belőle, ami nem személyeskedés: Igen tlsztdt Szerkesztő ur! Valótlanság, hogy a szegedi husiparosok azért támadnák a városi húsüzemet, mert a husiparosch .diktálni akarnak s a húsárakat önkényesen megszabni*. Ml csak a helyzet szanálását kérjük, mondván, hogy miután a városi húsüzem mint háborús szükséglet kelt életre, e szükséglet megszűntével szűnjék meg. Mégis csak nevetséges volna, hogy akaor, amikor az államnak összes háborús szükségapparátusai, mint a közélelmezés, kenyérés cukor adagolás, dohányáruszel vények, GOK hivatal, köztisztviselők természetbeni ellátása, stb. stb., megszüntetettek, — amikor megszűnt az árdrágító törvény hatálya s vele együtt a szabadforgalmat akadalyozó számtalan törvényes tualom, — éppen csak Szeged szab. klr. város hatóságának a helybeli husiparosok bőrére favorizált húsüzeme álljon fenn továbbra is megdönthetetlenül, mint a Sión hegye. A városi húsüzemnek a gazgasági viszonyok fokozatos konszolidálódásával kapcsolatosan már pár évvel döbb meg kellett volna szűnnie. Nem azért, mintha egy huslparengedéliyd tObb, vagy kevesebb zsenirozná a szegedi husiparosokat, hanem azért, mert ez az üzem i város által nyújtott közismert kedvezmények folytán a kivétel nélkül kisebb töitevd dolgozó husiparosok számira oly kookurrenciát jelentett, amely bennünket anyagi romUsba sodorni volt alkalmas. Le kívánom szögezni, hogy a húsiparotoknak nem Kovács Sándor umaa a személye ellen van kifogásuk, hanem aa ellen, hogy a városi húsüzem üzleti hdyiségét elsőrendű s legmodernebb bereaoezéssd együtt oly potom áron vette meg a várostól, hogy ezáltal súlyt s milliókat takarított meg, minélfogva vele lépést tartani az árak csökkentésében nem tudunk Jugoszlávia megjelöli • »hódított* határokat. Belgrád, augusztus 13. A Vreme megállapítja, rtogy Szerbia határa most már mindenütt szabatosan éa véglegesen ki van jdölre ugy, hogy egyetlen vttás pontja sincs többé a határnak. Romániával szemben a hatéit kölcsönös mcfa múlt egyezés alapján rendezték és _ ... év Junius haváig tdjesen végrehajtották as egyes (erőietek átvételéi, illetve átadását Nyoaban meg is ketdlék a határcölöpök lerakását és a múlt év végéig már ötezer beton-guldl emeltek. Az olasz, szerb határon két bizottság végezle a hatarvonal kijelölését. As egyik bizottság, amely Sutakban széledt, már dvégezte műszaki munkálatait. A másik bizottság, smdy Fiúmétól északra dolgozik, most hs|t]a végre a határ megjelölését. Idáig ötszáx ciUpót rakott le és az év végéig kbI Bibliai még kélezerötszdz cölöp lenkásával fog elkészülni