Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-14 / 23. szám

5 DELMAGYARORSZAG sokszorosított blinketták, amelyeken a név, ai ingóságok, a terminus és a vételár helye várt csak kitöltésre, elárulták, hogy a kérdéses flgynökségek iparszer üen foglalkoznak kézizálog-kölcsflnök fzabálytalan folyósításával. A nyomtatvány raegdöntette azt a védekezésüket is, hogy csak nagy néha, barátságból segítettek zavarba jutott ismerőseiken ilyen főKételes eltdás formájában. A hatóságok a nyomozás során megállapították azt is, hogy ezek a zugzálogházak valósággal kiuzsorázzák a hozzájuk tévedő klienseket, akik leginkább a hónapvégi pénztelenséggel kflzködő tisztviselők táborából kei ültek ki. Az apró kölcsönök kamata sokszorosan meghaladta a szokásos bankkamatot. A város hatósága egyik-másik leleplezett zugzáloghátas ellen följelentést is tett a járásbíróságon. A Járásbíróság nemrégen tárgyalta le Kaiser Kálmánné ügyét és iparengedély nélküli kéz'zálogüzlet gyakorlásában vétkesnek mondva ki, ötszázezer korona pénzbüntetésre Ítélte. Pelebbezés folytán az ügy a törvényszék elé került, amely szombaton hozott ítéletet. A törvényszék a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. Az elitélt ügynök egyébként hatszázmillió koronás passzívával nemrégen kért kényszeregyezséget. Ellesett párbeszéd. Ünnepen lefeküdtem Újszegeden egy bokorba, ezért még nem kell forgalmi adót fizetni, luxusnak se luxus. Félig álomba merített a madarak hangversenye, arra ébredtem, hogy beszélnek a közelben. Két asszony ült nekem háttal a padon. Széles hátuk volt, hatalmas és gömbölyű. Hit. Most mit csináljak ? Feltűnés nélkül nem távozhatom, viszont kihallgatni sem akarom a titkukat. Elég ideje élnek, lehet eseményük elég. Maradtam és megfogadtam, hogy diszkrét leazek, ha olyasmit hallok. Párbeszédük azonban a közérdeké, azért át is adom a nyilvánosságnak. — Nálunk már reggel negyed kilenckor kifogyott. — Nálunk hétkor. — Nagysádék bizonyára magasan vannak. — Nem is olyan magasan, csak a harmadik emeleten. — Igy érthető Mi az elsőn bérlünk, nálunk valamire! tovább tart. JOe~í«válteWb»nL vfir «eo'cr * . . nincs. Már én csak spórolok, a gyerekek ugy sem szeretnek mosakodni, az uram gyűlöli a vizet, jómagam inkább bekenem az arcom valami jófajta kenőccsel, — mégsem elég. — Én azelőtt négykor keltem hajnalban és elkezdtem gyűjteni. Hétkor ugyanis férjem egészségügyi szempontból iszik egy pohárral. Azt akarom, mint gondos hitves, hogy akkorára legyen meg neki a mindennapi pohara. De csak ritkán sikerült. — Ezt akarom elmondani. Tavaly egész máskép volt, akkor kilestem a döntő pillanatot és minden edényt megtöltöttem. A fürdőkád is, amit előbb kisuroltattam. Tetszik tudni, vgy sem használja nálunk senki. De az idén onnan se csorgott semmi. — Csorgott 1 Ezt olyan szépen mondta nagysád. — Igen, én szeretem a szavakat. Hát azt akarom elmondani, hogy az ember mindig szidja a várost, amiért nincs viz, hovatovább most rájöttem mindenre. — Hovatovább? Ha szabad tudnom, 1 ol művelte magát nagysád iskolaitag ? — Svájcban. Ott a hovatovább nemzeti szállóige, hin Hotel-wort. Hát engedjen kibeszélni. Mi addig szidtuk a várost, mig minden feljedtzve lett. Fiam, Nándorka, ugyanis már kora tavasszal elkezdte fosztogatni a régi ruhadarabokat. Ma tudtuk meg ezt, amikor a vízvezeték minden kis részét eltömi Nándorka, bogy ne jöhessen a viz. Az auszguszba régi mellényeket dugott, amoda — tetszik engem érteni — egy barchett alsószoknyámat helyezte légmentesen, a fali mosdó csövébe gipszet öntött. — Igy neveljen föl az ember gyerekeket! Mert hogy őszinteséggel viszonozzam nagysád bizalmát, drágalátos angyalkámat. Fülöpkét is le kell lepleznem. Nálunk színén felfedezve lett egy esemény. Fülöpke az apja nevében levelet irt a víztorony vezérigazgatójának, hogy megelégelte ezt a vircsaftot, süssék meg, de mifelénk ne engedjenek több vizet. A hátralékot sem vagyunk hajlandók kifizetni, pukkadjanak meg. Fölfedezve ugy lett a dolog, hogy az uramat megbüntették hatósági küteg megsértéséért. Azóta mindent lendelünk. — Mlak is. — K beadványt visszavontuk. 1925 junius 21. — Mi a légmentesen meghúzódó barchett alsóból strandkosztümöt csináltunk a leányomnak, a mosdóból kiszedtük a gipszet. — Fülöpke két pofontot kapott jobbról, hármat balról. — Nálunk az egyformaság van divatban mindkét oldalon. — És nagysádéknál folyik most? — Fenézik. — Akárcsak nálunk. Azt hiszem, tulszigoruak voltunk a gyerekekkel. Végtére, amiért nem szeretnek mosakodni... Mi legyen a városi közkórház sorsa. Az egyik szegedi lep junius 11-iki számában a fenti cím alatt foglalkozik a közkórház egyetemesitésével. A cikk tartalmával ugyan az illető lap sem éri egy:t, mégis közli, minthogy „előkelő helyről" kapta. Habár a közkórház egyetemesitésének torz gondolatát Szeged városának egész társadalma, egy nagyon kis csoport kivételéve', a szegedi sajtóval egyetérlőleg elve ette, habár az ezirényu kísérletek.t a népjóléti és közoktatásügyi minisztérium több alkalommal visszautasitot a, a kérdés újra és újra felmerül. Áldott emléfeüdr. fíoross József kórházigazgató főorvos tragikus halá'a után várluk, biztosra várluk az újólagos támadást, de hittük, hogy megvárják, mig a fájda om kissí enyhül, mig egy kicsit megülepszik a göröngy a frisseit hantolt siron. S ire, egy hét sem telik el, a harc ujult erővel ismét mesindul. A harc ugyan könnyű és egyeniő'len. A kórház fenntartása melle t áll Szeged egész társadalma, az igazság, a logikus, már többször közölt, a népjóléti minisztérium á til is teljes mértékben méltányolt érveknek egész I ncola1? Engedtessék meg nekünk, hogy a feni cikkbei felhozott „megdönthetetlen és előkelő helyrő." mindenesetre szokatlanul erős kiiételü, a gyenge séget nagyon is eláruló érveket megcáfolva, nyugodtan, higgadtan sorakoztas uk fel az ellenérve nket, de kö.öltük most már azokat is, melyeket eddig elhallgattunk, amelyeket azonban e közlemény provokáló érvei akarva, nem akarva kiváltottak. A cikk irója öt érvet sorakoztat fel. Az első és ötödik érvvel, ugy hisszük, nekünk nem is kell foglalkoznunk, azok úgyis megcáfolják egymást. Az első érvben a szűknek bizonyuló egyetemet akarja a kórházzal kibővíteni. Az öödikben pedig a kórházat ugy építkezési, mint berendezési tekintetben oly alacsony nívójúnak tartja, hogy azt már sokáig feniunani nem /^/Elképzelhetetlen, hogy most, mikor uj, vegivfes egyetemi épületek felállásáról van szó, mit tkar ezen fenti tulajdonságokkal felruházott régi kórháztóit Az egyetem szempontjából e régi épület igazán csak tiher volna, egyetemi célokra való átalakítása a célt messze felülmúló költségekkel járna. További provizórikus építkezésre kár minden fillérérti E „dián) os tudományos berendezésű és alacsony színvonalon álló" intézet — csodák-csodája — az egyetem ittléte előtt, de e mellett is megfelelt hivatásának. Igazolja ezt a talán Szegeden nr ég soha nem látott példátlan nagyszámú gyászoló közönség, mely e kórház boldogult igazgatóját u'olsó útjára kisérte. Való igaz, hogy dr. Boross igazgató-főorvos elhunyta nemcsak a kórházra, de az egész városra nagy csapás, négyen nagy veszteség. A hatóság bbcsessége azonban bizonyára gondos kodni fog, hogy méltó utóddal töltse be h lyét. De ott van a kórháznak még egész orvoskara, kik közül nem egy évtizedeken át állja helyét és az egyetem ittléte előtt is á'dásos kulturális munkát végzett. Ez azonban az „-tökélő" cikkiró előtt — ugy látszik — csak egy quan ite negligeable, hisz ezekről még említést sem teszi A város hatósága azonban erkö esi testület, meiynél elképzelhetetlennek tarjuk, ho<y a f Iadatuk magaslatán álló, kö elestégüket becsületesen, közmegelégedésre végző kórházi orvosi kart nagy eszméket hangoz ató, de kicsiny érdekkört szolgáló cé'ok kedvéért az utcára egyszerűen kidobja. A kíméletlen B-Jis áskodás kora léjárt 1 A második érv a tananyag bővülését óhajtja a heveny megbetegedési esetekkei, melyek jelenleg a kórházban vétetnek fel. Ez anyagot az egyetem igazán egyszerű módon elérhe'i. Csak irjon át ai egyetem a városi tiszti főorvoshoz, hogy a mentők az akut sérüléseket és mérgezéseket ezen'ul ne a közkórházba, hanem az egyetemi klinikákra szálii'sákl Mily egysierü megoldás, csodálatos, hogy erre még nem jöttek rá! A kórház szívesen lemond ez esetekről, az egyetemnek pedig lesz tananyaga! A harmadik érvet — a boncolási és kórboncolási anyagot illető'eg — az a szerény megjegyzésünk, hogy a cikkiró téved, erősen téved. Hajlandók vagyunk fel ételezni, hogy e tévedése nem hangulatkeltés, csak (éves információ. A kórház halottait átadta és átadja az egyetemnek boncolás céljaira. Az egye-' tem ittléte előtt a kórtiáznak rendes proszektúrája volt s c»ak egyes kivételes esetekben, a család ha ározott ellenzésére állt el a boncolástól. Ily kivételt tudtunkkal az egyelem is megtesz és megtett számos esetben. A közkórház elsősorban gyógyintézet és nem adhat át az egyetemnek több halottat, mint amennyi van! A negyedik érvre vonatkozólag már több alkalommal emiitettük, hogy Kolozsvár városa közvetlenül a háború elölt uj kórházat akart épittetni, minthogy a klinikák a kórházi ápolásra szoruló betrgeki. e helyezői nem mdták, az pedig köziudomásu, hogy Pécs és Debrecen váro?a mennyire siratja az egyetem céljaira könnyelműen átadott kórházait. Debrecen már egy uj barakkírház felállítását tervezi. Tény, hogy a közkórház a város mostoha gyermeke volt a rou'tban es a jelenben is az. Ezen föltétlenül változtatni kell, a kórbázkérdés a várospoli'ika első, égető, megoldásra váró kérdései közé tartozik. A pótadó-kérdés oly mumus, mellyel ma már a felvilágosított közönséget megrémíteni nem lehet. A közönség tudja jól, hogy az ország minden kórháza addig, mig pínzünk stabil nem volt, mig az árak napról napra emelkedtek, az év elején készi'ett költségvetés keretein belül meg nem maradhaoit, mindenik közkórházat fenntartó törvényhatóság kénytelen volt kórháza rész ere előleget nyújtani. Hogy Szeged városa sem volt kivé el, ez csak természetes. Ma azonban a kórház költségvetésének keretei között boiüSguM kép.s, a népjóléti minisztérium 'áltai megállapított napi ápolási dijak a kiadásokat válójában. íedestK is. A kórházi hozztjáiulást pedig az uj törvény szerint, mint minden törvényhatóságnak. Szeged városának is beszedett adói arányában be kell a népjóléti minisztériumba szolgáltatni, akár megtartja a kórházat, akár ai egyetemhez csatolja. E gondtól szabadulás nincs 1 Természetes, hogy a kórház kellő karbantartása, kibővítése a városnak pénzébe kerül. De nem kerülne-e többem hi az egyetemhez csatolnák?! Hisz a cikkiró maga mondja, bogy ,a kórház ugy építkezési, mint hiányos tudományos berendezése tekintetében oly alacsony színvonalon áll, hogy azt sokáig fenn artani nem lehet". Nem hisszük, hogy ezen valamit is változtatna az egyetemhez való csatolás ténye! A hianyokat ez esetben i», sőt tekintettel az egyetem különleges céljaira, fokozottabb mértékben pótolni kellene. Skt pótolná más, mint a város 1 Naiv e nbernek kell lenni annak, aki azt hiszi, hogy a kultu zttreának e célra egy fillére is van, hisz csak most lebegett f:dezet hiányában az egyetem léte fölött a zordon enyészet. S ki biztosit a lövőről? Persze ti Ián ugy gondolják egyesek, hogy a város közönsége hajlandó lesz' a megajánlottnál nagyobb áldozatra is, ha kórházát az egyetem átvenné. Szeged vároBa az egyetem céljaira ig-n nagy, más városokat messze fölülmúló áldozatokat hozott. Hálátlan szerepre vállalkoznék, ki még több áldozatot kérni merészelne! Pedig a kórháznak egyetemesitése igen nagy áldozat volna nemcsak az épület, berendezések, telekérték, de lőleg a város közönségének közegészségügye szempontjából. Mert végre egyszer ki kell mondanunk: a kórház egyetemesitése egyet jelent a város közönsége közegészségügyének monopólizásával. A gyógyítást kereső közönség most választhat és választ is az egyetem és közkórház között. Két ily közegészségügyi intézmény közötti nemes verseny ugy a tudománynak, mint a gyógyítást kereső közönségnek csak hasznára van 1 Igy van ez a kis német egyetemi városokban is. A közkórhtz átvétele az egyetemnek ctak egy tehertételt jelentene, ezért utasította vissza már több ízben a ku'tuszminisztérium is. Az átvétel csak megujuló konfliktusoknak és elégedetlenségeknek válnék szülőokává, mert bármilyen kikötésekkel is adná át a város kórházát az egyetemnek, bizony végérvényesen elvesztené a kórház feett való rendelkezés jogát. Pécs és Debrecen városának eseteiben bebizonyosodott, hogy az egyetem autonómiájával szemben kikötésekkel célt elérni nem lehet. De nem is kell oly messzire mennünk. Elég rámutatni a szegedi járványkórház esetére. A város t. i. az ujszenedi járványkórháznak a szerb megszállás elöl megmentett anyagát a klinika fertőző osztályának kikötésekkel átadta, naivul hivén, hogy igy most a iárványkórház gondjaitól megszabadul. S mi történt? Minden kikötés ellenére az egyetemi járványkórház csak azt a beteganyagot veszi fel, mtly momentán tanítási céljainak megfelel. A két év előtt fenyegető kiütéses tífusz fellépése esetén azok felvételét már eleve megtagadja. Igy Szeged városa ujsz gedi járványkórházát, melyet a szerbek részben szétszedtek és elhurcoltak, sürgősen ismét rendbehozni és felszerelni volt kénytelen. Az egyetem ét a közkórház egymástól függetlenül egymást kiegészii, a közkórnáz úgyszólván az egyetem tehermentesítője. Mi nem mondjuk, hogy az egyetem nem gyógyít, de elsősorban tanit, második feladata a tudomány továbbvitele és harmadsorban természetesen az előbbi két cél elérésére felvett beteganyagot gyógyi'ja is. S csak e'őnyére válik az egyetemnek, ha a tanítás céljaira alkalmatlan anyagot nem teli felvennie. vagy a már szükségtelenné vált betegeit a közkórháznak továbbadhatja. A megcsonkított, 36Q ágyról 160 ágyra redukált közkóiház az ágy hiányt keservesen érzi, ha most még a csonka kórházat az egyetem céljainak megfelelően átalakítanák (lanári, asszistensi, gyakornoki szobák, laboratoriumok), az csak a jelenlegi férőhelyek erős redukciója mellett volna lehetséges. Igy az ágy számaiban még jobban megkisebbített beolvadt közkórház az egyetem minden jóakarata mellett sem volna képes „közkórházi" feladatát teljesíteni. Ha ezen már többizben hangoztatott, de most a fent jelzett cikk provokáló hatá'a alatt egyes részéb:n világosibban kifejtett érveket ismét felhoz'uk, tettük ezt azért, hogy a közönség világosin ítélhesse meg, hogy érdekének és közegészségügyének mi f-lel meg jobban : ha az egyetem monopolizáló szuverén hatáskörébe ke.ül vagy, ha két egymástól független, egymással nemesen vrrsenyzö gyógyintézet áll rendelkezésére. A város a kórház egyetemesitésével „gondjától" nem szabadul meg, ezzel ugy a város, mint közönsége csak veszíthet. Épp ideje volna már, hogy ez áldatlan ké dés, mielőtt még le jesen elmérgesittetnék, végre végérvényesen lekerüljön a napirendről. Férfiét női divatcikkek gazdag raktára 48 b Pollák Testvéreknél Széchenyi-tér 17. Csekonics-utca 6. Szép egyenletes, piros színű hornyolt (falzos)*. hódfarkú gépcserép minden metinyiségben kapható a Szegett Keramit és flltiilaottni (Be,városi tem.tő mellett) 29t