Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-15 / 47. szám

. 1925 inlius 15. DELMAGYARORSZAG 1 Valérián alezredes el akart válni feleségétől, hogy elvegye Kosztkánét. A bizonyítási eljárást befejezték. Budopest, julius 14. A Kosttka— Valérián-pörben a tegnapi főtárg?alást * tanuk kihallgatásával kezdték meg. örlei Lajosné, Kostfkáné kebelbarát­nőjének lényegtelen vallomása után Rudolf Lajos elmondja, hogy Kosztkáék nagyon jft visionybtn éltek egymással és bogy V.lérlán a gyilkosság napján nigyon jókedvű volt. Bredo Vilmos villanyszerelő a gyilkosság lefolyásáról teiz vallomást. Éppen bement i házba, amikor lövést hallott az utcáról, majd rövid idö rcufva kettőt. Az esettől csak még azt tudja, hogy az alezredes a Valérián tudta, A buszárezredes lanu kéri Wolfj vezérigazgató kihallgatását, aki tud arról, hogy Valirtda irlesltett másokat arról, hogy Kosztka meg akarja ölni. Minnich törvényszéki szakértő kijelenti, hogy az alezredes halálát agyroncsolás okozta. A második lövés halálos volt. Minnich professzor ezután Kosztka elmeállapotának ismertetésére tért át. A vádlott neuropathtkus test­alkatú egyén, akinek családjában Is többször előfordult elmebetegség. A há­ború alatt idegsokkol kapo t, aminek tünetei részben fennmaradtak. Az elnök kérdéseire elmondotta a szakértő, hogy Kosztka balkezes em­ber. A lOvések szemközti helyzetben történtek. Az egyik lövés elől, a má­sik füle mögött erle az alezredest. A szobalány vallomása: Szántay Margit, Koszlkáék volt szoba­lánya elmondja, hogy Kosztkát való' Sággal kerülte a felesége. A tragédia napján Kosztka kilenc óra tájban jött haza. Kérdezte, hogy mi van vacso­rára, majd a nagyságos asszonynak akart telefonálni. Langer elnök: Várjon csak: Ugy-e énekelt és zongorázott is ? A tanú: Csak azután zongorázott, ahogy a konyhából, ahol a vacsora miatt kintjárt, visszajött. Langer elnök: Nemsokára ezután a felesége telefonált? — Igen, sőt előbb is három izben kereste öt a telefonon a felesége. — Amikor a telefon csengett, Kosztka ur, aki a konyhában volt, nem hall­hatta a csengetést. Én hallottam és figyelireitettem. Mikor azután én ki Kosztkáné nagy Az ügyész: A nagyságos asszony félt a nagyságos úrtól? — A nagyságos asszony — feleli a tanu — mindig arra kért, hogy legyek mellette. Egy hben fel is szólított az asszonyom, nogy legyek benn a szobá­ban, mig az úrral beszél. Én benn is maradtam, az ur azonban felszólított, hogy menjek ki, mert családi dolgokról akar beszélni. A védő kérdéseire elmondja a azoba­lány, bogy Koszlka kéidezte töle, hogy nem látott-e valami furcsát, meri ért­hetetlen, hogy a ktstiu látta, amikor a Zsiga bácsi megcsókolta anyukát, ő peaig nem látott semmit. Az ügyész ellenzi, t véd5 kéri s s biróság elrendeli a tanú megvetését. Krausz Amália nevelőnő a követkeiö tanu. Az elnök: Milyen viszony volt Kosztka és felesége közölt? A tana: Jó viszony volt. — Nem volt-e köiöltdk félreértés ? — Egyszer hallottam csupán szóvál­tást közottflk. A nevelőnő az elnök további kér­déseire bizonytalan válaszokat ad. Több izben ellentétbe jut s rendörsé­gen tett vallomásával. — Nagyon rövid emlékezőtehetsége *an magának — állapítja meg az el­nök. — Mondla talán magának valaki, hogy ki ne valljon semmit? — Senki sem mondta — feleli ijed­•en a leány. Elnök: Maga egyszer a kisfiúval fejéhez kapóit is elvágódott. További kerdésekre előadla, hogy véleménye sze­rint mozgás közben irte a golyó Vali­rlán alezredest. Thomka Zoltán huszirezredes, a tragikus véget ért alezredes leg jobb barátji, elmondotta, hogy Valérián a feleségét is szerette. Azután előadta a huszárezredes, hogy szerenc étlen barátjának halála után valóságos mentő akció indult meg Kosztka érdekében. Valériánt hamisan szoknyavadászként áliitot'ák be, aki a szegény civil em­bernek elhóditja a feleségét. hogy megölik. akartam menni a szobiból, később hallottam, hogy felhívta a Teréz köz­pontot és kérte a Bulyovszky uccai lakásunk telefonszámát. Én kimentem, de amikor néhány perc múlva újra a szobába mentem a vacsorával, már akkor nem beszélt a nagyságos ur, hanem hallgatta a telefont. — Nem beszélt a nagyságos ur? —• Nem beszélt. — Sokáig tartót ez a hallgatás? — Igen sokáig, 15—20 percig. A tanu: Sokszor bementem a szo­bába, két-három ptreenként és a nagy­ságos ur még mindig hallgatta a tele­font. Egyszer c ak kszólt hozzám: — A cipőmet. Az elnök: Hát lehuila előbb a ci­pőjét ? A tanu: Igen, kérem. Mikor azután bementem a cipővel, az éjjeliszekrény­nél álló t, már rajta volt a fe'öltője, a zsebébe dobálta óráját és a revolverét. Langer elnök: Vigyázzon, mindent a felöltője zsebébe ? A tanu : Igen, nagyon gyorsan bele­rakta a felöltője zsebébe. Elnök: Mit tud a szerencsétlen esetet megelőző napról? Ideges volt Kosztka ur, ebédelt? — Nem is érintette az ételt. Engem arra kért az alezredes ur, hogy esküd­jek meg neki arra, hogy igazat mon­dok, mert nem akarja, bogy a nagy­ságos asszonyt igazságtalanul kompro­mittálják. Ait is mondta a nagyságos ur, hogy az alezredes ur becsületszavát adta, hogy nem találkozik a nagyságos asszonnyal. Éa megmondtam, bogy mási nem láttam a Svábhegyen ven­dégel, esik az alezredes ura*. En jól ismertem az alezredes urat. on félt az urától, esőben elment a Városligetbe sé'álni. Igaz ez? Volt akkor valaki a nagysá­gos asszonynál ? — Igen. — Ki volt olt? — Nem tudom. — Honnan ludja, hogy ott volt va­laki? —- Mert mikor be akartam menni a szobába, a nagyságos asszony elébem jött és elküldött a kisfiúval siiálnl. Elnök : Honnan tudja ma*a, hogy őrlelné biztatta Kosztkánét, hogy vál­jon el az urától? — Nyitva volt az ajtó és én hallot­tam beszélgetésüket. . — Mit mondott Orleiné a nagyságos asszonynak ? — Azt mondotta, ha akar, váljon el az urától. Szembesítenek két tanút Az elnök csenget és Őrleinét hivatja. — Mondja Órlelni szemibe, — for­dul a nevelőnőhöz az elnök —, hogy ő biztatta Kosztkánit, hogy váljon el. A leány Örleiné-fe!é fordul és a szemébe mondja: — Mikor a nagyságos asszony ágy­ban fíküdt és kérdezte, most mit csi­náljon, akkor a nagyságos asszony azt válaszolta az én asszonyomnak: Csak válj el, ha akarsz. — Nem igaz, — mordja Orleiné. — Ha neo. tett volna igsz, akkor én honnan tudnám. — Nem mondtam, nem mondtam, nem biztattam váltásra, — hajtogatta •gyre Orleiné. Valérián komolyan gondolt a házasságra. Boér Tibor gyárigazgató, a terhelt j — Szeptember 29-én a Bulyovszky sógora a következőket mondolla: • uccai lakásban Kosztkáné, Valérián al­ezredes jelenlétében közölte vele, hogy feleségül megy Valérián Zsigmondhoz. Altikor ezt tudomásul vettem, folytatja a vallomást, egy mellékszobában félre­vontam az alezredest és megkérdeztem tőle, hogy hogyan képzeli a válást ? Azt felelte, hogy még gondolkodik a dolog felől. Valérián megismételt kér­désem után is fenfartotta ki;elentését, hogy: elveszi Kosztkánét. Másnap meg­tudtam, hogy Kosztka a k'sfiával fent járt az apósánál és arra kérte ől, hogy kísérelje meg a kibékitést. Mit mond Kosztka a vallomásokra. — Egy sem felel meg a valóságnak — mondotta nagyon halkan és gyor­san Kosztka, — mind gyűlölnek en­gem. Boér vallomásában ellentmondá­sok vannak. Olyan halk hangon beszél Koszlka, hogy a terembrn senki sem érti. Tö­röknére többek köpött azt mondja, hogy: — Erkölcstelen tanu. — Ne tessik sirtegetni — szólt rá ekkor az elnök. — Elbocsátott nevelőnő — fo'ytatta Kosztka. — Tényekről beszélt azonban — vá­laszolta az elnök. — Arról, hogy agyon­fojtogatta a feleségét. Kosztka ezulán újra elfoglalta a he­lyét a fegyőr mellett. Más tanúvallomások. Halász Gizella tanu vallomásában elmondja, hogy Boérék örömöknek ad­tak kifelezést, amikor Koszikánétól meg­tudták, heg/ váíik, hogy megszabadul­nak Koszteától. Vitéz Taplonczay László huszárezre­des, aki a szerencsétlenség színhelyén |árt, elmondja, hogy látta Valérián holttestét. A kardja nem volt kihúzva a tokjából, jobb kezében kesztyűt és cigarettaszipkáját tartotta. Désy védőügyvéd ekkor kéri a Li­pótvárosi Takarékpénztár bankleveleinek felolvasását, amelyekkel igazolni ki­vánja, hogy Koszikáné az u'olsó félév­ben 100 milliót vett fel Kosztka letétjé­ből pénzben és értékpapírban. Az elnök fel is olvastatja a bankle­veleket, amelyekből kitűnik, hogy Koszt­káné mé? az eíetet megelőző időben, tehát szep'ember 13-án is 3 milliói vett fel a Lipótvárosi Takátékpénziártől. Langer tanácselnök az iratok felolva­sása után nyilatkozatié eTe szólítja fel az ügyészséget, hogy fentartja-e eredeti vddinditványát ? — A Bt*. 279. §-a alapján szándé­kos emberölésért kérem a terheltet el­ítéltetni, felelt az ügyész. Meg kell említeni, hogy az eredeti vádinditványlól el érőleg, az uj ügyész­ségi indítvány erős felindulásban elkö­vetett szándékos emberölést hozott fel és igy Felföldy királvi ügyész a vádat most sulyosbi otta. Éppen ezért Langer tanácselnök megkérdezte Désy védő­ügyvédet, hogy nem akarja e a tárgya­lást elnapoliatni, hogy a védelem elő­készüljön ? Désy védőügyvéd kijelentette, hogy nem óhajtja az elnapolást. Langer tanácselnök erre kihirdette, hogy a tárgyalást holnapig elhalasztja, amikor a párbeszédekre kerül a sor. Nemzetközi tiizoltókongresszus Salzburgban. Salzburg, julius 14. Most tartják Salzburgban a tüzoltőnagygyülést, ame­lyet mentő- és tűzoltó-kiállítással, to­vábbá szaktanfolyammal kapcsoltak egybe. Európa minden részéből mint­egy háromezer tűzoltó jatt össze Salz­burgba, hogy résztvegyen a gondosan ekészitett ünnepségeken és tanuji le­gyen annak a tevékeny munkásságnak, amit az osztrákok a tűzoltás és mentés terén kifejtenek. Magyarországból Kállay Imre főtiszt (Budapest), Erdély Ernő főparancsnok és Koller Jenő tanácsos (Győr), Papp Ferenc főparancsnok (Sze­ged), Rostás Géza főparancsnok, Dtttler Aurél parancsnok (Péc»), Szabó ipsr­felűgyelő vesznek részt a nagygyűlés munkájában. Az ünnepélyei megnyitás alkalmával a magyar csoport nevében Erdély Ernő győri föpuancsnok üdvö­zölte a szövetségi kancellárt, aki meleg­hangú válaszában rámutatott arra, hogy a magyar-osztrák barátság szorosabbá tétele közös érdeke mindkét nemzetnek. A díizgyűléat a Mozartheumban tar­tották, ahol melegen ünnepelték Reut­sammer salzburgi parancsnokot. A salz­burgi tűzoltó- és menlőizakasz törté­nelmi dijzfe!vonulási rendezett, amelyen felvonultak régi nemzeti viseletben a céhek és régi tűzollószerekkel, XVII. századbei egyenruhában követték őket a tűzoltók és mentők. A menetet a nagy­gyűlésen megjelent tűzoltók zárták le. Díszfelvonulás ulán a salzburgi tűz­oltóság támadási gyakorlatot mutatott be, amelyen 14 szerrel 120 ember veti részt. Este tűzijáték volt a várban. A szaktanfolyamok e hét végéig tar­tanak. A kiállításon nagyobbrészt osztrák és német gyárak tűzoltó- éi mentő­szereit mutatták meg. Ujabb letartóztatások a dollárhamisitás ügyében. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Közöltük, hogy Breuer Dezső nevű ke­reskedőt bécsi felhívásra a budapesti rendőrség őrizetbe vet'. Breuer tagja egy bécsi dollárhamisitó társaságnsk. Ma letartóztatták a 32 éves pilisszántói kereskedőt, aki a Viola ucca 32. számú házban lakik. Breuer Dezső lexilke­reskedőnek sdja ki magát, de üzlete nincsen. Üzleteit a lakásán bonyolítja le. Breuer Dezső megismerkedett egy bícsi emberrel, valószínűen egy magyar emigránssal, aki olcsó áron eladott neki egy darab száz és egy dirab öt­százdolláros bankjegyet, azt mondván, hogy ezek a dollárok már kiké Ültek a forgalomból, de Romániában még érté­kesítheti őket. Breuer megpróbálta a dollárokat Ro­mániában eladni, azonban kiderült, hogy hamisak és ezért visszakapta. Ezért új­ból Bécsbe utazott és ott egy m'sk kereskedőnél ezekkel a dollárokkal pró­bált vásárolni. Tizmill ó korona értékű árut vásárolt és átadta az ötszázdol­lárost. A kereskedő azonban feljelen­tést tett ellene a bécsi rendőrségen, mert a dollárokról kiderüli, hogy tökéletes hamisítványok. Breuerl Budapesten le­tartóztatták, mivel azonban kihallgatása során kiderült, hogy Bécsben valószí­nűleg egy dol árhamisitó társaság egyik tagjától szerezhette a dollárokat, Geor­gevics rendőrfogalmazó közölte a pesti nyomozás eredményét a bécsi rendőr­séggel, hogy ott rz alapon letartóztat­hassak a dollárhamisitó társiságo'. A főkapitányság épülete előtt, miköz­ben a dollárhamisitási ügy vádlottjait hallgat ák ki, két fia alember ólálkodott. A detektiveknek gyanúsak voltak és be is vitték őket a főkapitányság épüle­tébe. Itt kiderült, hogy a két fiatal­ember egyik előkelő budapesti rész­vénytársaságnak igazgatói. Kihallgatá­suk közben mindinkább zavarba jöttek, ugy, hogy a r.-ndőrségnek az a gya­núja, hogy a dollárhamisitási ügybe ők is be voltak avatva és hogy a mostani kihallga ás eredményei után ólálkodjak, hogy megtudhassák a nyomozás moi­tani fázisát. A budapesti rendőrség egyébként megállapította, hogy a dol­láihamisítást Amerikában végezték is Amerikából hozták át a hamisított bank­jegyeket, hogy elárasszák vele Európi összes országait. MMMMMMMMAMMMMMMM Csökkent az angol vaatermeléa. Londonból jelentik: Az angol nyers­vastermelés juniusbin erősen csökkent. Anglia juniusi vastermelése 510.300 tornái tett, szemben a május574 700-as eredménnyel. Kilenc kohómü ízűntette be üzemét és igy Angliában ma ciak 148 kohó dolgozik. Az acélgyártás is leccökkent juniuiban a májusi 650.000 tonnáról 585.400-ra. MAJANC a Virágh-kioszkban. Kezdete este 9 őrekor. Belépődíj nincs. •J

Next

/
Thumbnails
Contents