Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-15 / 71. szám

1928 augusztus II. DELMAOYARORSZÁQ I Az Országos Kamaraszínház előadásaira jegyek a Délmagyarország jegyirodájában kaphatók. Dugonics tér 11. Telefon 306. Poldi bácsi. Nézem halk, szinte suhanó járását őszbe jálszó, tinóra lejét és örvendek az örvendezökkel. Fischer Lipót igazgatója tett a Magyar-Franciának, becsületes, hosszú szolgálatát jutalmazták ezzel a «tüntetéssel. Komoly, közérdekű, nagy munkát végzett minden időkben, mégsem hallotta senki panaszkodni, vagy dicsekedni. Általában az artisztikura kevés embert árasztott el olyan tökéletesen, mint Poldi bácsit, akinek okos szeme élesen néz a világba, meghallgat mindent, körülbelül tud is mindent, amihez egy hosszú élet árán el lehet jutni, — azért ez a sok nem ugrik ki belőle kávéházi fecsegők módjára. Két három szóban szokott véleményt mondani,azt is akkor, hamár elkerülhetetlen. Mire való az ? Mindenkinek megvan a maga véleménye, sőt sokkal több van, mint amennyire szükség volna, dobálóznak is vele össze-vissza, hogy nyilván az hozza az abnormis időjárást, meg a földrengést, — Poldi bácsi rég belátta, hogy ebben az általános okos világban többet tud az ember hallgatással kifejezni De néha előfjrdul, hogy megakad az ember, keresztutak, szirtek állják az életútját. eeymaga képtelen keresztülhatolni rajtuk, keltene valaki megbízható vezető. — Hogy csináljam? Kinek higy|ek? Ha oda tudott férkőzni Poldi bácsihoz, akkor meg is kapja a tanácsot. Nincs benne az emberség Iránt bizalmatlanság, erre csak sok sorscsapás vezethette volna, az ö lénye, egyénisége csak a tapasztalt ember óvatossága. Mások dolgába beleavatkozni a legkényesebb dolog, az emberiség nem tanácsot szeret kérni, hanem rá akarja magát beszéltetni a saját elhatározására, — hát ezek hiába fordulnak Poldi bácsihoz, aki mindig udvarias, mindig halk szavú és sohasem jön ki a flegmájából. Istenem, de jó, hogy ilyenek is vannak, mert mi könnyebb manapság, mint kijönni! Ha valaki meg akarja ismerni, nézze meg, amikor ebéd után — életének talán egyetlen szórakozásaként — ártatlan kommersz-játékát játsza kevés kiválasztottjaival A kártyázó ember adja saját jelleméről a leghűbb fotográfiát, — Poldi bácsi itt is finom és csendes, mozdulataiban a nyugodt lélek harmóniája mutatkozik meg. nincs elragadtatva és r.era boszszankodik, ellenben modora csodálatosan hat partnereire és mindig nagyszámú gibiceire O.t halálos csend támad és csak annyi szó esik, amennyire szükség van. Nagyon ritka már ez a tipus, azért kell meffbecsO'nünk a még rendelkezésre álló keveset Ók teszik az életet jobbá, szebbé, elviselhetőbbé. MaMMMMMMMMAMMWWAMMMM midet, midbMdM, Oiletcl. lakait, p«nmkSlcttlnl mindenkor a legelőnyösebben kfliM E Z E R orsiicos iroda, Blatya1», Kultúrpalotánál. 7(7 Elfogynak a szegedi dudások. vetít fl Detsinyi R.-T. Budapest V., Vilmos csiszár ut 6. ezúton tudatja, hogy a világhírű 6oimi Sm TiAiilulii SZEGEDEN a következő cégeknél szerezhető be: Boda Bertalan, Englander József, Caray Emil cukor ka nagykereskeúC, Kellnei Ferenc. Iskela ucca 25. Kertész Adolf,Tisza Lajos körút 38. Kramert, Kölcsey u. Magy- KaaisztvíseIfl* Pegy. Siöv. Mérey ucca Mo kovite Miksa Ko&tNtb sug. 8. Römer Miklós, Du gonics tér Schiller Antal. Valéria tér Singer Béli, Attila utca I. Toaszó Aurél, Iskola ucca cégeknél. Bl. ÍJ Uj cserépkályhák, kandallók, takaréktuzhely-caepék ktUönféle színben és nagyságban részletre is kapható. Régi kályhák átrakását és |avitáaát felelősség mellett «álai táljuk. Raktár az aj ad6 hivatalt épBIatbeo. VI Telelőn ;S6l Ipartelep leielun il-ic. LÉDERER TCSTVfcREK éa TÓSZEOI Lassankint minden elfogy Szegeden abból, ami a multat tette s átalakul a világgal ez a város is, amely a nép-korzón régen nem ismeri a bokorugró szoknyát, a hímzett papucsot. A dohánygyári lányok, meg az alsóvárosi paprikások fazonokat keresnek a divatlapokban, vasárnap hasitolt szoknyában jelennek meg az uccán, selyemliarisnyák után vergődnek s laxkdpővel kacérkodnak. Már csak a bubifrizura van hátra, ámbár a kispolgári elem elköveti azt is. Kit érdekelne ezek «tán a duda, a régi magyar zeneszerszám? A tanyán alig van a dudásokból hírmondó, ott egyre nagyobb tért hódit a fuvóshangszer. összeállanak négyen-öten, beszerzik a szerszámokat s zenét szolgáltatnak kellő helyen és kellő alkalommal. A hegedűre nincs tehetsége a mi népünknek, ahhoz csak a városban jut, egyébként is valami felsőséges gőg nyilvánul meg ezen a téren. mert csak a cigány hegedül. Fogadok, hogy sokan nincsenek tisztában a duda lényegével, formájával, alkatrészeivel, ezért előbb arról szólok. A tárogatónak a mi vidékünkön nincs nyoma, csak a dudának. Ennek a sípjában nád van, akárcsak e tárogatóéban. (Olyan az, amilyent a gyermektrombitában alkalmaznak.) Csinálták epigonok cinkből is, de ez már nem az eredeti. A magyar dudát az ezermester dudás mindig maga készítette. A fajtájai szerint kosfclü, kecskefejü és mcnyecskefejü van forgalomban. Férfifej sohasem diszit dudát. Csak a fejek az egymástól eltérők, a sípok egyformák. A tömlőt a kos- és a kecskefej űnél fekete báránybőrrel varrják be, a menyecskét ábrázolót tarka-barka szoknyaszövettel borítják, amint az illik is a nöszemélyhez. A dudás a bal hóna alatt tartja a fújtatót (mellén az összekötő), az egészet szíjjal csatolja a derekára, hogy kezelésközben ne csuszon előre-hátra. Bal vállán van a bordó. Trombitanyilásu alkotmány, a végén rézből, ez adja a bassus-hangokat. (A szó nyilván a morgó-ból alakult át.) Régen fából készült, a rácok ma Is abból csinálják. A sip szája bicskával faragott magyar ornamentika, itt-ott gyöngyházzal kirakva. A magyar duda fujtatója magyaros bőrcsipke disszel készül, általában nagy gond egy ilyen szerszám elkészítése, ámbár maholnap nem lesz, aki készítse. A régi 32. ezred tulajdonosa, herceg Esterházy Miklós, a zenekar részére a magyar muzsika fenntartása végett, ébenfából csináltatott kecskefejü dudát, drága gyöngyszemekkel díszítette azt Talán még megvan valahol a mondurmagazinban. Szentmártoni Pottyondy Lajos öreg negyvennyolcas honvéd emiitette nekem annak idején, hogy 1843 ban ö még látta. Pottyondy bácsi akkor hadnagy volt a 32 eseknél s együtt szolgáltak a dudával Olaszországban. 1848 után azonban a katonaságnál megszüntették az extradolgokat, a török muzsikát, az ezreddobosi botokat (A török muzsika két réz-félhold egy rúdon, lófarkdtsszel. Apró csörgők voltak rajta, ami pokoli hangzavart idézett elő.) A rác duda csúnya formájú, hasonlit a skóthoz. Bordója túlságosan hosszú és fából készül. Ornamentikája is nemzeti jellegű, nem olyan díszes, mint a miénk. A tömlő nem híjtatóból, hanem a dudás szájából kapja a levegőt. Primitív az egész, nincs rajta semmi ilgyelemreméltó. Csinálnak nálunk még citorát, mint naturalista hangszert és tökhegedüt (tamburát). Ez anajóeok kedvelik és szláv eredetű. Azoktól tanulták el, amikor egységes volt még a hajóforgalom, a gabonáshajók leereszkedtek Titelig, onnan törekedtek fel, a Dunán, a budai partokig. Itt sok szerb hasonszőrű emberrel érintkezvén, az el tanulás hamar megtörtént A tanyai hívó parasztbanda tagjai egyszeiü napszámotok, akik egymást tanítják meg a hangszer kezelésére, bár nótát precízen az Istenért sem tudnak eljátaaoL Nagyon rég nem láttam Csoc.ka Bukosza Tanács Ignácot, a legöregebb szegedi dudást, hiányzott a Havi-búcsúról is, elindultam hát a kere3CSCI v— Talán él még, vonogatták a vállukat az emberek. Dd azt mondja Erdélyi Lajos, a mi kitűnő madarász-barátunk. - Persze, hogy él, tegnap járt nálam, épp most fonatok vele hálót. O.yan egészséges, mint a makk, most mult 80 éves. Mentünk a látogatására, éppen fát vágott a komájánál. A haja szénfekete, csak a bajusza fehér, de a teste zömök, semmi nyoma rajta az aggságnak. — Vannak-e még sokan szegedi dudások? — Hát van egy-kettő, feleli lassan. Felsővárosion él egy, azt se tudom minek hijják, de nem jó a dudája. A Pecsenye Jóska pedig erre lakik a Cserepessoron, de nem príma. — Mi a felsővárosi duda baja? — Odaadták egy tanyainak, aztán beszakadt a kontralyuk. — Hát az egészséggel hogy vagyunk? — Bujkál az emberben a nyavalya, a fene tudja, mitől. Fáj a lábam, használtam rá vékony terpetint, meg vastagot, kámfort, gőzfürdőt, még sem használ. Csak tudnám, mitől 1 Eltűnődik, keresi az okot, sok mindenre gyanakszik, csak a 80 évre nem. Meséli is, hogy perpatvarkodnak vele a házban az asszonyfélék. — Odaváglak a falhoz, mondta tegnap is az egyik. Odavágnál mondom, ha szalmacsóva volnék. Bemegyünk a lakásába, amely az udvar fenekén van a Pálfy ucca felső végén. Az előszoba aikóvos, hátul ágy, mellette vaskályha, azontúl a patka a szükséges edényekkel, plékanalakkal. Elül a falon a dudák, ócska ruhák, báránybőrsüvegek, asztal két izékkel. Csonka Bukosza özvegy ember és maga főz. — Oiyan süteményt csinálok, amilyent akar. Vízimolnár voltam én valamikor, mindent megtanultam. Van belső szobája is, bútorzata ágy a sublóddal, meg a tulipántos ládával. A falon olcsó petróleumlámpa, három esztendős kalendárium. — Nem volt kedvem hozzá, három évi^ beteg volt az asazony. De most rá— Hogy lett a bácsi dudás ? — Hát a bátyám szerette a mulatságot s markotverni volt Mezőhegyesen. Kapott 11 forin'ot, amikor hazajött, ideadta, hogy szerezzek rajta dudát ősszel már mentünk lakodalomba muzsikálni — Mikor volt az? — 1863 ban, a szük esztendőben. Nem esett akkor egész évben eső, semmi se termett. Ráértem nyikogtatni. Nem tart sorrendet, ugy mondja az élményeit, amint eszébe jutnak. — 1855-ben mentem elsőbb a vízbe, de tudtam a kötelet ereszteni (Azt jelenti ez, hogy akkor lett vízimolnár.) 1864-ben magam faragtam ezt a menyecskefejüt, e 1 Mosolygó arc, amit színesre pingál, ha lekopik róla a festék, fekete varkocsa két oldalt felhajtva. — Akkor még igy állt a haja a lányoknak. A halántékuknál föipenderitették dróttal.: — Már most lány ez, vagy asszony? — Nem látja hogy kontya van ? Csak asszony lehet Cigány Panna. Először a kecskefejflt veszi elő. — Ugy nézze meg ezt s sipszárat, simogatja szeretettel, hogy ezzel muzsikáltak negyvennyolcban a szegedi nemzetőrségnek. Én még üsmertem a dudáat is, Babarczy Antalnak hljták jól szól ez, amikor megvan járódva. Stimmel, híjtat, egyszerre csak Üszőknek az éles hangok. Az 3reg most egész más ember lesz, művészileg komoly, szinte megmerevedik a teste, a szeme élesen, rebbenés nélkül néz rám, szája összeszorítva. Csak a két karja, meg a kese működik. Közben lelém bólint a kecske, ahogy már a munka lendülete kívánja. Cifrázza az öreg, már trillázik is, végűi rájövök, hogy mit játszik. Feketeszáru cseresznye . . . Aztán hirtelen átcsap a másikba, amelyik aszongya, hogy aszongya: Sose láttam az oMjnak .. . Olyan vUtussdgát . . . Szemmel láthatólag oáratlan az élvezete. De nem tart sokáig, meg akarja muutni a menvecskefejü tudományát is. Végtére az első remeke. — Épp most csináltam neki ezt az uj ruhát. Élénk piros köntösben van a duda, a nyakán (odrokkal. _ Vigyázzon, lányszava van, sivalkodós. Csakugvan élesebb amannál. Csonka Bzkosza Tanács Ignác szemében pajkos tüz jelenik meg. Ha nem szeretnélek t'ől se keresnélek . . . — Csak régit tud ? — kérdem a társamtól. - Hol tanulná az ujat? De már folytatja is egy másikon, nini, hallottam én ezt valamerre, az újfajta magyar irissek közül való. — Mi volt ez Csonka bácsi ? — El is felejtettem én, kimegy az ilyesmi az ember eszéből. Most valósággal művészi lázban ég, eljátsza a Schneider Fánit, aztán hogy Kati, evére ki . . . — Nagyon szerelmesek a nótái, bácsi. — Hát, hát . . . — Amilyen az ember, mondja mosolyogva Erdélyi — Csak nem? Csonka Bukosza bosszankodva rám egyet a vállán. — Lehet is ittl Mindig fináncoliák az embert ezek az asszonnynépek. Lesik a mozdulatát. — De az Istenért, 80 évvel 1 — Más generáció volt az, mint a miénk, magyarázza Erdélyi. Az öreg huszonhat éves korában még métázott a mezőn, akárcsak ma a kis diákok. Nem ismerték még ezek olyan korán az asz szonynepet, mint mú Aztán vízen élt. — Ugy ám, kap el egy sziM Tanács bácsi nagyothalló füle a beszédünkből, vizén éltem én mindig, magam malma is volt. — Miért hagyta abba ? — Hát azért, mert útjában voltam a gőzösnek, elpusztítottak. A Tisza-szabályozás lényegét ebben a mondatban feiezl ki. Uljában álltak a vízimalmok a gőzösnek, amely ellen váltig hadakoztak annak idején a nagy hajósgazdák is. (Az öreg Zs. lovakkal akarta belülről húzatni a kerekeket, mint a primitív cséplésnél, csak azért is) Jött a kultura, kifejlesztett és elvitt rnindm:, megháborgatva hosszú, lusta, mély álmukban a vén harcsákat, amelyek olyan szívesen hallgatták, hogy mit locsognak a habok a füzeseknek. Iszik az öreg a magunkkal hozott borból, mutatja bucsuzóul a legszomorúbb emlékét Berámázott pártecédula az, voltaképpen csak blanketta, beleirva a felesége neve. — Három évig védelmeztem szegényt. Most is jobb s-.eretném, ha ott leküdne, volna kihez szólanom. — Miből él ? — Igen csak a Katona Jóskánál játszok szombaton, meg vasárnap Hát abbuL Meg hálót kötök. — Tanyára nem viazik? — De mondták, hogy szüretre kívánnak. — Ugyan mit kér egy lakodalom kimuzsikálásáért ? — Máma ? Máma sokat kérek. Körülbelül százezret, vagy még többet De van hányópénz is olyankor. Az az, amit a kialkudott dijon leiül adnak a vendégek. Igaz is. a többi dudás! Hát volt még egy Szirákl Ferenc nevű csősz, de rég elment Otömösrc, onnan pedig Táziárra lakni. Az Isten tudja, él-e még? Bob. Színészek sorsjátéka. Húzás már e hó 23-án. Ötezer koronáért nyerhet: •ÖT101 uj automobilt, ^Wett*"* női bundát, motorkerékpárt (oldaJkocaíval). "íc'S motorkerékpárt. tlz teljesen felszerelt kerékpárt Sorsiegyek tősadékben éa mindenütt kaphatok. Pöelárusitó: Értékforgalmi Bank Rt. Budapest Zrínyi ucca U. Telelőn 132—68, 18)—91. Négy nagy egymésme'.leth Üzlethelyiség mellékheltisécekkel és raktárakkal, uodocélokra is kiválóan alkalmas, együtt vagy kulön-kü!?n Mflller-házban Dugonics-tér II, kiadó. í.rdeklódni lehet délelölt 1 12 ia o háztulaidonosnéL **t , SL^^ÍÍÍS^T^Í^Szegediek találkozó helye.