Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-16 / 48. szám

DBLMAQYARORSZAO 1928 lolhsa 16. »Ki megy lakni kolarabarlangba?" Egy «7 éves beteg öregasszony vlaikodáaa az ágyára ömlő eaö­viiial. Levelet hozott számunkra a posta, aján­lott levele, amelynek irtja megdöbbentő nyomorképet tár elénk egy hetvenhét esz­tendő«, súlyosan beteg Öregasszony ver­gfldéses életéről. A levdbőUddkttjuk a következő részleteket, talán leifigyelnek rá azok, akiknek kőtelességOk megmenteni s város etagott polgárait. „Özvegy Kovács Pálné 67 esztendős, antyossn oeteg asszony, az, akinek érdeké­ben most zaklatom türelmüket — irja a levél. Hashártya-szakadásban kínlódik most már két esztendeje a Csemegi ucca 15. számú ház uj udvari .lakásában". A szerencsétlen asszonyt betegsége alkal­matlanná teszi minden munkára, járni la alig tud. Bajától azonban még valahogy megvolna szegény, az Ismerősok segítsé­gével eldángubálná keveset számító éle­tét, ha nem volna az a rettenetes odu a lakása, amelyben ¡0 gazda mtg a tehe­nét sem tartaná. Hátul az udvarban a baloldalt fészer­sor egyetlen lakója ez az asszony. Havi 80000 korona házbérét nagy nehézségek árán tadja csak kifizetni, de valahogy kifizeti mégis. A fészer zsindelytetejét az eeó teljesen elpusztította, agy hogy emiatt szomszédja néhány nappal ezelőtt el Is hagyta lakását, amelynek tetefe és ablaka végieg beszakadt Fájó szegényszag lepi be az egyszoba-konyhát. Minden vizes. Orzse néni fájó hasával a lehető leg pedánaabb rendet tartja lenn nyomorában. Meg Is élne dolgos természetével, ha ez az örökös eső nem molesztálná mindig. A konyhában van az ágya. A parányi adunak ez az egyetlen száraz része, áe nagyobb eső esetén már efölött Is meg jelennek a gyöngyözve szemergö esőcsöp­pek. A kályhába esős napon begyújtani egyáltalán lehetetlen, mert a fölötte vi­gyorgó nagy szakadás minden kisérletet ellocsol. Az asztalára, eső esetén, állán áóan ömlik a viz és huü a vakolat. Eáé nyelt egymás után törik össze a pottyanó falaarabok, megemésztve lassan- lassan minden sajátját. A szoba? Födelem.An­nak egyesien száraz pontja alatt van össsehalmozva minden. A subiót szegé­nyes vacakjaival rogyásig megrakva, a dívány közepén pedig egy lábos terpesz­kedik, hogy felfogja a csurranó esöcsöp­peket. Az aklak elválni készül helyétől, mert a viz már dmálaaztja a falakat A szoba deszka padlója rohadt és egy nagy teknő fogja lel a reáhulló viz egy részét. A konyha tégláin mezítláb tipeg ide oda Orzse néni és vödörrel öntögeU az ajtón kifelé éjjet-nsppal a felgyülemlő szennyes viset. A magunkfajta porszemember hiába kiált. Szavunk elvesz a rikoltó politika sötétség orgiájában. Az Önöké még nyo­mósabb valamivel Ne részvétd adjanak ennek a kínlódó öregnek és ne cipelje­nek a nyakára sajnálkozó embereket, akik csak jobban elkeserítik nvügiődő életét. Már esztendők óta járja örzse nini a városi mérnöki hivatalt, hogy javíttassák meg szobái tetőzetét, vagy adjanak neki maaik lakást. Biztató szót rogyásig ka­pott, de segítve még nem lett rajta. Egyetlen reménye szegénynek, hogykvár­télyoat tarthatna, jobban mondva albérlőt, aki ennek lejében valamivel meg-meg­segítené. De ki megy lakni kolerabar­langba ? A levél alapján felkerestük Kovács Pálné Csetnegi uccai nyomortanyáját és megállapítottuk, hogy az a kép, amelyet a levélíró tárt elénkcsak halvány repro­dukciója a valóságnak. A Csemegi ucca 15. számú ház ott fekadk a várna legszélén és típusa a külvárosi nyomortanyáknak. A főépület — i melyben a háztulajdonos lla lakik ­szánalmas tákolmány, de valóságos palota aa idvari lakások mellett, amelyekben vagy egy féltucat szegény család „lakik*. Kovilcs Pálné lakása, amdy különálló „éptllei'-ben van. a legsiralmasabb vala­mennyi között. Tetejének anyaga meg­határoz hatlan, a rohadt nád és még rohad­tabb szalma valami fölismerhetetlen ke­veréke, de az is hiányosan botiija a fel­tűnően alacsony viskót és nyílásait rozs­dás bádogdarabokkal, rongycsomókkal löml ödle be Orzse néni, a nyomortanya nag) beteg lakója. > — A házigazda nem javíttat semmit — ntonJja siró, el elcsukló hangon Kovács Pálné —, de a borzasztó nagy lakbért utolsó fillérig bevasalja. A mostan! fer­tálykor több mint kétszázezer koronát követel, egy hónapra majdnem nyolcvan­ezer koronát, pedig ennek a lakásnak a háberu előtt csak négy forint volt a bére. Rettenetes képe van ennek a négy forintos lakásnak Az ajtó, ablak nyitva,kinn a sz igényes udvaron káprázatosan tűzd a juliuti nap, de benn az odúban valami tűrhetetlen dohos szag teszi fojlóssá a levegőt. Az alacsony mennyezd olyan ron­gyos, mint valami koldusgunya és ned­ves, átázott mindenütt. A beözönlő esővíz piszkos sávokat rajzolt a falakra és elrot­hasz otta a szoba padlóját. AJ ágyon, a padlón, az asztalon vöd­rök, lábasok, csorba cserépedények, azok­kal iparkodott löliognl Orzse néni a be­csurgó esővizet. — Ebbe a szobába nem kapok kvár­télyod, ember nem gyün ebbe lakni, még az álat is elszalad belőle - panaszolja KovJcs Pálné. - Pedig eddig abból él­tem, hogy kiadtam ezt a szobát. Más segít légem nincs, abbul élők, amit a jó­emberek könyörületből összeadnak. Egy kis zöldborsót, salátát. De olyan nehezen tudoli érte mönni a piacra. — Az uram d még, de az árviz óta nem élők vele, mert rossz embör volt. — En, mióta egyedül vagyok, árulgat­tam a piacon. Ismernek engöm kérőm nagyon sokan. De most már beteg va­gyok és öreg, hatvanhétbe lépi: Erzsé­betkor, nem tudok árulni. Jártam én sokat a mérnökségnél, megígérték, hogyha nem csináltatja meg a gazda a lakást, — hát keményen megbüntetik, de azért nem csináltatja még sem. Kértem lakást is, megígérték, de aztán azt mondták, hogy harminc jelentkező van rá. Nem neköm adtál. Pedig én itt elpusztulok. Segítse­nek 'ajtam, a jó Isten áldja meg magukat. lg) panaszkodik Orzse néni, panasza sírva szakadozik löt ziháló melléből és köszOnő hála csillogott a szemében, ami­kor megígértük, hogy utána járunk a dóéinak A ráros mérnöki hivatalában érdeklőd­tünk Is ügyéről. Megtudtuk, hogy Kovács PáltK: többször járt már ott, először azt kérte hogy azoritsa a város a házigazdá­jába vityüló rendbehozására, majd lakást — A város nem kötdezhdi a házi­gazdit a düledező lakás rendbehozására, mert annak bére olyan kevés, hogy a tatarozás! köitskpket nem fedezheti be­lőle. Lakást pedig szért nem utalhattunk ki, mert nincs. Ssfcral Kovács Pálné helyzrte remény­telen. A városnak nincs olyan szükség lakása, ahol a nagybeteg öregasszony menedéket találhatna az időjárás viszon­tagságai ellen. A városnak egyetlen szük­séglakása nincs akkor, amikor a Bel­városban már a harmadik bérpalota épül. Pedig azt mondják, hogy Kovács Pál­nénalc sok társa van s nyomorúságban. _ IVI O S Z~N PAD. • Telefon 8-82 Est« 7 Órától 16-33. I 6ste I MEDGYASSZAY VILMA Július 16., 17-én, csütörtökön és pénteken fél 9 órai kezdettel éa mBréaiiáraulatának vendégjátékai. - Fellépnek: S Medgyasszay lfilm« Kóváry Gyula Vidor Ferike Bányay Irén Vtfernay László TELJESEN UJ MÜSORRALI A zongorán JI HelCnyl Heildelbea-0 ül. ' Jsfrtk lO-taiCO koronls árban a Belvárosi Mo,:i elővételi pénztáránál válthatók. KOSSZ lUÖ esetén az ei'adáat a B.'lvárosi Moziban tartjuk meg. ­I | Háromezer halott — háromezer kehely. Naponta tizenkét halott hamvad el a bécal krematoriumban. (Wien, fultus közepén, a Délmagyar­ország munkatársától ) Kétszáz év előtt Mária Terézia járt ide .Ingő batáron és aranyos szers'ámu lovakon, measzlre ki a drága bécsiektől éi messzire a napfényes Olorlelte-tői ahonnan Hid­zing hársai látszanak, távol Schön­brunntól. Talán Inkognitóban járt ide ki bezárt és leeresztdl faggönya hin tőkön, miat a hamskás bécsiek mond­ják, szobra a'att a Kunihistoritchet Museum előtt, egy kii titkos randevúra, tilkos csókra, m'g férje, a régi Franz na­gyitői és lombikjai közölt zárta magára a császári kastély ajtaját. S.áz év előtt hosszú flintás gránáto­sok Járkáltak kimért lépteikkel a bosizu falak előli és megálltak a kerek őrtor­nyok alatt. Szál év előtt Hintákat őriz­tek itt éi pmkaport, uj ágyukat és in­nen indult d díszben ét a zászlókkal a császári Artillerie. Száz év előtt lő­portorony volt éi fiók-arzenál. Most halottakat égetnek itt messzire Wientől, Alt-Wien síivétől, tul Simtne­ringen. A Renn-Weg végén moit a raunkáahizak alján krematorlum áll. Halottakat égetnek itt most, ahol a ciá­csárnő csókolt, hol a Hintákat öriiték száz év előtt. A régi falak mőgőtt áll, mint egy vár és szemben a Zenlral­friedhojfal, min ha konkurrilni akarna ve'e . . . A régi, száz-izáz éves falakat ulra meszelték, de ugy állanak mint régen, mikor a Terese csókolt, mikor a puika­porra vigyáztak a gránitotok. £s sorra megvannak az őr ornyok is a fiiak sarkain. Csak a középen építettek ujit. Lebon'o ták a császárnő titkos csóktermdt és kemencéket emdtek. A kis vár előtt zőldel a fa és a fű­ben piros virágok nyilnak. A kspu'ól hosszú falak nyúlnak és a fiiakban apró háromszögű nyitás k: shová a hamukelyhekel temetik. Abol megpihen­nek a holtak ... És a zöld mező kö­zepén fehérre meszdve: a krematorlum. Mint egy szélet mecsd, karcsú-magas tornyok nélkat. Egyszerű magas fs ak és lépcsősen egymásba Indulő pere­mek, a kupola bdejezdlen. Mecsd ez itt a ta ak között, aminek hiányzik a tornya, vagy egy erűd, abol lovagok tornásznak. Szélea bej irat és a két oldilon fedett fjlyotó a rregszokolt falakkal, ahová bekerülnek a kelyhek a tetemmel, fél kilő hamuval. Az ajtón tul a szertartáa­terem következik. Egy láthatatlan or­goni, néhány sor pad. Hátul márvány szöszék és égő gyertyák. Kereszt nincs és oltár ninci Most egy d ákot hoztak ki ide. A középen isztalra teszik. Fekde fátyolos asszonyok siraak a padokban, valaki beszél főni s szószéke». Néhány E c A szolga csönget. Lent a pincé­j egy lámpa gyullad. És lefelé indul az aaztal, amin a koporsó pihent. Megy leidé, lefdé... Egyházi szertartás nincs, kezdődik aa égetés. Két rokon lassan lemegy a lépcsőn a pincébe. Ahol a kemencfik állnak. A többiek fönt aimdnik és sírnak. Aa aaztal alllyed a koporsóra!... Mrsl lassan leért a kemencékig. Reáért egy kocsira. Egy perc. Csarart c »avarnak. Kinyi ik a kemencekapu. A kocsi neki­indul. A koporsó bent van a kemence torkában. A szolga lenyom egy pedált': a fekde koporaó a kemence peremére süljed és a kocsi kitdé indul Le­csapódik a kemenceajó. Még egy gomb... A fatölt kenence már izzik. Lent, még mélyebb» gázlángok izn­nik... Ezerkétszáz fok... Kezdődik a* éjetés. Lángok nem érik a koporsót. Ctak mdeg, me'eg. Ezernégyszáz Jak. Mad oldalt kinyitnak egy rést. U reglip. Bs lehet néinl a kemencébe, ahol bamvad a leit. A kii diák, aki tegnap meghalt Biciben, Theodor. Ez a neve. Llngo nem Ilin1, melrget nem éreznL Cuk a homályban dereng, ahogy szert ahulla­nak a koporsó falapjiL után leesnek a roitélyoYoa. Mtst már a lest hamvai egyedül... Ezernégyizázőtven fok. Fél óráig lángolnak lent a gázlángok a kemence ilatl éi fél óra alatt, anélkül hogy lángok érték yolna a kis dilk Thtodor teaté*. szépen, szinte szelklaa hamvad a kii diák Thsodor. Szelíden, mint a fOréizporhimu. Ami finoot él selymes, ha érik ai ujjak. A rése a látni: már nincs test. Ét a kis Tueodor, fél kiló hamu fia perda pihen, hal ilt, mert a lángokat alul elfújták. Aztán kinyitják a rostélyokat és a hamu leeaik a rostélyokon. Balt a kehtlybe. Ahol nyugodni fog. A kelyhek lent sorban állanak. Klvfll fekde majolika. Mint egy japin virág­kehely. BdOl fehér, olyan, mint a ter­moi-palack. Színültig megtelik. Le­zárják a palack fedelét. Aztán reé teszik a majolika-kehely tetejét la. Most csöndesen megfogja a izolgi, ráteszi egy kis fekde talcára, leieriti fekete kendővd. ÉS laiain megindul a te­me ő felé. Mintha egy cserép virágot vinne. Uána jönnek a feketeruháa gyászolók. A kis Tbeodort a földbe helyezik, szegény proletár az apja, nincs pénze, a kis Tbeodort nem a falba hdyezlk. Cuk a főidbe. Egy Us lukba. Huiz centi széles, máafél méter mély. Ahová belelér a két lierea kehely. A szolga íeté dd, a kelyhet Ideszl a földbe — nincsen ének, nincsen pap, nincs ima, ninci gyászkocsi, hat ló—, kis kanállal néhány szén földd szít­nak rá, már meg is tdL Két koszon» vai födik be a parányi dombot. Vég». KéSZCII V8IL És itt a mezőben, kicsi, zöld téren háromezer ember hmuja pihen. Mart eddig a bécsi krematoriumban káró ah ezerkétszáz hollat égettek d, Mroa­ezer fekszik i kis téren, kétszáz mg — bitesek, a gazdagok — a lakéi falban. Három éwd ezelőtt épitdiék a la« menctt, 1923 lannár 17-én kezdték al ai égetést Az dsö egy orvos voll Akkor ctak ritkán KMtek ide éa eM| t volt egy kemence is. Mod kevés kattő 1 is. Mod építenek honi még 1 A kit kemencében naponta 12 égetnek eL Aa éfdés félmillió kerül, 54 shillingbe, míg már egymiMiéért is ad a krematoriua. Itt a falakban éa a kii léten egy mái mellett pihenaek a keresztények, zsidók és mohaaKdánok, a gazdigok éa letárok hamvai. Itt van a falban " Bettauer Író, akit a S meggyilkollak, Ferdinánd Loewe, a nagy* szerű karmester. Regierungsralok, kép­viselők. orvosok, ügyvédek, munkások, tanárok, színészek porai és pihen • lajthy, a Burgtheater tagja. Itt különbség ember és ember köd. Zd<M és katbottkus, gyáros éi munkás, — együtt fektsznek, egyforma kdyhekbaa éa elégve. Tegnap e|y aacdallda képviidOI temdtek, akit a horogkereszt esek Möd­lingb:n megöltek. Mankiaok állták végig az utcM — Mödilngtől a kft* matoriumig. Aa ul négy óra bosszd tarlóit: egymillió ember állt sorfalai 1 Ailán a koporsó kiért a k ernatoriamlf éi dégett a leit — a falak között, ahol kétazáa évvel etelőlt Mirla TerézU csikóit és száz év előtt gránátosok vi­gyáztak a puskaporra. Vér György.

Next

/
Thumbnails
Contents