Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-16 / 24. szám

Ára 2000 korona. m I l •ar IV I I DELMAGYARORSZAG Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, kOlcsdnkönyvtár és Jegyiroda: Dugonics-tér II, Telefon 306. Nyomda- Petőfi Sándor-sugárut 1. szám. Telefonszám 16 34. Szeged, 1925 junius 16, KEDD Elófize'.ési árak: Egy hónapra helyben 40.W0 kor, Budapesten és vidéken 45.000 kor. tfgyes szán ára hétköznap 200D kor., vasár- és ünnepnap 3000 korona. I. évfolyam, 24, szám. 166 A veszteséglista feltámadása. Vesiteségliita ... Ki hallott erről t felemás Összetett sióról 1914 előtt és ki felejtené el valiha azok közül, akik átélték a háborút és megérték a vígéi ? Mindenki szívesen elfe ejtené, de nem lehet elfele|ien!. Csonka maradt, befeje zellen, a hivatal, ahcl kénül', szé hullott a nagy széthulláskor s nem voll sec ki, aki a Verlust-llste végére odajrgyezze a legnaevobb halo'.tat: Magyarszdg, elesett 1918 októberiben... Sok a téves adat a listában, ami emberileg érthető is, a nagy mészárlás hivatalosan jelentett halottai közül néhányan föltámadtak azóta s vinnak boldog lelkek, skik még most se hiiznek nekik, öreg sietnek, amelyek könnypa'akját nem a lemondás apasztotta ki, hanem a hit: bogy visszajöhet még ez, akinek halála birét költették. Jó volna az országot is tzek iözé számi ani, kötelesség volna rendületlenül hinni benne, hogy a feldarabolt halott ugy fel fog éledni, mint a magyar népmesék király fia, ikíre forrasztófüvet rikolt a jó tündér, — de oly nehéz a hit, mikor a forrasztó-fü keresése kőiben u] elesettek listáival találkozunk, amelyek egyenes folytatásai a naiy háború csonkán martdt veszteséglistaínak. A B listás tisztvise ők, az elbocsátott magán lkalmazottak, a kenyér nélkül maradt munkást k tízezrei: ezekből lelik ki a gazdaságilag elesetlek hosszú listája, amelynek még mind g nem látni végét. H szen nár a] ijed.lég fuiott végig i sziveken, nikor még ki se beverték a régi B listák izgalmait: megint hétezernél több tisztviselőt krll felfeszíteni a szanálás keresztjére. Ó, ez nem hősi halál, ez sokkel rosiztbb innál, mert ezt dicsőség se szépíti meg, ez ai, amit Arany János ugy rerez, hogy „dicstelen ha.ódva tengés". Nem volna méltányos dolog a létszámapiszfáséit magéért támadni a kormányt, mert az természetes következménye az o szág megcsonkításának, de minden uj B-listánál jogosan vetődd fei a kérdés: hogy miért nem fölülről kezdik a létszámapisziást, holott egy államtitkár elbocsátása több megtakarítást jelentene iz országnak, mint egy tucat írnoknak a semmibe -sió kido báss? És ehhez kapcio.ódk az a sokat hánytorgatott kérdés, hogy miéit kell a tizennégy vármrgyéből álló orssigocskának annyi államtitkár, ameny nyj: együttvéve sincs az öt világiészen átnyúló angol bircdalomnak él Fr.ncicortzágnak? De bát ennek a ham.'ei töprengésnek nem sek érlelme volna é j jobb is ezeket a kérdéseket nem feszegetni. Mert a tapasztalat azt mutatja hogy valahányszor a lőivéleményben offenzíva indul meg az államfi károt túltengése ell.n, mindig kíneveznek egy uj államtitkárt, nyilván ízért, hogy jotbin bírják tartani a frontot. Ellenben semmiféle akció se tudja rákényszeríteni a kormányt, hogy elcj't £

róbálja venni a munksnélküliségből » étszerkettő biztostágával bekövetkező katasztrófának. Az állam mereven ilt azoknak a reakciós doktrínáknak az alapján, amelyek tagadok a Louit Bl&nc elméletét, a „droit autravaii"-t,a munkához vsió jogot. Nem, mcndji a konlervaliv doktrína, a munkához nincs különös joga senkinek. Akinek munkája van, az adjon bálát iz Istennek, de akinek nincs, az ne követelje a jussá', mert az megint vistzahoiza a fo:redalmat és fetlirgatja a nagyszerű \ U' zus- konszolidációt Ped'g a veszendő társadalmat ha még megmentheti valami, az cs k a munka jrga lehet, amelyet már a nagy ftaicia lorradalom nem n< gion gyakorlati politikusai is elisi ertek, pedig akku csak a negyedik rendről vü. szó, amelynek számára felállították a nemzeti műhelyeket. Ma nemcsak az azóta megszervezett pro'etáriáfus kCveíeli a maga jogát, hanem az a középosztály is, amely a háború előtt nem is gondolhatott arra, hogy valamikor őt is elérje a munkás katasztrófája, aki akarna dolgozni, de nem kap munkát. A nyugaton ez nem újság, ott ilyeti gazdasági megrázkódtatások a háború előtt is vol ak, de a katasztrofális ren géseknek mii den á lam igyekezett elejét verni, részben a munkanélküliség ellen való biztositís bevezetésével részben pillanatnyi munkaalkalmak teremtéséve'. Nálunk csak ankéteket tartanak, ezek diagnózist csinálnak, pedig arra semmi szükség, a bajt mindenki érzi a maga bőrén, idegrendszerén, gyomrán: orvos kellene és gyógyszer, de ez orvosnak mir.dig más do'ga van és a patika mindig zárva van. Az állam legfőbb feladata ma az, hogy munkaalkalmat 'erextsen min denki számára, aki ebben az ország ban dolgozni akar s ne hagyja gyökeréig elrothadni egész gazdasági élelünket. Nem a humanizmus köve eli ezt, sokkal öbb annál: az ország életérdeke. Legitimista hardabandák, köztársasági álmodozások mird nem veszélyesek, a fajvédők „politikájával csak energiát kell szembeálli ani: a munkanélküliség mindennél nsgyobb veszedelem, mert az éhes gyomornak nincs diszciplínája és azzal még eddig soha nem birt se elkésett prédikácó, se elsietett ágyú üz. A miniszterelnök beszámol genfi tárgyalásairól. (Budcpesti tudósítónk telefon jelentése.) A Genfből hazaétkezett miniszterelnök holrop, kedden délelőtt megjeltník a nemze'gyülésen és az eddigi terveX szeiint hosszú beszédet mond, amelyben kizárólag a genfi tárgyalásokról nyilatkozik. Más kérdésekre — mint például a Beniczky-ügyre — mm fog kitérni napirend előti felszólalásában, még tkkor sem, ha közbe zólás formájában ezt az ellenzék ki is akarná provokálni. Bethlen napirend elő.li nyilatkozatára természetesen nem lehet válaszolni, mert ezt a házszabály tiltja. Az ellenzékiek azonban sz a kívánsága, hogy Bethlen miniszterelnök még kedden nyilatkozzon a Somogyi—BÍCSÓ-, illetőleg a Beniczky-ügyről és éppen ezért a napirend alatt Ismét szúvd fogja tenni ezt a kérdést. Va'ószinü hogy a miniszterelnök még étkor jelen lesz és a napirerd után is fel fog szólalni és ezen második beszédében ki fog térni a Beniczky-ügyre és más aktuális belpolitikai kérdésekre is. Tanácskozások. r udc pest, jurius 15. Beth'en István gróf miniszterelnök hétfőn e'őször Rakovszky belügyminisztert fogad a és vele hosszasan tanácskozott. Ej után Csáky Károly honvédelmi miniszter, majd Vass Józtef helye tes miniszterBethlen gróf kedden jelenik meg a kormányzónál. (Eudapestl tudósitónk telefonjelentése.) Az estilapok azt a birt hezták, hogy a minisz erelnök ma Gödöllőre megy. Ez nem felel meg a valóságnak, mert Bethlen egész déldöit és délután aké;ő esti órákig a hivatalában dolgozott és igy nem n jelenhetett meg kihallgatáson a kormányzón*!. Minthogy a hol* A fővárosi közgyűlés előkészítése. István, Wolff Károly, Ugrón Gébor, Peyer Károly és Farkai István \ ettek részt. Az ér?ekez'e'en tájékoztató számításokat végeztek az egyes pártoknak a különböző bizottságokban való részvételét illető'eg. Tudvalévő, hogv a fővárosi törvényhatóságokhoz 50 tagot nevez ki a kormány. A névsor már össze van állítva éi hír szerint a keddi napon már nyilvánosságra ii hozzák. elnök informálták a n iniszterelnököt. Vass kijelentése szerint a minisztere nök hel esléssel ve le tudomásul azokat az intézkedéseket, amelyeket távollététen foganatosítottak. nafi ülésen napirend élőt fog felszólalni, borán kell megjelennie a parlamentben, azonkívül minden jel szerint a napirendi vitában is részt tesz, valószínű, hogy a kormányzónál etek a parlamenti üléa befejezése utln fog megje'ennf. Budapest, jut iui 15. Ripka Ferenc kormánybiz'os elnöklésévcl az uj városházán, a kormánybiztos hivatalában a pirtek vezetőinek részvéte ével ms délután ujabb értekezlet volt a köz li napokban összehívandó lörvényhalóig közgyűlés élőkénitéiéröl. Az ér ekez léten a kormánybiztoson khül Szabó Sándor iiékesfCvárosi tiszti főOcyész, Kozma Jenő, Vázsoryí Vi'mos, Barczj Száz éve, hogy „Zalán futása" megjelent. Az Akadémia a kormányzó mellett. Budapest, junius 15. A Magyar Tudományos Akadémia hétfCn délután tartóit ülésén Berzeviczy Albert akadémiai elnök a követieiő »díványt terjesztette elő: Tekinteles Akadémia! Akadémiánk tudós társaság, amely felette áll a politikának s amelyhez ezért a politikai élet hulláracsapásai fel nem érnek. Vannak azonban a közéletnek ötvendeies, vagy gyászos, lélekemelő, vagy visszataszító jelenségei, amelyek mellett mi sem halad halunk el némán. Az államfő iránti tisztelet ősi magyar erény, amely nincsen politikai pártálláshoz kötve, amely ha disze volt a magyarnak, amikor ököljog alapján voltak királyaink, nem hiányoz hátik akkor sem, amikor a nemzetnek maga választotta feje van egy olyan férfiú személyében, aki ősi erényeinél és lángoló hazaszereteténél fogva is megérdemli legnagyobb tiszteletünket. A magyar állam ezidCszerinti fejét, a kor mányzó ur Őfőméltóságát, a legutóbbi időben alacsony és méltatlan támadások érték, amelyekkel szemben a nemzet legszélesebb rétegeiben megnyilatkozott a felháborodás. Azt hiszem, Akadémiánk csak hü marad hagyományaihoz, ha e támadásokkal szemben a kormányzó ur iránti törhetetlen, hódoló tiszteletének és hü ragaszkodásának ad kifejezést. Ez az, amit indítványozni bátor vagyok s aminek, azt hiszem, egyhangú határozattá emelését kijelenthetem. Az indítványt ;>z Akadémia és a közönség ál va hallgatta végig s a korm'nytó éltetéséül idolt tetszésének k;fe ezés'. Ezután sz elnök elparentálta Plósz Sándort, majd rámutatva arra, hogy a mai ülés régebti határozat ér elméten az 1825-ben, most 100 éve megjelent Zalán futása centenáriumának van s.enteive, kemel'e azt a .végtelenül fájdalm< s tragikumot, hogy akkor, an ikor sz ezer ívei mgyer haza meghódításának hősi éneke felett az első évszázad fej ződik be, a költöi alkotás b rtoka fe'eti büszke örömünkbe a haza nagyrészéntk elvesztése feletti keserűnk vecyű'. Ezu'án Császár Elemér mondott ünnepi besz det, vissza ük'özletve azt a kort, amelyben Vörösmarty Zalán futása megjelent. Beszédében Iif« j'et'e hogy a Zalán fuísa nem pusztán tör téneti éposz, ragyogó képek sorozata hanem egy nemzet lelkiismeretének szózata. Nemcsak érdekes éi értéles iíodulmi történeti emlék, h nem egész szellemi életünk egyik s»rkköve. A bőig r kommunista össz esküvök pöre. Szófia, junius 15. Ms kezdődő't meg a várani és az icotimáni kommunista összeesküvők pőrének tárgyalása. A pörben 154 vádlott terül a biróság elé. Egy dejüleg kezdk meg a központi kommunista bizottság pőrének lárgyilását is, ahol in contimá iam tárgyalják az agrér bizot ság emi^rálijainat, (ovábjá Dirritrov, Kolanov és Lukanovnak, a moszkvai kormány ki-, rendeltjeinek bűnügyét. Az erdélyi magyar párt nem hozza nyilvánosságra a csúcsai paktum szövegét. Kolozsvár, junius 15. Az országos magyar párt intézöbizottaági ülést tartott, amelyen gróf Bethlen György alelnök elnökölt. A magánoktatásról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál Kovács Kálmán hangoztatta, hogy fei keli bivni a magyar tanulóifjuságo', ne távozzék el Erdélyből kBljéldi egydtmekre, főleg pedig ne Magyarországra, mert távozásuk Erdélyben a magyar erők csökkenését, a határon tul pedig a magyar szellemi proletariátus növekedését jelentené. Az intézőbizottság foglalkozott a csúcsai paktum kérdésevei s többek felszólalása után egy szó ellenében kimondotta, hogy * bá ftyhunyadi tagozat részéről a ptktum közzétételei iránt kifejezett kívánságnak nem tesz eleget, mert ezt az egyezmény kölcsönős diszkréciót biztosító tartalmára való tekintettel, megengedhe őnek nen tartja. Az ügyhöz többen szólottak hoziá. Deák Gyűli ismeríette a csúcsai paktum ügyében folyt tárgyalásokat. A pakum szövegét a választmánynak sem mutatták be, hanem ugy hozták a választmány tudomására, hogy a szöveget tz intézőbizottság bármelyik tag,a meghatározott helyen megtekinthetne. Az inté öbizottság tagjai megbíztak a pakturr.ot aláíró vezeő személyek tlőrelá ásaban. Dr. Nagy Jenő, aki részlvett a paktum megkctfséDen, kije enti, hogy a pak um megfelel mindazoknak a követelményeknek, amelyeket a magyarság mai helyzetében támasz hat. A szovjetkormány kiutasitottjai. Bukarest, junius 15. Konsanzából é kezett jelentés szcint a szovje kormá y kiutasított hatvan embert, ak k állítólag a siovjetkormány érdekei ellen dolgoztak. A szovjethatóságok a száműzötteket az U rich nevü gőzösre viték, ame'y a számüzöt'ekkei Odesszából Várna bolgár kikötővárosba indult. A gö.ös utasai a hajó személyzetének rossz bánásmódja miatt felháborodva megtámadták a hajó személyzetét, tengerészeket és a parancsnokot megkötözték és csupán a gépész szmélytetel hagyták szabadon. Az egyik tengerészt dulakodás közben lelőtték. Igy érkezett a gőzös Várnába, ahol azonban a bolgár hatóságon nem engedtek partraszállni a hajó utasait. A hajó most Várnában van, utasai azont^n nem szálihatnak oartra mindaddig, orrig a kikötői hatósígok Szófiából köze'ebbt utasítást nem kapnak. 1