Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)
1925-07-19 / 51. szám
6 DELMAQYARORSZÁQ 1925 julius 15. Kedves Péter bátyám! Engedje meg, hogy ínnak rendje és módja szerint illendő fáradtsággal válaszoljunk mai Írására és elmondjuk az abban foglaltakról az elmond indókat. De mindenek előtt tisztelettel megkérdezzük, mire való az a nagy hsrag, amikor a világon mindent el lehet békességgel intézni? Még a tanyai vaiut ügyét is I Mire való megbántani a Délmagyar országét, amikor tudnivaló, hogy a Délmagyarország nem igen törődik az ilyenfeie hántásokkal, amilyenből volt része már untig elég és mégsem tántorodott el loha arról az uiról, amely a dolgozó polgárok demokratikus Nigy-Magyarországához vezet? Látja, Péter bátyám, a bántónak szánt támadásra mi mégis c<:ak szelíden válaszolunk, ha meg is mondjuk válaszunkban az i£azságot. Hiábavaló munkát végzeit az íródeákja, kedves bátyámuram, amikor kioktatott bennünket a magyar parasztról, akit sokkal jobban szeretünk, aki évszázados szenvedéseivel sokkal jobban a szivünkhöz nőit és akinek emberi sorsáért sokkal jobban és önzetlenebből harcolunk, mint akármelyik handa bandázó képviselő-önjelölt, vagy hízelkedő íródeák. Mert hát, ne haragudjon Péler báfyám, ha nem hisszük el, hogy a levelet saját maga irta. Alsótanyán nem ismerik az ujságirók cifra nyelvét, ott nem tudják, hogy mi fán terem az uborkaszezon, ott az egyenes beszédet értik, nem magyarázzák félre. Alsőlanyán a stílusgyakorlatról sem esik sok szó. Mert hát mit szólna például ahhoz Péler bácsi, ha egy szép napon a tanyáján végignézném a kukcricakapálást és aztán csak ennyit mondanék: — De szánalmas kukoricskapálásl gyakorlat ezl Ugy-e szánakozva mosolyogna rajtam minden tanyai ember és azt mondaná, hogy miért nem marad a suszter a kópiájánál, minek ártja bele magát olyanba, amihez nem ért. A levél érzelmi részétől még csík ennyit: Ismeretlen íródeákjának azt flzenjflk, bogy máskor jobban vigyázzon a tollára és a nagy iparkodásban ne bántsa meg annyira megbízóit, mint ahogyan ebben a levélben Magyar Pétert megbántotta. Most pedig, ba megengedi, rátérek én is a kisvasút ügyére. Azt irja többek között, hogy a kisvisut felemésztené a város vagyonát, tehát közérdekből kell ellene harcolni éppen ugy, mint ahogy annak idején a Zsótár-ház megvétele ellen harcolt. Arról azonban megfeledkezik, bogy a Délmagyarország elCdje, a Szeged folt az, amelynek bfiiábjain megindítottuk a harcot a Ziótér-ház megvétele ellen és h;rcunk mindenkori igazságosságát bizonyítja, hogy ha akkor egyfronton voltunk Magyar Péterrel a fcözéidek véneimében, most ugyancsak közérdekből dem vagyunk vele egy fronton. Ettől függetlenül hemzseg a levele kedves Péter bátyám a tévedések öl. Mert hát valótlan az, hogy a város kétmilliárd előleget fizetett a megvásárolt vasúti anyagra — amelynek használhatóságát szintén szakér.ők állapitolták meg —, hiszen a sinanyag nem került többe kétmilliárd koroná: ál. Nem érezzük feljogosítottnak magunkat, hogy a polgármestert megvédjük a szószegés levélbe foglalt vádja ellen, majd megvédi ö önmagát, mint ahogy a közkórház ügyében sem sajnálta a fáradságot, pedig ebben az ügyben váddal senki sem illette. Ártól azonban sem tudunk, hogy a polgármester egyszer és mindenkori vasúti hozzájárulásról beszélt az alsótanyai gazdáknak, amikor Berzenczey Domokos szabályrendelet ervezetét, amelyben huszonöt évről volt s:ó, letárgyalta már a tanács. Tendenciózus és hamis az a bedllilás is, hogy öt aranykoronáról volt sző általánosságban, mert azt tudhatja mindenki, hogy a hozzájárulást progresszív kulcs szerint állipi'otta meg a közgyűlés és kulcs legmagasabb tétele volt az öt aranykorona, a legalacsonyabb három korona volt. Végezetül engedje meg Péler bályám, hogy levelének utolsó passzusába foglaltak igazságát mi is elismerjük. Mert való igaz, hogy súlyos, helyrehozhatatlan hiba történik, ha a kisvasút a husz kilométerre fekvő központot, harmincöt kilométeres úttal éri csak el és igy indokolatlanul megdrágul a szállítás. Nagyon jól tudjuk, hogy mire tetszik gondolni, de ha maga nem mondja ki Péter bátyám, mi sem mondjuk ki... Arról pedig ne beszéljünk, hogy ki dolgozik, ki nem és hogy az ujságiró mit vár és mit kap a munkájáért. A magyar paraszt verejtékes, nehéz.munkája mindig kalásszá érik, de a mi mezőnkön mindig azok aratnak, akik nem vetettek. Nekünk csak a konkoly és a p'pacs marad. m. I. A Délmagyarország támogatja a munkásságot, a munkásság támogassa a Délmagyarországot. Egy szegedi házaspár öngyilkossága Budapesten. Budapest, julius 18. Szombatra virradó hajnalban iglót órakor a Csokonai ucca 14. szám alatti Hollandia-szállodában az éjjeli portás két revolverdörrenésre lett figyelmes, amelyek a III. emelet 56. számú szobájából hangzottak. A portás feltörte az ajtót és a szobában az egyik ágyban egy 30—35 év körüli barna hajú nő holttestét találta, mig a szoba padlóján egy véresfejü, eszméletlen állapotban levő férfit pillantott meg. Azonnal értesítette a rendőrséget és a kiszállóit rendőri bizottság megállapította a bejek nő lap tanúsága szerint, hogy a férfi Boldizsár Mihály szegedi születésű 31 éves festőmester, aki julius 10 e óta lakott a szállóban. A nő, akit mini feleségét jelentelte be, tegnap érkezett Szegedről. A szobaasszony szerint a házaspár legutóbb már hat héltel ezelőtt megszállott egy izben a szállócan. A női holttest jobb halantékán lőtt seb lát* ha ó s a revolvergolyó a bal halántéknál kézzel tapintható; a férfi szintén fejlövést szenvedeti. A bizottság valószínűnek tartja, hogy a nőt a férfi lőtte agyon és azután ő maga lett öngyilkos. A Browning-pisztoly az asztalon feküdt éi csöve véres voll. Ugyancsak az asztalcn feküdt kéi levél, melyek közül az egyik az életuntak nagynéniéhez, Horváth Já^osnéhoz volt címezve, aki az Üllői ut 109. III. 40. szám alatt lakik. A másk levél címzése: „Illetékesek''. Ebben a levélben Boldizsárné aláírással nyugodt, határozott betűkkel az foglaltatik, hogy tettüknek életuntság az oka s közös elhatározással válnak meg mindkelten az élettől. Boldizsár Mihály aláírással még egy cédula van a levélboritékban, amelyben kérik nagynéniknek szóló levél továbbítását és melyben föl van jejegyezve, hogy a férfi apja neve Boldizsár Mihály Szeged, Rom ucca 6, felesége apja pedig Csaba Lajos Szeged, Kossuth Lajos-sugárut 23. A hullát a kórbonctani intézetbe szállították, mig a súlyos, életveszélyes és eszméletben állapotban lévő férfi sebesülttt a kunuccai kórházba vitték a mentők, ahol a halállal vívódik. A rendőri bizottság fölbontotta az illetékeseknek szóló levelet, amelyben szószerint a következők voltak: „Tettünknek életuntság az oka. Közös elhatározással válunk meg az éleitől, e őbb én, azután férjem, előre megfontolt szabad elhatározásból, ugy az egyik, mint a másik félnél. Boldizsárné." A levél szOvege apró gyönjybetükkel, szép, szabályos sorokban, gonddal van irva, az első pillantásra elárulja a női kezel. A levél alján erős, sebtékei írott kusza vonásokkal még a következők állanak: „Kérem önöket, továbbítsák a nagynénémnek szóló levelet. Boldizsár Mihály. Szüleim címe: Boldizsár Mifelefon: irodai 2-58. BELVÁROSI MOZI Nyári helyiség telefon: 16-33. Telefon: pénztári 5-82. Julius hó 2C-án és 21-én, hiifőn és kedden: sBIHBULA— '"arsac asszony leánva' j Kína kínjai. Dráma 7 felvonásban. Azonkívül: hály Szeged, Rom ucca 6. Feleségem szüleinek ciné: Csaba Lajos Szeged, Kossuth Lajos-sugáíut 23." A szálloda személyzete azt állítja, hogy Bo dizsárék nem küzdöttek anyagi gondokkal. Valószínűtlen is, hogy anyagi ok játszana közre öngyilkosságuknál. Ezt igazolja az is, hogy a festő pénfek délután, nyilván már elhatározásának tudatában, pontosan kif zetle szállodai szobájának bérleti diját, sőt éjszaka, mikor feleségével együtt a halálra készült, az asztalra tett 45 000 koronát a szobáját tisztogató asszony résxére — borravalóul. — Nagyon gavallér ember volt Boldizsár ur — mondják is róla most a szállodában —. akárhányszor jött, mindig nagy borravalókat adott. Az öngyilkos szegedi festő nester ugyanis gyakran járt Budapestre és ilyenkor mindig abban a szállodában lakott, amely a péntekre virradó éjszaka halotta8terméűI is szolgált. Beszélgettünk a Hollandia-szálló portásával, aki régtől fogva ismerte a szerencséilen Boldizsár Mihályt, ő a következőket mondotta el arra vonatkozólag, hogy miért akart míghalni a festő feleségével együtt. — Csendes, szótlan ember volt Boldizsár ur, zárkózott, senkivel sem szoko'.t beszélni. Viszont, ha valakitől kért valamit, azt nagyon udvariasan tette, általában igen szerették öt a szállodában. Tegnap délután bizonyára tudta már, hogy az éjszaka együttesen elkövetik majd öngyilkosságukat, mertösxszes poggyászát feladta Szegedre, édesapja cimére. timiwwwtJtiJxiuuinAj'iiniTniiiri'i'i'' Márffy tanúi súlyosan meggyanúsították Schweinitzer rendőrkapitányt. Budapest, julius 18 A Mátffy-pör ma tárgyalásán Radó kijelentette, hogy reá esmmi szükség nincs a bizonyítási eljárás során, ő tehát nem hajlandó többet eljönni, ezért kérésére el is szállították a ceglédi fogházba. A mai tárgyalás Németh József kihal'gatásával kezdődőit. A fiatalember hathónapi fogházbüntetését töltölte a Markó uccában és ott ismerkedett meg Márffyval és társaival. Leveleket közvetífett Márffyék között, sőt feésíbb ki'zabadulása után, Márffy védőjéhez is vitt levelet, amelyben azt iriaMírffy, hogy sürgős intézkedést kir, mert ártatlan. Németh József további vallomásában azt is állitja, hosy Szirmai István ujiágiró és Kiss Ferenc felkeresték őt és arra akarták rávenni, hogy valljon Má'ffy ellen. Schweinilzer rendőrkapitány felküldte — igy siói további vallomása — Hetényi főkapitányhelyetteshez pénzért. A tanu fel is ment Hetényihez és hatmilliót kért. — Nincs pénzem, fiam, — ezt válaszolta Hetényi és elküldte. A táblabiró most faggatni kezdi a tanút, hogy milyen folyosókon, milyen szobákon és ajtókon át jutott be Hetényihez. Figyelmezteti a táblabiró a jegyzőt, hogy betürőt-betüre trja a jegyzőkönyvbe mindazt, amit Nimeth erről az útjáról mond. Néme h azután igen körülményesen, hosszasan, akadozva, ellentmondásokba keveredve próbálja leirni az utat. Márffy áll most fel. Odavág a szemével Némethez és ezt kérdezi: — Mondta-e Hetényi, hogy Kiss Ferencet Amerikába fogja liferálni? A tanu erre hadarva válaszol, nem is a biró, hanem Márffy felé fordulva : — Kiss Ferenc mesélte nekem, hogyha akarom, én is elmehetek vele Amerikába. A pincér a vallomás után elhalad Márffy előtt és a terem jobbsarkán ülő liatalemberek közé ül. A fiatalemberek mosolyogva fogadják. Marosi Vendelnél, Jancsek Máriát, Marost nnyját szólítja most maga elé a biró. A biró figyelmezteti, hogy a vérségi kötelék miatt nem köteles vallani. — Amit tudok, elmondom, — mondja meglepő hangosan és nyugodtan az öregasszony. — Csak Rídőt ismertem —, kezdi vallomását. A biró: Talákozott-e fiával Schweinitzer kapitánynál? — Igen. — Mit mondot akkor a fia? Ugy-e sírt? — Nem sirt, hárem ordított. — Mit látott az arcán ? — Hát kérem, az arcán semmit sem vettem észre, nem látszott azon semmisem. A tanu ezután elmondja, hogy egy rendőr mondta neki, hogy a maga fiát nem verték meg, de a többit nagyon megverték. Az ügyész ellenzi Marosi édesanyjának megesketését, a biró pedig elrendeli. Az ügyisz semmiségi okot jelent be. A következő tanu Bradtnarovlcs Qyörgyné. Elmondja, hogy féltestvére Marosinak, egy anyjuk van, csak apjukra mostohák. A mult évben, mikor edesanyja beteg volt, azt kérte, hogy ő és kisleánya ho.djoa élelmet Maroti Károlynak a foghátbj. Egy ilyen alkalommal a kitlftny szennyes fehérneműt hozott haza a fogházból, az egyik véres volt. Szünet uián Nimeth József pincér u ból jelentkezett Zachár láblabírónál előadti, hogy előző kihallgatása során elfelejtett arról beszámolni, hogy Schweinitzer rendőrkapitány először 50 ezer, a második alkalommal pedig 100 ezer koronát adott neki. A főügyészhelyettes megjegyzi, hogy ezt igen valószínűtlennek tartja, mert hiszen a tanút több mint egy óra hosxszat hallgatták ki ma reggel és ezalatt a legrészletesebben beszámolt. Csodálatos tehát, hogy ippen ezt a részletet felejtette kl. Dr. Zachir táblabiró azonban jegyzőkönyvbe vitette Nimethnek ezt az állítását Is. Dr. Hess Pál újpesti polgármester tanúvallomása ulán Ybl Miklós tábornokot és Grüneberg Frigyes tartalékos fömdnagyot h illgatja ki a biróság zárt tárgyaláson. Bradmarovlcs Rózsi tisztviselőnő exután elmondja, hogy Marosi Károlynak unok buga. Nagyanyja kérésére egy izben élelmiszert és tiszta fehérneműt t Telefon 11-85. KORZÓ MOZI julius 21-én és 22-én, kedden éa szerdán: Falr^etö burleszk 2 felvonásban. hlSaddsok kezdete 5, > és H órak'ii. esti előadást kedvező idő esetén a Horváth Miháiy-irtcii nyári helyiségben tartjuk meg I ! Lillian Gish. J! Telefon U-85. A sziv drámája 10 felvonásban. — Főszereplő: Előadások kezdete 5, 7 és 9 órakor. Az esti előadást kedvező idő esetén a Korzó Mozi nyári helyiségébea tartjuk meg. W»OTM»«< i I -I I I