Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-20 / 73. szám

Fürdőlevél Szegedről Szegedre. Auzonyom, amikor a nyír legelején elbucsuz'unk egymástól a korzó lombosodó platt i|ai alatt, megigérte-n, hogy pontosan és részleteden beszámolok nyaralásom történetéről, megígérlam, hogy legalább minden hiten írok egy e^y nyolc oldalas levelel. Ute élményekkel, kalandokkal, útleírásokkal. ígéretemet miig nem váltottam be, a nyár hivatalos beköszöntése óta egyetlen sort sem kapott tőlem, de hlgyje el, hogy a mulasztáséit oem én vagyok a lelelóa. A köiülmények alakultak ugy, hogy a legjobb akarat mellett sem válthattam be i|«retemet. Engedje meg drága asszonyom, hogy most pótoljam sulvos mulasztásomat és beszámollak mindenről, ami velem lóriént, elválásunk óta. Bizonylra emlékezik még a búcsúra — az elhagyott partról sokáig lobogott utánam l'origan nal illstositott fehér Cfipkekendője. ígéretes nyár eleji nap volt, az öreg Tiata szóké vize csábítóan locs: gott elóttem. Kecses vonalú Sajóm vidáman szelte a hullámokat és röpítette a túlsó part felé, ahol már zsibongva bontakozott az élet, épültek a kabinvároaok és félbarnára sült rill-kabilok kergetőztek a sárga homokon. Akkor nem hallottam meg léltó figyelmeztetését, de azóta sokaior zugtsk vissza fülembe suttogó szavai. — Ne menjen, meglátja, hogy megbánja, ha elmegy. Sirva vágyik majd vissza az innenső partra, hozzám. Én büszkén és kurtán csak lányit mondtam, hogy megyek, mert be akarom bizonyítani, hogy az ujtzrgedi partokon is lehet támogatni a hazai füidóipart. Amikor partraszálltam a túlsó parton, a ritf-ksbiiok vad ciatatánccal vettek körül és diadalmenetben vittek az uj kabinváros egyik alacsony és keskeny palotaiba, ahol lerángatták rólam európai viseletemel és sajtt, lenge nemzeti viseletüket huziák rám. Eleinte dideregtem kissé, de erós akarattal össze szorítottam vacogó fogaimat és megkezdtem a nyaralást A nemzeti stokáaoksl hamar eltanultam. Hozzászoktam abhoz is, hogy a vajaa zsemle csak homokkal |ó, az ital pedig akkor üdít, ha kissé megposhasztotta már a meleg és aa idö. ízlésem is kifinomult és ssját bőrömön megtanultam, hogy a bór akkor •ctp, ha véres cafatokban fityeg vállaimról és Homlokomról. Keskeny lélekvesztömmel bekalandoztam sz ismerős és ismeretlen vizeket, jártam a szederbokrok országában és ott több régi ismerősömmel találkoztam, akik ismeretlen világrészek mélységes titkait kutatták, de rum akartak leiismerni. Egy hosszú, több óráig tartó viszontagságot kirándulás után fáradtam ereszkedtem le a folyón, hogy vittzatérjrk a táborba. A viz sebesen ragadta magával szabadjára engedett lélek vésztőmét. Valami tompa rémület dobolt a mellemben, amely egyrt jobban fokozódott, amint közeledtem táborunk felé. Előre megéreztem a katasztrófát. A kabinváros viz alá keiült. Pedig juliust mutatott akkor az öreg kalendárium, juiiust, a szárazság hónapját. Váratlanul beköszöntött az esős évszak, amely erre a trópikus partokon komoly veszedelmeknek lehet az okozója. Pusztítása moet it rettenetes volt. A szép torjában kiépített ktbinvároiokat elsodorta az ár, a vendéglősök, büffések ét a nyalókaártsok kényszeregyezséget kötőitek a mostoha idő(érátsal. Az égen tzürke felhókárpit terpeszkedett ét tzakadt a hideg cső sztkadatlanul. Valami elhagyott azigetre kerültem, ahol Maőbb több emberevő Is Unyát ütött. Békés légben, dideregve éltünk egymát mellett és közót erővel tzidtuk a kegyet en életet és megtörten vártuk rettenetes pusztulásunkat, a megfagyás lehér képében kúszott amely felénk Egy zúzmarát délután idegen hajó kötőit U szigetünkön Egyenruhát, fegyverei idegenek ugráltak ki a partra, kezükben collotlok villogott. Etőtzőr az emberevóket rohanták mag. Néhány ismeretlen idiomán elpattogtalott kérdéa után pontot mértéket vettek let mindenkiről, akinek feltűnően kévét textil borította tettet, azt fölírták, különösen a hölgyek toalettje iránt érdeklődtek a legaprólékosabb réizlelekig. Engem is Mirtak, mert trikóm baloldali vállpántjáról lepattant a gomb ét igy mellem MdtUeotlI állta a dermesztő étzaki izeteket. A fegyveres txpcdició aztán távozott, én pedig összeültem a vadakkal — tanácskozni. A bottzu tanácskozáson a következő feltevét Jegaceswtett le: A fegyveres idegenek minta valótiiBüiég szerint jóindulatu mssziooái latok voltak, egy nagyobb mentőtxpedidó előönei. Most vistzamennek táborhelyükre, ahol a felvett méretek alapján megtelelő •zárna én mlnótégü melegruhát vetznek magukhoz ét azt elhozták tzámunkrt. Föltevésünk majdnem helyesnek bizonyult, amennyiben néhány ntp múlva a fegyveret Idegenek hajóit ismét kikötött ét a misszionáriusok hatalmai ládákat emeltek • partra. A ládákat átadták és aztán távozlak. Vad, mámorai órömkiálláaok kftzben ixedtük izél a ládákat, de ruha Helyett papirt találtunk bennük Unletőparanctokat. Kózizemérem elleni kihágás miatt, mert födetlen mellünkkel, dekoltált trikónkkal, róvid, térden felül érő nadrágunkkal megsértettük a közsze . Drága atszonyom. Reszket kezemben a büntctóparaoct, amint itt ülök a parton éa vágyakozó sztmtm a kődbevetzó túlsó partot káaMi, ahol lenge selymektói suhog a korzó ás ahol kózizemérem ellni kihágás veszedelme nélkül csodálhatom ilabáitrom keblét ás rövid, átlátszó iiokoyácskéii alól kikandikáló térdectkéit Aztán elmúlt az ttót évttak mert hit I 132 DËLMAQYARORSZAQ semmi sem tarthat örökké és t melegebb tuvilmak fölszántották az elárasztott par'oktl. A ktbinvárosok irmát kiépültek, t nytlókt árusok pedig visszavonták kényszeregyezségi ajánlatukat. Egy szép napon exptdiciót iterve<tünk a Bertalan-emlék lelledezésére. Hosszú, viszontagságos ut után, megbirkózvt t szelekkel és viharokkal, eléltük a náraztötdet. Néhány méterre a parttól, előttünk állott az égbetörő márványéin lék. A betűk hajdani aranyzománCát lekoptatta már róla az idö éa Bertalan mérnök nevénél jobban én messzibbre látszik .Bitó Jancsi" neve, aki valami lemoshatatlan anyaggal örökítette ceg iáját emlékét a márványoszlopon. Partraszálltunk és elhatároztuk, hogy közelről szemléljük meg a hires oszlopul. Csakhamar elérkeztünk az emlékmű magaslatára és lehevertünk a tűbe, hogy kipihenjük az expedíció fáradalmait. Alig nyújtózkodtunk ki, feltűnt a közelben két kerékpáros misszió nirius fegyveres alakj.i. Egvenesen felénk gurultak és csak ugy, biciklihátról szólították lel a társaságot, hogy menjfhk le a viz mellé, mert itt Mun tilos fürdőruhában tartózkodni Fájó szívvel, de soisiinkba beletörődve, hagytuk el a pázsitos domboldalt és lábunkat véresre marcangolták az agyagos vízpart éles göröngyei. — valószínűleg ott löi.n it közszemérem van, — találgatta szomorúan sz expedíció egyik sántikáló tagja. Leverten indultunk vittza és kabin városunkat ismét viz llatt találtuk A Tiszs másodszor is megbolondult. Újból elöntötte t partokat és az esős, hideg évszsk ismét beköszöntött. Szigetünkön lobogó tüzel rak tunk és a tüz mellett várjuk a megváltó decembert, amikor hivatalosan is beköszöni t barátságos meleg tél és mi végre emelt fővel és holtra fagyvt tekinthetünk vissza szülővárosunkba. Addig is fogadja asszonyom hódoló kézcsókomat. Tom. Egy vakmerő szélhámos áldetektiv végigzsarolta a házakat. Bejelentések elmulasztása miatt büntetéseket vstett ki a lakókra A legutolsó időben isicét feltűntek Stegeden a legkdlönböiöbb szélhámosok, akik s legkülöctöiőbb Ötletekkel látják végig s várost éi kOvelik el vakmerő csalásaikat. A széhámosok gyakran detekttveknek adják ki magukat és igy ísarolják meg hiatékeny áldozataikat. A legutolsó napokbin ismét .detektívek", vakmerő szélhámosok járták végig a város egyes részeit és most azt az akciót használták fel cstlásiiknál, hogy — mint ijmeretes — a rendőrség a legutolsó időben szigorúin ellenőrzi s bejelentéseket és szinte házról-háirs lárva álltpilják meg, hogy kiket nem jelenleltek be még mindig a rendőiség szigorú figyelmeztetése és felhiváss ellenére sem. Néhány nappal etelőll ejy fiatalember jelent meg a Sándor ucct 40. ssátnu hátban. Nem mutatkozott be sehol, cuk. rnergikutin kijelentette, hogy ellenőrzi a bejelentéseket. Nagysokára azután kijelentette, hogy államrendőrségi detektív. Fdlőra hosszat kutatott, keresgélt a ház traiai és bejelentő cédu'ái között, mikor is hirtelen benyitott Tóth Sdndorni lakásába. Eőtsör is eiergikut, ellentmondást nem tflrő hangon felelősségre vonts a megijedi asszonyi, hogy miért nem tartja be a rendőrség rendelkezéseit. Eiutin pedig kijelentene, hogy Tóthik oem Jelentettik be egyik gyermeküket, ezirt pedig stlgtru büntetés Jár. Már hozzá látott a jegyzőkönyv kiállításához, smikor gyöngéden kijelentette, hogy nála ii el lehet atannat intézni az ügyet. At égisz nem kerül tóbbt százötvenezer katonánál... A megijedt uszony pedig azonnsl kifizette sz Összeget. Az cl'gins »detektív* pedig szívesen kOsxönt éi még vlstzasióll ai ajtóból: — Aztán máskor minden rendben legven 1 Tólhék megnyugodtak, hál' Is'ennek ilyen könnyen megszabadultak az egész dologtól. Két nap múlva azután Tóthné megjelent a rendőrségen, hogy szemé lyesen megnézte, rendben vsnnsk-e most már a bejelentések. Ekkor derült ki a szélhámosság. A rendőrt közegek ugyanis már régebben befejeztik ezt a munkál is különben sem rójják ki azonnal a büntetist, amelyei mindjárt fői Is visznek sa/át kezükkel. Tólhné pedig elmondotta a történteket és ekkor megállapították, hogy egy vakmerő sziihámos csapta be, az a sziihámos, aki állandóan detektívntk adja kt magát és igy zsaroljs már régebben ii az embereket. Alig ketdiek hozzá a nyomozáshoz, amikor kiderült, hogy ez a vakmerő áldetektiv hasonló zsarolásokat számos helyen elkövetett egymásután él körülbelül 100-200 eier koronás lételekben 10-15 millió koronái szedelt Össze. A szélhámosságok csupán azért nem derültek ki előbb, mivel senklsem jelent meg a rendörsigen és nen kontrolálta, hogy vájjon tényleg detekliv volt e kint nála a bejelenléseket ellenőrizni és a bünte'éseket bezsebelni. A detektívek erélyes nyomozást indiloltak meg éi mivel a vakmerő szélhámosról most már megbízható és pontos szemílyleirások vannak, remélhető, hogy rövidesen rendőrkézre kerül. A rendőrségen az a gyanú, hogy ezt az embert egyéb, nsgyobb szélhámosságok, csalások és sikkisztásik is terhelik. A szegedi kávésok küzdelme a cigányzenekarokkal. Szeged tose volt a kávéházak várost. Itt, hi néha mrg is telik egyik-máiik helyiség, az mir feltűnik, éjfilre azonban a legjobb szezonok idején is általánossá vál k a csend, legföljebb megrOgzOlt éjszakázók virrasztanak a Iá cán táncoló vizespoharak fölött, vágyálom italra tér b; Inzautjában egyik-másik táraaiág. Mindet időkben hiányzott az a nagyobbarányu élet, amely jellegzetessége a nagyvárosnak, vagf az ahhoz közelállónak. Panaizkodnak is eleget a kávésoV, rengete* adó terheli őket, a bér, a világítás, a rezsiköltség szinte elviselhetetlen, mint ahogy e' is lehet sokszor lüiödni, hogy mit hoz bí mindebből az a néhány szál vendég, aki azért elvárja, hogy igényei kielégítést nyerjenek. Isten láija a lelkünket, hogy so em iOrlünk Össze a panaszaik hallalán, valamiképpen azért mégis csak boldogu'nak s hí gyenge az üzlet egyik ága, kifizetődik a másik. Viszont aki olcsó bort akar inni, keresse szt bormérésben, ne kávéházban, ahol — hogy ugy mondjuk — a nt'lliCt is meg kell fizetni. Azonban ami az uióbbi időkben a cigányzenekarokkal lörlénik, azl már nem lehel szó nilkül hsgyni. A kávéházak mnden jövedel cél ez a művészeti ág viszi el s hs drága az o't tartóskod Is, ezt csak annak lehel ko* szönni, hogy a kávéháziéban muzsikálnak. (Ámbár sok emb r akkor töltené o t szivetebb n néhány sztbid óráját, ha csendben maradhatna.) A he'yzet ismertetéséi kezdjük azon, hogy píldául februárban Károlyi Árpád muzsikált a Kasiban, kapott pedig egész társulata az obligát feketek ívén és a lányérozhatáson ki'ül a tulajdonostól napi 400000 koronái Árpid ms a legjobb szegedi cigány, méltó utóda a régi híreseknek, — természetes, hogy megfájdul! rá a foga Schermann Kálmánnak s e'hódította a Tiszába. Mivel lehet a cigányt a legjobban elhódítani? Lóvéval. Hogy a primás kap e külön ju'almat, vagy sem, — szt nem tudjuk, mert a négyszemközti dolgok bizalmasak. Az előleg azonban nyilvánoi, mint ahogy tudóit dolog volt s hoioráriun is. A Tiiza ekkor napi 600.000 koronával dotálta Károlyiékat, akik vérszeme' ksp'aV, meri — .ha már szüki'g van ránk. járjunk jól is" — hamarosan egymillióra emelték fel ezt a napi összeget Azonkívül divatba jött a zenejegy. A főpincér, fizetéskor, leteti az asztalra egy szelvényt és bekasizáll érte a többi fizetnivalóval együ t külö.1 2000 koronái. Ez a bandáé volt, amely ellenszolgáltatású' nem tányérozott. A zene nékül maradt Kais Iromfra készüli. — Majd hozoi é i ide olyan cigányt, 192B augusztus 10. hogy arrul koldultok. Meg is szerette Palócz Kálmán bandáját Miskolcról. Vonzott az újdonság, sokan voltak rá kíváncsiak, ugy tetszett már, hogy uj lendületet vesz a kávéházi élet. Szegeden azonban semmin sem csodálkoiik'sokáig az emberiség, de meg a tromf is túlságosan drágénik mutatkozott. Az egész Palócz-bandát elszállásolni, táplálni kellett, — elképesztő kiadás, amnek kis százaléka sem téiül meg. Hát jOlt egy kii átmenet, izerényebb zene került a Ksubi, Károlyi Árpád pedig iiüknek tilálvi a Tiszát, elindult Páriiba villgut hódítani. Csakhogy az exkurzió nem sikeralt, B franci ik minden udvariasságuk mellell sem látják iziveten B magyír cigányokit, visszs kellett |önni. Schermann Kálmán, hogy magának biztosítsa továbbra Is Károlyit, körülbelül huszonnyolcmillió koronái áldozott a banda hazahoz italára. Akármilyen keveset számit a millió, mégis csal jelentői összeg ez és érthetővé ietzi, miért olyan drága a kávé. De látnivaló, hogy versengeni muszáj, boiutt nem árlsna egyszer megszavaztatni a közönséget is. Árpád tehát megint a Tiszában működött a régi feltételek melleit, mire a Kist katonaitnekirrtl szórakoztatta a közönségét. Azonban ez sem tarthat OrOkké, a katonazene nagyon drága, — uj íztratfgiii mozdulatokat kellett kidolgozni i mivel a cigány még a színésznél is könnyebb m bont szertóJést, Károlyi Árpád most visszatért a Kassba nopi 1 ¿00000 korona tiszteletdíj is a Járatékok elleniben. Schermsnn rem a Kassra hiragudott meg (végtére, ha .tlhóditáiról" van stó, ő sem mirtd patst'v), hsnem Károlyira. — Megá Ij, hálátlan, est megkeserülöd. Ki ii leientette, hogy a lilén egyetlen olyan bál számára sem engedi ál e Tisza nagytermit, amelyik bálát Kár* lylval akarják mazslkállatnt. — Az én helyiségembe nem teszed be többé a lábadat. Ei azonbai cuk az ellő felhevülésben támsdt fenyegelét, hsten még metsziie vsn a tél a báli izesonoil egyetemben, iddig eljárják a zenekerok a kávéházak kOzOtl a francia négyet helycsere figu'ájál néhányszor. Fölösleges, hogy mi tanitiuk ki ókst, hogyu teli csinálni a dolgot, mi u egén re|télye? Kézben az lOrlént, h*y Boldizsár Ktlmánt, aki sz Emkében muisikUt néhány év óla és mindig eredményes hircot futott vivni Dávid Sándorral, - napi 300 000 koronáért .elhódította' a Prójéla, ahol ünnep délelőttjén U látszani jzoktak, még pedig sok em* bernek. — Hely né kül maradt a Horváth Árpád, Örvendezett Dávid. K eiett a KauMI, épp kapóra jOn nekem. Leizerződtette, muzsikálta !la, közöalégének telizett, smig egyszerre csak néma ciend boritolta az Emkét Hoc válhékat .elhódította" a Tisza, Károlyi he'yé.-e, miseivel olcsibbsn Is, meri cuk 600.000 koronát kaptak estinkint. Viszont u Emktbe egy egészen ifjú, d: tehetségű prímát vonult be, mo* solygó kii fiu, akinek a neve is rokonszenvei reniniszcenc'ákst ébreszt: ifj. Erdilyt Kálmánnak birjtk. Ebxn a peteben, mikor tuiósitálunkat Írjuk a szegedi rifkabiok és i diutok buciról, az elmond ittak szedői s helyűt Nem álluik azonbin Jól érte, hogy igy marad-e hó nap.a is. A kávéházi nagyhatalmak vjzériari fJnöktégeí ugyinis permsnenc'ában vannik, titkos őrjáratok cirkálnak á'landóaa, megfigyelő állomátok létesültek. Semmi sem lehetetlen, a h ilyzet at eddigi tipiulalatok szerint mlndea percbet felborulhat. MMMAMMMtMMaMMWMHtM roidol, ftSStfMrSvMt, U• I• i• l, laktál, ve.it péni , . kor a legelőnyösebben Mf M EKEI oraiitoi iroda, Hiatr*1», KuTlutpalotaiul w Egy szép asszonyi - négy éjszakója I

Bercii Oszkár"B5I httlta ét kedden a Srlvérotlban^J