Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-10 / 44. szám

4 DBLMAQYARORSZAO 1926 |аЫпа 10. Debrecen nyolcmilliót, az állam másfélmilliót költött eddig az egyetem építésére. Ami példa Uhat Szögödnek. Sajnot, még mindig vin közéletünknek több olyan nagy kérdése, amelyekhez rendkivül bijot nyíltan hozatszólni. Tagadhatatlanul ezek közé tartozik az egye'emek kérdése is. Ismereies a szanálási bizottságnak az egyetemek fenntartása ügyében elfoglalt ercdei ál áapontja és ismeretet, hogy a bízot tig ezt az á'láipintlát megváltozatta. Nem beszélőnk most arról, hogy e vélemény változtatást megelőzően heteken át mik történtek a kuliizsiák mögött és arról sem, hogy mit kivánt volna, legalább szerintünk, a tántorilha'atlan megfontolái ét az okot gazdá kodás. Amikor azonban tudomásul vesszük, hogy valamennyi egyetem fennmarad, srámolnunk kell azza', hogy előbb-utóbb sor kerül a szegedi egyetemi építkezésekre Is. Ebben az ügybei a város közgyűlése tudvalevőleg olyan határozatot hozott, hogy Ötven éven dl 24 vagtn buzdt ad az egyelem! építkezésekre, ha legalább ugyanennyit ad az dllam Is. Nekünk ezzel a határozattal kapcsolatban kezdettől fogva többrendbeli aggodalmaink voltak. Ezeket most nem ismétejük mrg. Helyette közöljük, okulásu1, a debreceni egyeten cptő bizottságának legutóbbi Ulétén tőrén'.eket. Az épitőbizotlság ülésén dr. Tóth Lajos államtitkár elnökölt. Nagyhatású beszédet mondott dr. Baltazár Dezső püspök, aki felszólalásának elején rámutatott arra, hogy a bizottság üléseitől az utóbbi időben távoltartotta magái. — Távolmaradásomnak — folytatta — az a magyarázata, hogy elkedvellcnedés vett eröl rajtam, mikor láttam, hogy az épitkezés halogatása nem leli magyarázalát az állam sitalmas pénzügyi helyzetében. Gjndoikoztam a dolgon s ennek sredmonyeképen kemény szavakat is fo£:>k most mondani, de hogy kritikám személyes élét előre elvegyem, kijelentem, hogy az elnöki székben ülő dr. Tóth áilamiiikár ur a legnagyobb jóakarattal mindig azon volt, hogy az egyetem minél clöbb felépüljön. Nem személy ellen suhogtatom most meg kriükám ostorát, hanem egy bizonyos szellem ellen, amelyet a leghatározottabban kell elítélnem. — A debreceni egyetem egyik legnagyobb férfiunknak, gróf Tisza Istvánnak nevét viseli homlokán. De nagyon selejtes, hideg, tartalmatlan és nagyon sénö ez a kultusz, amely szavakban és ünnepekben merül ki és amely ennek az intézménynek tető alá hozásánál késedelmes és nem a legjobb akaratot mutató. — Ezt a késedelmet nagyon selejtes indokra vezetem vissza. Az egyházkerületnek birtokában van az eredeti terv egyik hlva.alos pídáflpa S afeböl megállapítható, hogy a központi épület (elállítása van elsöso:ban tervezve s a klinikai telep áll a háttérben, n-ig most azt kell látnunk, hogy a klinikai telep kerül először megvalósításra. Megtaláltam ennek magyarazatát az államnak Debrecen várossal kötött szerződésében. A szerződés egy pontja ugyanis ugy szó), hogy az egyetem klinikai telepének beépítésére adja Debrecen város a jelajánlott nyolcmillió aranykoronát. Ezt a nyolca, iilió koronát használta fel eddig az állam az építésre, mig maga, noha költségvetése szerint 10 millió aranykoronát kell az építkezésbe belefektetnie, eddig mindössze másfélmilliót áldó zott erre a célra. Ezért épüllek fel az egyetemi klinikák s ezért maradt el a központi épület felépítése, amelyet az államnak a saját pénzéből kelleti volna felépítenie. — A tiszántúli kerület nagyon nagy áldozatot hozott, amikor az egyetemnek feláldozta akadémiáját Nekünk volt teológiánk, jogi és bölcsészei! karunk, de meghoztuk ezt az áldozatot, mert Debrecennek szüksége volt az orvoskari egyetemre. Áldozatunkkal szemben állott volna az, hogy a tanszéki alapítványok lókéi (elszabadulnak s azokat nevelési célokra lordithatjuk. Hogy ez lehetővé váljék, nekünk helyre van szükségünk Szükségünk van a kollégiumra, hogy megfelelhessen nevelő hivatásának. Ml három karnak helyet aátunk a kollégiumban, de nem a végletekig. A szerződés szerint az államnak IV17 -18. tanév kezdetén vissza kellett volna adni a kollégiumot s addig felipiteni a központi egyetemet. Nemcsak atra fektelem a fősúlyt, hogy u klinikai telepek sem tudták teljesíteni hivatasukat. mert nyomorognak, hantm forsziro^ n, hogy hét esztendővel után végre télessék s központi egyetem a kikötött határidő egy komoly lépés kiépítésére. — Az állam tízmilliójából máslélmülió lett eddig felhasználva. N<g*on komoly dolog ez és mindnyájuk lelkére apellálok, fogiuk meg erősen az eke szarvá» most, amikor újra megindul a munka. AUltsuk erkölcsi súlyúnkat az egyetem felépítésé ne* szolgálatába. Nem volt eddig módom rá, hogy a főrendiházban szóvátegyem ezt a dolgot, de, ugy látszik, hogy erre rövidesen megnyílik az alkalom. Sróváleszem azonban ezt az ügyet a református egyház szervezeteiben is és a lelkészek országos kongresszusán és nem fogok tartózkodni, hogy ezt a nagy sérelmet, amely Debrecennek és a magyar kálvinizmusnak egyformán nagy sérelme s amelyet Idáig lojálisán takargattam, a nyilvánosság elé tárjam. Hosszú hallgatás után elhatároztuk gróf Degenfeld fő gondnok úrral, hogy erélyes lépéat fogunk tenni. — A kormányzó úr őlflméllóságának mezőtúri látogatásán feltártam a helyjetet és kifejezést adtam aggodalmamnak. Őfőméltósága igyekezett meggyőzni, hogy reánk nézve jóakarattal kezelik ezt az ügyet. Ekkor elhatároztuk, hogy telroegyünk a miniszterelnökhöz, a pénzügyét a kultuszminiszterhez. Tapasztaltuk, hogy a kormányzó ur előre informálta mindegyikükéi. E'ösiör Beth'en miniszterelnököt kerestük lel, aki megígérte, hogy az egyetem részére a műit évi költségvetésbe felvett egymillió aranykoronát kiutaltatja és erre az évre szintén egymillió koronát vétet lel. Most az a tény, hogy 800000 aranykorona van beillesztve a költségvetésbe ezen a elmen. Azért hozom napvilágra ezeket, mert a magyar miniszterelnök és a magyar református egyház egyházi és viláet gondnoka között a lett ígéret a kötelező szerzöáés erejével blr s így remélem, hogy a», egyelem meg kapja azt a kétmillió aranykoronát, amire feltétlenül szüksége van. A vliosi hozzájárulásnak még egy föl étele volt. Ez így azólt: A szegedi egyetemen minden ptlgdr fia akadálytalanul tanulhasson. Ezt számon tartja valaki ? Mert mi számon tartjuk. Öt éves harc egy harminc éve használt kocsiút elzárása miatt. A napokban három szegedi gazda jelent meg küldöttségileg a polgármesternél. Elpanaszolták, hogy a Torontáli Ármen'estlő Társulat a fóldmivdétügyi miniszter határozott rendele e ellenére sem nyitotta meg azl a kocsiulat, amely a vasul hídtól a város alsóliszaparti b'rfö'djei felé vezet. Felmu'alták Mayer János fOldmivcIésOgyi miniszter sajátkezüleg szignált levelét, amelyben közli, a kocsiu megnyitása ügyéb:n remrégen rendele et intézeti a Torontáli Ármentesig Tá sulii szegedi korminybiztosságához. Elmondották, hogy jártak a kormány biztosságnál is, itt azonban kijelentettek, hogy mindaddig nerc intézkedhetnek, amíg a váró: hatóságával a kérdést le rem tárgyalták, a város halóságától azonban eddig a tárgyi láa megkezdése érdekében semmiféle kezdeményező lépés nem törlént. A polgármester magánál taitotta a földmiveiésügyi miniszter levelét és azonnal intézkedett, hogy hivatala érintkezésbe lépjen az ármentesitövd és megérdeklődje, vájjon mi az oka ancat, hogy a miniszter rendeletéről nem éiteaitetiék a város hatóságit. A várót hitósága ugyanis a tárgyalások felvételére irányuló kezdeményező lépéseket nem tehet e meg addig, amig nem volt tudomása a rendeletről. Ez az ügy — látszólag — egészen leleniékielen valami, de csak látszólag, mert hosszú évek óla húzódó közigazgatási herce hurca a háltere. A kérdéses ut az alsóliszaparti bérlők és gazdák számára nélkOIOzhetetlen, mert földjüket csak azon közelíthetik meg. Amióta a Torontáli Ármentesitő lezárta, ériási kerülővel |ulhatnak ctak oda, ami hatalmas időveszteséggel és így nagy anyagi kárral jár. Az utat harminc negyven év óla zavartalanul használhatták az alsótiszaparti gazdák, a Torontáli Ármentesitő Társulat soha nem zárta el, soha senkinek sem futott eszébe, hogy ez az ut a társulni tulajdona. A e:erb megszál'ás idején, amikora katonai teherautók a legjobb orszigutat is tönkretették, zárták le dö z9r ezt a kocsiuiat, hogy megvédjék a töltés ép légét s fokozott forgalommal járó veszeddemtől. A szerbek 1921-btn kivonultak az ujszegedí háromszögből, de a társulat nem nyitotta meg az utat, hiába kérték, sürgették az indokolatlan ell'rás megtzün etésél az érdekdt gazdák, akik pantszukkil azuán a város hatóságához fordultak. A város akkor megkezd e a tárgyalást a társulat ai, de eredménytelenül és igy a kormányhoz jdentetle be az tsetel. A DldmürelésOgti miniszter htlyazini nemiét rendet el annik megállapítására, vájjon okozhat-e kért a védőf öltéi ben az elzárt ut megnyitási ét forgalma. A miniizter megbízott titkértőjének jelentéie alapián drendelle az ut megnyitáiát azial, hogy az ut jókarbantartása az érdekeit gazdák feladata. Ezt a rendelkezést a Torontáli Ármeatesilő Társulat ugy értelmezte, hogy addig nen kell megnyitnia az utat, amíg azon elsőrendű kőburkolat nem lesz. A hat kilométeresut kikővezéie olyan tokbi került volna, hogy azt nem ctak az érdekdt gazdák éi béilök, hanem maga a várói sem vállalhatta volna magára. így azutin továbbra Is zirvi maridl as ut éa a gatdák továbbra ii félnapot kerülővel juthstiak ctak el birtokukra, pedig időkőiben mrgérkeiett a miniszteri rendelet helyet értelmezés: is, smely szerint a Jókarbantariáa nem jelent kőburkolatot, hinem csak homokolást. A földművelésügyi miniszter legujibban kiadott rendeletével megerfsite'te korábbi rendeletének ezt az értelmezését, de renddetét csík a Torontáli Armentesítő Táriutitnik küldte le. a várói nem tudott róla és Igy — iimét maradi minden a régiben. Az érdekdt gazdák migitól a minisztertől értesültek a rendeld kiadásáról és néhány nap elölt a polgármeaterrd la közölték érteiOlésflket. A közel 01 éve húzódozó ügy igy talán dinléződik végre. Ha a polgármester akciója Isméi sikertelen maradna, akkor — értesülésünk szerint — a vároa hatósága följelentést tesz a földművelésügyi mlniizternél a Torontáli ArmentesilőTársulat dlen. I Chaplin, Buster Keaton I é* Dick I hétfőn és kedden a Balvárosiba*. I Eladó! BrUi • TISZA La|o.-kSrut mellen Ю • millióirt kagy wilMrUi MfvkSnitnál kilenc nagylakául), üzletekkel I9u millióért T6o kaL k.léaa firtat. uáatáfSM Hltaaklnt 10 millióért. 44 kaMia tanyái I klrtak »• millióért 1 évi léfbétálMl. Sok klaebb nagyobb tói- ^^^^нншмма dek alkatMézeméiutca 19 К «ftirpa tatánál 491 MÁR MOST rendel|e meg > hassnált ISKOLAKÖNYVEKET FÉLÁRON KOVÁCS HENRIK könyvkereskedésébe. Szeged, Kölcsey-utca 4. № Hóha, hó ... Te azt mondod: — Csa*t még egyszer átélhetnék bár rövid pár hetet a békevilágból. Sosem érem meg, ebből kimaradtam Örökre. Én azt felelem: — Nem kell türelmetlenkedni, minden megérkezik egyszer. Nézd, én bizakodom, hiszen annyi Jete van a haladásnak. — Hiszed, hogy jut még nekünk is? — De mennyire 1 — Szabadság a mindenfelől való megkötöttség helyett. .. — Az árak szép lassan visszahúzódnak ... — Megszűnik a gyűlölködés ... — Legalább is az, amelyiknek nincs indoka. Hiszen az ember mindig ember marad. — Subád szó, szabad gondolat... — Haladás és mosoly az arcokon ... Csak ugy kapkodjuk egymás szájából a szót, lelkendezünk, mint a gyerek, aztán... Nem folytatom itt, elmondom inkább azt a kis képet, amit a Délvidékről hoztam magammal s ilyenkor mindig az eszembe jut. Valamikor, bohó ifjúságomban, szerb népektől hallottam, az örök embert szimbolizálja az álmaival, vágyaival. Ül a nagyon szegény házaspár alkonyatkor az udvaron. Amolyan egészen etaet! zsellérnépek, az előttük dterülő nyolc lépésnyi területet is túlzás udvarnak nevezni, mert ezen a jjgon kertté avanzsálhat a két csenevész akác és palotává a vályogfalu szűk házikó, ami még hozzá nem is az övék. A napi munkát elvégezték már, most pihennek egy sort, utána következik a falatozás. (Avas szalonna vereshagytnávd, fekete kenyérrel, sok viz rá.) Ha ezzd is elkészültek, lefekszenek, mert drága a petróleum, hiábavalóság égetni. — Hej, hei, kezdi a beszélgetést sz ember, de ne híz sor is a szegénység. — Nagyon nehiz, hagyjt rá az asszony. — Az éjszaka szép álmom volt, sok pénzünk volt, gazdagok leltünk. — En már álmodni se szeretek, mert csak rosszabb. — S' k pénzem volt, megvettem ezt a házat. Az asszonyban felgyülemlik a keserűség, de talán ilyenkor haj'ik inkább nomoru Irélára a lélek. Vehettél volna különbd is. Ha egyszer gazdagok vagyunk I — Csakugyan, igazad van. Mit is csinálnánk, ha igaz lenne? — Tudom is én. — Mindenekelőtt földet vásárolnék. Száa láncot egy tagban, jó leketét, mert az adja az acélos búzát. — Hát aztán? — Tanyát építenék rá, külön esősekunyhót is a szőlő miatt — Tán szőlőt akarsz ültetni? — De még mennyire I Okszerű gazdálkodással csak az hozza meg a pénzt — A buza se kutya. — Az nem kutya, igazad van. Neked a belső házban külön udvart kanyarítok a baromliak számára. — Látod, ez már okos dolog. Nálunk akkor ls lesz baromfi, amikor mtmM dfogy. — A tyúkok egész nap el kárálhatnak a szeméidombon, vagy a Jó meleg trágyában. — Miféle trágyában ? — Hát a lovakra nem gondolás ? — Csakugyan 1 Lovak t — El se képzeled, milyen szép lovakat veszek. A Kupuszerevicséké —«"«rt azokhoz képest, pedig ugyancsak remek állatok. Kettőt csakis merd munkára fosok. Olyan gyönyörűség lesz az istálló, hogy ie№JStk 0d4épttem — Jé, az ökrök I (Mar ugy beszélnek, mintha meg la volna minden. A szegény ember álasodozása a legveszedelmesebb, mert csak önmagát bolondítja, — lám. ez a két elhagyatott, földhöz ragadt árva la kezd! valóságnak venni azt, amit dképseL) — De még milyen ökrök! Hattal fogok szántani, senki se teszi ezt a faluban. As én állatjaim nem elvénhedett, ki uzsorázott barmok lesznek, hanem fényes «Orttak. erősek, kitartók. Az ember már felállt, ugy hadonászik. — Megcserditem az ostort és el kiáltom magam: Csálé te, Bimbó tel Huj, de szépen haladnak I Abban a pillanatban megszólal valaki az uccán: — Hóha, hó . . -. A két szegény ember összerezzen, a gazdának torkán akad a szó, dsáppadnak a kegyellen nagy csendben, ami hirtelen körülveszi őket. Az a valaki az uccán épp szekeret hajtott és megállította az ökreit, de aa álombéliekét is egyúttal. Szó ami szó, nagyon előre találtak sietni. Menj vissza, szegény ember, a szürke hétköznapba, minek neked az álom.