Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-27 / 78. szám

DILMAQYARORSZAQ Hol az igazság?... A IMtmagyarorszég ttyó hó 13-1 nA­I , * i n i _. —, — M.—a—S Mt am^ I^^AB iu icnu ciuimc«, ncYicicnui cgf icvci kozott. Többször tollal hl mozgalmával toglal­kkek. mtlySrt klvfll hagyott, íincs szűksé­günk. Várunk a törvénybe vetett hit és igazság reményében. Azonban e levél oly sulyoa vádakkal áUltotta a húsiparotokat a közvélemény itélószéke elé, hogy szak­osztályunk szükségesnek tartja a való igazság ismertetését. Hogy a névtelen le­velező ur mennyire nem ismeri a hus­iparosság mozgalmának indító okait és célját és hogy e tekintetben milyen egy­oldalú és szflk látókörrel rendelkezik, bi­zonyítják az álul előadottak, amelyeket sorrendben a közönség érdekeinek vélt védelmében tett vádaskodásaira elmon­Ellsmerjük, hogy a volt hatósági hus­szék, jelenleg központi húsüzem minden kivánaiomnak megtelelő, mert a város ha­talmas tőkéjével évek folyamán nemcsak Szeged, hanem országunk egyik legszebb Özemévé nőtte ki magát, ugy, hogy ma már lélmilliárdon felüti forgalmat csinál havonta. Ennélfogva bizonyítanunk sem kell, hegy Sieged város 200 husiparoaá­nak létjogosultságát nemcsak veszélyez­tette, hanem úgyszólván tOnkre is tette. Nem lógja kétségbevonni bizonyára a név­telen levélíró ur aem, hogy csak az olyan ország boldogulhat, amelynek minden egyes tényezője, minden egyes polgára a maga helyén áll és a rábízott feladatot a tőle telhető legjobb tudása szerint ellátja. Azt sem fogja bizonyára kétségbevonni, hogy az állami szervezet, illetőleg a tár­sadalom nagy gépezetében nem lehet a különböző célokra alkotott alkotó eleme­ket összecserélni és amint az iparosokat a nemzet létének veszélyeztetése nélkül nem lehet közigazgatási teendők ellátásá­val megbízni, ugyanugy nem lehet fel­adata közigazgatási hatóságoknak, de más hatóságnak sem feladatkörébe nem tar­tozó iparűzés. Ha a termelés központosí­tását kivánná célozni a névtelen levélíró ur és orosz példára a kispolgárok prole­tárositását kivánná elérni azzal, hogy ezek megszüntetésévei általános központi ter­melés alakuljon ki, ugy felhívjuk a ügyei­mét arra, hogy az ipari termelés ellátá­sára még Oroszországban sem hivatottak a közigazgatási hatóságok. Ezt az ipartörvény megalkotásánál is látták az illetékesek, meri már az is el­rendelte a hatósági üzemek Ielje8 vissza­fejlesztését Mi türelmesen vártuk váro­sunk hatóságától a törvény végrehajtását. Mikor azonban az uj ipartörvény meg jelenése után hosszú időié azt láttuk, hogy a hatósági húsüzem a törvényben előirt módon nem fejiesztetik vissza, hanem állandóan terjeszkedik, nagyobbodik, for­dultunk panaszunkkal az illetékes mi niszlériumokhoz, ahol újból elrendel­ték a hatósági húsüzem visszafej­lesztését. A visszafejlesztés módját a belügyminiszter ur világosan megszabta, mi csak rendeletének pontos végrehajtá­sát kértük. Tisztán látszik a rendeletből, hogy a miniszter urnák nem az volt az intenciója, hogy az üzem tovább virágoz­zon—a husi párosság rovására —, hanem mint annyi más háborús intézmény, foko zatoean megszűnjön. A rendelet szerint a visszafejlesztést nem kellett volna végre­hajtani akkor, ha az üzemet a szegedi husi párosság szövetkezeti alapon átveszi De mikor a város hatósága az átvételre vonatkozó ajánlatát megtette, oly kijelen­tések hangzottak d és a lapok is oly közleményeket hoztak, hogy a város Öze­mét csak 750-800 millióéri hajlandó át­adni. Mi ezen Összeget a legjobb aka­rattal sem tudtuk volna Összehozni — tőkeszegénységünk miatt —, természete­sen visszautasítottuk az ajánlatot. Ezután a város árlejtést hirdetett az Özem bérbe­adására, vagy eladására. Az Ossze^nagy­sága miatt csak egyetlen egy Kovács Sándor és társa aki már a háború ideje alatt is köttetés ben állott a várossal. Azt hisszük, d tudja képzelni tisztdt névtelen levélíró ur, bennünket meglepett, a lent emiitett árak után, hogy a város 200 millióért a legjobb fizetési fdtétdek indlett eladta üzemét régi ü'.leti ismerősének és igy nem szűnt meg az üzem, hanem újból tőkeerős kezekbe került Meglepett még frwiqflnkft Kovács Sándor Önzetlensége is, kinek, hogy levélíró ur szavaival éljek, nincs szüksége robotolásra, mikor pihen­hetne, hanem ő a város lakosságának ér­dekeit nézve, átvette az üzemel A névtelen levélíró ur azon erős kije­lentésére, hogy hirdeti és állja, miszerint a szegedi húsiparotok karldibe kívánják dtktálni a húsárakat, a közönség tájékoz­tatására szükségesnek tartjuk kijelenteni, 1« hogy a szakosztály a kartdlalapltás naiv eszméjével^sohasem foglalkozott, hiszen aki nem csupán szavaikkal kivan dobá­lózni, az tudhatja, hogy kétszáz, létlen­tartásért küzdő huaipatos között kartelit létesíteni, de még csak egyőntdQ árakat kell bizonyítani, hogy Sieged város husszűk­ségletének diétását un erős üzleti ver­semben álló 200 Iwsiparoa biztosítani tudja, szaknabdi tudásuk pedig az ára elsőrendű minótégét biztosítja. Az az állitáaa pedig levélíró urnák, hogy a volt hatósági hússzék, jelenleg központi hus­üzem, olctóbban adja a hust, mint a hús­iparotok, megcsúfolása az lgasságnak, mert hogy a husi párosság olcsóbb hússal látja el a hOaO—éget, igazolják a lapok­ban megjelenő hirdetések, rodyek többtzör 30 százalékkal is olcsóbban hirddik a hun, mim a központi húsüzem. Ha pedig erről meggyőződést akar szerezni, vegyen fáradságot ét járja végig az üzleteket ét meggyőződhetik állításaink valódiságáról Hogy üzletdnk nem oly lényetek és ujtk, mint a központi húsüzemé, az ctak sze­génységünket bizonyltja. Ha ml it Igénybe vehettük volna a városi főpénztár kiapad­hatatlan hitelét, meg tudtuk volna csinálni azt, amit a hatósági húsüzem megcsinált. Arra a kérdésére levéliró urunk, .hol voltak a huslparosok, mikor Kovács Sándor a legnagyobb önzetlenséggel látta d hiz­lalással a város potcióló üzemeit?", mindenki megsdhatja a választ A harc­téren voltunk, honnsn testben, lélekben 27. megtörve, betegség csiráival tdten tértünk vittra. Azt Mtttűk, tettünk olyan nagy szolgálatot ét horunk talán még nagyobb *>dozatot hazánknak és a köznek, mint az On állal em'egetett Önzetlen emberek. Ezt a pontot kár megbolygatni, mert csak jobb érzésünk tiltja. hogy erről beszéljünk. Ami a pocakjainkat ttlctl, sikerűit volt üzletiőkéinkkd együtt felélni a Mborut követő nehéz Időkben. Ha pedig Oa a haszon megállapításánál a pocakokról is besrél, tartson egy kis szemlélődést azon egyének kózőtt, akiket névtden levéliró ur maga la tet|esen önzetleneknek mond. Azt az állítását pedig, hogy az üzem el­adásáról szóló szerzódés megtekintésére teihisználtuk dr. Somogyi Szilveszter pol­gármester ur távollétét; már az a körül­mény It megcáfolta, hogy a polgármester ur bármikor bármilyen kéréssd mentünk is hozzá, a legnagyobb dőzékenyaéggd és szivdyestéggel fogadott bennűnkd ét ht módjában volt, tdjesltette kérésünkéi Az igaz, a polgármester ur meg szokta mondani a magáét, de nem oly kurtán, amint levéliró ur levelében érteirnezte. A kurta beszéd ét dbánás neki nem tajá­tassága. Mozgalmunk ne fájjon a tisztdt levéliró urnák, mert mi sem a közérdek, sem személyek d'en nem harcolunk és a hatósági üzem ügyében azok az illetékes tényezők fogják kimondani az utolsó szót, akiknek pártatlanságában névtden levélíró kétclkedhdik. A szegedi huslparosok szakosztálya. ur sem A Délmagyarország támogatja a munkásságot, a munkásság támogassa a Délmagyarországot. Pénzbüntetésre Ítélték a strandbotrány szereplőit A strand tiz nap óta áll a közér­deklődés középpontjában bizonyos rendőri intézkedésekkd kapcsolatban. Szinte napról-napra ujabb feljdentéaek kerülnek a rendőrségre, hol rflvid fürdőruha miatt, hol más mialt ét az úgynevezett strandbizlosságot megerő­sítették. A strandiig* lom tulajdonképen Boldogasszony napjának eteményd mialt keletkezett, amikor ugytnis egy félreérletl rendőri intézkedés kapcsán valóságos botrány fátsaddott le a strandon. Mint még emlékezetes, az egyik rendőr odament egy fürdőző hölgyhöz, akinek fürdőruhája nem ért k a tér­déig. Ebből a föllépésből a már amúgy is izgatott ffltdőtuhás tömeg azt vélte hallani, hogy a rendőr arra kénysze­ríti a hölgyet, hogy emelje Jel n szok­nyáját is mutassa meg, *ujjon van-e alatta még valami A zavaros és izga­tott hdysetd csak fokozta az, hogy a hölgy hirtelen elmenekíti. Erre aztán a fölizgatott tömeg valóságos tüntetést rendezd! a rendőrség ellen. Körfllvd­ték az djáró közegekd, szoros gyűr« alkottak körüMMtflk éa fenyegdő sza­vakai kiáltottak feléjük. A szorongatott helyzetben a rendőr fogalmazó kardja után kapott, mire lassan engedeti e gyflrü A rendőrség természetesen azon­nal igazoltatta azokat a fiatalembere­kel, akik ottmaradtak a helyszínen és láihstólsg részlvettek a így most már a strand miatt nem csak s fürdőruhák kapetán indítottak dl Írást, hanem kézcsend elleni kihágás elmén eljárás indáit az Igazoltatott tintetők ellen ts. Ebben as ügyben e rendőri kihágás! bíróság szerdán hozott itéietd és eszei lezárta a strandbotrány aktáit. A botrányból kifolyólag Soót László, Dobó István, Kakaszl Ferenc, Hall­mann László és Faragó Imre rutai­emberek kerüllek a vádlottak padjára. A tárgyalást dr. Stadler István rendőr­kapitány* rendőrbiró vezette le és annak során a vádlói ak mind hevesen tilta­koztak az ellen, hogy részt vdtek volna a tüntetésben. Azt elismerték aionban, hogy ténjleg olt voltak a botrány helyszínén. A tagadó val omások után fölvonul­tak azok a tanuk, akiket e rendőrök jegyeztek fői a botrány után. A tanuk megerősitdték a vádat, egyesek hatá­rozottan emlékeztek arra, hegy a fiatal­emberek réizt vettek a tüntetésben, sőt ők rendezték is szt Dr. Stadler rendőrbiró ezután meg­hozta az itéietd, amely szerint bűnös­nek mondotta ki a fiatalembereket köz­csend elleni kihágásban, amdyet azáltal kövdtek el, hogy a strandon zavarták a hatósági közegek munkáját, a für­dőzők nyugslmát, ordítoztak és a leg­különbözőbb szavakai kiáiiottak a rend­őrök felé. Ezért Soós Lászlót, mint aki a legtevékenyebben vett részt a tfln'e­tétben, félmillió koronára, a löbbi négy fiatalembert pedig egyenkint három­¡^fiatalemberek üdítődben meg­nyugodtak, igy ezzel befejeződött a strand botrány. A kihágási bíróságon egyébként még nem kerültek sorra a rövid fürdőruha­ügyek, valamint a súlyosabb szemétem elteai vétségeket is csak a lövőben tárgyalja a járásbíróság. As idd strand­szezon tehát számos bűnvádi aktával végződ k. Elcsábította a nevelt lányát, aztán felakasztotta magát szégyenében. Az elcsábított lény megölte kisgyermekét ,ini . .».» .. . rezx. A Kisleányt Nagykőrös, augusztus 26. Reggel László 50 év körüli löldmivet, jómódú ember hűében állott NagykőrOeOn. Reggel László legényember volt Nem nkart nősülni. Lattan lattan tdt mult as Idő ét Rnggd Lászlónak fajai kezdett t szomorú egye­düllét. Büszkesége azonban nem engedte, hogy asszony után nézzen. Féli hogy kinevetik a szomszédok, akik dőre bejo tolták, hegy előbb-utóbb meg fogja unni A M flas - .i., .a a nouentrget Egy taép napon az az ötlete támadt Reggdnek, hogy a nagykörűd gyermek­menhelyről örökbe logad egy gyereket. Igy is történt Et 12 esztendővel ezelőtt Reggel László annak rendje és módja szerint, örökbe fogaáta a kis Korodl Te­továbbra is a menhelyen hagyta, de mod már ő gon­doskodott dlátásáról, majd amikor M­cseperrdett, a tehetőt gazda kivette e menhelyből éa jómódú gazdához illően, intétdbe adta nevelőbe. Egy esztendővel ezelőtt került a ház­hoz « szép, 17-ik évében levő Korodl Teréz. Nevelőapja valósággal körülra­jongta. Mindent megszerzett az iskolát járt leánynak és úgyszólván még hideg vízbe sem 'engedte mártani a kezét. A kis Teréz azonban nem szerdfe az url kényelmet: dolgozni vágyott. Hiába tiltakozott a nevelőapja, kijárt a mezőre, a stólőbe és szorgalmasan utánanézett a gazdaságnak. Egyszer aztán — ahogy a szomszédok tudják — a nevelőapja líázassági aján­latot tdt a lánynak, de a neveltlány állí­tólag a nagy korkOIOabeégre való hivat­kozássd az ajánlatot nem fogadta d. Hogy továbbad történt kettejük között, arról megint csak a szomszédok beszél­nek, akik szertől többször dőlordult, hogy t két ember egymáthoz simulva, kéz a kézben sokszor féléjszakát elmétázott a kis padon. Suttogtak, beszéltek. Egyszer csak azután a viruló arcú Te­réz sápadni kezdeti Fonnyadt, hervadt és búskomor lett A szomszédok n?m tudták mire vélni a hirtelen szomorúság okát, mig egyszer csak suttogni kezdtek a környéken, hogy baj történt a Reggel­tanyán: anya lerz a kis Teréz. Egy héttel ezdö't bebizonyosolott, hogy a szomszédasszonyok pletykája igaz. Arra a vakságra ébredtek a tanyabdiek. hogy a Reggel-tanya felől gyermekstris hallatszott ki. Pár percig tartott ctak a írás, azután csend lett, mélységes csend, amit csak akkor váltott fel hangos beszéd, amikor kit szuronyos csendőr jelent meg és ke­resték a leányasszonyt. Agyában feküdt, betegen, sápadtan, halottra vált arccal. Meg sem tuda t mozdulni, ugy, hogy a csendőröknek nem Is tudta megmondani, hogy ml van vdf. A csendőrök Reggd Lászlót vették lag­gatóra, aki dacosan, büszkén hárított d magától minden felelősséget. A csendőrök keresni kutatni kezdtek a ház körül és két éjjel, két napon keresztül valósággal körülásták a ház környékét, mire végre az eméaztőgOdör feltárta a szörnyű titkot. Bebizonyította kézzelfoghatóan, h.igy Ko­rodt Teréz gyermekének a gyilkosa. A gyilkosságért azonban aligha lehd kérdőre vonni, mer! bár beszállították a kecskeméti ügyészség fogházába, azon ban még idáig kihallgatni sem leheteti, olyan súlyos as állapota, vérmérgezést kapott. Reggel László nyugodtan pipázott, ami­kor logsdotl leányát, halálos betegen, kocsira téve dvitték • csendőrök. Másnap, mintha ml sem történt volna, ráköszön­tötie a napot a szomszédra. De nem kö­szöntek vissza neki. Azntán kiment a ház előtti öreg eperfához és nadrág­szijjára felakasztotta nagát. Ugy vágták le holtan. | Arab szeretem j Barbara la Harr t f IT e g MtfOa éa kedden a B^vAroalb.n | I JjöN! JÖN I a ! Sándor Mátyás! § JÖN I JÖN I § I Vasárnap délután 3 órakor a I KORZÓ CDOZIBArtZ I nagy kacagó előadás I ! Dodó, Pllottl ói Smnzollnl f | bu ieazkekk.t. g A FORGALMI ADÓ ATALÁNYOZASA Jel«tea érvtnjrbcn ítrfl ítn alaolá. Suxe­aUitotta i « « « A sacaedl ás ipwkanara ARA S4S0 KORONA « « « MagJ«l«nite mki it <• IpukamwAnAL aki nem "a Back-kóserótterembtin étkezik. Q^pnorliplr találIrruÁ HPIUP J BUDAPEST. VI.. IIAIÓS-UTCA ia. "»*.*. M <Op«r«a tnOflOII». 04Cl|CUICR IdldlIIUtU IIBIJCa

Next

/
Thumbnails
Contents