Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-02 / 37. szám

» InUns 2. DELMAQYARORSZÁQ Szakállszáritó. írja: Juhász Gyula. Irodalmi holmi. /. A PIKÁNS GÁRDONYI. Ugy e milyen furcsán hangzik, pedig igy igaz, van egy ilyen Gárdonyi is, csak eddig kevesen tudtuk róla. Minden emberben löbb lélek lakozik, némely Íróban pedig egész légid. A tréfás Gárdonyiról igen kedvesen és irdekesen emlékezett meg annak idején Móra Ferenc, mert hiszen az egri remete éppen Szegeden élte tréfás korszakának legjavát, a sors Is tréfálkozott vele, de meg 6 maga is tréfálkozott a sorssal. Mire Pestre ért, már megkomolyodott bár a Göreanekdotdk a fővárosban születtek, de minden valószínűség szerint a vidéken fogamzottak meg. A pikáns Gárdonyi pedig most került elő, a haldia után, amikor valóságos magyar Tolsztojt kezdenek már alakítani belőle jámbor tanügyi férfiak. Egy posthumus kötete jelent meg ugyanis A bor költőjének (mert végső eredményében mégis csak A bor költője marad ő, mint ahogy Katona Bánk báné), , Szentjáno: bogárkák" címmel és jelleggel. Apróbb nagyobb egyfelvonásosok vannak ebben az uj (bá' inkább nagyon Is régi) Gárdonyiban, amelyek egyikéről egy igen konstruktív lap igen konstruktív kritikusa azt irja, hogy olyan léhaság és olyan cinizmus nyilatkozik meg benne, amely messze fö lulmulja (már mi t a léhasága és a cinizmusa) Molnár Ferenc Liliomának „,hírhedt" mennyországjelenetét is. Ide süss pupák I — ez azután m gadta nekik már mint szegény Molnárnak és a még szegényebb Gárdonyinak. (Akitől a szellemet Is elvilatja a pápaszemes krilikus.) Szó sincs róla Gárdonyinak ez a fura kis színdarabja afféle operettlibrettó vagy kabarérevü, nincs minden pikantéria nélhűl. Ádám és Éva fügefakosztümben jelennek meg, de hogy valami mégis fedezze fö.tünő toaletthiányukat. hát a pa/kos fiatal szerző (a jó vidéken) monoklival lépteti fel őket. Istenem, az ember nincsen fából, u nagy ember nemkülönben és ha az öreg Homérosz gyakran síundikdt, viszont a süldő iró néha pajkoskodik. iOtykor az öreg iró is, hogy Anakreonról és Anatole Francén l ne is beszéltünk.) Érzékiség minden művészben él, hiszen az érzékiség benne rejlik magában a művészet lényegében, csak a művészen múlik, hogy mikor és hogyan és menynyire tudja szublimálni (átszellemileni) ezt az érzékiséget. Hát Gárdonyi Géza később nagyon is tudta, sőt ezt tudta u legjobban, de korábban, ugy látszik, nem is igen tudta, nem is igen akaita. Így bukkant főt most egy posthumus könyv keretében a pikáns Gárdonyi, akit a konst ukttv krilikus olyan szigorúan vág oda Molnár Ferenc monoklis fejéhez. Persze a konstruk ív kritikus már annyira szublimálta (átszellemitette) magában az érzékiséget, hogy csupán a tubákolásbcn és Szederkényi Anna regényeiben leli gyö nyörét. Hja, mire egy kritikus eljut odáig I II. Megkérdeztem Krúdy Gyulától, hogy hát miért nem tr drámát? Szinte megriadtan tiltakozott még a gondolat ellen is: ma, ezeknek drámát irnit Igaz, ő irta, nem Is irta, álmodta, dúdolta a leggyöngédebb, legmelegebb. legszínesebb és l'ghangulatosabb mag tar tragikus idillt, a Sas fiáról, a kis Petőfiről Megbukott, lisztesség ne essék szólván és pedig nem most bukott meg amikor a való költészetnek nincsen valutája a a deszkákon, amelyek a világot és a tantiémet jelentik, hanem megbukott a boldog béke utolsó esztendejében, amikor még Bús Fekete László hátulgombolós volt és helyesírást gyakorlatokat Irt. (Ugy látszik, a helyesírást azóta megtanulta.) Krúdy Gyula lemondó válaszát kaptam mostanában Kosztolányi Dezsőtől és Szabó Dezsőtől, Karinthy Fri S

réstől és részben Szép Ernőtől is. Hát en, költőnek ma nem érdemes és talán nem is lehet drámát Írni A színház ma kezd egészen elválni az irodalomtól és viszont. Ez a váljunk el valószínűleg nem örökre szól De ami hitlelen és etikátlan, mert romlásnak indult és uj életnek indult korunk nem dramatikus idő, mivelhogy nincs egy közös nevezőjük az érzéseknek és a gondolatoknak. Majd lesz. ha uj világ épül. Egyelőre az építőket még nem engedik az állványokhoz, pedig az állványok már készen állanak. Az uj rend drámáját pedig n-m Írhatja meg az, aki nyakig benne lubickol és fuldoklik a régi rendben. Ezért vannak ma szellemes és szellemtelen mulattatók (Molnár és gyermeket) és ezért nincsenek ma nagy drámaírók. (Shaw kivétele csak megerősiti a szabályt) III. Amerika a korlátlan lehetőségek és a korlátolt tehetségek hazája. Edgár Poe persze kivéteL De neki is korlátlanul innia kellett, hogy kibírja a korlátoltságot maga körül. Ujabb exportcikkeink amerikai színpadi sikerei csak azt bizonyítják, hogy ott a nagy anyagi jólét karöltve jár a szellemi pauperizmussal. (Mikor a kulturából nem marad más, csak a civilizáció. Sajnos, felénk már ez is veszni indult.) IV. A étyrica grófnő és a Nótás kapitány irredenta betétjeire gondolva, eszembe jut az élelmes boltos, aki a keserűvíz mellé ezt irja reklámnak: minden becsületes magyar ember issza / Már én inkább csak a Tompa Mihály és Arany fános boránál maradok, meg a Vörösmartyéndl Mindenki fizessen elő a Délmagyarországra! •MMWMMMMMMMMMWMfMMMfMMMMMMWMMMMMMMWMMMMMa Lédererné tovább mesélt a tisztekről, akik szerinte Kodelkát megölték. A tiszták nsveit egyelőre nem tudja. — Elbeszélte regényes múltját. — A tanuk ellene vallanak. — CsU törtökön szünetel a tárgyalás. Budapest, julius 1. Léárrerné gyilkossága agyében a második n:pon negyed 10 Örskor nyitotta meg a tárgyaiéit dr. Denk Tivadar tárgyalási elnök. Mindenekelőtt bejelentette, hogy csütörtökön nem leu tárgyalás és a csütörtökre beidézett tanukat pénteken fogia kihallgatni Ezután folytatja Lédererné kihallgatását, akit figyelmeztet arra, hogy milyen nagy ellentmondáiok vannak villomásai között. Megkéráezi Lédererné tői, hogy megmarad-e azon vallomása mellett, mely szerint nem férfe és ő S

llkoltdk meg Kodelkát, hanem a három gen tiszt. Lédererné kijclen'i, hogy őt térje esküvel kényszerítene arra, hogy ne mondja el a történteket és ezért a három tiszt szerepéi védőügyvédjével sem közölte. Azóta azonban beszélt egy főtisztelendővel és rájött, hogy csak az igazat vallhatja. A bárom tisztről szóló mt sét Lédererné fenntartja. Elnöki Leheletlen elképzelni, hogy amikor ilyen súlyos gyanú miatt van letartóztatva, ne tárta volna fel, hogy ártatlan. Lédererné azt válaszolja, hogy férje azt az utasitást adta neki, hogy ne vádoljon senki', ö egyedül magára vállal mindent. Ot az öthónapi fogház nem törte meg, lelkiismerete tiszta. Férje is ártatlan. Elnök: Azt kérdezi, hogy miulán Lédererné ciak 65 millióról számol el, ml történt a hiányzó ötmlüióval. Lédererné azt állitja, hogy a január 6-án Kudelkától nála hagyott pénz csak 65 millió voll. Az elnök ezután felhívja, hogy te gyen végre töredelmes vallomást. Léáttuné a rendőrség elölt tett vallomására vonatkozóan kijelenti, hogy őt ott félreértették. Nem akar tudni arról, hogy a gyűrűket Csepelen a gerendák mögé dugva találták meg. Azt mondja, hogy nem ők kértek Kodelkától pénzt, hanem Kodelka kínált 100 milliót, hogy majd befektetik valamilyen üzletbe. Lédererné véres ruhái Az elnök felteszi a kérdést, hogy ha Lédererné a gyilkosságról nem tudott és abban része nem volt, miért találták meg Csepelen a véres felsőruháját. Lédererné: Ilyet nem találhattak. Elnök: Tegnapi vallomásában azt állitolta, hogy férjét akarta védeni, amikor magára vállalta aat a gyilkosságot, amelyet voltaképen iz ön ujabb álliása szerint B:itanniás tisztek köveitek el. — Hogyan képzeli el, hoyy miképpen lehet ez férjének, vagy ön nek a mentsége, mikor a gyilkosságot elsű és második kihallgatja alkalmából mag ra vállalja vagy férjére tolja. Hol itt a mentés, a férjének a megmentese, ha egy olyan gyilkosságot, amelyet sem ön, sem a férje, hanem egy harmadik személy, vagy személyek követtek el, magára vállal, ez nem a férjének, vagy önnek a mentése, hanem annak az állítólagos bilnös harmadiknak. Terméize esin esik abban az esetben lehet szó ezekről az idegenekről, ha a bíróság elhiszi, hogy ezek az idegenek egyáltalában léteztek is valaha. Lédererné: Ami a gyí kosságról a valló* máai jegyzőkönyvbe belekerült olyan for mában, nogy akár én, akár a férjem követte volna el, ez csak a rendőrségen kierőszakolt vallomások következése és nem felel meg a valóságnak. Hogy már ott nem említettem rögtön azokat, akik a gyilkosságot va'óban elkövették, ez csak azért történt, mert férjem megkér», hogy ne keverjem be ezeket az urakat ebbe az ügybe, akik végre is valaha Prónay-tisztek voltak... Az elnök: Nézze csak, figyeljen rám. Férjét május 18 én ha'álra tléllék és ön juntus 30-án áll elő ezzel a vallomásával. ön folyton azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy férje és ön közölt rendkívül nagy szerelem volL Hát miképpen egyeztethető össze ezzel az érzéssel az a körülmény, hogy idegenek miatt ön halálra Ítélni engedi hites fér» jét. Miért nem lépett a hadbíróság elé, amikor férjének hs!ák>i (tételét meghallotta, vagy ml éri nem jelentkezett a vizsgálób,rónál azonnal és miért nem mondotta, hogy uraim, lehetetten valakit h Iáira Ítélni olyan bűncselekményért, axit scha el nem követett ? Nem szabad megtörténnie annak, hogy esetleg egy ártatlan embert kivégezzenek. Miért nem jelentkezett rögtön, azonnal ezzel a vallomásává ? Lédererné: En csak juniuibin tudtam meg, hogy férje net halálra iWtik. Jelentkezni is akartam azonnal a vizsgálóbírónál, de nem engedtek hozzá. A gondnoknak meg is mondtam, hogy halló tam, hogy férjemet halá ra tléil& Előtte tiltakoztam ia az ittlét ellen és kijelentettem, hogy nem engedhetem meg, hogy ártatlan embert kivégezzenek. — Látja — szólt rá csendesen az e'nök —, ez sem felel meg a valóságnak. funius 15-én volt az ön bünpörének vádtanácsi tárgyalása. Akkor alkalma lett volna a vádtanács előtt ezt a vallomását megtenni, hát miért nem cselekedte ezt ? Lédererné tovább mesél. Lédererné: A védőm nem ; te'te elő. — Ezt megelőzően má járl a vizsgálóbíró elől miért nem vallói? — Még akkor sem tudtam, hogy férjem a kegyelmet visszautasította. — A jegyzőkönyvben pedig az van, hogy ön akkor a következőket jelentette ki: mFé'jemet halóira ttétték, most mdr semmi értelme sincs annak, hogy titkolódzóm. Én csak akkor tudtam meg Kodelka Ferenc meggyilkolását, mikor a férjem a konyhába kijött is ezt közötte velem." Lédererné: Mondottam azt is, hogys hulladarabolásban sem veitem részt. Az elnök: Ugyanakkor azt is vallotta, hogy a férje rálőtt. Általában ugy álliotta be a dolgot, mintha a gyilkosság szerelmi filtékenységből tör.ént volna. — Igaz, ez igy is történt. — A Brilanniások jelenlétében ? . . . Lédererné: Igen. (Csöndes derültség fut végig a zsúfolásig megteli tárgyalóteremben.) Az elnök: Att beismerte, remélhetőleg most sem fogjt tagadni, legalább is nem valami nagy sikerrel, hogy férjivel együtt cipelte ki a hullát Csepelre és beledobálta a Dunába. Mdr niMt. ha a Brilanniások gyilkolták meg és darabolták fel Kodelka Ferencet, vájjon az lett volna-e a természetes, hogy ők Is vigyék el és ők is gondoskodjanak a halta eltüntetéséről. Mtvei magyarázza azt a furcsa, visszás helyzetet, hogy e Brfanniások meggyilkolják Kodelka Ferenc't, a hulláját feldarabolták s önök viszik ki a haliadarabokai a Duódba hajítani Főleg ped'g ön vesz résSt ebben a műveletben, éppen az a nő, aki Kodelkával sülve-főve együtt volt, hát mi a legikájs, mi az értelme ennek? Erre válaszoljon. — Mikor az urak eltávoztak, s fírjem velük együtt vitt le az utcára egy koffert Ebben a rettenetes helyzetben vállaltak a hulla Az elnök: Az „ugyneveMtt" Prónaytirztek azért jöttek önökhöz, hogy Kodelkát! megbeszéljék a husszáWtást. Mondja csak, nem tartja ezt klllönnös-.ek, hogy egy idegen urilaká-