Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-08 / 42. szám

DBLMAQYARORSZAQ 1925 jullns 8 ezrednek máilée • feitzereléie, mert a vrlóság ar, hogy minden ciipatnak megvan ai egyforma fdszerelése. A iiazti sisakodra vonatkozólag kijelenti, hogy bent ii van a katonai regulában u, hogy a katonaiig csinos legyen. Baross Jánosnak exekre vonatkoió kl­lelentései tehát nem fedik a valóságot. Minden lörek/ése odiirán/ul, hogy • nemieti hidaereget fe|leiate. Baross J tnoi válaszában kijelenti, hogy iáról állolt lóle, hogy e nemteli hidaerecet lámid|i. PeliiólaUstval azt akarla dokumentálni, hogy a hadsereg cé Jiira rendelkezlsra bociá|toli Össze­seset hasznosan fektessék be. Ai elsők ezután nspirendi indilványt esi. Jivaiolla, hogy a nemzelgyotés itolnsp délelőtt 10 órakor s mal napi­lenddel tartion Ölési. A nemzetgyűlés »1 elnök Javallatát e'fogedla. Az indít­vány, valamint az interpellációi köny­vek felolvasása után az Ölés fél 3 kor ért véget. A szegedi kamara főtitkárának jelentése a brüsszeli nemzetközi kamarai kongresszusról. Dr. Tonelli Sándor, a saegedi keres­kedelmi és iparkamua tóti kára most tért haza Brüsszelből, ahol részt veil a kereskedelmi és iparkamaráknak ju­nius 21—27 közölt tartott nemzetközi kongresszusán. A kongresszus műkö­déséről és Brüsszelben szerzett tapasz­talatatról a szegedi kamara főli kára hivataloi jelentéibe i számolt b.*, amely­ből a következő érdekes részleteket közöljük: A kongresszust tulajdonképen a pá­risi nemzetközt kereskedelmi kamara rendezte, amely abból a célból alakult, hogy nemzetközi központji legyen a világ kamaráinak és egy álialános jel­legű kereskedelmi és ipari érdekkép­viseletei r.ek. A párisi nemzetközi ka­mara megalakulását 1918 ban az ame­rikai Atlantic City ben mondották ki. Eredetileg csak a volt ánlánt-ál tárnok és a semegesek tartoztak kötelékébe, de később meghiviák a magyarokat éi az osztrákokai is. A német kamarák eddig nem tartoztak a nemzetközi ka­mara kötelékébe, remélhető azonban, hogy a legközelebbi nemzetközi kon­gresszuson már s német kamarák ie képviselve lesznek. Több oldalról ugyanis felszólalások hangzottak el, hogy egy olyan Intézmény, amely ki­mondottan ¿zzal a céllal alakult, hogy a világ gazdasági rekonstrukcióját elő­készítse és a népek közeledését elő­mozdítsa, nem felelhet meg addig di­jának, amíg abból a nimetekkivannak rekesztve. A szegedi kamara ennek a felfogásnak mindjárt belépése akaimá­val nyíltan kifejezést adjtt. Ez a fel­fogás már annyira megéret', hogy a következő kongresszusig a németek belépére is valószínűleg elintéződik. A kongresszuson magyar részről Gratz Gusztáv nyug. külügyminiszter vezetésé­vel meglelentek: dr. Aaer Pál, az Inter­national Law Association tagja, Balta Szigltid, a Kereskedelmi Csarnok titkára, dr. Belatiny Braun Zoltán, az Iparjog­védelmi Egyesület tagja, Halast Fischer Ödön, a Magvar Cobden-Szövetség el­nöke, dr. Király Ferenc, ügyvéd, Mann­heim Lajos, bankár, &dvoy Gyula a budapesti és dr. Tonelli Sándor, a Sze gedi Kereskedelmi és Iparkamara főtit­kára. Ezek közül nyomtatott munkálatok­kal szerepe'tek a kongresszuson dr. Gratz üuszláv, aki általános ismertetést irt Ma­gyarország közgazdasági helyzetéről, dr. Tonelli Sándor, a megszakadt vasúti összeköttetések helyreállításáról szóló ta­nulmányával és Halasi Fiacher Ödön, aki lűzetében Európa gazdasági rekonstruk­cióját magyar szempontokból tárgyalta. KivülOk a kongresszus munkáiban tényleg dr. Auer Pál, dr. Belatiny Braun Zoltán és Mannheim L»jos vetlek részi. Sajnos, voltak többen, akik a kongresszuson való részvételüket bejelentetten és akiknek közieműködésére számítottunk is, de Brűsz­szclben nem jelentek meg. A kongresszus megnyitása junlus 21 én a belga Akadémia nagytermében történt a király, a belga kormány és a brüsszeli diplomáciai testület jelenlétében. A meg­nyitó beszédet a nemzetközi kamara ed digi elnöke Willis H. Boolh mondotta, akinek mandátuma a mostani kongresz­szuson járt le. A belga bizottság nevében a kongresszust Maurice Despret. a belga nemzeti bizottság elnöke és a Binqjcde Bruxelies elnöke, a belga kormány nevé­ben pedig Albert Janssen pénzügyminisz­ter üdvözölte. Utóbbi keltőnek megnyitó beszéde érdekes Incidensre adott alkal­mat. Beszédeikből kicsillant az aggoda­lom, hogy a jóvátételeknek mostani rend­szere veszélyes következményekkel járhat még azokra az államokra nézve la, ame­lyeknek javára a jóvátételi kötelezettsége­ket megállapították. Különösen Maurice Despret fejezte ki leplezetlen módon ilyen természetű aggodalmait. Gondolatmenete körülbelül az volt, hogy akkora összege­ket, aminőket Németország terhére fizetési kötelezettség formájában ráróttak, előterem­teni nem lehet. Maradna tehál a munka formájában eszközlendő szolgáltass, ami viszont nein lehet végzetes szociális követ­kezmények nélkül azokra az államokra nézve, amelyek ezeket a szolgáltatásokat kapják. Ebből ugy Despret, mint Janssen arra következtettek, hogy a Dawes féle tervezetet korántsem lehet véglegesnek tekinteni, hanem azt még revizlO alá kell venni a hitelező államok érdekében. Nyil­vánvaló, hogy ennek a felfogásnak a mé­X én a franciáknak és a belgáknak az az raja lappangót', hogy Amerika engedje el nekik az ó háborús adósságaikat és ennek ellenében ők hajlandók ugyan­akkora összeget elengedni a N ;metország terhére megállapított kötelezettségekből. Már a megnyitást kövelö napon egy ricvvyorkl kábcltávirat jelent mt-g a brüsí­i szeli lapokban, amely szerint Mr. Mellon, az Egyesűit Államok pénzügyi államtit­kára nagy figyelemmel olvasta el Despret és Jansson uraknak a kongresszus meg­nyitásán tartott beszédeit és ezek hatása alatt az Egyesült Államok kormánya ae vében indokoltnak lálja kijelenteni, hogy az általuk hangoztatott aggodalmak túl­ságosan pesszimisztikusan. Mikor az Egyesűit A'lamok kormánya az erkölcsi garanciát adta a Dawes ter/ végrehajtó sához, tudatában volt a fennforgó nehéz ségeknek, de éppen ezért gondoskodott egy szakértő bizottságnak a kiküldéséről, amelynek az a feladata, hogy a nehézsé­geket és az o'y természetű aggodalmakat, aminőket Despret és Jansson urak ki fejezésre juttattak, már eleve eloszlassa. Tekintettel a kongresszus által tárgyalt anyagok rendkívüli terjedelmére és a napyszámu felszólalásokra, egy rövid be számolónak a keretei nem elégségesek arra, hogy a kongresszus egész műkő dése ismertethető tegyen. Általánosságban meg lehel azonban cmtiteni, hojy a han­gulat a volt ellenséges államokkal szem­ben lényegesen enyhült. A gazdasági nyo­morúság, kűlönósen pedig a pénzügyi válság, *mely Franciaországban és Bel­giumban is egyre élesebb formában je­lentkezik, mindinkább rávezeti a gazda­sági szakembereket arra, hogy együtt­működéssel közösen keressék a kivezető utat a háború utáni időknek gazdasági válságából. A régi ellenségeskedéseknek nyomát még leginkább a kisántánt egyes képviselőinél lehet látni, akik szinte lélek­tanilag megmagyarázható aggodalommal tekintenek Magyarországra. Ai egyes csoportok tárgyalásainak során több olyan kérdés merOII fel, «mely Magyarországot is igen közvet­lenül érdekli. A nemzetközi kamara egységes terveietet dolgozott kl az «pari éa kereiked:lmi tulajdonoknak • etnzeiköti védelmére. Ebbe a |IVJS­latba a franciák egy pontot óhajtottak bevétetni az úgynevezett területi véd­jegyre vonatkozólag, amely kizáróla­gosságot biztosit a cognac, champig­ner, cimembert és máa haaonló azavak aiánára. Est a panlot több állán kép­"iaelői, főleg az amerikaiak és olaszok, igen erősen megtámadták és arra való hiralkozásaal, hogy ezek a kife.ezéiek ca már nem prorenienciát, hmem elő­áll!'ási módot jelentenek, sikerült s tel­¡es törlését keresztül vinni. Magyar észről sz eaea kérdés körül kifejlődött vitában Belatiny Braun Zoltán vett részt As Idegen államok részéről nozott Ítéleteknek • végreh .jtásáról magyar részről dr. Auer Pál szólt hozzá és azt javasolta, hogy a nem­zetközi választolt bíróságok Ogye, amely könnyebben megvalósítható, a nemzet­közi jogsegély ügyétől választassák ka­lön, nehogy az utóbbinál előálló kése­delem az e őbbi pont megvalósítását veszélyeztesse. A nemzetközi jogsegély jgye ugyanis magyar réazröl több te­kin etben aggodalomra adhat okot. Amig ugyanis a háborús Idők kilen­géaei nem simultak el teljesen, ova­Kodni kell az idegen iléle'ei feltétlen végrehajtba'óságának az elfogadásától. Dr. Auer Pál javaslalát a kongresszus ipari és kereskedelmi csoportja el­fogadta.. A csekk-Ogy nemzetközi szabályozi­sánál kifejlődött vitában magyar rész­ről Mannheim Lajos veit részt. A köz­itkedési albizottság elhatározta, hagy a nemzeil bizottságok uiján megkeresi a a kongresizuion képviselt államok kor­oányait a közvetlen vaiu.í tarifák rend­szerinek kiépitéie ügyében. Ehhez • ponthoz kapcsolódott a szegedi kama­rának dr. Tonellt Sándor által bejut­atod lavaslata, bogy a kormányok te­gyenek sürgői lépéseket a háború óla általában megszakadt vasuti összeköt­etések helyreállítására. A bizottságokban elfogadott határo­zati javaslatokat a kongresszus záró­uléle emelie határozatokká és ez az ülés bízta meg a nemzetközi kamarát, hogy a h tározatoknak illetékes helyekre való eljuttatásáról gondoskodjék. A záróülés a lelépő elnök helyébe kél évi időtartamra Walter Leafet, a Westmins­ter Bank Limi ed és egyúttal az angol csoport elnökét választót a meg a nem­zetközi kamara elnökévé. A kongresz­szus elnöksége az er.de>! programmon tulmenőleg módot adott a monarchia utódállamaiból érkezeit delegációk ve­z:tőir.ek, hogy saját országuk gazda­sági viszonyait egy rövid előadás ke­reteben ismerleasék. -*au iu -au A budapesti ügyvédi kamara és az ügyvédi immunitás. » HBadapjstl tudósítónk telefonjeltntése.) K budapesti ügyvédi kamarához Dom­bováry éi társai indítványt ad ak be endklvűli közgyőléi öjszeh.váiára és kérik, hogy a rend ti »üli közgyü éa fog­lalkozzék az Uiain-Oggyel, mert az Uiain ellen indított e'járissii vélemé­nyük szerint az 0g>védi iaimunitást e le sérelem. A kamarában Papp JJ­:s:f elnökletével ma választmányi űiest utollak, amelyen tÖOb felszólaló után Vámbéry Ruiziem azt inditványozta, hogy a kamara általában foglalkozzék at ogyvéii immunitást fenyege ö leg­utóbbi jelenlégekkel. A választmány végül balá ozaláian kimondotta, hogy ellenzi u rendkívüli közgyűlés összehívását, mert az Ulaln­ügvben foganatosított eljárást jogszerű­nek tartja. A kamara azonban az ILaia­Ojytöl függetlenül — a választmány egy máa k határozatából kifolyólag — leiiratot küld az igazságügyminiszter. t er, amelyben kéri, bogy intézze el az igazságügyminiszter as agyvédi kime­nnek még a mult évben beadott azoj kérelmét, amelyben a kamara orvoi ás; kért a védői immunitást ért támadá­sokért. Érettségi beszámoló. Irta: dr. Cilmer Károly. (2) A nagy kulturérzékkel biró, erőskezű Temesváry János szegedi löbitó — aki a renitens rác tanácsnokokat célszerű bíró­pálcájával szokta a magyarok tespektálá­sára szorítani — 1719-ben a piarista rend­fönöknek arról panaszkodott: .Mivel itt nálunk a nád éa káka között a fiatalság vadul ás paUérozatlanut nö lel, azért kér­jűk Atyaságodat, hogy egy-két páterokat hozzánk delegálni ne terheltessék' — és a delegálás hamarosan megtörtént Azóta a szegcdi piarista Iskola nemcsak a vá­tosnak, hanem az egész Délvidéknek pal­lérozta magyarból, németből, rácból a papokat, tanítókat, megyei tiszteket, jegy­zőket, akik a Szegedről kiáradó magya rositó szellemet portálták és Idegenből jó magyarokat nevellek. A magyar p<a isták a változó koreszmék szerint tnaguk is átai^ku tak, a nyugatról beáradó koreszmékbö. helyes étzékkcl csak azt válogatták ki, ami a magyarnak erőfejiö szellemi táplálék volt és nemzeti inaszakadtságot okozó Idegen mérget soha­sem portáltak. Mindenik tanárom működésében fel ­találom az öntudatos fajmagyar izmosító tendenciát, szavaikban ugy, mint példa­adá ukban. Életben és mulatságokban is P v.ze őink voltak. Nemzeti zászlók alatt, c gányzenc mellett vezették a magyar, »lémet, rác iS oláh diákokat a városon keresztül a Pacsirta keribí i és a Makkos­adóben tartott majálisokra, ah il egész tap játszottunk. Este az l—IV. osztály hazament, a nagyobb diákok maradtak a lAr.c.Tiu'atságon, amelyen a város előkelő iiOigyci és urai vetlek reszt. Idomot vá­laaztékos modort és társalgást, ami a mű­velt urikörökben való ezerepléshez szük­séges, tanári vezetés mellett aajáUtották el a diákok. Amikor 1875. és 1876 ban, a nagy ár­vizek idejében, a baktó macskási és szentmihálytelekl töltések veszedelemben forogtak, tanáraink vezetése melleit huz­tunk azok mögé nyúlgátakat. Jó kedélynek, egészséges életörömnek nem elnyomói, hanem Inkább fejlesztői voltak. Sohasem hallottam olyan lelkes törté­neti tanítást, amilyen a félegyházi szüle tésű Magyar Gábor Igazgatóé volt és emberismerete is páratlan. Cslnytevö diák­nak elevenébe szúró szarkazmusa is <«d ves volt, mely égetett ugyan, mint a sebretett parázs, de nem sértett, inkább f.-jlesztette az önérzetet és a jó becsi­lését. Markáns egyénisége, nagy tudása, színtiszta Ítélete nagy bizalom forrása volt; nehéz helyzetéből mindig kisegítene azt. aki tőle tanácsot kért. Választékos, eleven modorú Arányi Ágost francia abbékra emlékeztető köny­nyed és szellemes társalgásával csiszolta esetlen, nehézkes modorunkat. Petöll hajat viselő, a nagy költőhöz külsőleg hasonlító Palkovics Károly a lóldrajzot már akkor táblára vetett tér­képrajzok nyomán Unitotta, színes, eleven, sokoldah- agyarázattal kisérte, miközben vak lanuó módjára nem mé.yedt tárgyába. E es szeme mindent észre vett és nem zavaita'.ta magái. Ósrömat patrícius! arcéllel biró Való Mihály a délutáni órákon szederjes arcan haragos vö'öi foltokkal je'ent meg, jelez­vén, nogy ő a háznak vice pinc;n^riu.Ti iiiagisteic. Nagy szeretettel festette a római mezei élet két tipikus alakjának, Filemon és Bancisnak elégedett boldogságát, kedé­lyes társalgását a borozás es falatozás közben és olyan megkivánás csillogott a tudós profisszur ur szemében, hogy mibennünk is gusztust ébresztett, ugy ¡iog/ a hideg majJ kilelt bennünket a tanyai élet legkedvesebb étke után: a kenyérhez való vékony szalonnáért és zöld paprikáért Nyugdíjban is Sregeden maradt és még 84 éves korában is egy hajszála sem hiányzott szekszundszekcigte fésült frizu­rájából és fürgén szedegette csizmába húzott magyar nadrágos lábszárait, ami­kor délutánonkint a felsővárosi öreg ura­kat sorra látogatta. Politikába nem avatkosett Mikor I. Fe­renc József a Kiopi napiparancscsal lázba hozta az oiszágot és a piaristákat a re­fektoríutnban, amikor a vita aköiQI forgott, hogy őfelsége jó kauma, de rossz poli tiku , .Miska bácsi* l.egiuaiikus, könnyű kézlegyintéssel zárta be a vitát: .Ert is az ahhoz!" s a foghegyről könnyedén odavetett szentencia általános derültséget keltett és nyomban lecsillapította a há­borgó kedélyeket. A zseniális szónok, kitűnő politikai agitátor és kortes, Horváth Sándor örökké mosolygó ovldiusi arc; letedheileii kortes­f> >gásokkal Bakai Nándort megválasztana Pulszky Ferenc muzeumt igazgatóval szemben, nio.idván egy uben a komló­kerti vendégő asztatan állva: politikája annyit ér, zzti.it legújabb in a niuzeu.n áltsl vásárolt hites kelta-bicska, amiről l-itünt, ho^y hamis Deiült életfilozófiájá­nál togvá a jó Isten is főigazgatónak te­rerr.lette, atnn Nyittán el is ért. ^ A pesti sváb korcsmáros fia, J tcobus Firtinger, mint magát irtai, eleven, moz­gékony, temperamentumos német tanár. Az első órán a Hermann und Dorolheá­hoz németül tartolt magyarázatot s a lecke végén a német nevü Pilüch Gyulát kérdi: Habén Sie rnich verstanden? — Keinel — lőn a válasz. Uod Sie — Ztnimer? — Auch keinel — Erre indu­latosan kiáltott fel: Jézus Mária! mit csinálok veletek? ti bükkfanyelvű, tarho­nyás hasú stomfax szögediek! Nincs messze már az érettségi! I;t nincs más segítség, csak az, hogy mindenik fejezet elejéből 10 sor fordítását tanuljátok be kívülről és lesz, ami lesz! Engem a hideg veríték vert ki Mészáros Nándor főigazgató előtt, amikor a IX. fej. 10. sorát is lefordítottam és a II. sor következett, amiből már nem készültem el, de szerencsémre arra a főigazgató nem volt kíváncsi, mert különben a turpisság kisül és betropáztam volna. A nagy humanista tudós, tót Buáavárl Józsel — a diákok becéző nyelvén: Banyi — nagyszélü kalapot hordott, aminőt ablakos tótok viselnek és nagy pánszláv volt, de csendes és nem mérges kiadás­ban. Még a csizmáját is Rózsahegyre küldte - tejelésre. Az egész vakációt azzal töltötte, hogy összegyűjtötte onhon a véreit és Unitotta őket. Egyébként jólelkű és passzív viselkedésű nemzetiségi, tudós tanár volt. Ma is él az a sántikáló, .topa" diák, •ki a nyolcadik osztályban kibeegeti elé M katedrához és a lábát miatta neki: „Főtisztelendő tanár ut 1 Nézte ezt az én sánta lábomatt ' — Nusl mii nézzek én az Un lábán? — Csak tudományos pályán éthetek meg, eresszen át az érettségin I — Es áteresztettel (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents